Az ATV esti műsorában gyakran tűnik fel. Idestova egy évtizede szkájpon jelentkezik be Brüsszelből, ahol az Európai Parlamentben képviselősködik. Sokáig az MSZP-ben politizált, másfél éve azonban kiszorult a pártjából. Nehéz eldönteni, vajon sajnálni kell-é ezért Ujhelyi Istvánt. A megszólalásai alapján ugyanis az a benyomásom, hogy egymaga megverné a Fideszt, ha a pesti szocialisták nem akadályoznák ebben.

Orbán Viktor 2014 nyarán elmondott egy beszédet Erdélyben, a bálványosi szabadegyetemen. Ennek hatására az újdonsült brüsszeli képviselő elkezdte írni a vasárnapi leveleit. Az idén, január 7-én közölte a 439.-et, ami állhatatosságra vall. A hazai médiahelyzetről tűnődött, és találtam benne egy továbbgondolásra érdemes mondatot. Íme: „A piacról megélni képtelen kormánypárti szócsöveket állami hirdetésekkel tartják életben (jut ilyenből néha ellenzéki orgánumoknak is természetesen).” Hm. Természetesen? Kifejtené ezt részletesebben is?

Félő persze, hogy meg is fogadja a javaslatomat, és kifejti. Csakhogy az idézett mondat két zárójel közé szorult egy 6 soros körmondatban, amely a 29 sornyi bekezdés szerves része. Nálam 29 sorból négy bekezdés szokott lenni, de mentségemre szóljon, hogy csupán hatvan éve gyakorlom az újságba írást. Mellesleg az Ujhelyi-levélben van még egy 11, egy 12, egy 16 és egy 21 sornyi bekezdés is. Vajon a hazai nyilvánossághoz forduló politikus miként akar eljutni az online tájékozódó magyar állampolgárokhoz, akik megszokták a rövid, áttekinthető, 6,  maximum 8 soros bekezdéseket?

Ez volt az a pillanat, amikor eltekintettem a vasárnapi levél figyelemre méltó tartalmától, és alaposabban is megnéztem a blog szerkezetét. Vajon mit sütött ki az ötvenhez közeledő politikus, aki negyedszázada van benne a magyar közéletben? Szegedi önkormányzati képviselőként kezdte, majd az MSZP-elnökség legfiatalabb tagja lett. A sors iróniája, hogy a vezető szocialisták majd’ mindig a legfiatalabb elnökségi tagot bízták meg a médiaügyekkel. Ők ugyanis közvetlenül tartották a kapcsolatot a politikai szakírókkel. A öcsi nem zavarta a köreiket.

Később Ujhelyi följebb vitte, Medgyessy Péter miniszterelnök média főtanácsadóvá nevezte ki. Majd Brüsszelben eljutott odáig, hogy a 439. levélben elmesélte: bedolgozott az Európai Unió nemrégiben közölt médiapolitikai elképzeléseibe. Donáth Anna mellett ő is bejelentkezett a szerzőségre. A felsőoktatásban 69-szer adtam elő A magyarországi médiapolitika legutóbbi száz éve című stúdiumot, és a két ellenzéki politikus tudását közepesre értékelem.

Ujhelyi István blogjából kisejlik, hogy a kabinetvezetője, Szalay Tamás Lajos, a hajdani Népszabadság kiváló politikai szakírója szerkeszti. Mégse lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a magyar politikus maga írja a körmondatokat, fogalmazza meg a hosszú bekezdéseket. Vajon hogyan szólítja majd meg az olvasókat, ha már nem lesz Brüsszelben szenátor, és nem telik neki mutatós, ám nehezen olvasható blogra?

A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik, hogy ketten „pikkelnek” rá. Pilhál György, a jobboldali sajtó legjobb glosszaírója kétszer is tollhegyre tűzte, ami az ő nézőpontjából érthető. Annál elgondolkoztatóbb, hogy Szanyi Tibor, az Európai Parlamentből épp Ujhelyi miatt kiszorult, majd az MSZP-ből is kiszorított politikus leplezetlenül utálja a párttársat. Ennek többször is hangot adott, holott közös a sorsuk.       

Tíz mondat Ujhelyi Istvánról

Szocialista berkekben köztudomású: a nyár végi, miniszterelnökjelölt-állító időkben először saját esküvői tanúja, Kiss Péter mellé oldalazott, majd amikor eldőlni látszott a küzdelem, Gyurcsány támogatói közé sorolt át. (Bódis András újságíró, Heti Válasz, 2003. október 14.)

Azt az érvet is említik mellette, hogy „hídszerepe” lehet a szocialista párt megújításában. (Bita Dániel újságíró, Népszabadság, 2014. május 30.)

A szocialisták fenegyereke. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2019. április 30.)

A magyar hazaárulók szövetségének balszélsője. (Dippold Pál publicista, Magyar Hírlap, 2019. június 3.)

Felszereltük egyetlen EP-mandátumunk öt évre szóló birtoklásával. (Szanyi Tibor szocialista politikus, volt Európa-parlamenti képviselő, Fejér Megyei Hírlap, 2019. június 11.)

Ujhelyi Brüsszelben fütyül a világra. (Bán Károly újságíró, Magyar Hírlap, 2019. augusztus 22.)

Szóltak Ujhelyi Istvánnak, hogy ő nem akar indulni. (Mesterházy Attila szocialista politikus az MSZP társelnöki funkciójáról, ATV, 2022. június 29.)

Nemcsak politikustársat veszítek, hanem barátot is. (Tóth Bertalan szocialista politikus, az MSZP elnöke, ATV, 2022. október 3.)

Szerintem a DK-tól kaphatott egy halvány biztatást, hogy a legközelebbi választáson esetleg felkerülhet valami listára. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, volt EP-képviselő, Blikk.hu, 2022. október 3.)

Még a végén dolgoznia kell. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, 2022. október 4.)

A koronavírus valódi válsághelyzetet teremtett. (Pápay György publicista, Magyar Hang, 2020. március 13.)

A vírus felülír mindent. (Hegyi Barbara színésznő, hvg.hu, 2020. március 26.)

A kisebb falvakban előbb jelent meg az éhezés, mint a koronavírus. (Cseke Balázs újságíró, Index.hu, 2020. április 3.)

Olyan gyönyörű a vírus, ahogyan a táptalajon növekszik. (Müller Cecília országos tiszti főorvos, Fejér Megyei Hírlap, 2020. július 15.)

Korunk diplomatája a vírus. (Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Klubrádió, 2020. július 31.)

Ha lesz elég vakcinánk, akkor ledöfjük a vírust. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2021. január 29.)

Még mi futunk a vírus után. (Jakab Ferenc virológus, ATV, 2021. április 29.)

Egyre több bizonyíték van arra, hogy a koronavírus szezonális. (Ferenci Tamás biostatisztikus, Porfolio.hu, 2021. június 12.)

Hatályos vírus az omikron. (Rangos Katalin újságíró, ATV, 2022. január 10.)

A vírus körbenyalta a világot. (Kemenesi Gábor virológus, Klubrádió, 2024. január 4.)

Tévképzet, hogy a magyar politikai élet állóvíz. Igenis pezseg, mert cserélődnek benne a nemzedékek. Mire az öregek megtanulnak a köznapi tudat szférájában élők nyelvén beszélni, kikopnak a közéletből. A fiatalok pedig még nem ismerik a köznyelvi kunsztokat, nem képesek a közmondásokat, a népi vagy népies metaforákat (sűrített hasonlatokat) használni. Tájékozatlanságuk, romlatlanságuk, naivitásuk mintapéldáját a Magyar Hang legutóbbi számában olvastam.

Az Orbán-kormány hatalomgyakorlásából kiábrándult konzervatív újságírók hetilapja interjút készített Donáth Annával, a Momentum szülésből visszatért elnökével. A fiatalasszony kifejtette, hogy olyan embereket válogatott maga köré, akik lendületbe hozzák majd a pártot. Megszámoltam, tíz olyan mondattal vétette észre magát, amelyeken érdemes eltűnődni. A tizenegyedik azonban elborzasztott. 2024. január 5-én így fogalmazott: „Remélem, hogy a helyi DK nem egyszerűen a balhé kedvéért manipulálta bele Klárát ebbe a helyzetbe, hanem segíteni fogják őt és Baja működését, nem pedig küllőket tesznek a kerekek közé, ahogy erre már volt példa.” 

Arról beszélt, hogy a vidéki Magyarország egyetlen momentumos polgármestere, a 35 ezres lélekszámú Baját irányító Nyirati Klára nemrégiben a közeli Kalocsára utazott, ahol egy közéleti fórumon elmondta, hogy Donáth Anna nagy hírre vergődött DK-ellenes cikke kínos helyzetbe hozta. Városházi többségét ugyanis a Demokratikus Koalíció biztosítja, és félő, hogy a régi-új pártelnök szavai fél évvel az önkormányzati választás előtt felbomlasztják az ő többséget. Kritikáját rossz néven vette Donáth Anna,  fegyelmit indított ellene, mire Nyirati Klára kilépett a Momentumból.

Ami magát az idézetet illeti, az a kisebbik gond, hogy a „helyi DK” egyes szám harmadik személyben „manipulált”. Az összetett mondat második felében viszont abban reménykedik a Momentum elnökasszonya, hogy az alany (mármint a DK) többes szám harmadik személyben „segíteni fogják” Klárát. „nem pedig küllőket tesznek a kerekek közé”. Az egyeztetés hiányát csak azért rovom föl Donáth Annának, mert még nem tanulta meg, hogy vissza kell kérni az interjú kéziratát, és javítani, ha az újságíró mulasztotta volna el az egyeztetést.

Az igazi gond azokkal a fránya küllőkkel van. A magyar nyelv értelmező szótára szerint a küllő „a jármű kerekének agyát és talpát vagy koszorúját összekötő, sugarasan álló fogak, rudak, drótszálak egyike.” Ha tehát a dékások küllőket tesznek a kerekek közé, akkor nem akadályozzák a közlekedési eszköz, például a bicikli mozgását, hanem épp ellenkezőleg, lehetővé teszik az egyenletes haladását. Márpedig Donáth Anna nem ezt akarta mondani, hanem hogy a DK esetleg Baján is botot dug a küllők közé.   

Ha a Momentum-politikus budapesti gyerekkorában megtanult volna biciklizni, akkor most, felnőttként ismerné a bot és a küllő sajátságos viszonyát. Technikai tájékozatlanságát súlyosbítja, hogy egyetemi éveit Hollandiában töltötte, sőt a kisfiának apja is a kerékpárosok hazájából érkezett az életébe. Feltételezhetően biciklivel. Donáth Anna ügyetlenségére nincs mentség, legföljebb magyarázat. Egyelőre abban különbözik a magyar parlamenti rókáktól, hogy nincs tisztában a bot küllőkre gyakorolt hatásával.

Tíz mondat a botról meg a küllőkről

Medgyessy Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt olyan tanácsadók tervét hajtotta végre, akik úgy tettek, mint aki botot vet a küllők közé. (Ludwig Emil újságíró, Magyar Nemzet, 2002. április 22.)

Ülnek olyan emberek a rendőrségeken, ügyészségeken, akik próbálnak botot dugni a küllők közé. (Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos, Magyar Nemzet, 2011. július 16.)

Egyesek állandón csak bedugdossák a botokat a küllők közé, gáncsoskodnak, gyűlöletet keltenek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2014. május 24.)

Botot dugni a küllők közé egyedül a népszavazással lehet. (Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet főigazgatója, Zalai Hírlap, 2016. szeptember 30.)

Egyesek úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot. (Kövér László, az országgyűlés elnöke, Népszava, 2019. november 7.)

Ideje volna, hogy Brüsszelben megértsék: velünk még a kommunisták sem boldogultak. Mi vagyunk a homok a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Hírlap, 2021. október 25.)

Ha Orbán marad hatalmon, inkább olaj legyen a fogaskeréken, mint bot a küllők között. (Kerner Zsolt újságíró Novák Katalinról, 24.hu, 2021. december 21.)

Ahol lehet, a küllők közé botot dug. (Horváth Gábor újságíró Orbán Viktor brüsszeli tevékenységéről, ATV, 2023. március 14.)

Vezérlő fejedelmünk üldögél a kerékpárút szélén, jobbjában botot tart, és a megfelelő pillanatban az előtte elhaladó bicikli küllői közé bök vele. (Váncsa István publicista, Élet és Irodalom, 2023. március 31.)

Van még lehetőség arra, hogy a botot bedugjuk a küllők közé. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2023. július 14.)

 Természetes önazonossággal jeleníti meg a politikai generációváltást. (Miklósi Gábor újságíró, 444.hu, 2021. december 21.)

Három nyelven beszél, plusz még spanyolul is. (Csuhaj Ildikó újságíró, ATV, 2021. december 21.)

Rövidesen egy politikai szempontból tökéletesen megbízható elvtársnő kötöget a budavári Sándor-palotában. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, 2021. december 22.)

Novák Katalin lemondott a tárca nélküli miniszteri posztjáról, készül az új feladatára. Biztos abban, hogy a parlament csakugyan megválasztja köztársasági elnöknek? (Szekeres István újságíró, Facebook.com, 2021. december 23.)

Csereszabatos. (Pápay György publicista, Magyar Hang, 2022. május 13.)

Sajtos stanglit sütött Ferenc pápának. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2023. június 7.)

Már-már annyit röpköd, mint Szijjártó. (Gusztos István publicista, VárosiKurír.hu, 2023. szeptember 22.)

Az ország nénije. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, 2024. január 2.)

Két betűvel szigorúbb vagyok: az ország nénikéje. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2024. január 3.)

Annyira tudatos a kommunikációja, hogy az már gyanús. Szerintem köztársasági elnök szeretne lenni. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2024. január 6.)

A legutóbbi napokban Puzsér Róbert orbánozott, Nagy István agrárkodott, Bokros Lajos oligarcházott, Ungár Péter számon kért, Karácsony Gergely pedig egyezkedett volna.

Bízunk a tehetségben, a szorgalomban és a kegyelemben. (Novák Katalin köztársasági elnök, Facebook.com, január 1.)

Az egóknak alkalmazkodniuk kell egymáshoz, különben nincs pont. (Mester Gyula, a Szerb Röplabda Szövetség elnöke, Telex.hu, január 2.)

A társadalomban az egyetlen dinamikus erő Orbán Viktor és szűk köre. (Lengyel László publicista, ATV, január 2.)

Az ország nénije. (Papp Sándor Zsigmond publicista Novák Katalinról, Népszava, január 2.)

A nyilvánosság lesz a legfontosabb eszköz. (Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője, M1, január 2.)

Csupa olyan cselekmény ellen tervez föllépni, amit a Fidesz is üzemszerűen gyakorol. (Hargitai Miklós újságíró a Szuverenitásvédelmi Hivatalról, Népszava, január 3.)

Aki velem nem tud megállapodni, az nem is akar. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, ATV, január 3.)

Körülöttük a törmelék. (Tóta W. Árpád a DK-ról és a Momentumról, hvg.hu, január 4.)

Semmi mást nem kérünk számon a kormányon, mint az ígéreteit. (Ungár Péter LMP-politikus, Hír TV, január 4.)

Gazdaságpolitikai kalandor. (Bodnár Zoltán közgazdász, a DK-árnyékkormány pénzügyminisztere Nagy Márton gazdasági miniszterről, ATV, január 4.)

Nem az állam uralja az oligarchiát, hanem az oligarchák kebelezik be az államot. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, Klubrádió, január 4.)

A fél ország színész, a másik fele pedig nem nézi. (Balázs Zoltán rendező, Klubrádió, január 5.)

Zelenszkij még több évadot is alakítana elnökként. (Kiszelly Zoltán politológus, Mozgástér.blog, január 5.)

A magyar miniszterelnök nem kifejezetten őszinte ember. (Lévai Júlia publicista, Facebook.com, január 5.)

Orbán Viktornak nem a politikájához tartozik az ambíciója, hanem az ambíciójához a politikája. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, január 5.)

Orbán az udvartartásába rendelte az ellenzéket. (Németh Péter újságíró, Népszava, január 6.)

Megvédjük hazánk élelmiszer-szuverenitását és a gazdák érdekeit. (Nagy István agrárminiszter, Facebook.com, január 6.)

Nem lehet véletlen, hogy Lázár János a MÁV mellett a mezőhegyesi ménesbirtokot is felügyeli. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, január 6.)

A romlás csökkenését eladják javulásnak. (Závecz Tibor szociológus a kormányzati kommunikációról, ATV, január 6.)

A Horthy-nosztalgiát olykor-olykor meg-megszakította egy-egy Mi Hazánk-reklám. (Nagy Gábor újságíró a volt miépesek újbudai találkozójáról, Mandiner.hu, január 6.)

Horthynak kellene a Jad Vasemben az elsőnek lennie, mert nála több zsidót egyetlen ember se mentett meg. (Szabó Lukács hajdúbagosi polgármester, volt MIÉP-politikus Telex.hu, január 7.) 

A fontos kérdésekben a magyar kormány hasonló szankciókat fog szervezni a jövőben is. (Orbán Viktor miniszterelnök az úgynevezett 97 %-os nemzeti konzultációról, YouTube.com, február 27.)

Senki a fülét nem hederíti rá. (Veres Gábor újságíró, az MSZP médiapolitikusa, ATV, április 19.)

A mostani kvartett: Komjáthi, Kunhalmi, Tüttő Kata. (Csintalan Sándor szocialista politikus az MSZP-ről, HírKlikk.hu, július 10.)

A lényeg után azonnal jövünk. (Neumann Gábor műsorvezető, Klubrádió, augusztus 15.)

Egészséges mindenki, a betegségeket leszámítva. (Rosta István kézilabda szakkomentátor, M4Sport, szeptember 4.)

Hú, ezt nagyon elb.sztam. (Gelencsér Ferenc Momentum-politikus a parlamentben, 444.hu, szeptember 26.)

Köszönöm a felkérdezést. (Palotás János civil aktivista, Klubrádió, szeptember 27.)

Homofób vagyok, de küzdök ellene. (Havas Henrik médiaszemélyiség, 24.hu, november 7.)

A jobboldali elit jelentős része is az ellenzéki lapokból tájékozódik. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Origo.hu, december 2.)

A színház irányítását nemcsak feladatként, de Istentől kapott ajándékként is élem meg. (Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, Magyar Nemzet Online, december 20.)

A Mozgó Világ című folyóirat talán legérdekesebb rovata a Hónapló. Országunk határain túl élő magyar publicisták írják hónapról hónapra. Az egyik közülük Parászka Boróka marosvásárhelyi közíró, aki a decemberi számban értelmezte a magyarországi helyzetet is: „Tulajdonképpen más sem zajlott, mint hogy az emberek a túlélésére, a kibekkelésre fordították az energiájukat.”

A kibekkelés azt is jelenti, hogy kibírni valamit. Kihúzni addig, amíg előnyünkre nem változik a helyzet. De azt is, hogy kivárni a lehetőséget, megúszni a fejleményeket. Meg azt is, amire Dragollovich tanár úr tanított bennünket. Már csak néhány perc van hátra a mérkőzésből, vezetünk egy góllal, és ha nyerni akarunk, akkor nekem, a bekknek (hátvédnek) nem szabad előre menni, a Menczel nevű halfnak (fedezetnek) pedig vissza kell húzódnia a bekkek közé. Elvégre tartani kell az eredményt, ki kell bekkelni a meccset.

Edzőnk a múlt század harmincas éveiben focizott, és az akkoriban nálunk is divatos angol kifejezéseket használta. Az ötvenes években még értettük őt, noha már Szepesi Györgyék magyar szókészletével bajlódtunk. A back ugyebár a hát, átvitt értelemben a hátsó, hátul játszó. Bár Parászka kollegina aligha e focistákra, vagyis a labdarúgókra gondolt. Sokkal inkább az Antall Józsefnek tulajdonított mondásra: „Én alámerülök, és kibekkeljük őket.” E szállóige nyomába eredtem.

A Bicikliző majom című könyvben Heller Ágnes filozófus beszélgetett Kőbányai Jánossal, és az 1999-ben megjelent második kiadás 361. oldalán így fogalmazott a férjéről: „Feri adott egy életinterjút, amelyben megemlítette fiatalkori barátságát Antall Józseffel. Beszélt arról, hogy találkoztak ’56-ban, amikor Antall azt mondta: ’Alámerülök, és kibekkelem őket.’ Azóta szólásmondássá vált. Antall írt neki egy hosszú levelet: nagy szeretettel emlékszik vissza a barátságukra, satöbbi, satöbbi, de ő ilyen pórias kifejezéseket nem szokott használni.”

Ama bizonyos interjút a tv2 1992. március 4-én sugározta, az Egyesült Államokból hazalátogató Fehér Ferenc egyetemi évfolyamtársáról beszélt. Elmondta, hogy 1953 körül szívélyes kapcsolat alakult ki köztük. Egy alkalommal „Jóska” azt találta mondani, hogy a kommunizmus megbukott, csak még nem tudni, vajon három vagy harminc év múlva következik-é be a vég. Ekkor ejtette ki száján a szállóigeként terjedő mondatot.

Az interjú szövegét a munkatársai megmutatták a miniszterelnöknek, aki megnézte a tévéműsort is, és írt egy levelet Fehér Ferencnek. A kétségkívül hosszú magánlevél másfél évvel később került nyilvánosságra. Az akkor már nagyon beteg Antall József elismerte a hajdani barátságot. Némi fenntartással vállalta is az „alámerülés” kifejezést, a „kibekkelni”-t azonban ezzel hárította el: „Nézzenek utána a zsargonkutató nyelvészek, a szó valószínűleg csak a hatvanas évek végétől jöhetett divatba.”

Bár nem vagyok zsargonkutató nyelvész, az Arcanum.hu segítségével utánanéztem a kibekkelésnek. A Prágai Magyar Hírlap 1935-ös évfolyamában tűnt fel, és az ötvenes évekbeli sportsajtóban is gyakran látott napvilágot - korántsem politikai utalás formájában. A miniszterelnöki magánlevére válaszoló Fehér Ferenc azonban megpendített egy másik lehetőséget is. E passzust teljes egészében közlöm a bejegyzés utáni összeállításban, most csak annyit róla, hogy szerinte az utcai beszélgetésben Antall József ironikusan vette át az "aszfalt nyelvéből" való „kibekkelést”.

A levélváltás annyira barátságos hangnemben zajlott, hogy akár 1992-ben is számot tarthatott volna a nyilvánosság érdeklődésére. Mégis csak 1993 őszén pattant ki, két hónappal a miniszterelnök halála előtt. Hellerék pedig 1994 nyarán költöztek haza, és Fehér Ferenc még meg se melegedhetett a budapesti lakásban, amidőn elhunyt. Épp úgy hatvanegy éves korában érte utol a halál, mint Antall Józsefet.

Megfigyeltem, hogy a szállóigék eredete olykor homályba vész. A közismert személyiség valahol mondott valamit, például társaságban, szakmai tanácskozás szünetében. Esetleg az utcán, mint a huszonéves Antall József a huszonéves Fehér Ferencnek. S amit mondott, az szájról szájra szállt. Barátok, ismerősök, politikai ellenfelek elvettek belőle, hozzá is tettek. Úgy lett szállóige, hogy akinek tulajdonítják, az biztosan mondta ugyan, de nem biztos, hogy úgy, ahogy közismertté vált.

Alant, az összeállításban vannak olyan idézetek, amelyekben Antall József valószínűsíthető szólásmondásához közéleti személyiségek adják hozzá vagy veszik el a magukét. Kósáné Kovács Magda és Petschnig Mária Zita többes szám első személyben értelmezi az „alámerülünk és kibekkeljük” magatartásformát. Wiener György pedig egyes szám első személyben és múlt időben („Alámerültem és kibekkeltem.”), holott 1956/57-ben Antall még csak készült az alámerülésre és kibekkelésre.

Azért vélem hitelesebbnek és rá jellemzőbbnek az „Én alámerülök, és kibekkeljük őket.” mondatot, mert Antall egyes szám első személyben merült alá, de fönntartotta magának a jogot, hogy másokkal együtt bekkelje ki a rezsimet. A múlt század nyolcvanas éveiben többször is meghívott Jankovics Marcell a pasaréti szalonjába, ahol a rajzfilmes rendező elmesélte, hogy Antall József asztaltársaságában minisztertanácsot játszanak. Az orvostörténész házigazda készül a kormányfőségre, és a tanítványai között kiosztotta a tárcákat is.

Nem igazán csattanó, de ezzel akár be is fejezhetném a cikket. Van azonban valami, amit érdemes megemlíteni. Az összeállításban Szále László egy másik értelmiségi magatartásformát hoz szóba. Egy másik történész kilencvenedik születésnapjára emlékeztetett 2003-ban. A köszöntés hat bekezdésnyi, és mindegyik iniciáléból (hatalmas kezdőbetűből) ered. Imigyen:

 K

O

S

Á

R

Y               

Tíz mondat az alámerülésről és kibekkelésről

A forradalom után egyetlenegyszer találkoztunk, az utcán. Akkor azt mondta nekem: „Tévedtem, nem három év, hanem harminc. Én most alámerülök, és kibekkelem őket.” Így fogalmazta meg, betű szerint. Kibekkelte őket, és harminc éven át azon ügyködött, hogy a rendszer magasan dekorált középfunkcionáriusa legyen. (Fehér Ferenc filozófus, tv2, 1992. március 4.)

Életemben nem használtam a „kibekkelni” szót… Az „alámerülést” vállalom, csak nem akkor (1956), és nem így fogalmaztam meg. (Antall József miniszterelnök levele Fehér Ferenchez, Pesti Hírlap, 1993. október 9.)

Ami a „kibekkelést” illeti, itt memória áll szemben memóriával… Való igaz, hogy te mindig, fiatal korodban is, szinte kínosan igyekeztél magadat távol tartani a jassznyelvi áradattól… Erre azonnal felfigyeltem, és a funkcióját megértettem. Azonban te nem figyelsz fel magadban valamire. Éppen azért, mivel olyan távol állsz az aszfalt nyelvétől, időnként ironikusan idézed, mintha a sajátod lenne. (Fehér Ferenc válaszlevele Antall Józsefhez, Pesti Hírlap, 1993. október 9.)

A keresztény-nemzeti, illetve liberális burzsoázia is értelmiségiként próbálta meg átélni az államszocializmus időszakát. Ezt a túlélést talán a legpregnánsabban a nemrég elhunyt miniszterelnök fogalmazta meg híres mondásában, miszerint „alámerültem és kibekkeltem őket”. (Wiener György szocialista politikus, Eszmélet, 1994/23.)

Részéről nem volt alámerülés és kibekkelés, csak víz alá nyomás volt, tanítástilalom, publikálási tilalom és „bekkelés” levéltárban, könyvtárban, börtönben. (Szále László újságíró Kosáry Domokosról, Magyar Hírlap, 2003. július 31.)

Olyan megoldás már nincs, hogy alámerülünk és kibekkeljük. (Kósáné Kovács Magda szocialista politikus, Népszabadság, 2010. június 12.)

Van élet akkor is, ha a Fidesz viszi tovább az országot. Mi például a Fidesz győzelme esetén - Antall Józsefet idézve - „alámerülünk, és kibekkeljük őket”. Még többet járunk majd színházba, kirándulni, több idő jut a családra, barátokra.(Petschnig Mária Zita közgazdász, Népszava, 2014. január 28.)

Nekünk alámerülés nélkül kellett őket kibekkelni. (Bayer Zsolt publicista a szociálliberális kormányokról, Magyar Hírlap, 2014. április 8.)

Bár napjainkban nem volt ’56, és Lázár sem olyan, mint Antall, de ő is alámerül és kibekkel. (Csepelyi Adrienn újságíró Lázár Jánosról, Népszava, 2018. május 8.)

2010 után úgy tűnt, érdemes csöndben maradni, alámerülni és kibekkelni. (Lovasi András rockzenész, Magyar Hang, 2021. február 12.)

 Szegényes konyhakultúrám éke a spagetti. A Barilla ötös vált be. Bár az infláció miatt jócskán fölemelték az árát, de gyorsan puhul. Egyetlen hátránya, hogy szerves tartozéka, a húsos ragú szintén megdrágult, holott csupán a felére van szükségem. A volt feleségem azt tanácsolta, hogy a hűtőszekrényben sem kellene sokáig tartani, ezért másnap is spagettit kéne főzni. Márpedig túlzás egy héten kétszer.

Ezen tűnődtem az újév első munkanapján, miközben a bolt felé haladtam. Az egyik kapualjból kiszólt egy férfihang. „Néhány forintot” kért a magas, sovány, ötven és hatvan közötti ember. Tömött bajusz az orra alatt, ruhája kopott, de tiszta, mellette használt bőrönd, fogantyúval és két kerékkel. Elmondtam neki, hogy a pandémia leszoktatott a papírpénzről. Sokan fogdossák össze, és ha nincs lehetőség azonnal kezet mosni, akkor bizony elkaphatom a Covidot. Ezért szinte kizárólag kártyával fizetek.

A férfi elmosolyodott, és azt mondta, hogy beéri fémpénzzel is. Hm. Elmeséljem-e neki, hogy a pandémia előtt volt nálam a legnagyobb értékű fémpénzből. Még kedvenc hajléktalanom is akadt a Radnóti utca és a Pozsonyi út sarkán. A járdára kitett papírpoharába mindig tettem egy vagy két kétszázas érmét.

Kiderült, hogy a kapualji férfi egy éve várja a rokkanttá nyilvánítást. Most utazna haza, a falujába, de nincs pénze vonatra. Ez a kéregetők szokványos szövege, ám ha a szemébe néztem, őszintének hallottam a szavait. Sajnálkoztam, ő pedig megköszönte, hogy szóba álltam vele.

Bent, az üzletben annál a pultnál is megálltam, amelynél az eladónő épp rántott húsokat vett ki az elektronikus kemencéből. Hirtelen ötlettel két kijevi jércemellt kértem. Nem egyszerűen csirkehús, még egy szelet sajtot is elolvasztottak rajta. A pénztári futószalag legvégére helyeztem a papírzacskót, hogy a lenvászon szatyorban a vásárolt élelmiszerek legtetején legyen. Kint azonban üres volt a kapualj.

A hajléktalan valószínűleg a Lehel-téri piac irányába indult el, ahol az őstermelőknél csak készpénzzel lehet fizetni. Ott talán több szerencséje lesz. Én pedig tegnap nem készítettem spagettit raguval, és nem szórtam rá sajtcsíkokat. Beértem ebédre kijevi jércemellel.       

Tíz mondat a hajléktalanokról

Magyarországon nagyon könnyű hajléktalanná válni, és keservesen nehéz a hajléktalanságból kivezető utat megtalálni. (Vecsei Miklós szociális munkás, Új Ember, 2013. október 6.)

Az utcán élés az önemésztés egy formája. Nagy kérdés, hogy az államnak joga van-e ezt megakadályozni. (Asztalosné Zupcsák Erika szociálpolitikáért felelős államtitkár-helyettes, Magyar Rádió, 2013. október 15.)

A menhelyeken több fekvőhelyünk van, mint ahány hajléktalanunk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2017. január 13.)

Elkezdődött a hajléktalanok elleni harc a hajléktalanság elleni küzdelem helyett. (Nagy N. Péter újságíró, 168 Óra, 2018. október 25.)

A hajléktalanoknak nem az a legfőbb gondjuk, hogy nincs fedél a fejük felett, hanem hogy nem tartoznak sehová. (Iványi Gábor metodista lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke, Magyar Hang, 2018. október 26.)

Ami most történik a hajléktalanokkal, az csak látszatintézkedés. Egyik helyről a másikra terelik őket, talán ideig-óráig eltűnnek a világ szeme elől, de a sorsuk nem változik meg, csak a szőnyeg alá söpörtük a problémát. (Michels Antal józsefvárosi plébános, Népszava, 2018. november 5.)

Talán nem mondja ki azonnal a kézenfekvő verdiktet, hogy „de hát ő tehet róla”. (Kozár Alexandra újságíró egy hajléktalanokról szóló könyv olvasójáról, Index.hu, 2021. november 2.)

A fedél nélkül élők elsősorban emberek, elesett és szegénységben élő, segítségre szoruló emberek. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Facebook.com, 2022. október 26.)

Április elsejétől szünetel az országos hajléktalanétkeztetés. (Kéfer Ádám újságíró, Index.hu, 2023. április 12.)

Az első tanács, amit még kb. 20 éve kaptam, hogy mindig legyen nálam gumikesztyű. ha hajléktalannak segítek. (Görög Zita modell és médiaszemélyiség, Blikk.hu, 2023. december 9.)

 Újabb furkósbotja lehet a kormánynak. (Lengyel Tibor újságíró, hvg.hu, 2023. november 22.)

Úgy fogják használni, mint a furkósbotot. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2023. november 28.)

Megfélemlítési hivatal. (Gurmai Zita szocialista politikus, ATV, 2023. november 28.)

A tervek szerint a hivatal - helyesen - minden olyan külföldi beavatkozási kísérletet figyelni fog, amely veszélyezteti az ország szuverenitását. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. november 28.)

Az ellenzéki pártokra ráengedték a titkosszolgálatot. (Szakács László SzocDem-politikus, ATV, 2023. december 6.)

Ez nem szuverenitásvédelmi, hanem államvédelmi hatóság. (Harangozó Tamás szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2023. december 8.)

Orbán ÁVH-ja. (Kuncze Gábor volt SZDSZ-politikus, Klubrádió, 2023. dcember 14.)

Az én hivatalom arra irányul, hogy külföldi befolyásolási kísérlet ne történhessen. (Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke, Magyar Rádió, 2024. január 1.)

A nyilvánosság lesz a legfőbb eszköze. (Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke, m1, 2024. január 2.)

Csupa olyan cselekmény ellen tervez föllépni az ellenzéki térfélen, amit a Fidesz is üzemszerűen gyakorol. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, 2024. január 3.) 

A címben megfogalmazott kérdés egy tegnap esti telefonban hangzott el. Kollégám udvariasan, de ironikus mellékzöngével fejtegette, hogy miközben értelmeztem a tavalyi mondattermést, épp csak megemlítettem a Népszavát. Vajon a patinás napilap számai közti összefüggést miért nem bontottam ki? Oké, most kibontom.

A legutóbbi tíz évben sokat írtam a Népszaváról. Szóvá tettem a hibákat, és méltányoltam az ellenzéki újság érdemeit is. Talán mások számára elbillentek az arányok, én viszont előtanulmányként fogtam fel őket. Révész T. Mihály jogtörténész, aki az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke volt a Horn-kormány idején, családilag kötődött a két világháború közti Népszavához. Valamilyen kuratórium elnökeként felkért arra, hogy a lap 140. évfordulója alkalmából megrendezendő konferemcán tartsak előadást a rendszerváltás utáni Népszaváról.

Tetszhetett neki a mondandóm, mert utána megismételte a felkérést. Készültem a 150. évfordulóra, ennek termékei lettek a médianaplós bejegyzések. Történhetett valami, mert az idén tartottak ugyan konferenciát a 150 éves Népszaváról, de elfelejtettek meghívni. Úgy vagyok ezzel, hogy ha meghívnak valahová, elmegyek, ha nem hívnak meg, akkor nem csinálok belőle lelki problémát. Mindazonáltal a bejegyzések edzésben tartottak, és változatlanul érdekel az immár csak egyetlen ellenzéki napilap sorsa.

Örvendetes, hogy a  Népszava szépen szerepel a tavalyi mondat-gyűjteményemben. A Facebook után végzett a második helyen 133 mondattal, megelőzve a 100 körüli Klubrádiót és ATV-t. A sorrend aligha véletlen. A 171 mondatos Facebook elsőbbségét azzal magyarázom, hogy helyet adott ama publicistáknak, akik szívesebben írnak a saját maguk szerkesztette üzenőfalra. A Népszava pedig offline és online felületet kölcsönöz azoknak a közíróknak, akik a Népszabadságban jelentek volna meg, ha az Orbán-kormány nem szünteti meg a baloldali napilapot.

Azóta a Népszava sokat fejlődött, és ebben két ok játszott szerepet. Az egyik az, hogy a volt népszabadságos munkatársak olyan munkakultúrát hoztak, amely előnyére vált a szerkesztőségnek. A rendszerváltás utáni negyedszázadban ugyanis begyűjtötték és feldolgozták a társadalom minden részéből a mértékadó információkat, ezzel tették lehetővé a hírértékű információk alapos elemzését. A második ok az, hogy a Népszava Szép Szó című hétvégi melléklete a saját jogán is kiharcolta a legjobb tollú publicisták foglalkoztatását.

Még most is van különbség a két napilap publicisztikája között, ez azonban anyagi okkal magyarázható. A Népszabadságnak volt pénze (honoráriumkerete) a külső munkatársak számára, a Népszavának nincs. Ezért a hétköznapi számokban nyugdíjasokat közöl, akik szakmájuk krémjéhez tartoznak, de azért érdemes közölni őket, mert nem kérnek pénzt a kézirataikért. Így is megéri nekik. Benne maradnak a szellemi vérkeringésben, és néha egészen jó cikkeket írnak. Okfejtéseik azonban normális körülmények között nem alkothatnák egy újság publicisztikai gerincét. Helyük volna persze, de kiegészítő jelleggel.   

A tavalyi válogatásom (mintegy 1500 mondat) nem egészen tíz százaléka látott napvilágot a Népszavában. Ez feltűnően jó arány. Elismerem, bár ezúttal figyelmen kívül hagyom ama mondatokat, amelyek „csak” azt bizonyítják, hogy a szerkesztőség igyekszik interjúban megszólaltatni a politikai, gazdasági, szellemi élet legjobbjait. Azokat a szakembereket, akiknek a szájából ki-kicsúsznak szállóige-gyanús mondatok is. Ezek közül néhányat beválogattam a bejegyzés utáni idézetcsokorba.

Eredetileg tavaly láttak napvilágot a vasárnaponként közölt heti összeállításokban. A Lefülelt mondatok csupán a korjellemző, hangulatjelző gondolatokat tartalmazzák, és most. utólag áttekintve a mezőnyt, engem is meglepett az eredmény. Tíz mondattal vétette észre magát Papp Sándor Zsigmond. Szatmárnémetiből települt át Budapestre, majd Budapestről Bécsbe. Térképileg jobbról jött és balra ment, romániai és ausztriai fénytörésben látja tehát Magyarországot. Úgy ismer, hogy kívülről lát bennünket. A fáktól látja az erdőt, és e látványt szépírói igényességgel fogalmazza meg.

A második helyen Balassa Tamás található nyolc mondattal. Czene Gábortól hetet jegyeztem föl, hatot Forgács Ivántól, ötöt Hargitai Miklóstól, Hegyi Ivántól és Horváth Gábortól, négyet Csillag Istvántól és Németh Pétertől, hármat Ágh Attilától, Batka Zoltántól, Lendvai Ildikótól és Ungváry Rudolftól, kettőt pedig Bálint Orsolyától, Danó Annától, Fábri Ferenctől, Gál Máriától, Lengyel Lászlótól, Markó Bélától, Rosznáky Emmától. Vincze Attilától és Vas Andrástól. Egyetlen mondatot sok belső munkatárstól és külső szerzőtől.

A bejegyzésem után olvasható idézetek nem föltétlenül az iménti sorrendet tükrözik. Azt sejtetik, hogy abból a mondatból is lehet szállóige, melynél többet a szerzőtől vagy az interjúalanytól nem is húztam alá a 2023-as Népszavában.

Tíz szállóige a tavalyi Népszavából

Szomjas lesz az akkugyár. (Doros Judit újságíró a kínai beruházások vízigényről, 2023. február 14.)

A rendszer együtt él és hal a rendszergazdával. (Lengyel László publicista, 2023. február 25.)

A tényeknek vétójoguk van. (Ungváry Krisztián történész, 2023. március 24.)

Az ellenzék képes látványosan egy helyben toporogni. (Czene Gábor újságíró, 2023. április 8.)

Évtizedek óta balsorsból fonják a kerítést. (Papp Sándor Zsigmond publicista, 2023. június 6.)

Színjátszó lett egy ferencvárosi pad. (Balassa Tamás újságíró, 2023. július 15.)

Háttal kezdheti a mondatot. (Vincze Attila újságíró Kós Hubert újdonsült hátúszó világbajnokról, 2023. augusztus 2.)

Így sokkal könnyebb megtalálni a melegekről szóló könyveket. (Czeizel Gábor rendező a fóliázásról, 2023. szeptember 16.)

Ami a Mi Hazánknál daráló, az a Fidesznél fólia. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, 2023. november 18.)

Aki Európába igyekszik, az már el is ment. (Purger Tibor politológus, 2023. december 11.)