A nagydarab rendező jelenleg a közélet leggyakrabban emlegetett szereplője. Ahogy elnézem, a szerepeihez öltözik. Az ellenzéki tévében polgári zakót visel. A kormánypártiban vagy nemeshez illő, zsinórdíszes gombolóval ellátott bocskait, vagy széles szájú, népfihez illő pásztoringet. E sokoldalú személyiségről írt esszét az Élet és Irodalom 2013-as évfolyamába Turi Gábor.

A szerző a dzsessz egyik legjobb szakértője Magyarországon, ám a kétezres évek első felében kulturális alpolgármester volt Debrecenben. Azt a feladatot kapta, hogy oldja meg a Csokonai Színház üszkösödő ügyét. Némi tájékozódás után kinézte a városnak Vidnyánszky Attilát, akinek már voltak figyelemre méltó rendezései a magyar fővárosban, de még nem vált otthonossá a színházi életünkben. Fölajánlotta neki a Csokonait, félúton Beregszász és Budapest között. Tehette, mert meggyőzte erről a hivatali főnökét, Kósa Lajost. Kesernyés megjegyzése a debreceni polgármesterről: „Időnként szeret jó ügyek mellé állni.”

A rendezőről az a benyomása, hogy „Ilyen kvalitású vezetője talán soha nem volt a Csokonai Színháznak.” (ÉS, 2013.02.08.) Ezt is hozzáfűzte azonban: „Kívánatosabbnak tartottam volna, ha Vidnyánszky elsődlegesen rendezői/színészvezetői teljesítményével, és nem a tábornoki egyenruha viselésével szilárdítja meg helyét a magyar kulturális életben.” A budapesti Nemzeti Színház frissiben megválasztott igazgatójáról pedig ezt írta: „Kivételes tehetségű, érzékeny, öntörvényű, de zárkózott, sérülékennyé és bizalmatlanná vált művészként látom magam előtt.” Ez nem egy 2020-as, „libernyák” vélemény a magyar színházi élet pillanatnyilag első emberéről, hanem egy konzervatív értelmiségi hét évvel ezelőtti és ma is hitelesnek ható álláspontja.

Az ellenzék soraiból sokan utasítják el Gyurcsány Ferenc minapi megnyilvánulását, miszerint Orbán bukása után Vidnyánszkyt földönfutóvá kell tenni. Az eljárás nem felel meg az én ízlésemnek sem. Szerencsére Kósa Lajos akaratlanul is felvázolta a megoldást. Midőn Vidnyánszky Attila elvált a Csokonai Színháztól, a debreceni polgármester így búcsúztatta: „Ha túlságosan meleg lenne a helyzet, várunk vissza. (Hajdú Online, 2013.06.05.) Ez a nagy hírre vergődött rendezőt azzal kecsegtetné, hogy megint félúton lehetne, igaz, hogy ezúttal már Budapest és Beregszász között. Bennünket pedig azzal, hogy végre lesz valaki, aki befejezi Turi Gábor hajdan kulturális ügyekért felelős alpolgármester félkész projektjét, a Latinovits Színházat.