Az új esztendő első óráiban nincs kedvem mélyen szántó okfejtéssel gyötörni a digitális ismerősöket. Másnaposan ők sem vannak abban a helyzetben, hogy tovább akarnák gondolni a hazai nyilvánosságról írott soraimat. Maradnék tehát annál, amit az egyik legismertebb közíró, Bruck András úgy fogalmazott meg, hogy a fészbukozók tíz sornál többet aligha olvasnak.

Vajon igaza van-e? Mindenesetre ő adta az ötletet ahhoz, hogy egymondatos vendégszövegekkel elevenítsem föl a tegnap búcsúzó év hangulatát. Ehhez azonban műfajilag érdekes eljárást kellett választani. Mellőzöm a legszellemesebb és legtömörebb mondatokat, amelyeket a szaknyelv szállóigének nevez. Szállóige az ugyanis, amely akkor is hat, ha már kiveszett mögüle a napi összefüggés. Attól függetlenül is jelent valami jellemzőt, hogy minek a hatására született.

Az esztendőt legalább annyira jelképezik a korjellemző mondatok, amelyek nem föltétlenül a szellemességükkel és tömörségükkel befolyásolnak bennünket. Azzal inkább, hogy érzékeltetik a köz- és magánérzetet. Bennük rejlik ama bizonyos összefüggés, amelyről a mögöttünk hagyott év csomópontjaira ismerünk. Íme.

Mondatok 2025-ből

Törököt fogott velem a Fidesz. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Klubrádió, január 15.)

Majka berobbant, mint szikra a lőporos hordóban. (Horváth Gábor újságíró, HírKlikk.hu, január 29.)

Pottyondy úr. (Ábrahám Róbert újságíró Pottyondy Edináról, Facebook.com, február 1.)

Ne urazd Edinát! Volt ő is kismama. (Skrabski Fruzsina dokumentumfilmes, Facebook.com, február 1.)

Az tart a politikában, hogy segítsem azokat, akik többre érdemesek. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, február 2.)

Az ország fordul, vele fordul Majka is. (Puzsér Róbert publicista, Klubrádió, február 5.)

Jött egy ember, akin nem volt öltöny. Fogadta őt két öltöny, amiben nem volt ember. (Székely Csaba drámaíró Zelenszkij látogatásáról a Fehér Házban, Facebook.com, március 1.)

A haza nem lehet várólistán. (Magyar Péter tiszapárti politikus, ATV Spirit, március 15.)

A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás - átteleltek a poloskák. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, március 15.)

Miniszterelnök urunknak üzenem, hogy sikeresen átteleltem. (Meller Tamás független országgyűlési képviselő, Facebook.com, március 18.)

Elegem van a luxizásból, a repülőzésből, a jachtozásból. (Lázár János Fidesz-politikus, Lázárinfó, március 27.)

Apósa az állam. (Dési János műsorvezető Tiborcz Istvánról, Klubrádió, április 8.)

Ha ma lenne a választás, akkor fifty-fifty, bármi megeshet. (Lázár János Fidesz-politikus, YouTube.com, április 29.)

A haza nem lehet előzetesben. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, május 1.)

A DK jelentése mostantól Dobrev Klára. (Szekeres István újságíró, Facebook.com, május 9.)

Magyar Péter nem tényező, hanem következmény. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, május 29.)

Magyarország 93 ezer négyzetkilométer, a dolgok mostani állása szerint. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, június 27.)

Ha a Magyar Péter nevű képződménynek is adnak pontokat, akkor ebben a versenyben nem akarok indulni. (Varga Judit Fidesz-politikus, volt igazságügyi miniszter, Telex.hu, július 3.)

Ötven-ötven százalék. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök a választási esélyekről, 24.hu, július 9.)

Se a Tiszát, se a DK-t nem engedjük kormányra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, július 26.)

Ez a mondat a demokrácia intézményes felszámolásának nyílt bejelentése. (Gábor György filozófus, Facebook.com, július 27.)

Zsiráf nincs, mert kilátszik. (Sándor Erzsi író a hatvanpusztai állatkertről, Facebook.com, augusztus 7.)

Sem Orbán osztogatására, sem Magyar ígérgetésére nem telik. (Puzsér Róbert publicista, Hang.hu, augusztus 15.)

Azoknak beszélünk, akik nem hallgatnak minket. (Bod Péter Ákos közgazdász, Klubrádió, augusztus 29.)

A pedofilokat ki kell herélni. (Lázár János Fidesz-politikus, Lázárinfó, szeptember 25.)

Nincs diktatúra. (Papp László Tamás publicista, Index.hu, október 10.)

Ukrán propagandisták neveznek bennünket orosz propagandistának. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, október 14.)

Mindkét meneten sokkal többen voltak, mint a másikon. (Varga István közgazdász, Facebook.com, október 23.)

Orbán a múltat, Magyar a jövőt hamisítja. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, október 24.)

Hazát árulni nemcsak ellenzékből lehet. (Garzó Ferenc újságíró, ÚjHét.com, november 3.)

A szavazóinkat kiskanállal kell összeszedni. (Lázár János Fidesz-politikus, YouTube.com, november 15.)

A közéletünk magasról szervezett hazugság. (Rab László újságíró, Klubrádió, november 29.)

Aki gyerekekhez nyúl, azt miszlikbe kell aprítani. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, december 6.)

Pár év múlva Ukrajna EU-tag lesz, Magyarország pedig nem. (Balla D. Károly ungvári költő, Facebook.com, december 12.)

Nem is világos, ki támadott meg kit. (Orbán Viktor miniszterelnök az orosz-ukrán háborúról, YouTube.com, december 19.).

Lázárnak legalább vannak tökei. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, december 22.)

Mindig rendet akart csinálni maga körül. (Orbán Győzőné fiáról, a miniszterelnökről, YouTube.com, december 26.)

Valaki a propaganda-minisztériumban Rákosi hamvait szippantotta fel kokain helyett. (Bödőcs Tibor humorista, Comedy Central TV, december 31.)

 Érdekes cikk jelent meg a Magyar Nemzet tegnapi számában. Az Orbán-kormány üzenőfüzetében Pilhál Tamás leteremtette a Magyar Újságírók Országos Szövetségét, a MÚOSZ rövidítésű szervezet alelnökét, György Zsombort pedig külön is kiemelte. Az említett újságíró ugyanis a Magyar Nemzet szerkesztőségében tanulta ki a kíváncsiság mesterségét, majd a Fidesz hatalomgyakorlásából kiábrándult kollégáival együtt alapította meg a Magyar Hang című hetilapot.

A kormánypárti sajtóban árulónak tartják, és ha alkalom adódik, akkor kartács-tüzet zúdítanak rá. Íme, az alkalom, és a kormányhű újságírók gyakorolhatják a karaktergyilkosságot. Mindazonáltal az okfejtésben van egy mozzanat, amely ritkaság a kormánypárti sajtóban. A cikk szerzője bevallja: „Pikirt publicisztikák szintjén el lehet viccelődni a másik propagandistázásával. Megteszi ezt a dollársajtó velünk, mi meg velük. Ilyen a boksz, rendben.” A szokásos kliséket használja, például a dollársajtót, azt viszont a képzeletünkre bízza, hogy a Magyar Hang esetében mit gondolunk a külföldi támogatásról.

E sorok írója azt, hogy a konzervatív értékrendű, de a Fideszből kiábrándult újságírók lapját a hatalmon lévők kiszorították az országból. Úgy kénytelen pozsonyi nyomdában készülni, hogy a hazai újságelőállításra alkalmas nyomdák egy kormány közeli alapítvány. a KESMA tulajdonában vannak, és rengeteg a fölösleges kapacitásuk. E helyzetben a szerkesztőségnek euróban kell fizetni a nyomdaköltséget, és ennek egy részét olyan pályázaton nyerte, amelyet Pressman volt amerikai nagykövet írt ki. A figyelemre méltó hátteret azonban Pilhál Tamás „elfelejtette” megemlíteni.

Az ilyen eljárás nevezhető propagandának. A véletlen úgy hozta, hogy tegnap a mibenlétét egy másik újságíró is firtatta. Parászka Boróka így fogalmazott a HVG-ben: „A propagandát nem azért kell követni, hogy megtudjuk, mit hazudik a rezsim, hanem azért, hogy megtudjuk, mit hallgat el.” Tűnődésre az késztet, hogy mindkét politikai oldalon pedzegetik a propagandát. De mi is valójában az a fránya propaganda? Felvilágosításért Hitler egyik miniszteréhez fordulok, aki a fogalom hiteles szakértője. Goebbels 1940. augusztus 14-én a naplójában kifejtette, hogy „A Führer a propagandát a győzelem előkészítésére és kihasználására szánja.”

A korántsem hiteles, de hihető üzeneteket tehát addig kell sulykolni, amíg az üzenők hatalomra nem kerülnek. Majd miután átveszik a kormányrudat, a régi és új üzeneteket azért kell változatlanul sulykolni, hogy a hatalomban is maradhassanak. Mindkét esetben létkérdés a gépezet, amelyet viszont kevés pénzből nem lehet működtetni. A siker záloga pedig az a szakember-gárda, melyet újságírók alkotnak. Az nem kérdés számomra, hogy a propaganda a nyilvánosság szerves része, mondjuk úgy, hogy a nyilvánosság zabigyereke. A kérdés inkább csak az, hogy az újságírók miért cserélik föl a kíváncsiság mesterségét a sulykolás mesterségére.

Az egyik lehetslges ok, hogy meggyőződésből. Ebben az esetben a propagandát művelő újságírók politikai aktivisták, régies kifejezéssel pártmunkások. A másik ok, hogy pénzért sulykolnak. 2010 óta valóságos iparág jött létre a sulykolásra, és a benne foglalkoztatottak jó pénzért fosztják meg magukat a kíváncsiság gyakorlásától. Gondolatmenetem persze azt is jelenti, hogy a propagandistaság nem függ a világnézettől. Bármelyik világnézet képviselője lehet pártmunkás, vagy pénzért kárhoztathatja magát a hatalom megszereztetésére és megtartatására.

A bejegyzésem utáni összeállításban olvasható Lendvai Ildikó véleménye. A veterán baloldali politikus úgy különbözteti meg a 2010 előtti és utáni gyakorlatot, hogy „A propaganda már nem eladja a politikát, hanem helyettesíti.” Ebben van igazság, mégis azzal egészítem ki, hogy a kormány tevékenységét bíráló konzervatív, liberális és baloldali újságírók többsége már kigyógyult a hihetőnek szánt üzenetek sulykolásából. Például azért is, mert az ellenzéki oldalon jóval kevesebb pénz található a megfizetésükre. Amennyit pedig jelenleg keresnek, abból nem érdemes elkurvulni.

Ezzel magyarázható, hogy a kormányzati szócső Magyar Nemzet hangvétele emlékeztet a Szabad Nép megyvenes évek végi, ötvenes évek eleji tónusára. Elismerem azonban, hogy nincs mindenki abban a helyzetben, hogy a kísérteties hasonlóságot észrevegye. A sors iróniája, hogy azok az újságírók, akik annak idején meggyőződésből vagy pénzért vállalták a nyilvánosságban való pártmunkát, lassanként kiábrándultak Rákosiék hatalomgyakorlásából, és fellázadtak. Majd miután szétszórták őket különböző szerkesztőségekbe, Nagy Imréhez csatlakoztak, és jelentős szerepet vállaltak 1956-ban.

Odáig azonban nem terjed a képzeletem, hogy ugyanezt feltételezném azokról a kormánypárti újságírókról, akik egyelőre leleményesen gyakorolják a sulykolás mesterségét.       

Tíz mondat a propagandáról

Minél inkább elszakad a propagandagépezet a valóságtól, annál hatalmasabb a baj, amit el kell fedni. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Heti Válasz, 2005. július 7.)

Propagandáról diktatúrában szoktak beszélni. Ha a kormány eljárása nem tetszik, a demokráciában akkor is csak kommunikáció. (Kumin Ferenc politológus, ATV, 2012. március 7.)

A propaganda már nem eladja a politikát, hanem helyettesíti. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2015. szeptember 26.)

A propaganda a kommunikáció egyik formája, az igazság helyett a hazugságot sulykolja. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2018. július 28.)

A propaganda természetéből adódik, hogy rendes újságíró nem szívesen műveli. (Urfi Péter újságíró, 444.hu, 2019. január 29.)

A propaganda kiszolgál, az irodalom megváltoztat. (Erdős Virág költő, 24.hu, 2020. július 5.)

A propaganda számára nem a hitelesség, hanem a hihetőség a lényeg. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, 2022. március 23.)

A propaganda akkor működik, ha van valóságalapja, amit föl lehet nagyítani, el lehet torzítani. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Klubrádió, 2025. június 13.)

A propaganda hangsúlya naponta, a tartalma kéthetente változik. (Béndek Péter publicista, Facebook.com, 2025. június 13.)

A propagandát nem azért kell követni, hogy megtudjuk, mit hazudik a rezsim, hanem azért, hogy megtudjuk, mit hallgat el. (Parászka Boróka újságíró, hvg.hu, 2025. december 29.)

 A közönség soha nem kérdezi meg egy jól sikerült előadás után, hogy mennyit keresett a művész. (Nagy Bandó András humorista, Délmagyarország, 1994. január 27.)

Nem szórakozni kell a közönséggel, hanem szórakoztatni. (Bajor Imre színész, Kisalföld, 2002. március 2.)

A közönség olyan, mint a légpárna: megemel. (Spindler Béla színész, Vas Népe, 2011. július 8.)

Minden közönség más, ezért mindig más vagyok én is. (Aranyosi Péter humorista, Magyar Idők, 2017. július 29.)

A közönséget nem számolni szoktam, hanem szeretni. (Koncz Zsuzsa énekesnő, Magyar Narancs, 2019. február 14.)

Festetlen hajjal sosem léptem közönség elé. (Korda György énekes, 24.hu, 2020. július 7.)

Nálunk a közönség nem is szokta látni azt, amin felháborodik. (Sándor Erzsi írónő, Népszava, 2021. augusztus 24.)

Azért, mert a színház nézőtere elsötétül, a közönségnek nem kéne. (Maksa Zoltán humorista, Magyar Rádió, 2022. március 19.)

Az ellenzéki pártokra és politikusaikra jobban ráunt a saját közönségük, mint a Fideszre. (Magyari Péter újságíró, Válaszonline.hu, 2024. április 23.)

 Árérzékeny a közönségünk. (Nagypál Gábor színész, 444.hu, 2025. december 28.)

A legutóbbi napokban Orbán Győzőné fiázott, Pottyondy Edina lázározott, G. Fodor Gábor szavazott, Kelemen Hunor benesezett, Iványi Gábor adományozott, Kern András pedig parodizált.

Lázárnak legalább vannak tökei. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, december 22.)

A fiatalok körében határon innen vagy túl, egyaránt ciki fideszesnek lenni. (Gál Mária újságíró, Népszava, december 22.)

A Bors ingyenes kiadványa nem sajtótermék, hanem újságnak álcázott választási szórólap. (Tompos Ádám újságíró, Hang.hu, december 23.)

Még mindig egérként cincogunk az elefánt mögött. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, december 23.)

Tizenhat év alatt az ellenzékből „ellenzék” lett. (Kardos András publicista, Facebook.com, december 24.)

A tisztség elmúló, az elvek maradnak. (Forró Krisztián szlovákiai politikus, a köztársasági elnök lemondott nemzetiségi tanácsadója, Facebook.com, december 24.)

Börtönnel fenyegetni a véleményt olyan erőfitogtatás, ami gyengeséget leplez. (Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Benes-dekrétum ellen tiltakozók büntetéséről, Facebook.com, december 23.)

Nem jó irány, ha kis és nagy messiásokat emelünk magunk fölé. (Visky András erdélyi író, Válaszonline.hu, december 24.)

A jelenlegi csődminiszter. (Vogronics András publicista Lázár Jánosról, Kolozsváros.com, december 24.)

A háborús övezetekig elmentünk, drónvédő hálók alatt közlekedtek az autóink. (Iványi Gábor metodista lelkész az Ukrajnába vitt adományokról, Népszava, december 25.)

Bármi történik, abszolút magyarok vagyunk. (Szász János Amerikában élő rendező, Klubrádió, december 25.)

A művészet lényege, hogy mindenkihez szóljon. (Gálffi Lász színész, hvg.hu, december 25.)

Észre se veszem, hogy időnként mások alakításai beszivárognak az enyémbe. (Kern András színész a parodista készségéről, Telex.hu, december 25.)

Mindig rendet akart csinálni maga körül. (Orbán Győzőné fiáról, a miniszterelnökről, YouTube.com, december 26.)

A féktelen pénzköltés, a felduzzasztott létszámokkal utazó delegációk, a szociális érzéketlenség állandó kritikusa voltam. (Szántó Georgina, a köztársasági elnök volt sajtósa, Facebook.com, december 26.)

A Sulyok-jelenség lényege az alany totális jelentéktelensége. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, december 27.)

Az egész Tisza Párt sértődésből lett, Magyar Péternél igazibb sértődött fideszest találni sem lehet. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, december 27.)

Ha Magyar Péter nyer, akkor mindenki veszít. (G. Fodor Gábor politológus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Magyar Nemzet Online, december 27.)

Eszmét csak azzal érdemes cserélni, akinek csereszabatos eszméi vannak. (Kepes András újságíró, 24.hu, december 28.)

Árérzékeny a közönségünk. (Nagypál Gábor színész, 444.hu, december 28.)

Nem dolgoztunk meg a demokráciánkért. (Bojár Iván András publicista, Klubrádió, december 28.)

 A messiás típusú politikusok ideje lejárt. Az embereket inkább a szakértők pontos, konkrét programja érdekli. Nyomon követhető, hogy tűntek el a közéletből a nyolc évvel ezelőtt népszerű „agitálós”, a világmegváltó terveket szövögető politikusok. (Bertalan Péter  politológus, Somogyi Krónika, 1998. október 15.)

Gyurcsány Ferencből, a szocialisták messiásából könnyen az MSZP sírásója lehet. (Stumpf István politológus, volt kancelláriaminiszter, Magyar Nemzet, 2009. február 7.)

Gyurcsány Ferenc sokak számára messiásként érkezett, de a pártelit jókora része akkor hívatlan vendégként kezelte. (Tamás Ervin újságíró, Népszabadság, 2009. március 21.)

Messiáskomplexusos vezérfigura személyére rászabott párt. (Papp László Tamás publicista a Demokratikus Koalícióról, Hírszerző.hu, 2012. február 18.)

Nem messiásokra, hanem szervezetekre volna szükség. (Friss Róbert újságíró az ellenzéki pártokról, Népszava, 2018. október 10.)

Az ellenzéki szavazótábor elég sok messiást fogyasztott el. (Lakner Zoltán politológus, ATV, 2021. október 8.)

Fröccsöntött messiás. (Rákay Philip publicista Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2022. március 26.)

Önmagából a nép egyszerű fiát plusz politikai messiást faragott. (Dévényi István publicista Orbán Viktorról, (Magyar Hang, 2023. június 2.)

Politikai messiás. (Velkovics Vilmos műsorvezető Magyar Péterről, Hír TV, 2024. március 20.)

Nem jó irány, ha kis és nagy messiásokat emelünk magunk fölé. (Visky András erdélyi író, Válaszonline.hu, 2025. december 24.)

 Haditanácsot tartottak az európai vezetők.

Az Unió a háború felé mozdul.

Egy háborúban mindent visz a víz.

/A háborúról/ A nyugati közvélemény nem akarja.

/A háborús veszélyről/ Nem én hárítottam el, de hozzátettem a magamét.

Mint öreg pók, most hátul szövögettem a hálót.

/Trumpról/ Amíg ő az elnök, itt meg én a miniszterelnök, ez a megállapodás él. Mind a ketten reménykedünk, hogy örökké élünk.

A várható háború előtti utolsó választás 2026-ban lesz Magyarországon.

Magyarország a XX.század elvesztése után meg akarja nyerni a XXI. századot.

Azt akarjuk, hogy Magyarország nagy legyen.

Az interjú 28 percében a miniszterelnök 20-szor köszörülte a torkát. /

 Anyánk lassú tűzre tette az edényt, és addig kavargatta, amíg a melasz be nem sűrűsödött. Miután kihült, lehetett formálni a cukorkákat. (Hatvani Dániel író, Magyar Fórum, 1992. december 24.)

Látszott, hogy a szaloncukor nem penészes, és csak nyáron jár le a szavatossága. (Kollár Miklós zsámbéki vállalkozó a szeméttelepen lerakott 20 tonnányi édességről, Új Demokrata, 1995. február 9.)

A tavalyi túltermelésnek az lett a vége, hogy karácsony előtt már 40 százalékos kedvezménnyel lehetett vásárolni szaloncukrot. (Zentai László, a Magyar Édesség Szövetség alelnöke, Népszava, 1995. december 1.)

A mai napon a hajléktalanok narancsot és szaloncukrot vihettek haza - lelkesedik be a karácsonyira csinosított képernyőn a tévébemondó. (Zalán Tibor költő, Kritika, 2001/2.)

Az idősebb vevők megbíznak a régi ízekben. A gyermekkorukra emlékeztetik őket. (Baranyai István zalaegerszegi kiskereskedő, Zalai Hírlap, 2009. december 23.)

A szaloncukor voltaképpen metafora. Az ember a csomagolás, a test a csokoládé, a szív a töltelék. (Darvasi László író, Délmagyarország, 2010. december 27.)

A szaloncukor sajátos magyar karácsonyi díszítő eszköz, az emberek nem elsősorban az élelmiszert látják benne. (Németh Erzsébet szociálpszichológus, Magyar Nemzet, 2012. december 13.)

Megindult a roham a szaloncukorért, a szokványosabb ízűek kilója 1000-1100 forint. (Laczó Balázs győri újságíró, Kisalföld, 2017. december 12.)

A szaloncukor-piac éves forgalma 7 milliárd forint körül alakul. (Brousil Csaba újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2020. december 19.)

Minden évben megőriztük a szaloncukor papírját, mert azok színesek voltak. (Kovács Jolán vajdasági műfordító, Hét Nap, 2022. december 21.)

Miért nem becsülik azt, hogy végre van egy ember, aki karakánul, tökös legény módjára kiáll? (Liebmann Katalin kisgazda politikus, 168 Óra, 2001. január 18.)

A leggyakoribb hiba, amit magyar politikusnő elkövet, hogy a politikai arénában férfivá válik.”tökös legény” lesz. (Lévai Katalin szociológus Liebmann Katalinról, Népszabadság, 2001. február 7.)

Tökösebbek vagyunk, mint sok-sok férfi ebben a pártban. (Bangóné Borbély Ildikó szocialista politikus, YouTube.com, 2012. május 3.)

Az úgynevezett „tökös nők” kiveszőben vannak. (Szabó Annamária, az erdélyi Nők a Nőkért Szövetség elnöke, Új Kelet, 2012. május 3.)

Én nem akarok tökös nő lenni. (Gyurkó Szilvia pszichológus, WMN.hu, 2016. november 16.)

Nem igaz, hogy a parlamentben csak egy tökös politikus van: Szél Bernadett. Van még egy: Szabó Tímea. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2017. augusztus 11.)

Bátornak tartom magam, sok esetben tökösnek is. (Bangóné Borbély Ildikó szocialista politikus, ATV, 2018. május 17.)

Demeter Márta tökös, kemény politikus. (Pörzse Sándor Jobbik-politikus, YouTube.com, 2018. november 28.)

Én nő létemre sokkal tökösebben vezetném a fővárost. (Szentkirályi Alexandra Fidesz-politikus, budapesti főpolgármester-jelölt, Facebook.com, 2024. május 1.)

Lázárnak legalább vannak tökei. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, 2025. december 22.)

Az éles szemű és fullánkos nyelvű Pottyondy Edina az Orbán Viktor kormányozta Magyarországot megélhetési szavazónak nevezte. Ezt azonban nem ilyen egyszerűen fogalmazta meg, hanem egy közmondással intézte el. Úgy véli, hogy tüske vagyunk az Európai Unió körme alatt, miután pedig Brüsszelből alig-alig csordogál pénz, a másik oldaltól veszünk föl hiteleket. (A pontos mondat a bejegyzésem utáni összeállításban olvasható.)

Az idézet 2025. december 16-i dátumából következik, hogy érdemes utánanézni a tüskés mondás előéletének. Elvégre ha a publicista hölgy Orbán Viktorra hegyezte ki a mondandóját, akkor a szólás első alkalmazóját értelemszerűen országunk első emberében fedezhetjük föl. Hisz’ a miniszterelnök a magyar társadalom ama rétegéből származik, amelynek tagjai gyakran használnak közmondásokat. Nem vonom kétségbe, hogy a falusi gazdálkodók mélyen gondolkodnak az élet dolgairól, de alacsony iskolázottságuk miatt szűk a szókincsük. Ezzel magyarázható, hogy a gondolataikat hajlamosak előre gyártott mondatokban megfogalmazni.

E jelenséget Alexander Bernát filozófus a XIX.-XX. század fordulóján úgy foglalta össze, hogy a közmondás a nép szállóigéje, a szállóige pedig az értelmiség közmondása. Mindkét műfaj arra való, hogy amikor idézünk a tárházukból, akkor segítsen a szertefutó gondolatok összefogásában. Orbán Viktor egész retorikája arról árulkodik, hogy tudatosan játszik rá a közmondásokra és a szállóigékre. Az előbbire a családi indíttatás révén, az utóbbira viszont azért, hogy megszólíthassa az iskolázott szavazókat is.

Igen ám, de amikor először használta a 'tüske a köröm alatt' kifejezést, még nem döntötte el, hogy gyakran veszi-e majd elő. Az idézetgyűjtemény tanúsága szerint a 'bot a küllők között' mondás versengett vele. Sőt, egy harmadikat is felsorakoztatott, amelyet később már kiselejtezett. Lecövekelt a botos és a tüskés mondatnál. Amikor Brüsszel ellen ágált, hol ehhez, hol ahhoz a közmondáshoz folyamodott, hogy közölhesse az ország népével: ő bizony le akarja lassítani az Unió gépezetét, meg akarja akasztani a brüsszeli boszorkánykonyha működését.

Ennek ellenére mégse adnám neki az elsőséget. Ha az olvasó figyelmesen megnézi a bejegyzésem utáni összeállítást, akkor észreveheti, hogy Orbánt jó néhányan megelőzték. Ráadásul nagyjából a rendszerváltás táján volt egy csomópont is, amidőn a 'tüske a köröm alatt' gyakran került szóba. Sára Sándor rendező Csoóri Sándor forgatókönyvéből 1987-ben forgatott egy Tüske a köröm alatt című filmet, amely a következő évben nagy port vert föl. Kapott ugyan különböző díjakat, de a kritikusok közül többen ellensematikusnak vélték.

Azt fejtegették, hogy a Rákosi-korszakban a pártmunkások voltak a jók és a kulákok meg a kémek a rosszak. A Kádár-korszakban fordult a kocka, amennyiben a hatalomtól függetlenedő értelmiségiek lettek a jók és a pártmunkások (a helybéli kiskirályok) a rosszak. Jómagam azt pedzegettem, hogy előnyére változott a nyilvánosság. Egyre-másra jelennek meg a mozikban a jobbnál jobb dokumentumfilmek, amelyek árnyaltabban mutatták be azt a valóságot, amelyről persze 1988 tavaszán mi, a vitatkozók még nem tudhattuk, hogy a rendszer végelgyengülését érzékeltetik.

Az a benyomásom, hogy ha most mutatnák be újra a játékfilmet, a nézők a hatalomtól függetlenedő értelmiségiek és a helyi kiskirályok (a Fidesz-politikusok) küzdelmére asszociálnának. Talán még azon is eltűnődnének, hogy Sára Sándor és Csoóri Sándor 1987-ben az Orbán-rendszer végnapjait modellezte. De visszatérve a rendszerváltás előtti hónapokra, 1989 januárjában utólag különösen figyelemre méltó cikk jelent meg a Népszabadságban. Szerzőjét, a bőrkabátos, sötét szemüveges Szabó Lászlót az érdeklődők leginkább a Magyar Televízió képernyőjéről ismerték. Ő volt a Kékfény című bűnügyi magazin műsorvezetője.

Civilben a központi pártlap belpolitikai rovatának vezetőjeként kapta a fizetését. A rendszer rendíthetetlen híveként ama magatartásformát képviselte, hogy az újságíró tulajdonképpen pártmunkás. Cikkét azzal fejezte meg, hogy az MSZMP tagsága „Határozottan kiáll azok mellett, akiket ártatlanul akarnak kommunista mivoltukban lejáratni, meghurcolni, megtörni.” Ez a régi Szabó László volt, a meggymagos „ügyeskedők” leleplezője. A cikk mégis azért keltett feltűnést, mert a szerző sorra vette azokat az ügyeket, amelyek „egy korábbi állapot eltorzult életviteléből fakadnak”.

Felhánytorgatta, hogy annak idején nem kaptak nyilvánosságot, ezért mérgezik most, 1989 elején a közéletet. Például három debreceni kiszes úgy szervezte az úttörőtábort, hogy a valóságosnál nagyobb létszámot jelentettek be, és a plusz pénzt arra fordították, hogy meghívhassák enni-inni a megyei vezetőket. Kizárták őket a pártból. De mi lett azokkal - firtatta a cikkíró -, akik rájártak a traktára? Nos, a  debreceni dohánygyár igazgatója a megszokottnál több „finánclábat” parancsolt a cigarettába, hogy a plusz pénzből vendégül láthassa a megyei vezetőket.

Ugyanezért marasztalták el a debreceni gyógyfürdő igazgatóját is, aki szintén lepapírozta a reprezentációs költségeket. S hogy még teljesebb legyen a debreceni körkép, Szabó László szóba hozta az úgynevezett liba-ügyet is. A Hortobágyi Nemzeti Park területén libafarmot létesítettek, amely alkalmat adott a pénzügyi visszaélésekre. Itt azonban megbicsaklott a szerző igazságkereső szenvedélye, mert azt írta, hogy „vezető beosztású embert egyet sem” mutatott ki a vizsgálat. Véletlenül tudom, a filmkritikában meg is írtam, hogy az a fránya vizsgálat azért nem mutathatott ki a libafarm pénzéből részesülő helyi kiskirályt, mert a trükknek nem az ő boldogításuk volt a célja.

Végh Antalnak több kiadásban és 750 ezer példányban jelent meg a Miért beteg a magyar futball? című könyve. Sikula György, a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság Loki-rajongó első titkára meghívta az írót a DVSC menedzserének. Majd amikor a botcsinálta focimenedzsernek konfliktusa támadt az egyesület vezetőivel az összeállításról és egyéb csapat körüli dolgokról, akkor ki kellett volna neki fizetni 1,5 millió forint végkielégítést. Csakhogy erre az író futballszakmai végzettségének hiánya miatt nem volt lehetőség. Ezért fölvették azok közé, akik a libáikat a hortobágyi farmon tartották. Ő pedig másfél milliót kapott a nem létező szárnyasaiért.

A cikkíró nyilvánosságra hozott még ilyen és ehhez hasonló ügyeskedéseket a szomszédos megyéből is. Szabolcs-Szatmárban fillérekért rendeltek zsalugátereket a pártfunkcionáriusok. Vagy a megyei pártbizottság első titkára diófából készült könyvespolc-rendszert rendelt, amelyért kedvezményesen 30 ezer forintot fizetett. Majd amidőn kitört a botrány, további 50 ezret utalt át a cégnek. Ezzel azonban a leváltását már nem akadályozhatta meg. A korabeli nyilvánosság rákfenéje, hogy az állásából érdemeit elismerve mentették föl.   

Szabó László 1989 elején még nem ismerte föl, hogy a Kádár-rendszer a végét járja. Mindazonáltal akaratlanul is összefoglalta, hogy miért fogyott el a nép türelme. Becsületére válik, hogy 1989 nyarán, 58 éves korában levonta a következtetést, visszavonult a szakmájából. Évtizedek alatt kialakult oknyomozó kapcsolatrendszerét arra használta, hogy magánnyomozónak csapjon föl. Kisvártatva új kollégái megválasztották a magándetektívek országos elnökévé. A Nógrád Megyei Hírlap 2002. november 19-i tudósítása szerint egy salgótarjáni tanácskozáson így foglalta össze a pályafutását: „Újságíróként 39 évig mindig arra törekedtem, hogy indiszkrét legyek. Most meg magándetektívként abból kell megélnem, hogy diszkrét vagyok.”

 Tíz mondat a tüske alatti körömről

Körmünk alatt mostanság igencsak meggyűlik a tüskeszúrás. (Zöldi László filmkritikus, Élet és Irodalom, 1988. április 1.)

A kétes egzisztenciájúnak tartott filmbéli művész tüske a hatalom helyi birtokosainak körme alatt. (Horváthy György veszprémi újságíró, Napló, 1988. december 16.)

A közvélemény előtt mindenről nyíltan kell beszélni. Különben a „köröm alatt” marad a tüske. (Szabó László újságíró, Népszabadság, 1989. január 18.)

Elfogadom azt a minősítést, miszerint az adatvédelmi biztos „tüske a köröm alatt”. (Péterfalvi Attila újdonsült adatvédelmi biztos, Napló, 2002. február 13.)

A felvidéki magyarság a tüske a szlovák körmök alatt. (Bayer Zsolt újságíró, Magyar Hírlap, 2010. május 15.)

A civil mindenkor tüske a hatalom körme alatt. (Vida István mosonmagyaróvári újságíró, Kisalföld, 2017. április 24.)

Ideje volna, hogy Brüsszelben megértsék: velünk még a kommunisták sem boldogultak. Mi vagyunk a homok a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Hírlap, 2021. október 25.)

Mi vagyunk a homok a gépezetben, tüske a köröm alatt, bot a küllők között. Mi vagyunk, akikbe beletörik a fog és a bicska, akikbe beleszorul a fejsze. Mi vagyunk a Dávid, akit jobb, ha elkerül Góliát. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, 2024. március 15.)

Ezt a kormányt le kell innen vadászni, és egy olyan kormányt kell a helyére tenni, amely olyanná teszi Magyarországot, mint Németország, Ausztria vagy Franciaország, beengedi a migránsokat, és ez a tüske ki van húzva a köröm alól. (Orbán Viktor miniszterelnök a brüsszeli vezetőkről, YouTube.com, 2025. december 16.)

Magyarország tüske a köröm alatt, ahonnan fizetik, oda szavaz. (Pottyondy Edina publicista, Telex.hu, 2025. december 16.)

 A legutóbbi napokban Lázár János magyarkodott, Nagy Ervin és Borbély Alexandra lázárkodott, Gréczy Zsolt lendvaizott, Szájer József aggódott, Dárdai Pál lilázott, Pottyondy Esina pedig tüskézett.

Az áldozatok iránti gyűlölet rosszabb, mint a közöny. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, december 15.)

Soha nem bocsát meg a közösség, amelyik bántalmazott. (Jónás Tamás roma költő, Facebook.com, december 15.)

Valahogy szimpatikusak neki a korábbi fideszesek. (Gréczy Zsolt DK-politikus Lendvai Ildikóról, Facebook.com, december 15.)

Lendvai becsülettel végiggondolta a magyar baloldal sanyarú sorsát. (Kardos András publicista, Facebook.com, december 16.)

Most Magyarország tüske a köröm alatt, ahonnan fizetik, oda szavaz. (Pottyondy Edina publicista, Telex.hu, december 16.)

Az Unió megkerülte a vétókirályt. (Tamás Róbert publicista, Kolozsváros.com, december 16.)

Ezek nem Orbán Viktor napjai. (Dull Szabolcs újságíró, Klubrádió, december 16.)

Az alapvetően a libsi felső köröket érintő pedofilbotrányból most megpróbálnak egy „fideszes” gyerekverő botrányt kreálni. (Huth Gergely újságíró, Magyar Nemzet Online, december 17.)

Ezek a ma született bárányok most még lovat is kapnak maguk alá. (Pozsonyi Ádám publicista a javítóintézeti „bűnözőkről”, Demokrata.hu, december 17.)

A magyarok többsége könnyedén fogadja el azt az álláspontot, hogy aki szegény, az maga tehet róla. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, december 17.)

Legalább azt kellene, hogy Magyarországon a magyarok legyenek a jelöltek. (Lázár János Fidesz-politikus a Tisza képviselőjelöltjéről, „egy szlovák asszonyról”, Facebook.com, december 18.)

Mától a felvidékiek kisbetűvel írják a neved. (Nagy Ervin színész, Tisza-politikus Lázár Jánoshoz. Facebook.com, december 18.)

A játékvezető mindig ellenünk téved. (Széky János újságíró a kormánypárti sajtóról, Élet és Irodalom, december 18.)

Még nem lila a vérem. (Dárdai Pál volt labdarúgó szövetségi kapitány, az Újpesti Dózsa újdonsült sportigazgatója, Telex.hu, december 18.)

Nem is világos, ki támadott meg kit. (Orbán Viktor miniszterelnök az orosz-ukrán háborúról, YouTube.com, december 19.).

Az én szememben Strompová asszony igazi állampolgársága csiki-csuki érdekmagyar. (Franka Tibor újságíró, Demokrata.hu, december 19.)

Én tudom, Lázár János nem Magyarország. (Borbély Alexandra szlovákiai magyar színésznő, Telex.hu, december 20.)

A Tisza nem egy militarizált rablócsapat. (Tóka Gábor szociológus, Facebook.com, december 20.)

Az eredmények, amelyekért annyit dolgoztunk - egy rossz mozdulat, és elszállnak. (Szájer József Fidesz-politikus, Magyar Nemzet Online, december 20.)

Kétharmad nélkül megkarcolni se nagyon lehet majd a rezsimet. (Bruck András publicista, Facebook.com, december 20.)

A Facebook lett a világsajtó elsődleges terjesztési felülete. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, december 21.)