Mostanában sokat foglalkoztam a szocialisták helyzetével. Ennek két oka van. Az egyik, hogy ama szerkesztőségek, amelyek rendszeresen kérnek tőlem idézeteket, igényt tartanak az MSZP-ről készített összeállításokra. A másik meg az, hogy e jövőnek is szánt rovatban, a Médianaplóban igyekszem dokumentálni, miként jelentéktelenedik el Magyarország egyik legpatinásabb pártja.

A Népszabadság mai számában például Kovács László fejti ki, hogy a nemrégiben alakult Deák Ferenc Kör miért fordult a nyilvánossághoz. Jó, hogy a július 19-i kongresszus előtt jelent meg tájékoztató jellegű írása, van azonban egy mondata, amelyen eltűnődtem: „A kongresszustól most nem lehet elvárni a választási kudarcok okainak kritikus elemzését.” De ha most nem, három és fél hónappal az országgyűlési és egy hét híján két hónappal az Európa-parlamenti voksolás után, akkor vajon mikor lehet elvárni? Érteni vélem a veterán politikust. Közeleg az idei harmadik választás, a helyhatósági, és az MSZP-nek a kampányra kéne összpontosítani. Majd az év utolsó harmadában jöhet az a fránya szembenézés.

Igen ám, csakhogy ugyanez az elnapolási taktika jellemezte az MSZP-t az országgyűlési választás után is. Elvégre közelgett az EP-s helyekről való szavazás, utána pedig lám, közeleg az önkormányzati is. Van ebben a gondolkodásban logika, bár feltűnő, hogy ugyanezzel az indoklással szembesültünk a legutóbbi négy évben is. Olvasott valaki mélyen szántó MSZP-elemzést a 2002-2010 közötti kormányzás kudarcához vezető okokról? A 2010-es választási vereségek (az országgyűlési és az önkormányzati) okairól? A Demokratikus Koalíció kiválását eredményező okokról? A Bajnai Gordon fellépése nyomán kialakult helyzetet kiváltó okokról? A kikínlódott ellenzéki Összefogás kudarcáról? Mindig akadt szocialista vezető, aki pártja nevében elmagyarázta, miért nem időszerű szembenézni az éppen elszenvedett vereség okaival.

Miközben volna anyag az alapos elemzéshez. Szerkesztőségi megbízásból háromszáznál több idézetet szedtem össze az április 6-a óta megjelent-elhangzott véleményekből. Közülük körülbelül kétszáz a kormányváltással próbálkozó ellenzék soraiból érkezett. Legaktívabbnak épp a szocialista politikusok mutatkoztak, mintegy százan mondták el, miben látják az idei két vereség okát. Van tehát igényük a helyzet "kritikus" elemzésére, de az egyéni igények valahogy nem találkoztak a pártelit szándékával. Úgy rémlik, a szembenézés továbbra is elnapolva.