Orbán bukása után a Fidesz következő elnöke. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, 2014. január 25.)

Lázár a Jani a Fideszben. (Simon Zoltán újságíró, Népszava, 2014. december 19.)

Ellen-Orbán nem tudott vagy mert lenni, poszt-Orbán még persze lehet. (Seres László újságíró, hvg.hu, 2015. augusztus 24.)

Lázárnak gyanúsan utód-szaga van. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2015. szeptember 26.)

Lázár János fölkészül. (Murányi András újságíró, ATV, 2018. május 17.)

Dohánylevelek közé száműzött volt kancelláriaminiszter. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2018. november 5.)

Amúgy biztos jobb miniszterelnök lenne, mint Orbán. (Bozóki András politológus. volt kulturális miniszter, 24.hu, 2019. április 15.)

Az Orbán utáni időre készül. (Jakab Péter Jobbik-politikus, ATV, 2020. január 6.)

Az irányt tekintve orbánabb vagyok Orbánnál. (Lázár János volt kancelláriaminiszter, 24.hu, 2021. január 26.)

Ha Lázár János tehetné, már rég leváltotta volna Orbán Viktort. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2023. március 27.)

Manapság ritkán fordul elő a nyilvánosság fórumain. Volt idő, például 2018-ban, a fölfedezés évében, amikor 56 figyelemre méltó mondatát jegyeztem föl. Vagy 2021 végén és ’22 elején, amidőn megválasztották az ellenzék miniszterelnök-jelöltjévé, és vele volt tele a sajtó. Még a kormánypárti is, amely értelmezte a pontatlanul megfogalmazott mondatait, vagy pontos, de gondosan félreértett megnyilvánulásait. Aztán a választás utolsó napján magára maradt, az ellenzéki politikusok helyett is ő vitte el a balhét.

Azóta hébe-hóba szólaltatják meg - mint a politikai élet egyik lefokozott szereplőjét. Kivétel az Index, amely tegnap terjedelmes interjút szentelt neki. Találtam benne tíz följegyzésre érdemes mondatot, ami nálam annak jele, hogy változatlanul a közéleti szereplők első vonalába tartozik, mert van mondandója az ország gondjairól. Megint akadt azonban egy mondat, amely azt sejteti, hogy a helyzetétől függetlenül képes félreértetni magát. Így jellemezte a miniszterelnök egyszemélyes uralmát, ahogy ő fogalmazott, a diktatúráját: „Orbán Viktor ellenzéki pártok nélkül is tökéletesen tud kormányozni.”

Azt akarta mondani, hogy ebben a hatalmi rendszerben a kormányzó erők elsorvasztják az ellenzéki pártokat. Vagy ha átmenetileg megtűrik is, inkább csak fügefalevélként használják őket az illiberális demokrácia pőre testén. MZP olyannyira ezt akarta mondani, hogy az interjút készítő újságíró, Nótin Tamás eme gondolatot emelte ki a címbe. De a tökéletesen szót kihagyta belőle. Ez ugyanis értékítéletet jelez, a hatalomgyakorlás minőségét.

Mintha a hódmezővásárhelyi polgármester azt állítaná, hogy Orbán tökéletesen (felülmúlhatatlanul, hibátlanul, kifogástalanul, mesterien, mintaszerűen, példásan, remekül) vezetné az országot. Az a benyomásom, hogy ezt még a miniszterelnök munkatársai se gondolják. Talán a vele dolgozók gondolják a legkevésbé, ezt azonban nem verik nagydobra. Márki-Zay Péter a miniszterelnök egyik politikai ellenfele, mégis sikerült úgy megfogalmazni a mondandóját, hogy a tökéletesen szóval annak az ellenkezőjét sugallta, amit szeretett volna mondani.

Nem lepődnék meg, ha a kormánypárti sajtó legkajánabb glosszistája, Pilhál György lecsapna rá, hogy érdes szellemességgel figurázza ki. Köztünk szólva MZP meg is érdemelné. Aki ennyire nem ura a szavainak, az megkérdezhetné magától, érdemes-e próbálkozni a politikai pályával. Hisz’ nemcsak magát teszi ki a félreértésnek vagy a félreértelmezésnek, hanem azokat is, akik vele együtt, az épp szervezendő pártjában politizálnak.

De ha az interjút készítő újságíró a hiteles lényeget emeli ki a cikk címébe, vajon miért nem figyelmeztette a beszélgetőpartnerét arra, hogy félreérthetően (vagy félreértendően) fogalmazott? Van egy felfogás, különösen a kormánypártok soraiban, miszerint az újságíró arra való, hogy segítse a politikusok munkáját. Nos, kétségtelen, hogy a képviseleti demokráciában a politikusok dönthetnek rólunk, választópolgárokról, az újságíróknak viszont az a dolguk, hogy indoklásra késztessék a döntéshozókat.

Márki-Zay Péter a politizálása hatodik évében is ama közéleti személyiségek közé tartozik, akik utólag magyarázzák el, hogy eredetileg mit akartak mondani. Nem jó ajánlólevél a folytatáshoz.

Médianapló - Tíz mondat Márki-Zay Pétertől (Index.hu, 23.03.27.)

Egy picivel nehezebb volt lejáratni, mint a többi jelöltet.

Hiába volt kevés pénzünk, még azt sem tudtuk elkölteni.

Azt láttam, hogy az emberek félnek.

Orbán Viktor ellenzéki pártok nélkül is tökéletesen tud kormányozni.

Ha Lázár János tehetné, már rég leváltotta volna Orbán Viktort.

Ha Lázár valóban meg akarná nyerni a vásárhelyiek szívét, akkor a város megsegítésén és nem az ellehetetlenítésén dolgozna.

/A Mindenki Magyarországa Mozgalomról/ A mozgalomnak ezer tagja van.

A Mindenki Magyarországa Néppártot a civilek pártjaként hozzuk létre.

A párt alapító ülésén két-háromszázan lehetünk.

Mi nem a Fidesz pénzén élünk.

Bodor Pali felhívott: örül, hogy elmentem a búcsúztatójára. Elmesélte, hogy a néhány napja megrendezett összejövetel után félrevonult Havas Henrikkel. Megköszönte neki a márkás svájci karórát, amit a Budapest Média Intézettől kapott. A bejegyzés végén megírom majd, amit Pali még mondott a telefonba, addig is felvázolom a búcsúztatáson történteket.  

Pali késett. Rádiótelefonon jelezte, hogy már a Kálvin-térnél van, de dugóba szorult. Ilyenkor nyilvánul meg az erdélyisége. Ha egy magyarországi értelmiségi Pilisszentivánon lakik, és pénteken délelőtt, a hét utolsó munkanapján jön be a „városba”, akkor kiszámítja, hogy közlekedési csúcsidőben rá kell hagyni még egy félórát az utazásra. Akkor talán időben ér a tiszteletére rendezett ünnepségre. Ahol az előadók olyan szépen búcsúztak tőle, mintha meghalt volna.

Lengyel László bevezetőt írt az előcsarnokban árult Diurnus-kötet elé, már annak is nekrológ-jellege volt. A temetői hangulat fokozódott, amidőn  Szigethy András, a könyv szerkesztője csupa jót mondott az ünnepeltről, és Havas Henrik, a Budapest Média Intézet tulajdonosa is megemberelte magát. A könyvet ugyan nem olvasta, de Palit egy kis sárga pöttyhöz hasonlította, amely az utolsó pillanatban, a képavatás napján kerül a festményre, és lám, a kusza vonalak érzékelhető alakzattá álltak össze. Majd így folytatta: „Ilyen sárga pötty a BMI életében Palibácsi, mert számunkra Bodor Pál mindig Palibácsi marad.”

Öreg barátom idestova húsz éve települt át Magyarországra. Egy műanyag szatyorral érekezett, benne csíkos pizsama és fogkefe. Otthon hagyta a feleségét, az érettségi előtt álló lányát, a bukaresti lakását. Halálos betegnek hitte magát, ráadásul úgy érezte, hogy Magyarországon a kutya sem ismeri. Ekkor jött el hozzám, 1983-ban, már csaknem másfél évtizedes ismeretségünk okán. Az ÉS-ben bemutattam a kollégáknak, és persze kéziratot kértem tőle. Nem állítom, hogy megoldottam az anyagi problémáit, de azt igen, hogy jól jött neki a honorárium. Megkért arra is, hogy meséljem el, ki számít Pesten.

Délelőtt nem értem rá, mert újságot szerkesztettem, de azt javasoltam, hogy délután találkozzunk Budán, a Naphegyen. A barátnőm ott dolgozik, az MTI-ben; míg várunk rá, sétálunk egy kiadósat a Tabán lejtőin. Kétszer vagy háromszor vártuk meg Erzsit, miközben sikerült átadnom Palinak a hasznos információkat. Például azt, hogy a pártközpontban megkülönböztethető az agitpropos meg a kulturális vonal, és ha úgy alakul a helyzet, a két részleg vetélkedését ki lehet használni. Elmeséltem neki mindazt, amit az ÉS-ben tanultam akultúrpolitikáról..

Egy hónap múltán Pali mindent jobban tudott, és mindenkit jobban ismert. E különbség nemcsak az egyéni adottságokkal magyarázható. Azzal is, hogy a két ország politikai szerkezete merőben más. Nekem csupán mellékinformáció volt a politikai döntéshozók kiismerése. Emberként soha nem érdekeltek, sőt amennyire lehetett, igyekeztem távol tartani magam tőlük. Palinak viszont a politikusközelség volt a lételeme. Ezt szokta meg odaát, Bukarestben. Az erdélyi magyarok képviseletében mindent kellett tudnia, a legapróbb részletekig.

Győzködöm magam, hogy mindezt nem bántó szándékkal vetem papírra. Elvégre több mint három évtizedes barátság köt össze bennünket, és Pali publicisztikáját nagyra tartom. Azért jellemzem inkább, mert az újságíró-növendékek elbúcsúztak ugyan egy öreg publicistától, de azt senki sem magyarázta meg nekik, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben miként lehetett ügyesen és értelmesen működni a szakmában. Bertha Bulcsúnak van egy mondata a hatalomról: „Ha túl közel megy az író, megég, ha túl távol tartja magát, megfagy.”

Ami a Napló című veszprémi újságban 1993. december 18-i számában jelent meg, arról az a benyomásom, hogy érvényes az akkori és a mostani újságírókra is. Vajon a közös tanítványaink tartanak-e lépésnyi távolságot a politikusoktól? S ha igen, az a lépés csakugyan távolság-e? Vagy inkább közelség? Egyébként Pali a búcsúztatási ünnepségen kifejtette, hogy azért vonul vissza a tanítástól, mert 72 évesen már körülményes többszörös átszállással végigbumlizni a fél fővároson. Majd meghatottan átvette a svájci karórát, a Budapest Média Intézet értékes ajándékát.

Aztán félrevonult Havas Henrikkel, és elmondta neki, hogy ha sikerül a pilisszentiváni házat eladnia, és ha beköltöznie legalább Budára, közelebb kerülhetne a kispesti iskolához. Akkor esetleg újra is kezdené a tanítást. Mire Henrik: „Jó. De akkor add vissza a karórát!”

Annyi kis hibával beszéli a magyart. (Csurka István MIÉP-politikus, Magyar Fórum, 1994. június 30.)

A miniszterelnök kormányzás helyett ötleteket gyárt. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 1996. június 8.)

Meglehetősen elfáradt, felőrlődött a kormányzás eddigi munkájában. (Nyers Rezső szocialista politikus, Fejér Megyei Hírlap, 1997. május 22.)

A miniszterelnök példátlan módon belakja a televíziót. (Boross Péter MDF-politikus, volt miniszterelnök, Népszabadság, 1997. október 20.)

Horn Gyula megteremtette a konfliktust, aztán megoldotta. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2008. április 6.)

Hihetetlenül jó politikai érzéke volt. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Népszava, 2009. december 19.)

Őszinte hittel állt a barikád mindkét oldalán. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2013. június 19.)

Szerette a hatalmat, nem is játszotta meg az ellenkezőjét, de nem annyira élvezni, mint inkább használni akarta. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2013. június 22.)

Miniszterelnökként is megmaradt kisembernek. (Katona Béla szocialista politikus, Népszava, 2013. július 9.)

Horn Gyula ezekhez képest egy virtigli hazafi. (Kövér László Fidesz-politikus, hvg.hu, 2022. március 7.)

A legutóbbi napokban Demeter Szilárd, Iványi Gábor és Lengyel László orbánozott, Gulyás Gergely rosszalt, Varga Judit civilezett, Nagy Feró pedig állóvizet kavart.

Itthon ezt mondja, ott pedig azt szavazza meg. (Zamecsnik Péter ügyvéd Orbán Viktorról, ATV, március 20.)

A gyűlölet állami projekt lett. (Kardos András filozófus, Klubrádió, március 20.)

Az ellenzék annyira magával van elfoglalva, hogy képtelen felmérni: az erős sajtó az ő érdeke is. (Szabó Brigitta búcsúzó újságíró, Újnépszabadság.com, március 20.)

Az országos ellenzék ramaty állapotban van. (Csőzik László érdi polgármester, Népszava, március 20.)

Az ellenzéki pártok nincsenek rossz állapotban. Ami nem azt jelenti, hogy jó állapotban vannak. (Böcskei Balázs politológus, ATV, március 21.)

A testbeszéd, ellentétben a politikusokkal, ritkábban hazudik. (Papp Sándor Zsigmond közíró, Népszava, március 21.)

Virágzik a civil társadalom Magyarországon. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Facebook.com, március 21.)

A szokásosnál is rosszabbul állunk. (Fekő Ádám újságíró Magyarország uniós helyzetéről, ATV, március 22.)

Nem szerette eléggé a hazáját és népét, hogy naggyá tegye. (Iványi Gábor lelkész Orbán Viktorról, Klubrádió, március 22.)

Van az a miniszterelnöki mondás: fiatalok a csatába, öregek a tanácsba. (Demeter Szilárd a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója a Petőfi Zenei Tanácsról, hvg.hu, március 22.)

Most történik valami, ami kimozdítja ezt az állóvizet. (Nagy Feró Kossuth-díjas rockzenész, a Petőfi Zenei Tanács tagja, Index.hu, március 22.)

PeZeTa. (Deák-Bárdos Ági énekesnő a Petőfi Zenei Tanácsról, Facebook.com, március 23.)

A filmiparban bármilyen fizikai munkát vállalok - statisztálást is -, színházaknál úgyszintén, továbbá gépkocsivezetést, építőiparban rakodást, betonozást. (Jeles András Kossuth-díjas filmrendező, Facebook.com, március 23.)

Erősödik majd a művészet földalatti jellege. (Barda Beáta, a Trafó Kortárs Művészet Háza igazgatója, Magyar Narancs, március 23.)

Aki jó politikus akar lenni és jó ember, az akkor jár jól, ha mond valami rosszat Magyarországról. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Infostart, március 23.)

Nincs más hátra, mint előre. (Nagy Bandó András humorista, Magyar Hang, március 24.)

A magyar gazdaság kilyukadt. (Petschnig Mária Zita közgazdász, ATV, március 24.)

A tényeknek vétójoguk van. (Ungváry Krisztián történész, Népszava, március 24.)

A mai miniszterelnök önmagán kívül nem hisz senkiben és semmiben. (Lengyel László publicista Orbán Viktorról, Népszava, március 25.)

Ő a harapófogót tartotta, Németh Miklós meg a hátát. (Pilhál György újságíró Horn Gyuláról és a Vasfüggöny átvágásáról, Magyar Nemzet Online, március 26.)

A magyar értelmiség Tamás Gáspár Miklóst búcsúztatva leltárt készít az elmúlt harminc évről. (Végel László újvidéki író, Mozgó Világ, 2023/3.)

Felhívott a filmrendező ismerősöm. Nem lettünk barátok, mert filmkritikusként nem közeledtem azokhoz az alkotókhoz, akikről írtam. De szívélyes kapcsolat alakult ki köztünk, néha le is ülünk egy Duna-parti kávéházban. Most azt firtatta, hogy mit szólok Jeles „Andris” fészbukos bejegyzéséhez.

Nem tudtam, hogy miről van szó, de abból, ahogy elmondta, kiéreztem a sajnálkozást. Magam is megrendültem, ám néhány évtizednyi újságíróskodás után azért utánanéztem a részleteknek. Sajnos a hír igaznak bizonyult. Jeles András fizikai munkát keres, mert szeretné valamiből eltartani a családját. Amikor először olvastam a néhány sornyi bejegyzését, arra gondoltam, hogy provokál bennünket. Ironikusan bejelent valamit, aztán kajánul figyeli, miként reagálunk rá.

Gyanús volt, hogy egy 78. évében lévő, Kossuth-díjas filmrendező az értékes életmű után ilyen rosszul áll anyagilag. A kommentekhez fűzött megjegyzéséből azonban kiderült, hogy nincs kedve viccelődni. S mert megnyilvánulását fontosnak véltem, megosztottam a digitális ismerősökkel is. Nemcsak azért, hogy olvassák a korjellemző adalékot. Azért is, hogy talán akad valaki, aki Jeles Andrást felkészültségének megfelelő munkához képes juttatni.

Ehhez igénybe vettem a Facebook egyik szolgáltatását. Fekete alapot választottam, hogy fehér betűkkel adjam tovább a hírt. Csakhogy a közösségi oldal korlátozza a karakterszámot, ezért csupán a legfontosabb mondatot emeltem ki. De vajon a „gépkocsi vezetést” egybe vagy külön kell-e írni? Jeles külön írta, én a kompromisszumos kötőjelet választottam. S hogy az idézet beleférjen a fészbukos keretbe, a dátumot lerövidítettem.

Ez a szöveg jelent meg az üzenőfalamon: „A filmiparban bármilyen fizikai munkát vállalok - statisztálást is -, színházaknál úgyszintén, továbbá gépkocsi-vezetést, építőiparban rakodást, betonozást. (Jeles András, FB,03.23.)” Egyik digitális ismerősöm, Belénessy Csaba is hozzászólt, majd föltette az üzenőfalára. Megosztotta, oké, de úgy, mintha ő nézett volna utána a részleteknek. Ez az időrendből sejthető, meg abból, hogy szintén kötőjellel írta azt a fránya gépkocsi vezetést.

Ráadásul bejegyzésében a 23.03.23-as dátum olvasható, holott ő nem a színes alányomást választotta. Akár a teljes dátumot is kiírhatta volna, sőt a márciust betűvel is írhatta volna. Nem azért berzenkedem, hogy egy újságíró kollégát a pellengérre állíthassak. Csabával is szívélyes kapcsolatban vagyok, bár nem szoktunk kávéházban találkozgatni. Szétváltak az útjaink, ő a jelenlegi kormány szolgálatát választotta. Ettől persze még figyelünk egymásra, és nemcsak a rosszat látjuk meg a másik működésében.

Még csak azt se állítom, hogy rosszul döntött, amikor úgy közölte a szöveg-változatomat, mintha ő találta volna ki. Csupán nem bajlódott a részletekkel. Nem nézett utána, hogy Jeles András miként adta közre a szomorú mondandóját. Voltaképpen normálisan viselkedett, mint egy átlagos kommentelő. Csakhogy ő nem átlagos hozzászóló. Néhány évig a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójaként dolgozott. Annyit bizonyára megtanult az MTI-ben felnőtt munkatársaitól, hogy mielőtt közre adunk valamit, ellenőrizzük az információ hitelességét és pontosságát.

Máskülönben köszönöm neki, hogy a saját körében hívta fel a figyelmet egy alkotó nehéz helyzetére. Hátha akad olyan döntéshozó ismerőse, aki fantáziát lát Jeles András valamelyik forgatókönyvében.       

Tíz mondat a filmről

A film a hatalommal való olyan szembenállás, amelyet a hatalom fizet. (Szabó István filmrendező, Filmvilág, 1993/1.)

A magyar film diszkrét bája az volt, hogy állami pénzen csinálhattunk ellenzéki alkotásokat. (Bacsó Péter filmrendező, Kurír, 1994. július 22.)

Ma nem az csinál filmet, akinek mondanivalója van, hanem akinek pénze. (Usztics Mátyás színész, Kisalföld, 1997. május 16.)

Elegem van a Julianus barátokból, a Wass Albert-filmekből. Elegem van a fércművekből. Művészetet szeretnék látni. (Szörényi Levente zeneszerző, Heti Válasz, 2012. december 13.)

Vajna rendszerével nem az a baj, hogy amerikanizált, hanem hogy kizárólagos. (Kemény Lili filmrendező, Magyar Narancs, 2014. augusztus 28.)

Egy új Várkonyira van szükség. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a történelmi filmek hiányáról, Magyar Idők, 2018. augusztus 18.)

Ez a rendszer azt hiszi, hogy a tehetséget ki lehet nevezni. (Kardos Sándor filmoperatőr, Népszava, 2020. november 16.)

Az éhes politikai komisszárok most kitalálták, hogy filmet akarnak csinálni. (Herendi Gábor fimrendező, Magyar Narancs, 2021. november 4.)

Kicsavarták a szakma kezéből a döntéshozatali rendszert. (Mundruczó Kornél filmrendező, Magyar Narancs, 2021. november 25.)

Akik innen kikerülnek, másik hangnemet és másik gerincet fognak képviselni. (Vidnyánszky Attila rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi elnöke, Népszava, 2022. november 17.)

Az utóbbi években gyakran lehet látni az autók hátsó szélvédőjén Nagy-Magyarország alakú, országjelző matricát, a közepén H betűvel. Szlovákiai és romániai utazáshoz nem ajánljuk. (Boros Géza művészettörténész, Mozgó Világ, 2002/2.)

Amikor Nagy-Magyarország matricát látok egy autón, kedvem lenne a tulajdonosától megkérdezni, tudja-e, milyenek voltak az etnika viszonyok 1918 előtt. (Sólyom László köztársasági elnök, Mandiner.blog, 2008. december 10.)

A Nagy-Magyarország jelkép a szomszédos országok nem magyar lakosságának ellenszenvére pályázik. (P. Szűcs Julianna művészettörténész, Mozgó Világ, 2009/3.)

A Nagy-Magyarország álmát akkor tudjuk elérni, ha törődünk a határon túli magyarokkal. (Rátosi Ferenc sümegi polgármester, Magyar Rádió, 2013. január 25.)

A polgármester az augusztus 20-i rendezvény egyik eseményére pólóban érkezett. A pólón Nagy-Magyarországot ábrázoló térkép díszelgett felirattal. (Horváth Gyula újságíró Németh Szilárd csepeli polgármesterről és Fidesz-politikusról, Csepel, 2013. szeptember 12.)

A Nagy-Magyarország egy visszaállíthatatlan képlet.(Kende Péter Franciaországban élő szociológus, Népszava, 2016. június 4.)

A Kárpátok vonulata látványosan kirajzolódik. Ez a természetes határvonal szinte tökéletesen megrajzolja az egykori Nagy-Magyarország korvonalait. (Lányi Gusztáv szociálpszichológus, Valóság, 2020/7.)

Megnyugtatóbb volna a haderőfejlesztés, ha a miniszterelnök nem nagy-magyarországos sálban járna focimeccsre. (Hamvay Péter újságíró, HVG, 2022. november 24.)

A sálján lévő Nagy-Magyarország térképnek csakis politikai üzenete van, a fociban értelmezhetetlen. (Bolgár György újságíró Orbán Viktorról, Népszava, 2022. november 26.)

Régebben az autóján is nagy-magyarországos matrica volt. (Ungváry Krisztián történész Orbán Viktorról, Népszava, 2023. március 24.)

 (A jelzős szerkezet Homérosz Iliász című eposzából való. A támadók éveken át eredménytelenül ostromolták Tróját. Látszólag visszavonultak, és egy hatalmas falovat hagytak hátra a várkapu előtt. Az ostromlottak bevontatták a mintegy négyemeletnyi jószágot, amelyből éjszaka kimásztak az ógörög kommandósok, és beengedték az időközben visszalopózott sereget. Bárdosi Vilmos nyelvész professzor, a Szólások, közmondások eredete című kézikönyv szerzője úgy értelmezte a trójai falovat, hogy „beépített” személy.)

A Fidesz magatartása arra a megállapításra késztet, hogy nem jó, ha a trójai faló zab után nyerít. (Torgyán József kisgazda politikus, Magyar Hírlap, 1996. június 29.)

Kezd kinyílni a fideszes „trójai faló” ajtaja, s előbukkan mögötte az egész jobboldal. (Vastagh Pál szocialista politikus, Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus 26.)

A negatív jelentéstartalmú szállóigéink egyik legismertebbike a „trójai faló”. (Béres Barna ungvári újságíró, Kárpáti Igaz Szó, 2002. október 19.)

/”Ha mai fejjel dönthetne, meghívná-e Gyurcsányt a kormányába?”/ Kérdezze meg a trójaiakat, hogy beengednék-e újra a trójai falovat a várba. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Index.hu, 2014. augusztus 27.)

A kísérő nélkül útnak indított és idehozott ázsiai gyerekek trójai falóként előkészítik az utat a muszlim invázió számára. (Faggyas Sándor újságíró, Magyar Hírlap, 2015. október 3.)

Az Európai Ügyészség elképzelése egy trójai faló, mert az egyes államok küldöttei immáron az EU-t képviselnék saját tagállamukkal szemben (Polt Péter legfőbb ügyész, Magyar Demokrata, 2019. június 26.)

A trójai faló gyomrából sorra másznak ki a harmadik világból érkezett harcosok, akik lángba fogják borítani Európát. (Tamáska Péter történész, Magyar Hírlap, 2020. szeptember 23.)

Kína még a saját trójai lovát is a mi pénzünkön építi meg. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester a Fudan-egyetemről, Facebook.com, 2021. június 6.)

Betölti az orosz trójai faló szerepét Európában. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus Orbán Viktorról, Facebook.com, 2022. február 22.)

Ami úgy néz ki, mint az oroszok trójai falova, és úgy nyikorog, mint az oroszok trójai falova, az az oroszok trójai falova. (Horváth Gábor újságíró, Népszava, 2023. március 23.)

(Utókori megjegyzés 2023. március 23-án: cikkírók találgatják, vajon Trump volt amerikai elnök miért akar bilinccsel a kezén beállítani ama kihallgatásra, ahol azt kérik majd számon rajta, hogy miért fizettetett le kamucéggel egy luxus-prostituáltat, nehogy elkotyogja az állítólag köztük történteket. Vajon ő találta ki a látványosnak ígérkező bilincses jelenetet, amely bejárja majd a világsajtót? Vagy az egyik kommunikációs munkatárs ötletét fogadta el? Van egy tippem, ezt azonban röviden nem tudom kifejteni.) 

A Heti hetes legutóbbi adását nézve megértettem, hogy miért lett ideges Ónodi György, a főszerkesztő. Amikor elküldtem neki a megyei lapokból kiválasztott híreket, amelyeket érdemes volna értelmezni a következő adásban, izgatottan szólt vissza, hogy küldjem már el a cikk teljes szövegét is a Zalai Hírlapból. A történet dióhéjban, hogy a Lovas István-féle Sajtóklubban Bayer Zsolt megemlített egy kínos ügyet.

A Zala megyei önkormányzat elnöke és Verebes István közös vállalkozást működtet, és nemrégiben milliós állami támogatást is nyertek. A Zalai Hírlap szerkesztősége szóra bírta az egyik érintettet, és a megyei közgyűlés elnöke szerint Bayer csúsztatott. Ama bizonyos kft-nek nemcsak az ő egyetemista fia meg Verebes István kisgyereke a tulajdonosa, hanem további öt ember, akik évek óta foglalkoznak tanfolyamok szervezésével és területfejlesztéssel. Verebes a világhálón értelmezte a helyzetet.

A cég a felesége munkahelye, és beszállt a megvásárlásába, amikor lehetőség nyílt rá. A fia nevére azért íratták a tulajdonrészt, hogy legyen valamije, „ha ő feldobja a talpát”. A cikkben megszólaltatták egy állami cég, a Területfejlesztési Iroda igazgatóját is. Mint mondta, ők észrevették ugyan, hogy a megyei önkormányzat elnöke érdekelt a kft-ben, de tulajdonhányada nem érte el a huszonöt százalékot, ráadásul a pályázat „elég színvonalas” volt. A tizenvalahány milliós önrészhez ezért ítéltek 2,8 millió forintos támogatást. Azt pedig sajnálja, hogy a jogszerű ügyletbe „begyűrűzött” a választási kampány.

Kétségkívül begyűrűzött, különben nem lobogtattak volna papírokat a Sajtóklubban. Ha én volnék a megyei önkormányzat elnöke, aki hivatalból ismeri a területfejlesztési ügyeket, éppen a területfejlesztési feladatok megoldására nem alapítanék kft-t, és nem pályáznék állami pénzekre. Ezt nevezik bennfentességnek, amely talán nem büntetendő, erkölcsileg azonban kifogásolható. S ha sztár volnék a Heti hetesben, akkor a fiam nevére se íratnám a feleségem tulajdonhányadát. Sőt, az államot se bírálnám, miközben a cégünk állami hozzájárulást kér.

Bayer Zsoltnak mocskos a szája, nézeteit is utálom, mégis jól tette, hogy kipattintotta az ügyet. S íme, a következmény: a  Heti hetes legutóbbi adásában Verebes István kézi bilincsben tűnt föl a képernyőn. Jótékony feszültség telepedett az adásra. Elismeréssel adózom Verebes rendezői tehetségének: így kell előkészíteni egy kínosnak ígérkező magyarázkodást. Kár, hogy az értelmezésből alig értett valamit a néző. Anyám telefonjából legalábbis erre következtetek.

Verebes István az ország egyik legjobb színházi rendezője. A színészek szívesen dolgoznak vele, mert ért a hatáselemzéshez. Rendezőként sosem feledkezik meg arról, amit médiasztárként figyelmen kívül hagyott. Azt hitte, hogy a nézők egytől-egyig látták-hallották a Sajtóklub műsorát. Csakhogy csupán bizonyos körzetekben fogható, és legföljebb két-háromszázezren nézik. A Heti hetest kétmilliónyian. A Zalai Hírlapból kigépelt cikket Verebes mégis úgy lobogtatta a közéleti kávéházban, mintha mindenki olvasta volna. Magától értetődőnek tartotta azt, ami rajta kívül kevesek számára volt evidens.

Magyarázkodása közben a kamera elidőzött az asztaltársaságban ülők arcán. Utálkozva hallgatták a kft-történetet, vagy olyan képet vágtak, mintha semmi közük nem volna hozzá. Szegény „bűnös” hiába kérte teátrális mozdulattal, hogy a műsorvezető a gondosan előkészített kulccsal nyissa ki azt a fránya bilincset, elvégre tisztázta magát a nyilvánosság előtt. Nem tisztázta, mert elfelejtette tisztázni magában, hogy mit is akart csinálni.

Ez a tehetséges színész és kitűnő rendező a Heti hetes talán legokosabb közreműködője. Az egész asztaltársaságból leginkább hitette el velem, hogy független értelmiségi. Az a benyomásom, hogy sok mindent megtanult, csak azt nem, hogy miként kell cáfolni valamit. Igaz, mindössze néhány éve, hogy a közéleti személyiségek nem térhetnek ki a nyilvánosság elől. Ez adta az ötletet, hogy ha már engem foglalkoztat a Verebes-ügy, akkor miért ne beszélhetném meg a szemináriumi hallgatósággal.

Meg is kérdeztem az újságírással kacérkodó főiskolásokat, hogy ki látta a Heti hetes legutóbbi adását. Legalább a kétharmaduk föltette a kezét. Parázs vita kerekedett, miután elolvastattam velük a Zalai Hírlap cikkét. A többség hiteltelennek érezte Verebes István magyarázatát, az őt védő egyetlen vélemény azonban elgondolkoztatott. Egy Szatmárból való lány nem értett egyet velem. Szerinte Verebes miért ne vehetné föl az állami támogatást - kérdezte félénken, aztán egyre bátrabban -, ha az állam a mi adóforintjainkat osztogatja? Van benne valami.

Akár köztisztviselő volnék, akár szabadfoglalkozású értelmiségi vagyok, az állam elvonja a jövedelmem negyven százalékát. Ebből épít utakat, ebből ad teát a fagyoskodó hajléktalanoknak, ebből tartja el az országgyűlési képviselőket is. Márpedig ha az én pénzemből gazdálkodik, akkor adófizető állampolgárként megengedhetem magamnak, hogy kifejtsem a véleményem a kormány hatalomgyakorlásáról. S ha az állam pályázatot ír ki, miért ne tarthatnék igényt a támogatásra?

 Az okos diáklány érvelése nyomán módosítom az álláspontomat. Milyen kár, hogy eddig tévúton jártam. Amióta adózom, tartom magam ahhoz, hogy nem pályázom az államnál. Lehet persze, hogy hülye voltam, de legalább függetlennek érezhettem magam. Lehetséges, hogy a szellemi függetlenség tisztes szegénységgel kecsegtet?.

A legnagyobb ellenzéki párt egyik sajtósa, Csák László meghívott Szolnokra. Beszéljek az MSZP aktivistáinak a vidéki nyilvánosságról! A Jász-Nagykun-Szolnok megyeieken kívül Bács-Kiskunból és Békésből is jöttek olyanok, akik társadalmi munkában szervezik a pártjuk kapcsolatait.

Meglepődtek, amikor végigelemeztem: ha egy-két százalékon múlik, hogy a két nagy közül melyik párt nyer a választásokon, akkor a mérleg nyelvét a vidéki kommunikáció döntheti el. Ez fölértékeli az ő munkájukat. Majd amikor azt firtattam, hogy miért fizetett hirdetésben számolt be az Új Néplap Keller László szolnoki sajtótájékoztatójáról, Csák Laci azt válaszolta, hogy azért, mert a megyei napilap nem közölt tudósítást a látogatásáról. Ezen eltűnődtem.

Két nappal azután ugyanis épp a szocialista politikus fölszólalása nyomán a hatalmon lévők lehazaárulózták a szocialistákat. Vajon a szolnoki újság számára miért nincs hírértéke a miniszterelnök által személyesen elmarasztalt országgyűlési képviselőnek? A helyi lap szerkesztője megorrontotta talán, hogy a szocialista politikus egy tízkilós betondarabbal érkezik a sajtótájékoztatóra, amelyet az újonnan „épített” autópálya összetöredezett széléből hozott magával?

Kiderült, hogy Csák Laci 37.500 forintot fizetett a maga írta tudósításért. Nem hagyta a pártját elhallgattatni. Azért korszakalkotó a megyei lapszerkesztő találmánya, mert immár nincs szüksége munkatársakra, hogy begyűjtsék és megírják a híreket. Elég, ha az újság oldalait adja bérbe azoknak, akik értesíteni akarják valamiről az olvasókat. Aztán a politikai szervezet megtartja a sajtótájékoztatót, megírja a tudósítást, és kifizeti a hirdetést. Nem is rossz üzlet.

A fizetett tudósítás alján pedig még egy érdekesség: „Bővebben: www.maszp.hu/szolnok.” Csák Laci elmondta, hogy választási kampány idején a megyei napilap munkatársai egyenlő arányban számolnak be a politikai pártok rendezvényeiről. Ez rendben is van, aki azonban nem akarja beérni azzal, amit az újság közölt az MSZP-rendezvényről, további részletekhez juthatott az internet révén. Az egy sorért meg a szintén közöltetett pártlogóért Laci alkalmanként 4100 forintot fizetett a kiadóhivatalnak. Szerinte megéri.

Mindig fölkeresi a honlapjukat harminc-negyven érdeklődő, olykor ötven is. Sose lehet tudni - fejtegette a nagydarab, ügyes sajtós -, hátha ezek a plusz információk döntik el a választókörzet sorsát. Van benne valami 1998-ban volt olyan körzet, ahol az MSZP tizenhat szavazattal veszített, és további hat-nyolc körzetben maradt alul negyven-ötven vokssal. Ha az ottani sajtóügyeket is Csák László intézte volna, akkor most az MSZP-kormánynak kéne rettegnie a feltörekvő ellenzéktől.