Egy hozzám hasonló korú fiatalember számára már az is megtiszteltetés, ha „széljegyzet” lehet Puskás Ferenc életében. (Gyurcsány Ferenc sportminiszter, Nemzeti Sport, 2003. június 6.)

Puskás volt a magyar futball Napóleonja. (Szepesi György sportriporter, Origo.hu, 2006. november 17.)

Azt hiszem, szívesebben vette volna, ha mindenki megiszik egy kisfröccsöt az emlékére. (Almási Tamás filmrendező, Vasárnapi Hírek, 2009. március 22.)

A Bazilikában együtt van Szent István jobbja, Puskás bal lába és Kocsis Sándor aranyfeje. (Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány elnöke, Fejér Megyei Hírlap, 2012. szeptember 26.)

Ami Puskás Öcsi a fociban, az ma Orbán Viktor a politikában. (Tállai András adóhivatali államtitkár, hvg.hu, 2015. november 29.)

Orbán Viktor világméretű politikussá nőtte ki magát, nemzetközi jelentősége csak a Puskás Öcsiéhez fogható. (Tölgyessy Péter alkotmányjogász, Népszava, 2020. december 10.)

Puskás Öcsiék öt helyzetből hat gólt rúgtak, nekünk hat helyzet kellett egyetlen gólhoz. (Rákosi Gyula 41-szeres válogatott focista, Üllői29.hu, 2022. december 8.) 

Puskás mellett a legismertebb honfitársunk Orbán Viktor. (Tamás Ervin publicista, Élet és Irodalom, 2023. augusztus 4.)

Minden magyarban van valamennyi Puskásból. (Schmidt Mária történész, a Puskás Múzeum vezető kurátora, Nemzeti Sport Online, 2024. november 25.)

Mi komolyan vettük, amit két fröccs között, két ultiparti között ígértünk neki, hogy előbb-utóbb talpra fogjuk állítani a magyar labdarúgást. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2024. november 25.)

Tegnap reggel ismerős hang szólalt meg a Kossuth Rádióban. Bodó Barnát fél évszázada ismerem. Pályakezdőként az ifjúsági hetilapnál dolgoztam, és ha Romániába lehetett menni, az erdélyi gyökerek miatt mindig jelentkeztem. A bukaresti román testvérlapnál nem tudtak mit kezdeni velem, és a magyar nyelvű Ifjúmunkásnak passzoltak át. Annak temesvári tudósítójával jártam végig egész Erdélyt.

A múlt század hetvenes éveiben Barna mutatta be azokat a fiatalembereket, akik a forradalom után lapszerkesztők, vezérigazgatók és államtitkárok lettek. Egyébként fizikát tanult a temesvári egyetemen, majd újságíróból szociológus lett, a magyar szórvány pillanatnyilag talán legjobb szakértője. A kolozsvári Babes-Bolyai és a nagyváradi Sapientia Egyetem docense. Tavaly Szatmárnémetiben részt vett egy Jakabffy Elemérnek szentelt tanácskozáson.

A lugosi ügyvéd 1922 és 1942 között Magyar Kisebbség címmel tartalmas folyóiratot szerkesztett. A Magyar Tudományos Akadémia elismerte a munkásságát, és 1938-ban külső taggá választotta. Az 1960-as tagrevízió azonban „nem erősítette meg a tagságát”. Barnáék 2023-ban petíciót küldtek az MTA elnökének, aki azt válaszolta, hogy a megszüntetési határozatot 1989-ben megszüntették. Tegnap hajnalban a rádiós interjúalany örült persze a rehabilitációnak.

Bár megjegyezte, hogy az indoklás, miszerint a publicisztikai életmű nem föltétlenül akadémiai teljesítmény, aligha fogadható el.  A Jakabffy-életmű ugyanis nem publicisztikai, hanem közéleti. Barátságunk sosem zárta ki, hogy vitatkozzunk, most viszont csak árnyalni próbálok, hisz’ Barna rávilágított az erdélyi és a magyarországi szemléletmód közti különbségre. A múlt század harmincas éveiben két felfogás kristályosodott ki a publicisztikáról, vagyis a közírásról.

Az egyiket Bálint György képviselte Budapesten, a másikat Balogh Edgár Kolozsvárott. A finom tollú pesti publicista szigorúbb és esztétikailag igényesebb volt. Szerinte a közíró olyan tollforgató, aki írószemmel látja a világot, de szépirodalmi tevékenysége óhatatlanul a közéleti megnyilvánulásai és teendői mögé szorul. Magát is e kategóriába sorolta. Okfejtését azonban nem érlelhette meg, mert munkaszolgálatosként halt meg.

Balogh Edgár a Felvidékről került Erdélybe, kisebbségi sorban élte le az életét. Matuzsálemi korban, ágyban, párnák közt halt meg - mint a kolozsvári egyetem publicisztikai tanszékének nyugalmazott vezetője. Volt ideje kiérlelni az elképzelését. Nála mindenki közíró volt, aki kiemelkedett az erdélyi magyar kisközösségből, és nemcsak az íráskészségével vétette észre magát, hanem a kezdeményező- és szervezőkészségével is. Ezzel magyarázható, hogy egy erdélyi magyar életrajzi lexikon mindig népesebb és vastagabb, mint egy magyarországi.

Érthető, hogy Jakabffy Elemér és a hozzá hasonló határon túli közírók ideát amúgy is kevésbé ismert szerkesztői, társalkotói (háttér)tevékenysége nehezebben tarthat számot akadémiai elismerésre. Mindazonáltal a Magyar Tudományos Akadémiának nem volt igaza, amikor nem erősítette meg egy erdélyi magyar értelmiségi külső tagságát. Becsületére válik azonban, hogy 1989-ben belátta a tévedését. Kár, hogy további három és fél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy rádióinterjú jóvoltából a szélesebb nyilvánosság is értesülhessen erről.           

Tíz mondat a publicistáról

Én hivatásos nyilatkozó vagyok. Publicista. (Kertész Ákos író, Népszava, 2002. július 10.)

A publicistának csupán meg kell írnia az igazat, a politikusnak viszont meg is valósítania a magáét. (Debreczeni József publicista, volt politikus, 168 Óra, 2002. október 3.)

Bauer Tamás jó publicista, éles szemű elemző, a demokratikus jogállam egyik legbátrabb védelmezője a magyar közéletben. Egyedül tanult szakmájában, a közgazdaságtanban hirdet olyan nézeteket, amelyeket a mai magyar valóságtól életidegennek érzek. (Hegyi Gyula szocialista politikus, Népszabadság, 2009. augusztus 4.)

Wass Albertet nem publicistaként kívánjuk megítélni, hanem íróként. (Szőcs Géza költő, miniszterelnöki főtanácsadó, Irodalmi Jelen, 2014/december)

Bayer Zsolt ebben az országban százezrek kedvenc publicistája, tévés műsorvezetője, aki kimondja helyettük is azt, amit nem tudnak úgy megfogalmazni, elmondani, és százezrekhez eljuttatni, mint ő. (Somogyi János ügyvéd, Magyar Idők, 2016. augusztus 30.)

Csurka sokkal jobban írt meg politikai jegyzeteket, mint több mai publicista híresség. Persze hogy. Ő aztán nem félbe maradt író volt. (Joó István újságíró, Mandiner.hu, 2021. február 4.)

A publicista abból él, hogy a nyilvánosság fórumain írja meg vagy mondja el a véleményét. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2021. március 13.)

A véleményemből élek. (Puzsér Róbert publicista, Index.hu, 2021. december 8.)

A legélesebb tollú magyar publicista. (Víg Emese erdélyi újságíró Tamás Gáspár Miklósról, Transtelex.ro, 2023. január 16.)

Nagy fazon volt, igazi publicista. (Iván Gizella újságíró Kereszty Andrásról, Facebook.com, 2024. július 26.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor költött, Bencsik András doktorizott, Magyar Péter rogánozott, Jámbor András tiszázott, Parászka Boróka pedig bolondozott.

Mint egy bolond társulat, amelyben a direktorváltás mindenkiből kihozza a ripacsot. (Parászka Boróka erdélyi publicista a budapesti hangulatról, Mozgó Világ, 2024/11.)   

Magyar Péter egy mozdulattal lepöckölte őt a térképről. (Szily László újságíró Gyurcsány Ferencről, 444.hu, november 18.)

Magyar Péter nincs jó lelki hangulatban. Nem jó, ha ez látszik is rajta. (Nagy Attila Tibor politológus, Klubrádió, november 18.)

A felsőoktatásunkban eddig történt átszervezés roppant kevés. (Sütő-Nagy Zsolt újságíró, Magyar Hírlap Online, november 18.)

Nem költői túlzás, hogy a közgondolkodás és a közerkölcs rombolásával tartósabb károkat okoztak, mint azzal, hogy széthordták a közvagyont. (Hargitai Miklós újságíró a hatalmon lévőkről, Népszava, november 19.)

A vereség szót most nem öltöztette más nyelvi gúnyába. (Szénási Sándor műsorvezető Orbán Viktor lakossági fórumáról, Klubrádió, november 20.)

A kormány nem szereti a budapestiek politikai ízlését, ezért onnan vesz el mandátumokat. (Tóka Gábor szociológus a választókörzetek átszabásáról, 444.hu, november 20.)

Azt a kormányt akarták megutáltatni, ami a komcsik sok évtizedes uralkodása után másodszor lett szabadon választva a rendszerváltozás után. (Horváth K. József újságíró a Heti Hetesről és az első Orbán-kormányról, Magyar Hírlap Online, november 21.)

A hatalom saját magára költ, minden máson pedig fillérezve spórol. (Tóta W. Árpád publicista, Facebook.com, november 21.)

A nyugdíjaskommandó szót Rogán Antaltól tanultam, azt a Fideszben használják. (Magyar Péter tiszapárti politikus, SzeretlekMagyarország.hu, november 21.)

Ahhoz, hogy ezt a rendszert eltakarítsuk, kellett, hogy valami megmozduljon az ellenzéki közegben. (Jámbor András Szikra-politikus a Tisza Pártról, Magyar Narancs, november 21.)

Mindegy, hogy jobb- vagy baloldali kormánya van az országnak, ameddig az ország működik. (Lázár Gergő publicista, Kolozsváros.com, november 21.)

Orbán Balázs doktori fokozata csak virágszál a rendszer gomblyukában. (Papp Réka Kinga publicista, hvg.hu, november 21.)

Magyarországon a hatalomnak kedves álláspontok mentelmi jogot élveznek. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, november 22.)

Aki volt már katona, az tudja, hogy az éjszaka hajnal előtt a legsötétebb. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, november 22.)

Nagyon vastag a futballt körülvevő élősködő réteg. (Szekeres István sportújságíró, Facebook.com, november 22.)

Papp Réka Kinga azt sugallja, hogy a politikus munkája mögött nincs tudományos teljesítmény. (Nagy Ervin politológus, a XXI. Század Intézet elemzője Orbán Balázsról, Mandiner.hu, november 23.)

A Komintern retteg attól, hogy Orbán Balázs doktori címet szerez. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, november 23.)

A Hegyvidéken bevezetik a kommunizmust. (Berszán György újságíró a fővárosi XII. kerületről, Magyar Nemzet Online. november 23.)

Ma az készít filmet, aki lojális. (Gárdos Péter filmrendező, Klubrádió, november 23.)

Magyarországról a tanult réteg távozik. (Tamás Róbert publicista, Kolozsváros.com, november 24.)

Áttekintettük a háború katonai összefüggéseit.

Mi nem a háborút akarjuk megnyerni, hanem a békét.

A béke jobb, mint a háború.

Oroszország más, mint mi vagyunk.

/Putyinről/ Ha az Elnök mond valamit, az nem fecsegés. Annak súlya és következménye van.

Európának van egy szerves földrajzi egysége Ázsiával.

Mi, nyugat-európai döntéshozók.

A nemzetközi politikában annyi befolyásod van, amennyi erőd.

Magyarországnak mindenkivel a lehető legjobb kapcsolatot kell tartania.

Még a mai nap során meg is fogom hívni az izraeliek miniszterelnökét, Netanjahu urat.

/Az interjú 26 percében a magyar miniszterelnök 13-szor köszörülte a torkát./

Gyurcsány Ferenc olyan karaktergyilkosság áldozata lett, amit ellenfelei nem hajthattak volna végre, ha maga nem segíti hozzá őket. (Mészáros Tamás újságíró, 168 Óra, 2009. november 5.)

A karaktergyilkosság a Fidesz leghatékonyabb fegyvere. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, 168 Óra, 2012. november 8.)

Karaktergyilkosság áldozata lettem. (Kiss Árpád romagyilkosságokért elítélt fegyenc a bíróságon, Népszabadság, 2015. június 17.)

Ön a kérdéseivel beszáll a karaktergyilkosságba. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Klubrádió, 2015. október 22.)

Akitől a Fidesz igazán tart, annak neki szokott menni. (Ceglédi Zoltán politológus, ATV, 2016. augusztus 10.)

Horthy Miklós történelmi, politikai karaktergyilkosság áldozata. (Lezsák Sándor, az országgyűlés alelnöke, Magyar Hírlap Online, 2018. január 30.)

A karaktergyilkosság megsemmisítő célzatú általánosítás. (Perlaky-Papp József kampányszakértő, ATV, 2018. február 23.)

A „dossziék háborúja” sehová sem vezet, csak a politikától veszi el az emberek kedvét. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2021. december 4.)

A politikusok a megrendelői és haszonélvezői a kamu közvélemény-kutatásoknak, a rágalmakra épülő, karaktergyilkos sajtópogromoknak. (Hamburger Béla publicista, Hang.hu, 2024. november 2.)

Magyar Péter a korábbi kihívóknál nagyobb veszélyt jelent, az állampárt gépezete is durvább fokozatba kapcsol. (Szerető Szabolcs újságíró, Hang.hu, 2024. november 11.)

Somkúti Bálint többnyire katonai jellegű bejegyzésekkel véteti észre magát. Talán van neki hadtörténészi előképzettsége, vagy inkább hadibloggernek vélhető? De ha bizonytalan vagyok a megnevezésben, akkor általában publicistának nevezem az illetőt. Ami azt jelenti, hogy nem újságíró ugyan, mégis érdemes olvasgatni a véleményét.

Nemrégiben azzal vált ismertebbé, hogy a közösségi üzenőfalára ezt írta: „Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem bolond.” (Facebook.com, 2024.11.04.) A még élő 56-osok felhorkantak, az 56-os hagyományokat becsben tartó szervezetek tiltakoztak. Személyes hangvételű elmarasztalások is napvilágot láttak, mert még nem csengett le a miniszterelnök politikai igazgatójához, Orbán Balázshoz kapcsolható botrány. Elvégre kormányzati oldalról ismét megsértette valaki 1956 szellemiségét, amely állítólag az Orbán-rendszer alapja.

Az elhatárolódás sokkal gyorsabb és brutálisabb volt, mint Orbán Balázs esetében.  Somkúti úr még meg se melegedett egy kormány közeli intézetben, néhány órával a bejegyzés megjelenése után útilaput kötöttek a talpára. Becsületére válik, hogy önkritikát gyakorolt, és még aznap ezt írta az üzenőfalára: „Sajnos aki egyedül kezeli a Facebookot, az belefut ilyen hibákba.” Azért figyelemre méltó a kesernyés megjegyzés, mert azt is jelzi, hogy a szerző a kormányzati táplálékláncban nem jutott magasabb szintre.

Ha eljutott volna, akkor legföljebb azt írta volna a főnöke, hogy félreérthetően fogalmazott. Ráadásul valószínűleg az idézett hibát sem követte volna el, mert lett volna mellette valaki, aki gondozta volna a közösségi felületét. A Parlament épületében otthonosan mozog egy híján kétszáz ember, akiknek közpénz jellegű büdzséjükből telik arra, hogy kommunikációs munkatársakat foglalkoztassanak. A rendszerváltás utáni első és második országgyűlésben leginkább családtagokat foglalkoztattak, lassanként azonban rájöttek a honatyák és honanyák, hogy rászorulnak a szakemberek segítségére. 

Például Hoppál Péter, aki valaha kultúráért felelős államtitkár is volt, bevallotta: „A facebookos tevékenységemben három munkatársam is segít.” (SzabadPécs.hu, 2020. június 16.) Hajdani tanártársam a nyíregyházi főiskolán, Vinnai Győző pedig, aki fölcsapott kormánypárti politikusnak, csinált valami butaságot a fészbukos üzenőfalán, amire már senki sem emlékszik, emlékezetes azonban a magyarázata: „Természetesen nem szándékos a képválasztás, hanem a grafikus kolléga tévedése.” (Facebook.com, 2021. június 20.)

Ezek a mondatok nemcsak azt jelentik, hogy egy országgyűlési képviselő közpénzből fizetheti meg egy szövegeit gondozó munkatárs, egy Facebook-oldalát gondozó informatikus és egy vizuális hatásról gondskodó grafikus szolgálatait. Van néhány kommunikáció szakot végzett tanítványom, akik ilyen munkából tartják el a családjukat. Havonta három- és hatszázezer forint közötti összegeket keresnek, ami nem is olyan rossz jövedelem, ha nem státuszban vannak, vagyis a nettó majdnem azonos a bruttóval.

Hiteles szájból hallottam magasabb jövedelmekről is, amelyekkel az államtitkári és a miniszteri büdzsé kecsegtet. Varga Judit egykori igazságügyi miniszter Facebook-oldala például naponta több bejegyzést is tartalmazott, majd’ mindegyikhez jó minőségű fénykép (sztárfotó) párosult. Mi több: a bejegyzés angol nyelvű rezűmével látott napvilágot. Ha meg kéne becsülni a kommunikációs stáb létszámát, akkor ezt a munkát aligha lehetett tíznél kevesebb munkatárssal megúszni. Szijjártó Péter stábjában pedig tizenkét szakember gondozta a külminiszter Facebook-oldalát.

Azt már el se merem képzelni, vajon még egy szinttel följebb, a miniszterelnök kommunikációs stábjában hányan gondoskodnak arról, hogy Orbán Viktor üzenetei megjelenhessenek a közösségi médiában. Ha a hatalmon lévők közül három-négyszázan kommunikációs munkatársakat foglalkoztatnak, akkor ezernél több újságíró nem gyakorolhatja ugyan önállóan a mesterségét, de közpénzből formálhatja, pontosíthatja a közéleti személyiségek közösségi megnyilvánulásait.

Akik beérik az önálló vélemény luxusával, állami büdzsé híján egyedül kezelik a Facebook-oldalukat. A bejegyzésem utáni idézetcsokorban több olyan vélemény is található, miszerint a közösségi oldal azért nem tekinthető sajtóterméknek, mert nincs szerkesztője. Éppenséggel van, maga a szerző, a kijelentésből annyi mégis igaz, hogy még a szerkesztőnek legjobb Facebook-szerző sem képes pontosan megítélni az írását. Hajlamosak vagyunk belepistulni a szövegünkbe, ezért volna szükség egy kívülállóra. Könnyen hibázhatunk, ha nincs „szűz szem” a családban vagy a baráti körben. Még akkor is, ha a kormányzattól távol nem kell tartanunk attól, hogy annak ellenkezőjét írjuk, mint amit az ország első embere pillanatnyilag sugall.

Vasárnaponként Lefülelt mondatok címmel szoktam közölni egy huszonegy idézetből álló összeállítást a mögöttünk hagyott hét sajtójából. Ez évente ezerszáz idézet. Ebből az idén eddig 249 jelent meg a Facebookon. A második helyezett Népszavában és a harmadik Klubrádióban együttvéve kevesebb korjellemző mondat látott napvilágot, hangzott el. A nagy számok törvénye alapján talán ama fészbukos bejegyzéseket is érdemes sajtóterméknek tekinteni,  amelyeknek nincs szerkesztőjük, és az átlagosnál nagyobb a hibalehetőségük.     

Tíz mondat a Facebookról

A Facebook kötetlenebb stílus. (Sallai R. Benedek LMP-politikus, ATV, 2015. augusztus 19.)

Nem lehet Facebook-oldal nélkül politizálni. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Népszava, 2019. április 24.)

A Facebook nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.hu, 2019. május 20.)

Már nem a Magyar Közlöny a legfőbb jogforrás, hanem egy-két kormánytag Facebook-oldala. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, 2020. december 23.)

Szeretném felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon. (Rákay Philip publicista a Megafonról, Mandiner.hu, 2021. május 28.)

Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)

A Facebookon és a közösségi médiában bárki ugyanolyan hangosan tud szólni, mint az újságíró a hagyományos médiában. (Polyák Gábor médiajogász, Klubrádió, 2022. július 11.)

Sajnos idehaza a legfontosabb, kvázi sajtótermékké és politikai-gazdasági kommunikációs csatornává lett a Facebook. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2023. augusztus 1.)

Egy Facebook-oldallal meg egy kisteherautóval 1,3 millió szavazót lehet megszólítani. (Hacsek Gábor orvos Magyar Péterről, ATV, 2024. június 15.) 

Sajnos aki egyedül kezeli a Facebookját, az belefut ilyen hibákba. (Somkúti Bálint publicista, Facebook.com, 2024. november 4.)

A társasházunk lakógyűlést tartott, és a résztvevők felkértek arra, hogy hitelesítsem a jegyzőkönyvet. Kijavítottam a nyelvhelyességi hibákat, volt azonban egy mozzanat, amely azóta is foglalkoztat. A jegyzőkönyvet vezető közös képviselő a pincével, a mosókonyhával és a házmester-lakással kapcsolatban négyszer is használta a helység kifejezést. Holott a szoba, a terem helyiség, a város, a falu és általában a település viszont helység.

Nem azt várom persze a társasházi alkalmazottunktól, hogy legyen tisztában a hegeli filozófia alapfogalmaival. De hogyan gyakorolja évtizedek óta a mesterségét, ha pontatlanul használ két olyan fogalmat, amelyek közül az egyiknek sok köze van a munkájához? Mindez onnan jutott az eszembe, hogy tegnap végighallgattam Magyar Péter kétórás sajtótájékoztatóját. Magabiztos közéleti személyiség benyomását keltette, határozottságából azonban két ponton kikandikált a hiányos felkészültség.

Az egyik kérdésre válaszolva arról beszélt, hogy kevesli a Tisza Párt nyilvánosságát, valamiféle portfóliót szeretne létrehozni. Ezt mondta: „Építjük a saját közösségi médiá…” Itt egy pillanatra megállt, zavar tükröződött az arcán, majd így folytatta: „médiumainkat”. Tudjuk róla, hogy mire politikus lett, már megtanulta, miként kell kikerülni a kínos újságírói kérdéseket. Évekig szerkesztette a felesége, az akkori igazságügyi miniszter üzenőfalát, ahol ő tehette föl a kérdéseket a házastársának. Fészbukos szempontból tehát profiként érkezett a nagypolitikába.

Újdonsült politikusként azonban rá kellett jönnie, hogy akárhány tízezer követője van, egy harminc százalék körüli párt vezetőjeként igénybe kell vennie a hagyományos nyilvánosság eszközeit is. Máskülönben az üzenetei nem jutnak el az egész társadalomhoz. Márpedig a papír alapú sajtó, a rádió és a televízió képviseletében sajnálatos módon újságírók tesznek föl neki kérdéseket. S bár szokott arról beszélni, hogy a szerinte lényegtelen összefüggéseket is firtató újságírók helyett előnyben részesíti a közösségi médiát, az akciórádiuszából nem zárhatja ki teljesen azokat a fránya, okvetetlenkedő firkászokat.

Az idézett mondatban ugyebár majdnem teljesen kimondta a médiát, amely a nyilvánosság eszközrendszere. Vagyis nem más, mint a keletkezés sorrendjében a sajtó, a rádió, a televízió és az internet. Vélhetően erre gondolt, amikor portfólióról beszélt. Hisz’ például előbb-utóbb szüksége lesz egy papír alapú hírlapra is, mert a vidéki Magyarországon akad néhány százezer öregember, aki nem ül számítógép elé. Vagy inkább arra gondolt, ami a vesszőparipája, hogy a hagyományos médiumok rovására mégis előnyben részesíti a Facebookot és kapcsolt részeit? A pillanatnyilag töredékesen előadott gondolatmenetet nem ártana kristálytisztán megfogalmazni.

A sajtótájékoztatónak volt egy másik, számomra érdekes mozzanata is. Magyar Péter médiáról szólván ezt mondta: „A negyedik hatalmi ágról beszélünk.” Ezt nem először jelentette ki, íme: „Igen, a média valóban a negyedik hatalmi ág. Ráadásul egy olyan hatalmi ág, amelyet valójában senki sem ellenőriz." (Facebook.com, 2024. június 25.) A pályakezdő politikus jogot végzett, nem vonható kétségbe, hogy ismeri a francia felvilágosodás korából, Montesquieu kútfejéből származó elméletet a hatalmi ágak szétválasztásáról.

A választott képviselők hozzák a törvényeket, és a parlamentben ellenőrzik, vajon a kormányzat végrehajtja-e a jogszabályokat. Az igazságszolgáltatók (az ügyészek és a bírák) pedig ellenőrzik a másik két hatalmi ágat. Eme helyzetet nem kedveli a végrehajtó hatalom. Meg-megtörténik, hogy maga alá gyűri a két hatalmi ágat. Például mondvacsinált okokkal szükségállapotot hirdet, és bevezeti a rendeleti kormányzást. Ilyenkor a média hajlamos az ellenőrzésre szakosodott két hatalmi ágtól átvállalni a fürkészés kockázatos funkcióját.

Ez az átmeneti helyzet növeli az újságírók önértéktudatát. Akik pedig a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak önmaguknak, azok hajlamosak a nyilvánosságot a negyedik hatalmi ágnak nevezni. De mi lesz akkor, ha a hatalmi ágak megosztása újra kialakul? Ezt a lehetőséget nem zárnám ki teljesen, bár ehhez Magyar Péternek fel kéne oldania egy ellentmondást. Miközben ugyanis szükséges rossznak tekint bennünket, újságírókat, átveszi tőlünk a legnagyobb tévedésünket. Talán elhiszi egy sokat megélt médiatanárnak, hogy közelebb jut a hőn áhított hatalomátvételhez, ha elolvas a médiáról egy korrekt ismeretterjesztő kézikönyvet.             

A legutóbbi napokban Orbán Viktor jövőzött, Fodor Gábor végezett, Hegyi Gyula médiázott, Bábel Balázs beseatyázott, Pottyondy Edina pedig trumpozott.

/”Hányadik könyve?”/ Már két éve a világranglista élén vagyok, és a 795-ik. (Nemere István 80 éves író, Facebook.com, november 8.)

Felrémlik bennem, hogy itthon megint az kezdődik, ami igazából soha nem ért véget. (Bruck András író az antiszemitizmusról, Facebook.com, november 9.)

A 2026-os választás reményét, hitét elsodorta Trump. (Németh Péter újságíró, HírKlikk.hu, november 10.)

Donald Trump szinte varázslatos visszatérése után a világunk más korszakába lép. (Fricz Tamás politológus, Magyar Nemzet Online, november 11.)

A szavazókat jobban érdekli a hónap vége, mint a világvége. (Fodor Gábor liberális politikus, Index.hu, november 11.)

Magyar Péter a korábbi kihívóknál nagyobb veszélyt jelent, az állampárt gépezete is durvább fokozatba kapcsol. (Szerető Szabolcs újságíró, Hang.hu, november 11.)

A közszereplők legerősebb valutája a hitelesség. (Magyari Péter és Stumpf András újságírók, Válasz Online, november 12.)

Trump egy fölfelé mutatott, középső ujj. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, november 12.)

Mindig is tudtam, hogy az élsport egészségtelen. (Érdi Mária vitorlázó olimpikon, Magyar Rádió, november 12.)

Az ellenzék egy része túl okos ahhoz, hogy valaha is hatalomra kerüljön. (Para-Kovács Imre műsorvezető, Klubrádió, november 13.)

Rosszabb általános állapotban vagyunk, mint a rendszerváltás óta bármikor. (Béndek Péter publicista, Facebook.com, november 13.)

Az Orbán-rendszert nyíltan bíráló amerikai és uniós köröktől elvárható lett volna a szabad magyar média érdemi és hathatós támogatása. (Hegyi Gyula szocialista politikus, Népszava, november 13.)

A Nógrád megyei független sajtó az Átlátszó.hu és Hadházy Ákos. (Dömsödi Gábor újságíró, Bokor község polgármestere, Blog.hu, november 13.)

A győzteseknek saját lapjuk van. (Kleer László újságíró, Hírvonal.hu, november 14.)

A reklámpénzeket aszerint költik, hogy mely orgánumokat akarnak mindenáron életben tartani, vagy pláne felfuttatni. (Hamburger Béla közgazdász a Fideszről, Hang.hu, november 14.)

Ha valakit országos tényezővé emelnek - vagy ő emeli oda magát -, a botlásai is országos jelentőségűvé válnak. (Bábel Balázs kalocsai érsek Bese atyáról, Válasz Online, november 15.)

Trump győzelme után már nem lehet úgy kekeckedni hazánkkal, mint azt megelőzően. (Deák Dániel politológus, Magyar Nemzet Online, november 15.)

’25-ben történnek olyan dolgok, amilyenek még sosem. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, november 15.)

Orbánéknak minden sikerül, amit akarnak. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, november 15.)

Az egér bejelentkezett az elefánt mellé világpolitikai tényezőnek.(Vogronics András publicista, Kolozsváros.com, november 16.)

Ez volt az első év, amikor nem a Fidesz diktálta a tempót, szinte mindig csak futott az események után. (Somogyi Zoltán szociológus, Népszava, november 16.)

Nekünk ez a háború egy istencsapása.

A magyar gazdaság bajai kivétel nélkül a háborúból származnak.

/Trumpról/ A békepárti elnökjelölt győzött, és most várjuk a békét.

Attól, hogy Amerikában nyert a békepárti harcostársunk, Brüsszelben még nem lesz változás.

Európa olyan úton jár, ami az öngyilkossággal azonos.

Én a rebellió híve vagyok, lázadni kell.

/A nemzeti konzultációról/ A brüsszeli csatákhoz kell a muníció.

Magyarországon több munkahely van, mint amennyi munkaképes ember.

Az árak elviselhetőbbek akkor, ha az emberek többet keresnek.

’25-ben történnek olyan dolgok, amilyenek még sosem.

 (A miniszterelnök 14-szer köszörülte a torkát a 26 perces interjúban.)

Az ideális magyar polgár rövid ideig tartózkodik ebben az országban, majd alája távozik. (Zalai Hírlap, 1996. május 10.)

Történhetnének a dolgok úgy is, ahogy én képzelem. Sokan úgy tartják, hogy ez hatásvadászat. Én inkább azt mondanám, témaérzékenység.(Blikk, 1997. november 9.)

Nem az iskolában tanultam meg olvasni, inkább feliratokról, plakátokról. (Népszabadság, 2004. november 9.)

Az a vesszőparipám, hogy ami engem érdekel, arról azt hiszem, hogy másokat is. (Délmagyarország, 2008. január 17.)

Az írástudót a valósághű megjelenítés képessége különbözteti meg az írástudatlantól. (Bookline.hu, 2009. június 29.)

Ami izgatott, amit kitaláltam, azt ki akartam írni magamból. (Dunaújvárosi Hírlap, 2009. augusztus 1.)

Azzal vigasztalom magam, hogy a könyveimben elmondtam mindazt, amit akartam. (Fejér Megyei Hírlap, 2009. augusztus 1.)

Igyekeztem nem tudomást venni arról, hogy nem vesznek tudomást rólam. (hvg.hu, 2018. május 14.)

Az írás a prioritásom, nem csoda, hogy három feleség sem bírta ki ezt. (Blikk.hu, 2021. augusztus 14.) 

/”Hányadik könyve?”/ Már két éve a világranglista élén vagyok, és a 795-dik. (Facebook.com, 2024. november 8.)