Médianapló

Médianapló - Mi történt veled, 168 Óra?

2019. szeptember 11. 09:57 - Zöldi László

Betelt a pohár a hetilapnál, felmondott a főszerkesztő és két helyettese. A tulajdonossal való szakítást kiváltó körülményekkel nem lehetek tisztában, ezért nem is bocsátkoznék médiapolitikai találgatásokba. Maradnék inkább a szakmai közelítésmódnál.

Tóth Ákos főszerkesztő Facebook-bejegyzésben búcsúzott az olvasóktól. Ama mondatát emelném ki, melyben így jellemezte a korábbi (Mester Ákos és Bölcs István jegyezte) 168 Órát: „Fáradt volt, csüggedtséget sugárzott.” Olvasóként nem ezt tapasztaltam. Azt inkább, hogy ábrázolta, érzékeltette, fölerősítette, nyomatékosította a korhangulatot. Színvonalasan művelte azt, amit literátus újságírásnak neveznék. Nem egyszerűen kommentálta tehát a tényeket, összefüggéseket. Úgy kölcsönzött mélységélességet nekik, hogy hozzáadott értékekkel tette olvasmányosabbá, élvezhetőbbé az interjúkat, publicisztikákat. Választékos stílussal, ironikus hangvétellel, keretes háttér-anyagokkal.

Eme látásmóddal szakított az új vezetés. Azóta az „új” 168 Óra az úgynevezett csüggedtség helyett unalmat sugárzott. Az eltávolított vagy maguktól távozó literátorok helyett napilaposok csináltak hetilapot, akik az érzéki helyett a tematikus újságírást választották. Önmagában az elképzeléssel nem is lett volna baj, ha a heti súlypont köré csoportosított tartalmat érdekesen adták volna elő. Ez azonban többnyire nem sikerült. Már nem fizettem elő a lapra, az utcai árért, immár 690 forintért pedig kevesebbet érő portékát kaptam. Kurta okfejtésemet hadd illusztráljam néhány adattal.

Idestova három évtizede van rovatom a hazai sajtóban az éppen elmúlt hét legjobb, legütősebb mondataiból. 2016 áprilisáig, Mester Ákos visszavonulásáig mindig több 168-as mondatból választhattam ki azt az egyet, amellyel a megbecsült hetilap képviselte magát a heti válogatásban. E szokást a legutóbbi három és fél évben is igyekeztem megtartani, nem mindig sikerült. A következő fázis a maradandóság számára gyűjtött mondat volt, a rendszerváltás utáni szállóigékből összejött vagy háromezer. 193 származik a 168 Órából, közülük kilenc a Tóth Ákos-féle hetilap termése. Kettőt belső munkatárs vetett papírra (Lakner Zoltán és Mátyás Győző), kettőt bedolgozó publicista (Nagy N. Péter és Tamás Ervin), a maradék ötöt alkalmi szerzők és interjúalanyok írták vagy mondták.

184 szállóige 26 és fél év, illetve 9 három és fél év alatt. Számomra ez a különbség a szellemi értéktöbblettel kecsegtető és a napilapos hetilap kínálata között.

32 komment

Médianapló - Az üres bölcső, avagy egy hasonlat politikai karrierje

2019. szeptember 10. 10:33 - Zöldi László

A pályakezdő Mikszáth Kálmán arról írt tárcát 1882-ben, hogy miközben a hálószobában veszekszik és békülget a házaspár, a szomszédos szobában üresen tátong a bölcső. Kevésbé tehetséges írók, költők szintén használták a bölcsős hasonlatot, sőt láttam egy kanadai filmet is, egy szülési sokkból ébredező fiatalasszonyról. Az Üres bölcsőt ringat a hold fénye című dalban pedig a Sztevanovity-fivérek írták meg, énekelték el, hogy az apa soha nem ér rá, majd amidőn megöregszik, a fia hárítja el a közeledést azzal, hogy most ő nem ér rá.

A hasonlat megmozgatta a magyar politikusok fantáziáját is. Faggyas Sándor, a Magyar Hírlap munkatársa számolt be egy nemzetközi tanácskozásról, és cikkének ezt a címet adta: „Európa az üres bölcsők kontinensévé vált”. Majd így folytatta: „Ezzel a ma már közhelynek számító magállapítással indokolta Novák Katalin a harmadik alkalommal megrendezett budapesti demográfiai csúcsot.” (2019.09.06.) Az összetett mondatot azért nem folytatom, mert nem a cikkel van bajom, hanem egy kommunikációs jelenség foglalkoztat.

Az kétségtelen, hogy Novák Katalin, a családpolitikáért felelős államtitkár ama bizonyos csúcson ezt mondta: „Európa az üres bölcsők kontinensévé vált.” (Hír TV, 2019.09.05.) Az viszont már tűnődésre késztet, hogy néhány hónapja Orbán Viktor egy szokásos péntek reggeli interjúban imigyen fogalmazott: „Európa ma az üres bölcsők kontinense.” (Magyar Rádió, 2019.03.08.) Hm. Szabad a préda? A Főnök mond valamit, a beosztottak pedig imamalomszerűen ismételgetik? Ezen se lepődnék meg, de most nem erről van szó.

Novák Katalin még tavaly, az országgyűlési választás kampányában állt elő azzal, hogy „Európa az üres bölcsők kontinense.” (Magyar Távirati Iroda, 2018.03.20.) Ha már felötlik a másolás gondolata, akkor inkább a beosztott kijelentését vette át a főnök. A följegyzésre érdemes mondatok gyűjtőjeként azonban engedékenyebb volnék. Sok szállóige eredetét tártam fel, és eljutottam oda, hogy a legegyénibb mondatnak is vannak előzményei, néha két-háromezer évre visszamenőleg. És a nyilvános mesterségek gyakorlói addig farigcsálják, míg a legismertebb közülük a nevére nem veszi.

Az üres bölcső esetében az a benyomásom, hogy a kormánypártot kommunikációs fegyelem jellemzi, és ha valaki kitalál valamit, akkor az végigfut az országos médiahálózaton. A belső körből, mondjuk miniszterelnöktől államtitkár-helyettesig bárki használhatja, és még az idézőjelet sem kell kitenni.    

5 komment

Médianapló - Tíz mondat a bohócokról

2019. szeptember 09. 12:45 - Zöldi László

Torgyán József a választások után újabb négy évre bérelte ki magának a Nemzet Bohóca titulust. (Nagy Bandó András humorista, 168 Óra, 1994. július 26.)

Torgyán mindig bohóc marad, ez elég is nyolc százalékra. (Kéri László politológus, Kurír, 1994. augusztus 13.)

Aki politikus, az legyen nyugodt, kiszámítható, megbízható, ne pedig „az osztály bohóca”. (Pető Iván SZDSZ-politikus, Somogyi Hírlap, 1995. július 12.)

A politikus félig bohóc (vagy tán egészen az), de mindenképpen manipulátor. (Kósáné Kovács Magda szocialista politikus, Klubháló, 2008. április 1.)

Azért tűntem el a nyilvánosság elől, mert a parlamentben jobb színészek és bohócok voltak. (Sándor György humoralista, Népszava, 2011. március 16.)

Gyurcsány Ferenc megmaradt annak a bohócnak, aki mindig is volt, és most már anélkül élheti ki ezt a vágyát, hogy közben tönkretenné az országot. (Pintér Bence publicista, Alternatíva.hu, 2012. június 29.)

A miniszter úr vagy bohóc, vagy elmeháborodott. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök Matolcsy Györgyről, ATV, 2012. december 20.)

Három bohóc áll szemben egy tapasztalt, kipróbált főpolgármesterrel. (Rogán Antal Fidesz-politikus Berki Krisztiánról, Karácsony Gergelyről és Puzsér Róbertről, Hír TV, 2019. szeptember 1.)

Utcahosszal van lemaradva a három bohóc Tarlós mögött. (Sümeghi Lóránt újságíró, 888.hu, 2019. szeptember 3.)

Olyan bohócok indulnak, mint a ’herevasaló’ Berki Krisztián, a szociopataként viselkedő Puzsér Róbert, vagy Karácsony Gergely, aki Magyarországon egyedülálló módon kitűzte az önkormányzat épületére az LMBTQ deviáns közösség zászlaját. (Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom vezetője, Mandiner.hu, 2019. szeptember 3.)

8 komment

Médianapló - Sajtótermék-e a Facebook?

2019. szeptember 09. 10:16 - Zöldi László

A fészbuknak sok arca van. Nevezték már digitális bögrecsárdának, kocsmának, közösségi pöcegödörnek, szalonnak, sőt zsibvásárnak is. Ezúttal a szalon jellegét domborítanám ki. Digitális ismerőseim ugyanis afféle szalont alkotnak. Névvel vállalják a véleményüket, amelyet szűk körben osztanak meg egymással.

Kardos András például tegnap este tizenöt sorban adta közre néhány órával korábbi élményét. A főváros budai részében volt dolga, a manapság Széll Kálmánról elnevezett Moszkva téren. Magányosan álldolgált, nyilván várt valakire, amikor észrevett egy szintén magányos alakot, aki papírlapot tartott maga elé. Rajta a szöveg: „Támogassatok minket!” A veterán politikusra, Thürmer Gyulára ismert. A Munkáspárt elnöke főpolgármester-jelöltnek jelentkezett, és aláírásokat gyűjtött. Sürgette az idő, mert ma délután négyig kell leadni az induláshoz szükséges ötezer budapesti lakos személyes adataival kitöltött ajánlóíveket.

A közösségi oldalon megindult a vita. Volt, aki már-már novellának vélte a nyúlfarknyi szösszenetet. Az egyik hozzászóló pedig szívesen látná komolyabb helyen is, mondván: „Én valami sajtótermékre gondoltam.” Anélkül, hogy összebeszéltek volna, Szele Tamás újságíró hasonlóképpen fogalmazott: „A Facebook nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik.” (Forgókínpad,hu, 2019. május 20.) Ha a szerkesztés azt jelenti, hogy valaki megjelenés előtt átnézi a nyilvánosságnak szánt cikket, akkor nyilvánvaló, hogy erre nem számíthatnak a fészbukozók. De vajon ezen az alapon sajtóterméknek számítanak-e a digitális portálok, amelyek nem engedhetik meg maguknak, hogy olvasószerkesztőket vagy/és korrektorokat alkalmazzanak?

Van azonban ennél nyomósabb érvem is. A Médianapló olvasói tudhatják, hogy Lefülelt mondatok címmel közlök összeállítást a mögöttünk hagyott hét legütősebb gondolataiból. Nyolc év alatt 628-at jegyeztem föl a Facebook üzenőfaláról. A közösségi oldal 24-gyel kezdett, az idén pedig 105-ig jutott, ezzel a második helyen található a mértékadó médiumok mezőnyében. S hogy még teljesebb legyen a kép, idestova három évtizede gyűjtöm a szállóigéket, van belőlük körülbelül háromezer. Ama bizonyos 628-ból 126-ot tartottam szellemesnek, maradandónak a Facebook kínálatából.

Nem azt állítom, hogy a közösségi oldal sajtóterméknek tekinthető a hírtermelés szempontjából. De amióta államilag korlátozzák a nyilvánosságot, korhangulatot jelző gondolatokkal jócskán akadnak jól író fészbukozók.              

Szólj hozzá!

Médianapló - "Több mint négyezer regisztrált kátyúnk van"

2019. szeptember 08. 16:43 - Zöldi László

A legutóbbi napokban beindult a kampány. A volt és jelenlegi polgármesterek, valamint az önkormányzati választásra készülő polgármester-jelöltek ellepték a nyilvánosság fórumait. Lefülelt mondatok.   

 

Lassú víz pártot mos - mondogattuk akkoriban. (Lezsák Sándor volt MDF-politikus az MSZMP-ről, M5, szeptember 2.)

Egész Európa számára van koncepcióm. (Toroczkai László ásotthalmi polgármester, a Mi Hazánk Mozgalom vezetője, Mandiner.hu, szeptember 2.)

Vagy a rendszer hibája vagyok, vagy a jövő. (Tétényi Éva építész, volt esztergomi polgármester, ATV, szeptember 2.)

A sínek után Tarlóst is cserélném. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, az ellenzék közös főpolgármester-jelöltje, Népszava, szeptember 2.)

A kis pártok sokszor jelentik a mérleg nyelvét. (Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt lemondott elnöke, Magyar Nemzet Online, szeptember 3.)

Ma Magyarországon a hálapénz működteti az egészségügyi rendszert. (Dr. Alotti Nasri zalaegerszegi szívsebész, Válaszonline.hu, szeptember 3.)

Abból él Eger, hogy a város legjobb marketingese még mindig Gárdonyi Géza. (Mirkóczki Ádám Jobbik-politikus, az ellenzék közös polgármester-jelöltje, ATV, szeptember 4.)

Főleg vidéken az ellenzéki pártok komoly káderhiányban szenvednek. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, 168 Óra, szeptember 5.)

Ma Viktor és Lőrinc napja van. Ha csak ma lenne. (Matyaczkó Olga tanár, Facebook.com, szeptember 5.)

A család és a gyermek nem más, mint a nemzeti közösség biológiai újratermelésének előföltétele. (Orbán Viktor miniszterelnök a III. Budapesti Demográfiai Csúcson, Miniszterelnök.hu, szeptember 5.)

A gyerekvállalás a legszemélyesebb közügy. (Kövér László országgyűlési elnök a III. Budapesti Demográfiai Csúcson, Mandiner.hu, szeptember 5.)

Arra kiváló rendezvény, hogy idősödő és pocakosodó férfiak elmondhassák, mi a helyzet a magyar nők méhével. (Jámbor András publicista a III. Budapesti Demográfiai Csúcsról, Mérce.hu, szeptember 5.)

A magyar foci tudáshiányos és értelmiségellenes. (Kele János közgazdász, Magyar Narancs, szeptember 5.)

Panamában például kifejezetten jó a hírünk. (Világi Oszkár szlovákiai vállalkozó, a dunaszerdahelyi focicsapat tulajdonosa, Magyar Hang, szeptember 6.)

Folyamatos az államcsíny. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, 444.hu, szeptember 6.)

Tarlós István Budapest gyáva helytartója. (Puzsér Róbert független főpolgármester-jelölt, M1, szeptember 6.)

Több mint négyezer regisztrált kátyúnk van. (Szaniszló Sándor, az ellenzék közös polgármester-jelöltje a XVIII. kerületben, Népszava, szeptember 6.)

 Az égig torlódnak körülöttünk a mássalhangzók. (Bakos András újságíró a harkányi fürdőben mártózó szlovák nyugdíjasokról, Facebook.com, szeptember 7.)

A vidékieket könnyebb megbolondítani. (Magyar György ügyvéd, ATV, szeptember 7.)

Egy ország csak akkor lehet családbarát, ha a támogató intézkedéseken túl a nyilvánosság egésze is az. (Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára, Magyar Nemzet, szeptember 7.)

A gyermek nemcsak a család, hanem a nemzet kincse is. (Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, volt országgyűlési elnök, Magyar Távirati Iroda, szeptember 8.)

 

 

Szólj hozzá!

Médianapló - Az élettársi kapcsolat tekinthető-e családbarátnak?

2019. szeptember 08. 11:08 - Zöldi László

Az elmúlt héten rendezték meg a III. Demográfiai Csúcs elnevezésű tanácskozást. A hatalomban lévők kifejtették álláspontjukat a népesedéspolitikai kérdésekről. Talán megbocsátják a közjogi méltóságok, hogy nem az ő előadásaikról tűnődöm a Médianaplóban, hanem egy szimpla államtitkár megnyilvánulásáról. A Miniszterelnöki Kabinetiroda egyik vezető munkatársa, Dömötör Csaba maga vállalkozott arra, hogy a Magyar Nemzet tegnapi számában összefoglalja a konferencián elhangzott gondolatmenetét.

Eme mondatára kaptam föl a fejem: „Egy ország csak akkor lehet családbarát, ha a támogató intézkedéseken túl a nyilvánosság egésze is az.” Nem bontotta ki, csupán utalt rá, hogy a nyilvánosság fórumait két véglet befolyásolja. A bulvársajtó élezi a családban megnyilvánuló feszültségeket, a reklám pedig idillikus képet fest a famíliáról. Van persze egy harmadik gond is: a közösségi média, mely szerinte a társas magány fóruma. Eszmefuttatásából azt olvastam ki, hogy nem elég családbarát intézkedéseket hozni, a médiafogyasztók tudatállapotát is föl kell készíteni a hagyományos, keresztény értékekre épülő, férfi és nő közötti családmodell befogadására.

Erre rímelt Szánthó Miklós hozzászólása is. A Kelet-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnöke a demográfiai tanácskozáson kifejtette: „A KESMA azt tűzte ki célul, hogy a család intézményét, ha úgy tetszik, reklámozza.” Kijelentése érdekes színben tünteti föl Dömötör Csaba álláspontját a reklám idillikus hatásáról. De lappang itt egy másik ellentmondás is. A KESMA „mindössze” 476 médiumot foglal egységes keretbe, nem a hazai nyilvánosság egészét. Hogy a kormányhoz közel álló alapítvány a nyilvánosság hány százalékát teszi ki, arról nincsenek fölmérések, de hogy a többségét, az biztos.

Ha egy államtitkár, aki a propagandaminisztériummal azonosítható miniszterelnöki kabinetiroda vezető munkatársa, a nyilvánosság egészéről beszél, akkor idézett mondata arról árulkodik, hogy a hatalmon lévők elégedetlenek a média egységesítésével, egybehangolásával. Számíthatunk a további térhódításra, az úgynevezett gleichschaltolás folytatására. Dömötör államtitkár megelőlegezte, hogy a kormánytól még független médiumoknak azért is be kell hódolniuk, nehogy véletlenül hitelesnek és támogatandónak tekintsék például az élettársi kapcsolatot. Holott ma már legalább annyian élnek együtt állami pecséttel ellátott házasságon kívül, mint belül.                    

1 komment

Médianapló - Puzsér és azok a fránya ajánlóívek

2019. szeptember 07. 10:08 - Zöldi László

Javában zajlik az október 13-án esedékes önkormányzati választás kampánya. Budapesten három figyelemre méltó főpolgármester-jelölt gyűjtötte az induláshoz szükséges aláírásokat. A jelenlegi városvezető, az ellenzéki pártok közös jelöltje, és egy magánjelölt, akit egyébként kiabálós publicistaként ismertünk meg. Az első kettő gyorsan megszerezte a szükséges aláírások kétszeresét. A harmadik elég nehezen tett szert ötezernél valamivel többre, de talán akkor is továbbjut, ha találnak nála néhány száz érvénytelent. Puzsér Róbertet tegnap kétszer is láttam-hallottam erről beszélni.

Először sajátságos körülmények között. Utcai sajtótájékoztatóját a Mérce.hu adta közre. Csakhogy a kiválasztott épülettel szemben építkeztek, és a légkalapácsok robaja, a betonkeverők nyiszorgása és a munkások kurjongatása elnyomta Puzsér amúgy harsány hangját. Ha össze kéne foglalni a mondandóját, akkor a szórványos szavaiból arra következtetnék, hogy valami adatbázis-építési botrányról beszélt. A közszolgálati tévében biztonságosabb körülmények közepette adott egy nyolc és fél perces interjút az ismeretlen műsorvezetőnek. Aki annyit árult el magáról, hogy október 13-én nem Budapesten, hanem lakhelyén, Hajdúszoboszlón járul majd az urnához.

Azt tudakolta, vajon Puzsér miért jelentette föl Karácsony Gergelyt a Fővárosi Választási Bizottságnál. Talán csak nem az igényelt „kilencszáz” ajánlóívért? Az arcán látszó zavar nyomán átvillant az agyamon, hogy ha egy ívre nyolc adatsor fér, akkor a 7200 épp illik az ötezer aláíráshoz. Elvégre számolni kell az esetleg érvénytelenekkel is. De közben magához tért a műsorvezető, és pontosította magát. Jegyzeteibe pillantva kilencezret mondott. Ez elvileg 72 ezer aláírást jelenthet, és kétségkívül táplálhatta volna ama gyanút, hogy az ellenzék közös jelöltje azért gyűjtött adatokat, mert máskülönben az aktivistái révén nem szólíthatná meg a vele rokonszenvezőket.

Jól kifundálták ezt a közszolgálati tévében. Ehhez képest a műsorvezető elügyetlenkedte a poént, az interjúalany pedig épp csak utalt rá. Márpedig a nyilvános szereplés egyik alaptétele, hogy ami magától értetődő az interjúalany számára, az nem föltétlenül evidens a médiafogyasztó számára. Azt bizony el kell magyarázni. A felvázolt eset tanulsága tehát az, hogy egy ügyetlen műsorvezető és egy hozzá méltó interjúalany „jóvoltából” a kormánypárti televíziónak nem sikerült pellengérre állítani Tarlós István legveszélyesebb ellenfelét.        

3 komment

Médianapló - Tíz mondat a magyar fociról

2019. szeptember 06. 11:50 - Zöldi László

 

A magyar focit egyeseknek hallgatni kellemetlen, nekem meg közvetíteni az. (Knézy Jenő tévériporter, Telegráf, 1993. október 29.)

Nemcsak a magyar foci züllött le, hanem a magyar közönség is. (Szále László újságíró, Sport plusz Foci, 1994. szeptember 3.)

A magyar foci annyira rossz, hogy még lopott pénzből se működik. (Csenki Attila humorista, RTL II., 2015. május 18.)

A magyar foci egy jottányit sem fejlődött, de a válogatott igen. (Kövesdi Péter újságíró, Vasárnapi Hírek, 2015. november 21.)

Költeni már megtanult a magyar foci, eladni még nem. (Aranyossy Áron újságíró, 24.hu, 2018. február 3.)

Már nem a pénz hiányzik a magyar fociból, hanem a foci. (Ceglédi Zoltán politológus, hvg.hu, 2018. március 24.)

A mai magyar fociból hiányoznak a karakterek. (Kabát Péter volt válogatott labdarúgó, Index.hu, 2018. június 12.)

A magyar foci kizárólag a dumában erős. (Bernau Péter sportújságíró, Népszava, 2018. július 13.)

A magyar foci jó. Csak nem kéne nemzetközileg inzultálni. (Mészáros Sándor irodalomtörténész, Facebook.com, 2019. augusztus 14.)

A magyar foci tudáshiányos és értelmiségellenes. (Kele János közgazdász, Magyar Narancs, 2019. szeptember 5.)

2 komment

Médianapló - A nemzet újratermelésére való-e a család meg a gyerek?

2019. szeptember 06. 10:34 - Zöldi László

Miniszterelnökünk szeptember első szombatján szokott irányt mutatni az övéinek. A Fidesz-holdudvar holnap hallgatja meg Kötcsén. Tegnap viszont egy nemzetközi demográfiai tanácskozáson beszélt Orbán Viktor. Állítólag igénybe veszi tanácsadók écáit és beszédírók fordulatait, de a fontosabb szövegeket ő önti végső formába. Ha így van, akkor egyszerre kellett dolgoznia két megnyilvánulásán. Amikor ilyen helyzetbe kerül, az a benyomásom róla, hogy minél többet beszél, annál kevesebbet mond.

Tegnap például megpendítette, hogy a XX. század két világháborúja voltaképpen európai polgárháború volt. Állítását nem bontotta ki, ezzel magyarázható, hogy az ellenzéki publicisták és bloggerek történelemhamisítást olvastak a fejére, vagy ami még rosszabb: a történelmi ismeretek hiányát rótták föl neki. Pedig a miniszterelnök Schmidt Mária nevű tanácsadója közreműködésével csupán átemelt egy gondolatot az egyik német történész álláspontjából. Lehet, hogy a történésznek nincs igaza, de tévedését a szakma szabályai szerint terjedelmesen bontotta ki. Ha ebből egy magyar politikus csak egy mondatot tesz a magáévá, akkor ebből mindössze az sülhet ki, hogy a más véleményen lévők elmagyarázzák neki a világháború és a polgárháború közti különbséget.

Miközben tanítgatják a kormányfőt, elsiklanak a beszéd leglényegesebb megállapítása fölött, miszerint „A család és a gyerek nem más, mint a nemzeti közösség biológiai újratermelésének előföltétele.” Talán nem torzítom el Orbán Viktor eszmefuttatását, ha úgy foglalom össze, hogy a magyar miniszterelnök uniós kényszerűségből nem utasíthatja „helyes” ítélkezésre a kormányzattól, vagyis a végrehajtó hatalomtól független bíróságokat. Ezért aztán zárójelbe teszi a modernitás egyik alaptételét, a hatalmi ágak szétválasztását. Az alkotmányban (alaptörvényben) rögzítteti például az általa elképzelt család védelmét, hogy a bírák még csak véletlenül se ítéljenek a nemzet túlélése szempontjából nélkülözhetetlen család ellen.

Hogy aztán a hagyományos családszemlélet szolgál-e ürügyként az igazságszolgáltatás megzabolázásához, vagy az abszolút hatalom kiépítéséhez szükséges-é a kormányzat családpolitikája, ezt e 2500 karakternyi bejegyzésben nem dönteném el. Mindenesetre Orbán tudja, hogy mit beszél. Rosszul mérjük föl a helyzetet, ha azzal bíbelődünk, hogy felvilágosítjuk arról, vajon mi a különbség a világháború és a polgárháború között.       

3 komment

Médianapló - Az őspesti Tarlós miért ódzkodik a jöttmentektől?

2019. szeptember 05. 10:47 - Zöldi László

Fél évszázada élek a fővárosban. 1969 szeptemberében 1400 forintnyi fizetésből béreltem ötszázért albérletet a budai Várban. Azóta laktam Kelenföldön, Mátyásföldön, Zuglóban, a Hűvösvölgyben, Terézvárosban, Józsefvárosban és Újlipótvárosban is. Úgy vettem észre, hogy Budapest nem más, mint különböző hangulatú kisvárosok laza halmaza. Ezért késztet tűnődésre az óbudai Tarlós István minapi megnyilvánulása a közszolgálati rádióban.

Budapest hivatalban lévő főpolgármestere azt találta mondani Karácsony Gergelyről, a Fehérgyarmatról Debrecen érintésével idestova negyedszázada Budapestre érkezett férfiúról, hogy alkalmatlanságának bizonyítéka: „Nem ismeri a várost, ő maga sem budapesti.” Az ellenzéki főpolgármester-jelölt persze sértésnek vette a kijelentést, és néhány százezer nem Budapesten született pesti nevében ki is kérte magának. A politikusok hajlamosak túldramatizálni gumicsont-kijelentéseket, Tarlósnál azonban nem az ellenzéki politikusnak „kijáró” kormánypárti ellenérzést vélem fölfedezni. Az a benyomásom, hogy berzenkedése mélyebbről fakad.

Legendás volt rossz kapcsolata a miniszterelnökséget vezető miniszterrel, Lázár Jánossal. Ellentétük valószínűleg abból adódott, hogy a hódmezővásárhelyi házából budapesti hivatalába járó Lázár rendszeresen figyelmeztette Tarlóst, hogy egy vízfejet irányít. A kancelláriaminiszter okkal vagy ok nélkül, de igyekezett lecsipkedni a fővárosról ama pénzeket, amelyeket a vidéki Magyarországnak szánt. Ezt Tarlós nem vette jó néven. Íme, egy idézet tőle: „Olyan emberekkel nem tudok vitatkozni a fővárosi tömegközlekedésről, akik viszonylag szerény településekről a közelmúltban származtak el.” (Index.hu, 2016.01.13. És még egy idézet tőle, egy nappal későbbről: „Tapasztalok egyes kormány közeli emberektől egy teljesen érzelmi alapú, zsigeri ellenséges érzületet a fővárossal szemben.” (Heti Válasz, 2016.01.14.)

Az elsőről mondhatjuk, hogy a címzettje Lázár János volt. De a második idézet olvasása közben nem hagyható figyelmen kívül, hogy a „fiúk” is vidékről jöttek. Például Orbán Viktor Székesfehérvárról-Felcsútról érkezett a fővárosba, Kövér László Pápáról, Áder János Csornáról, Szájer József Sopronból, Rogán Antal Körmendről és Kósa Lajos Debrecenből. Mindannyian fővárosi egyetemen szereztek diplomát, majd Pesten ragadtak. Ha van igazság Tarlós István mérsékelten sértő kijelentésében, akkor rájuk is jellemző, hogy nem ismerik a várost, és ők maguk sem budapestiek. 

Szólj hozzá!