A címben megfogalmazott kérdés egy tegnap esti telefonban hangzott el. Kollégám udvariasan, de ironikus mellékzöngével fejtegette, hogy miközben értelmeztem a tavalyi mondattermést, épp csak megemlítettem a Népszavát. Vajon a patinás napilap számai közti összefüggést miért nem bontottam ki? Oké, most kibontom.
A legutóbbi tíz évben sokat írtam a Népszaváról. Szóvá tettem a hibákat, és méltányoltam az ellenzéki újság érdemeit is. Talán mások számára elbillentek az arányok, én viszont előtanulmányként fogtam fel őket. Révész T. Mihály jogtörténész, aki az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke volt a Horn-kormány idején, családilag kötődött a két világháború közti Népszavához. Valamilyen kuratórium elnökeként felkért arra, hogy a lap 140. évfordulója alkalmából megrendezendő konferemcán tartsak előadást a rendszerváltás utáni Népszaváról.
Tetszhetett neki a mondandóm, mert utána megismételte a felkérést. Készültem a 150. évfordulóra, ennek termékei lettek a médianaplós bejegyzések. Történhetett valami, mert az idén tartottak ugyan konferenciát a 150 éves Népszaváról, de elfelejtettek meghívni. Úgy vagyok ezzel, hogy ha meghívnak valahová, elmegyek, ha nem hívnak meg, akkor nem csinálok belőle lelki problémát. Mindazonáltal a bejegyzések edzésben tartottak, és változatlanul érdekel az immár csak egyetlen ellenzéki napilap sorsa.
Örvendetes, hogy a Népszava szépen szerepel a tavalyi mondat-gyűjteményemben. A Facebook után végzett a második helyen 133 mondattal, megelőzve a 100 körüli Klubrádiót és ATV-t. A sorrend aligha véletlen. A 171 mondatos Facebook elsőbbségét azzal magyarázom, hogy helyet adott ama publicistáknak, akik szívesebben írnak a saját maguk szerkesztette üzenőfalra. A Népszava pedig offline és online felületet kölcsönöz azoknak a közíróknak, akik a Népszabadságban jelentek volna meg, ha az Orbán-kormány nem szünteti meg a baloldali napilapot.
Azóta a Népszava sokat fejlődött, és ebben két ok játszott szerepet. Az egyik az, hogy a volt népszabadságos munkatársak olyan munkakultúrát hoztak, amely előnyére vált a szerkesztőségnek. A rendszerváltás utáni negyedszázadban ugyanis begyűjtötték és feldolgozták a társadalom minden részéből a mértékadó információkat, ezzel tették lehetővé a hírértékű információk alapos elemzését. A második ok az, hogy a Népszava Szép Szó című hétvégi melléklete a saját jogán is kiharcolta a legjobb tollú publicisták foglalkoztatását.
Még most is van különbség a két napilap publicisztikája között, ez azonban anyagi okkal magyarázható. A Népszabadságnak volt pénze (honoráriumkerete) a külső munkatársak számára, a Népszavának nincs. Ezért a hétköznapi számokban nyugdíjasokat közöl, akik szakmájuk krémjéhez tartoznak, de azért érdemes közölni őket, mert nem kérnek pénzt a kézirataikért. Így is megéri nekik. Benne maradnak a szellemi vérkeringésben, és néha egészen jó cikkeket írnak. Okfejtéseik azonban normális körülmények között nem alkothatnák egy újság publicisztikai gerincét. Helyük volna persze, de kiegészítő jelleggel.
A tavalyi válogatásom (mintegy 1500 mondat) nem egészen tíz százaléka látott napvilágot a Népszavában. Ez feltűnően jó arány. Elismerem, bár ezúttal figyelmen kívül hagyom ama mondatokat, amelyek „csak” azt bizonyítják, hogy a szerkesztőség igyekszik interjúban megszólaltatni a politikai, gazdasági, szellemi élet legjobbjait. Azokat a szakembereket, akiknek a szájából ki-kicsúsznak szállóige-gyanús mondatok is. Ezek közül néhányat beválogattam a bejegyzés utáni idézetcsokorba.
Eredetileg tavaly láttak napvilágot a vasárnaponként közölt heti összeállításokban. A Lefülelt mondatok csupán a korjellemző, hangulatjelző gondolatokat tartalmazzák, és most. utólag áttekintve a mezőnyt, engem is meglepett az eredmény. Tíz mondattal vétette észre magát Papp Sándor Zsigmond. Szatmárnémetiből települt át Budapestre, majd Budapestről Bécsbe. Térképileg jobbról jött és balra ment, romániai és ausztriai fénytörésben látja tehát Magyarországot. Úgy ismer, hogy kívülről lát bennünket. A fáktól látja az erdőt, és e látványt szépírói igényességgel fogalmazza meg.
A második helyen Balassa Tamás található nyolc mondattal. Czene Gábortól hetet jegyeztem föl, hatot Forgács Ivántól, ötöt Hargitai Miklóstól, Hegyi Ivántól és Horváth Gábortól, négyet Csillag Istvántól és Németh Pétertől, hármat Ágh Attilától, Batka Zoltántól, Lendvai Ildikótól és Ungváry Rudolftól, kettőt pedig Bálint Orsolyától, Danó Annától, Fábri Ferenctől, Gál Máriától, Lengyel Lászlótól, Markó Bélától, Rosznáky Emmától. Vincze Attilától és Vas Andrástól. Egyetlen mondatot sok belső munkatárstól és külső szerzőtől.
A bejegyzésem után olvasható idézetek nem föltétlenül az iménti sorrendet tükrözik. Azt sejtetik, hogy abból a mondatból is lehet szállóige, melynél többet a szerzőtől vagy az interjúalanytól nem is húztam alá a 2023-as Népszavában.
Tíz szállóige a tavalyi Népszavából
Szomjas lesz az akkugyár. (Doros Judit újságíró a kínai beruházások vízigényről, 2023. február 14.)
A rendszer együtt él és hal a rendszergazdával. (Lengyel László publicista, 2023. február 25.)
A tényeknek vétójoguk van. (Ungváry Krisztián történész, 2023. március 24.)
Az ellenzék képes látványosan egy helyben toporogni. (Czene Gábor újságíró, 2023. április 8.)
Évtizedek óta balsorsból fonják a kerítést. (Papp Sándor Zsigmond publicista, 2023. június 6.)
Színjátszó lett egy ferencvárosi pad. (Balassa Tamás újságíró, 2023. július 15.)
Háttal kezdheti a mondatot. (Vincze Attila újságíró Kós Hubert újdonsült hátúszó világbajnokról, 2023. augusztus 2.)
Így sokkal könnyebb megtalálni a melegekről szóló könyveket. (Czeizel Gábor rendező a fóliázásról, 2023. szeptember 16.)
Ami a Mi Hazánknál daráló, az a Fidesznél fólia. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, 2023. november 18.)
Aki Európába igyekszik, az már el is ment. (Purger Tibor politológus, 2023. december 11.)
