Tegnap reggel ismerős hang szólalt meg a Kossuth Rádióban. Bodó Barnát fél évszázada ismerem. Pályakezdőként az ifjúsági hetilapnál dolgoztam, és ha Romániába lehetett menni, az erdélyi gyökerek miatt mindig jelentkeztem. A bukaresti román testvérlapnál nem tudtak mit kezdeni velem, és a magyar nyelvű Ifjúmunkásnak passzoltak át. Annak temesvári tudósítójával jártam végig egész Erdélyt.
A múlt század hetvenes éveiben Barna mutatta be azokat a fiatalembereket, akik a forradalom után lapszerkesztők, vezérigazgatók és államtitkárok lettek. Egyébként fizikát tanult a temesvári egyetemen, majd újságíróból szociológus lett, a magyar szórvány pillanatnyilag talán legjobb szakértője. A kolozsvári Babes-Bolyai és a nagyváradi Sapientia Egyetem docense. Tavaly Szatmárnémetiben részt vett egy Jakabffy Elemérnek szentelt tanácskozáson.
A lugosi ügyvéd 1922 és 1942 között Magyar Kisebbség címmel tartalmas folyóiratot szerkesztett. A Magyar Tudományos Akadémia elismerte a munkásságát, és 1938-ban külső taggá választotta. Az 1960-as tagrevízió azonban „nem erősítette meg a tagságát”. Barnáék 2023-ban petíciót küldtek az MTA elnökének, aki azt válaszolta, hogy a megszüntetési határozatot 1989-ben megszüntették. Tegnap hajnalban a rádiós interjúalany örült persze a rehabilitációnak.
Bár megjegyezte, hogy az indoklás, miszerint a publicisztikai életmű nem föltétlenül akadémiai teljesítmény, aligha fogadható el. A Jakabffy-életmű ugyanis nem publicisztikai, hanem közéleti. Barátságunk sosem zárta ki, hogy vitatkozzunk, most viszont csak árnyalni próbálok, hisz’ Barna rávilágított az erdélyi és a magyarországi szemléletmód közti különbségre. A múlt század harmincas éveiben két felfogás kristályosodott ki a publicisztikáról, vagyis a közírásról.
Az egyiket Bálint György képviselte Budapesten, a másikat Balogh Edgár Kolozsvárott. A finom tollú pesti publicista szigorúbb és esztétikailag igényesebb volt. Szerinte a közíró olyan tollforgató, aki írószemmel látja a világot, de szépirodalmi tevékenysége óhatatlanul a közéleti megnyilvánulásai és teendői mögé szorul. Magát is e kategóriába sorolta. Okfejtését azonban nem érlelhette meg, mert munkaszolgálatosként halt meg.
Balogh Edgár a Felvidékről került Erdélybe, kisebbségi sorban élte le az életét. Matuzsálemi korban, ágyban, párnák közt halt meg - mint a kolozsvári egyetem publicisztikai tanszékének nyugalmazott vezetője. Volt ideje kiérlelni az elképzelését. Nála mindenki közíró volt, aki kiemelkedett az erdélyi magyar kisközösségből, és nemcsak az íráskészségével vétette észre magát, hanem a kezdeményező- és szervezőkészségével is. Ezzel magyarázható, hogy egy erdélyi magyar életrajzi lexikon mindig népesebb és vastagabb, mint egy magyarországi.
Érthető, hogy Jakabffy Elemér és a hozzá hasonló határon túli közírók ideát amúgy is kevésbé ismert szerkesztői, társalkotói (háttér)tevékenysége nehezebben tarthat számot akadémiai elismerésre. Mindazonáltal a Magyar Tudományos Akadémiának nem volt igaza, amikor nem erősítette meg egy erdélyi magyar értelmiségi külső tagságát. Becsületére válik azonban, hogy 1989-ben belátta a tévedését. Kár, hogy további három és fél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy rádióinterjú jóvoltából a szélesebb nyilvánosság is értesülhessen erről.
Tíz mondat a publicistáról
Én hivatásos nyilatkozó vagyok. Publicista. (Kertész Ákos író, Népszava, 2002. július 10.)
A publicistának csupán meg kell írnia az igazat, a politikusnak viszont meg is valósítania a magáét. (Debreczeni József publicista, volt politikus, 168 Óra, 2002. október 3.)
Bauer Tamás jó publicista, éles szemű elemző, a demokratikus jogállam egyik legbátrabb védelmezője a magyar közéletben. Egyedül tanult szakmájában, a közgazdaságtanban hirdet olyan nézeteket, amelyeket a mai magyar valóságtól életidegennek érzek. (Hegyi Gyula szocialista politikus, Népszabadság, 2009. augusztus 4.)
Wass Albertet nem publicistaként kívánjuk megítélni, hanem íróként. (Szőcs Géza költő, miniszterelnöki főtanácsadó, Irodalmi Jelen, 2014/december)
Bayer Zsolt ebben az országban százezrek kedvenc publicistája, tévés műsorvezetője, aki kimondja helyettük is azt, amit nem tudnak úgy megfogalmazni, elmondani, és százezrekhez eljuttatni, mint ő. (Somogyi János ügyvéd, Magyar Idők, 2016. augusztus 30.)
Csurka sokkal jobban írt meg politikai jegyzeteket, mint több mai publicista híresség. Persze hogy. Ő aztán nem félbe maradt író volt. (Joó István újságíró, Mandiner.hu, 2021. február 4.)
A publicista abból él, hogy a nyilvánosság fórumain írja meg vagy mondja el a véleményét. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2021. március 13.)
A véleményemből élek. (Puzsér Róbert publicista, Index.hu, 2021. december 8.)
A legélesebb tollú magyar publicista. (Víg Emese erdélyi újságíró Tamás Gáspár Miklósról, Transtelex.ro, 2023. január 16.)
Nagy fazon volt, igazi publicista. (Iván Gizella újságíró Kereszty Andrásról, Facebook.com, 2024. július 26.)
