A mögöttünk hagyott hét legjellemzőbb mondataiból válogatott összeállításba tegnap bevettem egy szállóige-gyanús mondatot. Szele Tamás újságíró a magyar miniszterelnök amerikai látogatását imigyen firtatta: „Mit ért el Orbán Viktor Washingtonban? Elsősorban a kilincset.”
Az elsősorban nélkül hatásosabb lett volna a gondolat. Szele kolléga mentségére szóljon, hogy miközben ironizált, tudomásul vette, hogy országunk első embere nem jött haza eredménytelenül. Azon tűnődöm, vajon Szele Tamás magas-e vagy alacsony. A fényképei alapján úgy 180 centisnek vélem, vagyis egy átlagosnál magasabb újságíró élcelődik egy átlagosnál alacsonyabb politikuson. Ráadásul valahonnan ismerős is az okfejtése. Némi keresgélés után rábukkantam a rendszerváltás utáni szállóigék között.
Kabos Lászlót, az egyik legismertebb kabarészínészt Horn Gyula ihlette meg. Az alacsony termetű miniszterelnök megfordult Washingtonban, és a komikus ezt firtatta: „Tudják-e, hogy az amerikai tárgyalásokon mit ért el Horn Gyula? Nem tudják. Hát a kilincset.” Ezt egy kis termetű politikusról mondta egy még kisebb termetű színész. S bár az a benyomásom, hogy Szele kolléga kijelentése a termetéből adódó lekezeléssel párosult, egy pillanatig se gondoltam, hogy „a kis Kabos” 1995-ös megjegyzéséből dolgozott.
Elég régóta foglalkozom a szállóigék eredetével, és azt tapasztaltam, hogy a hasonló mondatok nem föltétlenül plagizálásról árulkodnak. Ezt támasztja alá a kilincsről végzett mikrofilológiai kutatás is. A fölérni a kilincsig-szólás ritkábban fordult elő, mint az egymásnak adni a kilincset. Sőt, az utóbbinak van egy olyan változata Dugonics András író 1820-as gyűjteményében, hogy „Egy kilincset rántanak.” Értelmezésem szerint egymásnak adják a kilincset. De azt is jelenti, hogy szinte egyszerre nyúlnak a kilincs után. Az nyer, aki előbb jut az áhított előszobába.
A kilincs a Magyar Nyelvőr 1923-as évfolyamában megjelent szócikk szerint nem a német die Klinke szóból származik, amint azt a magyar és a német nyelvterület közti kapcsolat miatt feltételezhetnénk. A francia clinche valószínűleg vallon (francia tájnyelvet beszélő és nálunk garázdálkodó) zsoldosok közvetítésével jutott el hozzánk. Ők keményebben törték föl a zárakat, és kléc-nek vagy klicsnek ejtették azt a fránya kilincset. Azóta van egy kilincsel szavunk is, amely előszobázást, házalást, kéregetést és koldulást jelent. Két miniszterelnökünk, Horn Gyula és Orbán Viktor esetében tapintatból az előszobázást részesítem előnyben.
A két világháború közti sajtóban a kilinccsel, kilincseléssel kapcsolatban nem találtam politikai vonatkozást. Az viszont kiderült, hogy a tárcaírók szívesen foglalkoztak azokkal a gyerekekkel, akik a termetük miatt még nem érték el a kilincset, de már okosakat mondtak. E közelítésmód hiteles képviselője Zágon István író volt. A vígjáték- és kabaré-szerző arról nevezetes, hogy az ő színdarabjából írta Nóti Károly a Hyppolit, a lakáj című filmet (a főszereplő Csortos Gyula és Kabos Gyula volt).
De akadt ennél érdekesebb sajtótörténeti fölfedezése is. 1912-ben Zentán érettségizett, és első verse a helyi újság ama számában jelent meg, amelyben a lap főszerkesztője és tulajdonosa óva intette a brit koronát, nehogy háborúvá mélyítse a dél-afrikai búrok elleni büntető expediciót. Azóta az Óva intjük-mondat az amatőr és provinciális külpolitikai újságírást jellemzi. Zágon István élete végén belefogott egy sorozatba, melynek az Egy kis öreg naplójából címet adta. Hőse egy Levente nevű kisfiú, aki apró termetű létére is okosakat mondott. Utólag annyit sikerült megtudni, hogy volt egy András és egy Eszter nevű unokája, közülük az egyiknek lehetett a fia Levente.
A sorozat hetvenes évekbeli megjelenése után több mint két évtized telt el. 1994-től ’98-ig Horn Gyula gyakorolta a miniszterelnöki hatalmat, vele egy időben hatalmaskodott Szlovákiában Meciar. A magyar kormányfő annak ellenére kötött alapszerződést, hogy szlovák kollégája magyarellenes légkört honosított meg északi szomszédunknál. Az aláírást ezért nehezményezte az országgyűlési ellenzék, leginkább Torgyán József. A kisgazda politikus orozta el a fölérte-é a kilincs kérdést a gyerekektől, és átemelte a politikába.
Többször is számon kérte Horn Gyulán, hogy nem jutott tovább a magyarok és szlovákok közt közvetítő francia miniszterelnök, illetve a washingtoni Fehér Ház előszobájánál. S mert legalább tíz centivel magasabb volt a miniszterelnökünknél, kilincses kritikájával kiérdemelte, hogy az országgyűlésben megvonják tőle a szót. Utána további három évtizednek kellett eltelnie, hogy egy újságírónak Orbán Viktor amerikai látogatásáról az el nem ért kilincs jusson az eszébe.
Ha tehát a szállóige eredetét nyomozzuk, akkor kétségkívül Torgyán József a forrás. De ha a vérbeli szállóigét keressük, akkor a kis Kabosé az érdem. Ő ugyanis a hatásból élt. A kabaréban azt tanulta meg, hogy addig formálja a beszólásokat-kiszólásokat, amíg a közönségből ki nem csalja a vastapsot. 1997-ben Zalába autózott, és a Kanizsa című újság munkatársának ezt mondta május 30-án: „Tudja mennyi viccet kellett elmondanom ezért a Mercedesért?”
Tíz mondat a kilincsről
Az a baj, hogy nem éri fel a kilincset. Ennélfogva kopogni szokott. (Zágon István író a hároméves Leventéről, Ludas Matyi, 1971. június 17.)
Mit ért el eddig itthon, Párizsban és mindenütt? Maximum a kilincset. (Torgyán József kisgazda politikus Horn Gyuláról, Reform, 1995. május 19.)
Torgyán József leszögezte: Horn Gyula legfeljebb a kilincset érte el Balladur párizsi előszobájában, amikor aláírta az alapszerződést. Az elnöklő Kóródi Mária a kijelentés miatt a honatyától megvonta a szót. (Magyar Távirati Iroda, 1995. május 23.)
Tudják-e, hogy az amerikai tárgyalásokon mit ért el Horn Gyula? Nem tudják. Hát a kilincset. (Kabos László színész, Reform, 1995. augusztus 13.)
1995-ben az a vicc járta, hogy Horn Gyula Párizsban a kilincset érte el. (Lovász Attila újságíró, a Szabad Európa Rádió tudósítója, Szabad Újság, 1999. dcember 15.)
A döntéshozók annyira lent vannak, hogy még a színházi bejárat kilincsét sem érik el. (Nagyon Outsider kommentelő a debreceni Csokonai Színház igazgatóválasztásáról, Hajdú-bihari Napló, 2001. január 8.)
Az idézetek között akad néhány mosolycsalogató. Például „Az egyetlen dolog, amit az életemben elértem, a kilincs volt.” (A Mócsing.hu-ról, Vas Népe, 2003. január 11.)
Addig könnyű, míg az ember legfőbb baja az, hogy nem éri el a kilincset. (Bálint Orsolya újságíró, Vasárnapi Hírek, 2005. augusztus 1.)
Az itt élők évszázados európai tradíciójára épülő rendszert kell újra tanulni. Ideje felnőni. Elérni a kilincset. (Lovász Attila felvidéki újságíró Meciar leváltásáról, Új Szó, 2008. november 18.)
Mit ért el Orbán Viktor Washingtonban? Elsősorban a kilincset. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2025. november 8.)