A válságot mindig annak kell kezelni, aki kormányon van. (Bajnai Gordon miniszterelnök, Népszabadság, 2009. március 16.)

Nem egyszerűen válságot akarok kezelni, hanem fölkészíteni a hazámat a válság utáni világra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Délmagyarország, 2012. május 30.)

Válság idején páratlan, hogy intézkedéseivel éppen azok ellen lép fel egy kormány, akiket a recesszió a legsúlyosabban érint. (Ferge Zsuzsa szociológus, Népszava, 2012. október 5.)

A válság arra jó, hogy megoldják. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2015. szeptember 22.)

Ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani. (Orbán Viktor miniszterelnök az ellenzékhez, Miniszterelnök.hu, 2020. március 23.)

A gazdasági válságot a járvány csak előrehozta. (Dézsi Csaba András győri polgármester, Ugytudjuk.hu, 2020. május 6.)

A válságkezelés válságával kínlódik a rendszer. (Ágh Attila politológus, Népszava, 2024. február 1.)

A kegyelmi ügy mély bizalmi válságot robbantott ki a jobboldalon, és ezt a válságot próbálta kihasználni a baloldal. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, 2024. február 28.)

Válságtünet, hogy én egyáltalán itt lehetek. (Magyar Péter újdonsült politikus, Index.hu, 2024. március 16.)

A megélhetési válságot erkölcsi válság mélyíti el. (Molnár Csaba DK-politikus, Klubrádió, 2024. április 15.)

Az üzenet szerzője digitális ismerősöm. Olvasta a Lefülelt mondatok című rovatom tegnap megjelent összeállítását, és nehezményezi, hogy Ungár Péter közösségi bejegyzését pontatlanul idéztem. Igaza van, csakugyan pontatlanul, de tudatosan.

Az LMP-politikus érdekes kísérletbe kezdett. Tősgyökeres pestiként Szombathelyen bérelt lakást, és hetente egy-két napot a határszéli városban töltött. Járta a lehetséges választókerületét, beszélgetett az emberekkel, ismerkedett a település gondjaival. A tetemes magánvagyonából még egy portált is alapított. A „rózsadombi úri fiú” kísérlete nem sikerült ugyan, mert az ellenzéki pártok szervezte előválasztáson egy helybéli DK-politikus mögé szorult. Szombathely iránti érzelmei azonban megmaradtak.

Nem hagyott fel azzal, hogy egyszer majd a pannon várost képviselheti az országgyűlésben. Jelenleg is tagja a parlamentnek, de nem egyéni listáról. Különösen a szociálpolitikai és a geopolitikai kérdésekben mozog otthonosan, ezeket tanulta az Edinburgh-i egyetemen. Az országgyűlés legjobban képzett képviselői közé tartozik, ráadásul érti a digitális technológiát, és érzi a közösségi kommunikációt is. A messengeres hozzászólóval épp az utóbbi miatt keveredtem vitába.

Ungár Péter azt írta az üzenőfalára, hogy a közéletbe berobbant Magyar Péter érvelése az orosz-ukrán háborúról hasonlít a miniszterelnökére. Ezt nem tekinti főbenjáró véteknek: „Én leszek az utolsó, aki megszól valakit azért, mert úgy ellenzéki, hogy vannak kérdések, amelyben egyetért a kormányoldallal.” (Facebook.com, 2024. április 13.) A ’kérdések’ ugyebár többes számú kifejezés, a mellékmondatot indító vonatkozó névmást tehát szintén többes számba kellett volna tenni.

Ezt Ungár elmulasztotta, tartom azonban annyira műveltnek, hogy a pontatlanságot inkább a felületességének tulajdonítom. Ezzel magyarázható, hogy amidőn az idézett gondolatmenetet közöltem a Lefülelt mondatokban, az amelyet amelyekre javítottam. A helytelen írás bizonyítékait inkább azoknak rovom föl, akik úgy vannak jelen a nyilvánosságban, hogy rossz az íráskészségük.

Czeglédy Csaba szombathelyi ügyvéd és lokálpatrióta nyerte meg Ungár Péterrel szemben az ellenzéki előválasztást. Ám az országoson kikapott Hende Csabától, történetünk harmadik szereplőjétől. A Fidesz-politikus az országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke, és április 4-én az ellenzék javaslatát kellett volna a plenáris ülés elé engedni. De úgy vélte, hogy a 2008 óta változatlan (havi 12.200-tól 25.900 forintig terjedő) családi pótlékot a munkaalapú társadalomban nem érdemes emelni.

Végső érvül ezt a mondást használta: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék.” (Nyugat.hu, 2024. április 12.) Kijelentése országszerte megrökönyödést váltott ki. Az elmarasztalók közé tartozik a vele szemben választási vesztés Czeglédy Csaba. Íme, a szombathelyi ügyvéd-politikus fészbukos bejegyzése: „Ha tehát a Fideszen múlik, az állásukat vesztő és fizetésükből megélni képtelen szülők gyerekei nyugodtan éhen is halhatnak.” (Facebook.com, 2024. április 12.)

Hát bizony ebbe is belenyúltam. Az okfejtést úgy emeltem át a Lefülelt mondatokba, hogy az ’és’ után beszúrtam egy ’a’ határozott névelőt. Nélküle ellentmondás keletkezik az egyértelműnek szánt bejegyzésben. Először ugyanis ama szülők elvesztik az állásukat, majd a már nem létező fizetésükből nem képesek ellátni a gyermekeiket. Holott a jó íráskészségű Czeglédy a szülők két különböző csoportjára gondolt: az állás nélküliekre és a kis fizetésből élőkre.

Meglehet, hogy nem tartottam be a dokumentátorok íratlan szabályát, de egyik közéleti személyiség sem érdemelte volna meg a ledorongolást. Az más kérdés, hogy mint annyi más fészbukozó, ők sem tekintik „írói munkásságuk” szerves részének a közösségi kommunikációt. Arra a fránya Facebook-ra nem kell annyira odafigyelni, mintha több hetes gyűjtőmunka után az országgyűlésben vagy a szombathelyi képviselőtestületben beszélnének hangsúlyozottan szakpolitikai kérdésről.

A közösségi oldalt lazábban vehetik, elvégre csak kiírják magukból a kutyafuttából megfogalmazott véleményüket. Vannak olyanok, akik ezt a felületességet, könnyedséget, nagyvonalúságot vállalják is a nyilvánosság előtt. Mondván, hogy a Facebook nem sajtóorgánum, inkább az ösztönkiélés megnyilvánulása. Az a benyomásom, hogy egy komoly ember esetében több ennél. Ha adunk magunkra, akkor a fészbukos bejegyzésünket nem különböztetjük meg attól a kézirattól, amelyet újságban szeretnénk közölni.

Tíz mondat a Facebookról

A Facebook kötetlenebb stílus. (Sallai R. Benedek LMP-politikus, ATV, 2015. augusztus 19.)

A Facebook mint médium a sajtó minden más formájánál alkalmatlanabb a fontos témák felszínen tartására. (N. Kósa Judit újságíró, Népszava, 2018. március 1.)

A Facebook nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.hu, 2019. május 20.)

A Facebook nem egy underground műfaj. Azért felelősséget kell vállalni. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, ATV, 2020. június 18.)

Már nem a Magyar Közlöny a legfőbb jogforrás, hanem egy-két kormánytag Facebook-oldala. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, 2020. december 23.)

Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)

A Facebookon és a közösségi médiában bárki ugyanolyan hangosan tud szólni, mint az újságíró a hagyományos médiában. (Polyák Gábor médiajogász, Klubrádió, 2022. július 11.)

Sajnos idehaza a legfontosabb, kvázi sajtótermékké és politikai-gazdasági kommunikációs csatornává lett a Facebook. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2023. augusztus 1.)

Facebook-kommentből nem lesz rendszerváltás. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2024. február 25.)

A szombati gigatüntetésen több volt a magyar zászló, mint Németh Szilárd Facebook-oldalán a cupák. (F. Szabó Kata újságíró, Népszava, 2024. április 11.)

A legutóbbi napokban majd’ mindenki magyarpéterezett. Orbán Viktor pedig novákozott, Orbán Balázs tiszázott, Gulyás Gergely natózott, Menczer Tamás nőzött és  Ungár Péter ellenzékizett.

Azzal, hogy a köztársasági elnök asszony lemondott, a Novák-ügy véget ért. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, április 8.)

A Varga Judit-féle bomba besült. (Hargitai Miklós újságíró a kormányzati kommunikációról, Népszava, április 8.)

A pedofil cirkusz elfáradt. (Kiss László újságíró, Magyar Hírlap Online, április 8.)

Az embereknek elegük van az állam csecsein lógó egyházi élősködőkből. (Tarr Zoltán református lelkész, Válaszonline.hu, április 8.)

A NER-rel szemben most az a jó, ami erős és elég átfogó. (Tömpe István közgazdász, Újnépszabadság.com, április 8.)

A vég kezdetének időszakába léptünk. (Ágh Attila politológus, Népszava, április 9.)

A napszemüvege női. (Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója Magyar Péterről, Facebook.com, április 9.)

Menczer Tamás, a Fidesz vállról indítható, új kommunikációs csodafegyvere. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, április 9.)

Kapitalista bolsevizmus. (Bíró András környezetvédelmi aktivista a mai Magyarországról, Klubrádió, április 10.)

Formális garanciákban a Fidesz verhetetlen. (Polyák Gábor médiajogász az uniós médiaszabályozásról, Magyar Narancs, április 11.)

Azért léptünk be, mert egymást akarjuk megvédeni, és nem azért, hogy együtt lépjünk fel más ellen. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a NATO-ról, Nool.hu, április 11.)

Tiszavirágzás. (Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója Magyar Péter Tisza-pártjáról, Facebook.com, április 11.)

A politikai viszonyok megváltozásával a rendszerváltozás vesztesei egyre kevésbé számíthattak a rendszerváltozás győzteseinek együttérzésére. (Csepeli György szociálpszichológus, Élet és Irodalom, április 12.)

Magyar beépült az ellenzékbe, kettészakította, és kapott százezer tüntetőt. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, április 12.)

Az ellenzéki miskolci polgármestert „megették” az ellenzéki pártok. (Magyar Péter újdonsült politikus, Klubrádió, április 12.)

Judit, ahányszor csak láttam, sohasem akart középpontba kerülni, ellentétben volt férjével. (Prugberger Tamás miskolci jogászprofesszor a tanítványáról, Varga Juditról, Magyar Nemzet Online, április 13.)

Úgy tűnik, hogy az ó-ellenzéket el fogja söpörni. (Vona Gábor Második Reformkor-politikus Magyar Péterről, YouTube.com, április 13.)

A magyarság lelke vidéken él. (Gyopáros Alpár Fidesz-politikus, a modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos, Magyar Távirati Iroda, április 13.)

Én leszek az utolsó, aki megszól valakit azért, mert úgy ellenzéki, hogy vannak kérdések, amelyekben egyetért a kormányoldallal. (Ungár Péter LMP-politikus, Facebook.com, április 13.)

A baloldal, ahova tartozom, egyelőre kevés a változáshoz. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, április 13.)

Nekem már nincs időm a gyógyulásra. (Bodrogi Gyula 90 éves színész, Magyar Rádió, április 14.)

Készülök egy dokumentum-összeállításra a címben olvasható politikusról. A határon túli magyar portál szerkesztője azt kérte, hogy a február második hetében felbukkant Magyar Péter előéletéből is szedjem össze a legérdekesebb jellemzéseket. A baj csak az, hogy ilyenek alig vannak.

Egy riport 2007-ből, amikor két jogász egyetemista, Gulyás Gergely Győző (igen, jelenleg a miniszterelnökséget vezető miniszter) és Magyar Péter harcolt a rendőrséggel, hogy minden pénteken tüntetést szervezhessenek a Parlament előtti térre. Az utóbbi tucat évnyi kihagyás után, 2019-ben tűnt föl a Diákhitel Központ vezérigazgatójaként. Csakhogy az újságírók nem rá voltak kíváncsiak, hanem a cégre. Volt egy CSOK-botránya is a Balaton partján, de azok a fránya firkászok nem őt kérdezték az üdülővásárlás körülményeiről, hanem Varga Judit államtitkárt, majd minisztert.

Sokáig egy közéleti személyiség oldalbordájaként tengette az életét, és most, íme, az ellenzéki és a független médiumok munkatársai a kegyét keresik. Két hónap alatt végigjárt egy sor szerkesztőséget, befutott, tényező lett. Tegnap délután a Klubrádió székházába is megérkezett, hatvanhárom percre ült be Bolgár György beszélgetős műsorába. Ebből vontam le következtetést a médiaszemléletéről és az újságíró-kezeléséről.   

Gerő András, a nemrégiben elhunyt történész volt híres arról, hogy kikérte magának, ha a rádió- vagy tévéstúdióban valaki félbeszakította az okfejtését. Ő viszont előszeretettel szólt közbe, ha vitapartnerei fejtették ki az álláspontjukat. E jellegzetesen professzori magatartást sajátította el Magyar Péter is. Gerőnél udvariasabban, de azért félreérthetetlen módon.

Tegnap már túl volt azon, hogy az egyik ellenzéki portál oknyomozásról elhíresült munkatársát propagandistának nevezze. Becsületére válik, hogy a minősítést visszaszívta, mégis az a benyomásom, hogy új helyzetében a „jobb” körökben mozgó személyiség beszél belőle, aki a Fidesz-közegben tanult médiaszemléletet és újságíró-kezelést. A közte és a médiafogyasztók közt közvetítő szakembereket szükséges rossznak tartja, a legszívesebben még a kérdéseket is ő tenné föl magának.

Erre volt is példa a tegnapi műsorban, holott a magyar sajtó egyik legjobb kérdezője ült vele szemben. Mindazonáltal e magatartásformának érzékelhető a fonákja is. Magyar Péter pillanatnyi sikere a magával hozott tapasztalatokban gyökerezik. A fideszes propagandagépezetet belülről ismerte meg, ezért képes kiszámítani a karaktergyilkosság lehetséges mozzanatait. Ügyesen reagál, vagy ami még jobb: be-bejelenti, hogy a lejáratás milyen szakaszára lehet számítani.

Már megírtam, hogy nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Varga Judit közösségi kommunikációjában a férje jelentős szerepet játszott volna. Ezt Magyar Péter vissza is igazolta az egyik interjúban. Eme üzenőfali tevékenységet ötletesen alkalmazza a kormányváltó megnyilvánulásaiban. Egyszóval felemás a kép. Attól tartok, a pályakezdő ellenzéki politikusnak nehéz lesz leszoknia arról, hogy gyanakvással hallgassa a nyilvánosság képviselőit.

Kétségkívül van oka az ódzkodásra, mert az egyik oldalon az árulót látják benne, a másikon pedig a kollaboránst. Mégis jót tenne neki, ha eltűnődne a változtatáson. Ha csakugyan komoly szerepet akar játszani a közéletben, nemcsak akkor kell elfogadnia az újságírók közvetítését, amikor haszna származik belőle. Akkor is, ha arra noszogatják, hogy indokolja meg a döntéseit.

A bejegyzésem utáni összeállításban eltérek a Médianapló hagyományától. Egy helyett kétszer tíz mondatot közlök a tegnapi beszélgetés legjellemzőbb mozzanataiból. Elvégre olyan közszereplővel ismerkedtünk meg, akitől egyetlen interjúban kétszer tíz továbbgondolásra érdemes mondatra is telik.    

Tíz árulkodó mondat Magyar Pétertől (Klubrádió, 24.04.12.)

Elérkezett egy olyan pillanat, amibe én beléptem.

Nem sokat alszom, fogytam kilenc kilót.

Menet közben én is alakulok.

Mindig pörgök.

Valahogy hozzám tapadt ez a fehér ing.

Nem szeretek túldicsérni másokat.

A nép bölcsességére kell hogy bízzam magam.

Szerintem abban értsünk egyet!

Ne tegyen fel költői kérdéseket!

Na, zárjuk le!

Tíz tartalmi jellegű mondat Magyar Pétertől (Klubrádió, 24.04.12.)

Mi egy garázscég vagyunk.

Napról napra többen vagyunk, bármit is tesz a hatalom.

Anyagilag több ezer ember támogat minket.

Elhitték az emberek, hogy változás kell.

Előbb választást kell nyerni, más út nincs.

/Az ellenzéki pártokról/ Egyre kevesebb a konc, de még mindig azon marakodnak.

Az ellenzéki miskolci polgármestert „megették” az ellenzéki pártok.

Egy hónapon belül hazahoznánk az uniós pénzeket.

Gyenge nemzetállamokkal nem tudunk erős Európai Uniót létrehozni.

Ukrajna csatlakozása a NATO-hoz felhívás a harmadik világháborúra.

 Bár abból kéne kiindulni, ami ma reggel hangzott el a Magyar Rádióban, mégis visszanyúlok a figyelemre méltó megjegyzés idei rokonához. Az Alapjogokért Központ nevű civil szervezet alapító-igazgatója, aki egyúttal a KESMA-lapok kuratóriumi elnöke is, egyszóval a kormánytól teljesen független két szerveződés atyja nemrégiben kijelentette: „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Ezt Kósáné Kovács Magda mondta. Vagy Kovács László.”

Most akkor az egyik Kovács vagy a másik Kovács? Vajon túlzás-e azt firtatni, hogy ha Szánthó Miklós ennyire beleártotta magát a közéletbe, akkor talán illene tudnia, hogy az idézett szállóigét Kósáné Kovács Magdának tulajdonítják. A másik Kovácshoz pedig azt, hogy „Nem közvélemény-kutatást, hanem választást akarunk nyerni.” Ezt is illene tudni, már csak azért is, mert mindkét mondás eredete homályba vész. Akik nyakra-főre idézik őket, azoknak becsületére válik, hogy nem keverik össze a két Kovácsot. Következetesen tévednek.

A szocialista politikusok kezdetben hangsúlyozták ugyan, hogy nem ők találták ki a közkeletű szólásokat, de lassanként beletörődtek, hogy az idézők nem hallgatnak rájuk. Ha ugyanis kevésbé ismert véleménymondók állnak elő ütős, szellemes gondolatokkal, akkor ahhoz, hogy egy szólás közszájon forogjon, és esetleg szállóigévé váljon, kell a (hír)név is. Az a benyomásom, hogy a két régi vágású politikus nem vette nevére az említett szállóigéket, hanem rájuk tukmálták.

Kovács László 1939-ben született, Kósáné Kovács Magda egy évvel később. S mert a szállóigék eredetét évtizedek óta kutatom, megkérdeztem tőlük. Egymástól függetlenül ugyanúgy válaszoltak. Kósáné francia szakos tanári diplomát szerzett, és elmesélte, hogy nem tudja ugyan megnevezni az ősforrást, ám az egyetemen foglalkozott a XVIII. századi, felvilágosodást előkészítő filozófusokkal. A francia főúri szalonok sztárjaival, és közülük valaki mondotta azt a fránya szállóigét.   

Ezt az úgynevezett Tocsik-per idején, egy szombat délelőtti rádióműsorban hangsúlyozta is, az idézők azonban ezt már elfelejtették. Azt én fűzöm hozzá, hogy a nagy hírre vergődött mondást először Julius Caesar ejtette ki a száján, több mint kétezer éve. A felesége tisztességét sosem vonta kétségbe, de az asszony öltözködését az ókori Rómában sokan túl kacérnak tartották. A latin aforizma középkori keresztény szerzetesek közreműködésével jutott el a francia szalonokba, és onnan került át a XX. században a budapesti bölcsészkar francia szakára.

Kovács László meg is nevezte a neki tulajdonított szállóige forrását. Azért nem vélem ősforrásnak, mert a veterán magyar politikus Edward Heath brit miniszterelnöktől hallotta. Azt pedig még nem sikerült kikutatni, hogy a konzervatív államférfi kinek az okfejtését gondolta tovább, és tette a magáévá. A magyar politikus a Magyar Rádió egyik külpolitikai műsorában hivatkozott is a brit forrásra, akik azonban azóta tucatszámra idézték a mondást, ezt már nem tudják, vagy elfelejtették.

A bejegyzésem utáni összeállítás tanúsága szerint a közmegegyezéses tévképzetet Kovács László tudomásul vette. Bele is nyugodott, hogy mindenki neki tulajdonítja. Egyetlen kivétel akadt, a Nézőpont Intézet elemzője. Pálfai Milán a Magyar Rádió hírmagazinjában Magyar Péter hirtelen jött népszerűsége ürügyén fogalmazott imigyen: „Szokták mondogatni, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást.” Kijelentését jóhiszeműen úgy értelmezem, hogy ő legalább nem tulajdonította Kósáné Kovács Magdának.

Egyebként az, hogy a magyar politikusok szívesen merítenek a határon túli kultúrák szállóige-terméséből, akár jelenségnek is vélhető. Az összeállításból kiderül, hogy például a jelenlegi miniszterelnök az első országlása idején be is vallotta: a kormányzati családpolitika gyakran idézett alaptételét egy francia politikus választási kampányából kölcsönözte. Az már a sors iróniája, hogy e technikát a legnagyobb hazai ellenfele „szentesítette.”             

:   

Tíz mondat a szállóigékről

Egy nőnek nemcsak tisztességesnek kell lennie, hanem annak is kell látszania. (Julius Caesar)

Nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. (Karinthy Ferenc író, Napló, Littoria Könyvkiadó, 1993)

Mindenki tudja, nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. (Pallagi Ferenc újságíró, Népszava 1993. július 31.)

Azt, hogy „három gyerek, három szoba, négy kerék”, először egy francia polgári politikus mondta, pedig erőteljesen szociális tartalmú. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2000. december 27.)

Mindig érvényes mérce, hogy nem közvélemény-kutatást, hanem választást akarunk nyerni. (Kovács László szocialista politikus, 168 Óra, 2004. január 5.)

Egy kiérdemesült szocialista elvtársat szeretnék idézni, aki szerint nem közvélemény-kutatásokat, hanem választásokat kell nyerni. (Kövér László Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2016. július 2.)

Megtanultuk Dávid Ibolyától, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. (Bombera Krisztina műsorvezető, ATV, 2017. június 19.)

A politikában nincs szerzői jog. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2021. augusztus 26.)

Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Ezt Kósáné Kovács Magda mondta. Vagy Kovács László. (Szánthó Miklós, az Alapjohokért Központ főigazgatója, Hír TV, 2024. február 17.)

Szokták mondogatni, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. (Pálfai Milán politológus, a Nézőpont Intézet elemzője, Magyar Rádió, 2024. április 12.)

 A kormánytól többé-kevésbé független sajtóban kikristályosodott, hogy az állami propagandagépezet elvesztette a fonalat. Legföljebb a cikkírók nem a fonalas hasonlattal jelezték a kormányzati kommunikáció zavarát, hanem azt fejtegették, hogy csődöt mondott, már nem ő határozza meg a közéleti napirendet, kullog a fejlemények mögött. Az okfejtésekben van igazság.

A kegyelmi botrány óta a Rogán-művek csakugyan elveszítette a kezdeményező készségét. Van azonban valami, ami óvatosságra int. A kegyelmi ügyet, a köztársasági elnök asszony lemondatása utáni helyzetet, az új államfő hitelességi válságát kétségkívül rosszul kezelték a nyilvánosság befolyásolására szerződtetett szakemberek. Amikor azonban a szintén lemondatott Varga Judit volt férje belépett a politikai térbe, némi bizonytalankodás után a propagandisták félsikert értek el

Magyar Péter fellépése a volt feleség kegyelmi ügyben játszott szerepéből következett ugyan, alkalmas lett viszont arra, hogy elterelje a figyelmet az állami képmutatás jelképéről, a pedofilmentő K. Endrének kieszközölt kegyelemről. Kínos persze, hogy az exférj a rendszer haszonélvezője volt, de a nyilvánosság kormányzatilag ellenőrzött nagyobbik részében elterjeszthették róla, hogy asszonyverő. Ez is erkölcsi vétség, de az általa kavart porfelhő eltakarja a Fidesz-szavazókat is megrendítő nagyobb erkölcsi vétséget.

Aligha véletlen, hogy tegnap, az országgyűlésben, egy ellenzéki kérdésre válaszolva imigyen szólt vissza Orbán Viktor: „Azzal, hogy a köztársasági elnök asszony lemondott, a Novák-ügy véget ért.” (YouTube.com, április 8.) Az olvasók figyelmébe ajánlom, hogy a miniszterelnök most már Novák-ügyről beszélt. A maga részéről lezárta a kegyelmi botrányt. A kérdés az, hogy ha már a kormányzati kommunikáció nem háríthatta el az úgynevezett Magyar-ügyet, legalább elkendőzheti-e vele a kegyelmi ügyet.  

A KESMA-lapok derékhada, a megyei sajtó nem is feszegette a két házastárs közti beszélgetésről készített hangfelvétel tartalmát. Azt, hogy az akkor még hivatalban lévő igazságügyi miniszter asszony kellemetlen epizódokat árult el a Völner-Schadl ügyet vizsgáló ügyészségről. Megszámoltam, a 18 megyei napilapban Magyar Péter felbukkanása óta, vagyis két hónap alatt 43 cikk jelent meg a kormányzati hatalomgyakorlásból kiábrándult ügyvédről. A cikkek mintegy kétharmada az „asszonyverő” Magyar Pétert állította pellengérre.

A maradék azokat a baloldalinak vagy liberálisnak vélhető személyiségeket hozta össze Varga Judit volt férjével, akiknek révén a propagandagépezet kimutathatta, hogy baloldali szavazók új messiása jelentkezett be a közéletbe. A hangfelvétel tartalmát jótékony (?) homály fedte a megyei sajtóban. Ami persze kétélü fegyver. Akik ugyanis a megyei lapok hatókörében élnek, és hallottak valamit harangozni a Varga-Magyar házaspár közti feszültséget növelő politikai mozzanatokról, állami információk híján az ellenzéki sajtóra fanyalodtak.

A nyilvánosság kisebbik részére, amely nem hallgatta ugyan el a házaspári purparlét, még az erkölcsileg kifogásolható hangfelvételt sem, de a felvétel tartalmi vonatkozásait hangsúlyozta. Vajon a vidéki (kisvárosi, falusi) Magyarországon a kegyelmi botránytól eltávolító házaspári veszekedések kormánypárti értelmezése hozott-e vissza szavazókat az állampártnak? Ez majd csak június 9-e után derül ki. Az azonban nyilvánvaló, hogy mostanában százezrek fedezték föl, mennyire egyoldalú a kormánypárti sajtó. Meg azt is, hogy léteznek az ellenzéki oldalon olyan fórumok, amelyek képesek legalábbis átmenetileg befolyásolni a közéleti napirendet.

Azt is megnéztem, vajon az országos terjesztésű és a kormányhoz közel álló szerkesztőségek miként foglalkoztak a Magyar Péter-jelenséggel. Ha beírjuk a keresőbe a kormánypárti sajtó két zászlóshajóját, az offline Magyar Nemzetet és az online Origót, akkor a legutóbbi két hónapban mintegy kétszáz cikk jelent meg a NER-ből kiugrott jogászról. A Magyar Nemzet munkatársai többnyire névvel válalták Magyar Péter elmarasztalását. Az Origo.hu munkatársai ritkábban vették nevükre a bántó megjegyzéseket. Mielőtt rátaláltak volna a csodafegyverre, az „asszonyverő” jelzőre, „Pszicho Peti”-t megvádolták, hogy „Feltehetően ajakrúzst használ és feltűnően sminkeli is magát.” Mi több: „Női napszemüveget visel.”

Ez emlékeztet az ősforrásra, amidőn országunk első embere a Parlamentben azt válaszolta Vona Gábornak, a kormánypártokat akkoriban veszélyeztető Jobbik elnökének: „A kormányzáshoz komolyabb eszközökre van szükség, mint egy szemöldökcsipeszre.” (Echo TV, 2017. szeptember 18.) A kijelentés élénk derültséget váltott ki a Fidesz- és kereszténydemokrata képviselőkből. Napjainkban zsákutcával kecsegtetnek a névtelen homoerotikus utalások a Magyar Péter-jelenség értelmezésében.

A karaktergyilkosság „asszonyverős” szakasza már ügyesebb, talán még életszerűbb is, mindazonáltal a szombati tüntetés százezres közönségére nem hatott. Vajon a kormányzati propagandagépezet megyei sajtónak szánt Magyar-akciója milyen hatást vált ki a vidéki Magyarországon? Ha az olvasó átfutja a bejegyzésem utáni összeállítást, joggal kérdezheti, hol vannak belőle a megyei lapoknál dolgozó újságírók mondatai. Sehol, ilyen mondatok ugyanis nincsenek. Holott mind a 18 újságnál akad olyan munkatárs, aki szívesen értelmezte volna a Magyar-jelenséget, akár a központi vonalvezetés jegyében is.

Felhívtam az egyik tanítványomat, aki megyei újságot szerkeszt. Azt kérte, hogy ne nevezzem meg, majd kibökte: „Csak nem gondolja Tanár úr, hogy a nagyfiúk megengedik, hogy a kisfiúk megszólaljanak?”              

Tíz mondat Magyar Péterről

A honi politikai paletta legfrissebb üstököse. (Forró Péter, Magyar Hírlap Online, 2024. március 18.)

Talpra Magyar Péter. (Ómolnár Miklós, Hír TV, 2024. március 18.)

Politikai messiás. (Velkovics Vilmos, Hír TV, 2024. március 20.)

Ha van igazi geci Magyarországon, az Magyar Péter. (Néző László, Hír TV, 2024. március 24.)

Ez a senki, ez a nímand. (Apáti Bence, Facebook.com, 2024. március 26.)

A takonygerincű. (Bayer Zsolt, Magyar Nemzet Online, 2024. március 27.)

Magyar Péter már egy politikai hulla, csak még senki sem szólt neki. (Megadja Gábor, Origo.hu, 2024. március 31.)

Jobboldalinak hazudott libernyák. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, 2024. április 6.)

Már Magyar Péter nyakkendőjén is áthurkolódik a dollár jelének S betűje. (Horváth K. József, Magyar Hírlap Online, 2024. április 6.)

Hálószobatitkokat hozott magával, ráadásul azonnal összefeküdt Gyurcsánnyal. (Kiss László, Magyar Hírlap Online, 2024. április 8.)

 A legutóbbi napokban Pottyondy Edina cikizett, Lendvai Ildikó orbánozott, Kuncze Gábor balogozott, Fodor Gábor vitézyzett, Szanyi Tibor baloldalazott, Gálvölgyi János pedig hülyézett.

Amit művel, az maga a két lábon járó jellemhiba. (Kuncze Gábor liberális politikus Balog Zoltánról, Mozgó Világ, 2024/2-3.)

Zseniális városüzemeltetési szakembernek gondolom. (Rákay Philip publicista Vitézy Dávidról, Telex.hu, április 1.)

Vitézy Dávid jelenleg a hazai politikai élet legüdébb jelensége. (Fodor Gábor liberális politikus, Index.hu, április 2.)

Most kifejezetten ciki fideszesnek lenni. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, április 2.)

Eddig nagyjából minden bejött neki. (Hanula Zsolt újságíró Magyar Péterről, Telex.hu, április 2.)

Budapesten nem nagy kunszt ellenzéki tüntetést szervezni. (Kiszelly Zoltán politológus, a Századvég Intézet kutatási igazgatója, Hír TV, április 2.)

Nevetségessé tette a várost. (Dézsi Csaba András győri polgármester Borkai Zsolt volt győri polgármesterről, Kisalföld, április 2.)

„Szövetségeseim” egy része nyíltan a bukásomat kívánta. (Veres Pál, az újraindulásról lemondott miskolci polgármester, Facebook.com, április 3.)

A magyar baloldal is töredezett a még jobban töredezett ellenzéki térfélen. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, Index.hu, április 3.)

Veszélyt jelenthet az egyébként halálsoron üldögélő, gyenge pártok számára. (Zila János politológus, az Alapjogokért Központ elemzője Magyar Péter mozgalmáról, Origo.hu, április 3.)

Ő volt az első fecske, aki beállt Magyar Péter mozgalmába. (Horváth K. József újságíró Nagy Ervin színészről, Magyar Hírlap Online, április 4.)

A hülyeséggel nem lehet vitatkozni. (Gálvölgyi János színész, Telex.hu, április 4.)

A baloldal gazsuláló szentélye, a Spinoza-ház. (Apáti Bence publicista, Patrióta, április 5.)

Volt egy akadémikus a szegényekért. (Dallos Zsuzsa újságíró Ferge Zsuzsa szociológusról, VeszprémiKukac.hu, április 5.)

Az MSZMP uralma a Fidesz képében él tovább. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, április 5.)

Kormányváltás nélkül nem lehet javítani a kultúra állapotán. (Nagy Ervin színész, Magyar Hang, április 5.)

A kormányváltásból már nem lehet megélni. (Ágh Attila politológus, Klubrádió, április 6.)

Az új dollárcseléd, Magyar Péter. (Origo.hu, április 6.)

Én csak egy szikra vagyok, aki elindítja a motort. (Magyar Péter újdonsült politikus, Facebook.com, április 6.)

Egy társak és kontroll nélküli vezér néz szembe a népével. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Orbán Viktorról, Népszava, április 6.)

A vagyont megszerző tőkés akárki lehet, nem csupán a miniszterelnök megbízható barátai. (Tóth Csaba Tibor politológus Magyar Péter Magyarországáról, Mérce.hu, április 7.)

 Magyar Péter, a tegnapi tüntetés szervezője azt írta a fészbukos üzenőfalára, hogy „a rendőrség szerint 250 ezer, a kormánypropaganda szerint 24 ezer, a valóságban 3-400 ezer ember” jelent meg a nemzet főterén. A következő bejegyzésben már óvatosabban fogalmazott, „több százezer” résztvevőt említett. Visszatért ama szókapcsolathoz, amelyet kint, a téren négyszer is megismételt.

Holott a szónoki emelvényről még csak letekinthetett a hullámzó és élénken reagáló tömegre. Úgy tapasztalom, hogy akik szervezik a tüntetéseket, hajlamosak fölébecsülni a résztvevők számát. Így jött ki egyszer a tüntetést megsaccoló Rákay Philipnek kétmillió Fidesz-hívő. A kijelentésből karriert csiholt a 2010 utáni Magyarországon, mentségére szóljon azonban, hogy az idő tájt talán még nem lehetett egy Google-alkalmazás révén feltérképezni a tüntetések színhelyét.

A köztér alapterülete megszerezhető a Földhivataltól. Ebből le kell vonni a műtárgyak (szobrok, szőkökutak, fák) által elfoglalt „szigeteket”, a maradék négyzetmétert pedig be kell szorozni a rajta elférők számával. A digitális alkalmazás szerint egy négyzetméteren négyen férnek el, ha egymáshoz szorulnak. Az álló tömeg szorzója tehát négy, a menetelőé és a térről kiszorulóké viszont csupán 2,5. Tegnap, a Kossuth téren úgy szorultak egymáshoz a tüntetők, hogy a hátsó sorokból a színpad széléhez préselték az elöl állókat. Láttam azonban ritkásabb sorokat, sőt a kamerák magasából nézve olyan „tisztások” tüntek föl a tömegben, amelyeket valamilyen okból nem töltöttek be az emberek. Így aztán hitelesebbnek vélem a 3,5-ös szorzót. A környező utcákban is voltak tüntetők, az ő esetükben inkább a 2,5-ös szorzót használnám.

A címben föltett kérdésre pedig azzal válaszolnék, hogy az említett szempontok alapján elkerülhető a kormányzati alábecslés és az ellenzéki fölébecslés. Így is százezren felüli szám jönne ki. Ami megnyugtathatná Magyar Pétert és társait, a kormánypártok és az ellenzéki pártok pedig megérezhetnék a veszélyt. Egy NER-ből jött politikus olyan húrt pendített meg a kormánnyal és az ellenzékkel elégedetlen választópolgárok lelkében, hogy a tegnapi rendezvényt egyetlen politikai erő sem hagyhatja figyelmen kívül.

A nyilvánvaló eredményhez képest Magyar Péter beszéde aránytalannak, elnyújtottnak hatott. Ő még nem tudja, amit rutinos ellenfelei, Orbán Viktor és Gyrucsány Ferenc már megtanultak. Félóránál hosszabban nem köthető le a tömeg figyelme. Újságíró lévén ezt rögtön átszámolom újságoldalra. Nos, a félórányi szöveg egy kolumnát (oldalt) tölt meg. Akkor hatásos igazán, ha a betűtengert vastagított és hangzatos alcímek törik meg.

A pályakezdő politikus körülbelül háromnegyed órányi beszédéből kiemeltem azokat a mozzanatokat, amelyek leginkább jellemzik a mondandóját.

Tíz mondat Magyar Pétertől (Facebook.com, 2024. április 6.)

Nemzeti menettel érkeztünk a nemzet csodálatos főterére.

Több százezren vagyunk itt személyesen. 

Én csak egy szikra vagyok, aki elindíthatja a motort.

Egy kis garázsból indulva megrengettük a húsz éves status quo-t.

Mi az, ami húsz éve változatlan? Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc párosa.

Lerázzuk magunkról az utóbbi évtizedek elitjének béklyóját.

Hallod-e te, Polt Péter, mit üzen a nép?

Adják vissza a hatalmat a népnek!

Lépésről lépésre, tégláról téglára vesszük vissza a hazánkat.

Olyan eredményt fogunk elérni, amely az első szög lesz a NER koporsójába.

 Bizonyítás nélkül nem állít semmit. (Losonczi Ágnes szociológus, Szocháló, 2003. szeptember 1.)

1985-ben a barátaim és az akkori férjem révén bekerültem egy elit szakmai társaságba, ahol megismerkedhettem a szociológia vezető tudósával, Ferge Zsuzsával. (Lévai Katalin szociológus, a Medgyessy-kormány esélyegyenlőségi minisztere, Complex Magazin, 2004/3.)

Az 1960-as években Ferge Zsuzsa szociológus megrajzolt egy árnyaltabb társadalomszerkezetet, szakítva a munkás-paraszt és a vele szövetséges értelmiségi képpel. (Molnár Éva szociológus, Tűsarok, 2005. május 25.)

A szociálpolitika nagyasszonya. (Élő Anita újságíró, Heti Válasz, 2005. június 9.)

Ha Ferge Zsuzsa társadalompolitikai eszméi felszínre kerültek volna, akkor Magyarországon rég nem ez a helyzet lenne, amiben most vagyunk. (Zsigó Jenő szociológus, Amadrom, 2005. december 12.)

Túl sok szegény embert látott már ahhoz, és túl sok nyomorúságról írt tanulmányt, hogy megszokja azt, amit maga körül lát. (Föld S. Péter újságíró, Klubháló, 2009. január 11.)

Ferge Zsuzsa az önök saját, házi szociológusa. (Rétvári Bence, az EMMI államtitkára, Hír TV, 2020. március 30.)

Nagyon elkötelezett volt az elesettek, a nyomorultak, a háttérbe szorítottak iránt. (Szelényi Iván szociológus, Klubrádió, 2024. április 5.)

Volt egy akadémikus a szegényekért. (Dallos Zsuzsa újságíró, VeszprémiKukac.hu, 2024. április 5.)

 A szociológia nagyasszonyából a szociálpolitika nagyasszonya lett. (Révész Sándor újságíró, Népszava, 2024. április 6.)

Benne sűrűsödik össze, amit gondolunk az ellenzékről. (G. Fodor Gábor politológus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Origo.hu, 2024. március 24.)

Be akart robbanni, és megtalálta a megfelelő pillanatot. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, a Nézőpont Intézet igazgatója, Index.hu, 2024. március 25.)

Magyar Péter egy újdonság. (Donáth Anna Momentum-politikus, Blikk.hu, 2024. március 25.)

Magyar nem vaktölténnyel tüzel. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, 2024. március 27.)

Sem a „kommunista”, sem a „gyurcsányista” jelzőt nem lehet ráaggatni. (Janisch Attila filmrendező, magyarnarancs.hu, 2024. március 31.)

Magyar Péter már egy politikai hulla, csak még senki sem szólt neki. (Megadja Gábor, a Századvég Intézet elemzője, Origo.hu, 2024. március 31.)

Eddig nagyjából minden bejött neki. (Hanula Zsolt újságíró, Telex.hu, 2024. április 2

Attól félnek, hogy Magyar Péter kiénekli szájukból a sajtot. (Kiszelly Zoltán politológs, a Századvég Intézet elemzője az ellenzéki pártokról, Hír TV, 2024. április 3.)

Se a kormány, se az ellenzék nem kedveli. (Kéri László politológus, Klubrádió, 2024. április 3.)

Magyar átrendezi az ellenzéket. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, 2004. április 4.)