Tegnap, az ATV stúdiójában megszólalt Nunkovics Tibor. A hálózatba szervezett kormánypárti nyilvánosságról beszélt, és ezt találta mondani: „A buborékot nehéz megtörni.” Élő adásban nem könnyű egymáshoz fűzni a szavakat, megértőbben fogadom hát az említett rögtönzést. Bár ha fölmelegedik a víz, akkor a felszínén gömbölyű légüregek keletkeznek, és a gőzzel töltött zárvánnyal sok mindent lehet csinálni, de megtörni talán mégsem.
Átdöfhetjük azt a fránya buborékot, belemélyeszthetünk egy tűt, esetleg tollheggyel lyukaszthatjuk, szúrhatjuk ki, vághatunk lyukat beléje. Mindez nem jutott a Jobbik-politikus eszébe. Érteni vélem, hogy mit akart mondani - sután, ügyetlenül. A kormánypárti médiában kézről kézre adják a híreket meg a véleményeket, és a véleményformálók jól elvannak egymás között. Akik pedig összehúzott szemmel fürkészik a hatalmon lévők tevékenységét, kisebb, egymástól is elszigetelt buborékokban rejtőznek.
Ha végigtekintünk a buborék jelentésváltozásain, akkor átvitt értelemben azt jelenti, hogy csinálunk valamit, ami azonban illékony, múlékony. Második számú jelentését, az információs buborékot a legutóbbi másfél évben megismert járvány-kifejezéssel akár karanténnak is nevezhetjük. Eredetileg a quranta giorni (negyvennapnyi elzártság) a hajózásból élő velencei kereskedőket, matrózokat érintette. Lazzaretto Vecchio szigetére száműzték őket, és ha mégse hozták magukkal a nyavalyát, némi veszteglés után térhettek haza, a családjukhoz. A történelmi buborékból van tehát kivezető út.
Ami a mai értelemben vett buborékot illeti, a közösségi média, például a Facebook használója olyan tartalmakkal szembesül szívesen, amelyek megerősítik a véleményében. Mindkét politikai oldalon persze. A kormány például évi 150 milliárd forintnyi közpénzt áldoz az állami buborékra, amelyben két-három millió honfitársunkat szigeteli el. Mellesleg a jelenlegi miniszterelnök annak idején, ellenzéki politikusként épp úgy felrótta a hatalmon lévőknek, hogy elzárják híveit a sokoldalú tájékozódáshoz szükséges információktól, véleményektől, mint amit most zokon vesznek tőle az ellenzékbe szorult politikusok.
Az a benyomásom, hogy az ellenzéki pártoknak nincs elég erejük a kormánypárti buborék „megtöréséhez” (elenyészéséhez, megsemmisítéséhez, megszüntetéséhez). De ahhoz talán van, hogy kitörjenek a sajátjukból. Vagy legalábbis közelebb hozzák egymáshoz a buborékjaikat.
Tíz mondat a buborékról
Szappanbuborékot foglal acélbilincsbe. (Kerényi Imre rendező Ujhelyi István szocialista politikusról, Magyar Nemzet, 2002. augusztus 16.)
Mi megpróbáltuk kinyitni az emberek szemét, de a kormány pénzen fújt buborékokkal elvakította őket. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2006. május 6.)
Kicsit kilépek a saját baloldali buborékomból. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2018. január 18.)
Kitörtünk a saját buborékunkból. (Tordai Bence Párbeszéd-politikus, Népszava, 2018. december 14.)
Az ellenzéki politikusok a Facebook-buborék rabjai. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, a Nézőpont Intézet vezetője, InfoRádió, 2019. január 14.)
A Facebook elmagányosít, véleménybuborékba zár, kiszocializál a közösségből. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2019. április 18.)
A Borkai-ügyet nem sikerült „buborékban” tartani, a hír rengeteg emberhez eljutott. (Juhász Attila politológus, Népszava, 2019. október 15.)
Libernyák buborék a Vas utcában. (Apáti Bence publicista a Színház- és Filmművészeti Egyetemről, Magyar Nemzet, 2020. szeptember 5.)
A buborékból nehéz a kiút. (Sermer Ádám liberális politikus, ATV, 2021. április 28.)
A buborékot nagyon nehéz megtörni. (Nunkovics Tibor Jobbik-politikus, ATV, 2021. június 30.)
