Tegnap este, lefekvés előtt még szörföltem a képernyőn. A Magyar Mozi TV-n ismerős jelenet tűnt föl, A napfény íze című Szabó István-film első jelenete. A zsidó kocsmáros éppen főzi az újonnan kitalált pálinkáját, amidőn a túlhevített fazék felrobban. Romba dől a ház, és a falusi kocsmáros életben maradt fia az üszkös gerendák között megtalálja a titkos receptet tartalmazó füzetet. Az atyai örökségét áthozza a Kárpátokon, és immár magyar felségterületen alapít belőle sikeres céget.

 A film a Sonnenschein (Napfény)-család három nemzedékéről szól. A cégalapító fiát, unokáját és dédunokáját ugyanaz a színész, az angol Ralph Fiennes jeleníti meg, a történet pedig a magyar zsidóság legutóbbi százharminc évét öleli fel. A bemutató idején, 1999-ben volt kritikus, aki fölismerte benne a Zwack-család unikális (unicumos) történetét. Más belevetítette a legendás kardvívó, a munkaszolgálatosként a Don-kanyarba hurcolt Petschauer Attila tragédiáját is. Leginkább persze azt pedzegették a kritikusok, hogy a cári birodalomból, a kozák pogromok elől menekült zsidóknak sikerült-e magyar nyelvterületen asszimilálódni. A jelek arra utalnak, hogy a szellemi életben, különösen a művészetekben sikerült, a közéletnek nevezett politikában viszont kevésbé.

 Az a benyomásom, hogy A napfény ízében benne rejlett az asszimiláció is, a választ mégis inkább Szabó István életműve adja meg. Nem sokkal a film bemutatója után, a XXI. század első éveiben botrány robbant ki arról, hogy Szabót még főiskolás korában beszervezték, és jelentett a hallgatótársairól. E vádra azt felelte a világhírű rendező, hogy válasz a filmjeiben található. Ezt azért fogadom el, mert A napfény íze egyike ama filmeknek, amelyek azt a kérdést feszegetik, vajon a Nyugat-Európánál zaklatottabb sorsú Közép-Európában lehet-e karriert csinálni erkölcsi lealacsonyodás nélkül. Erre példák Szabó István teremtményei: színházi rendezők, karmesterek, bírák és katonatisztek. Zsidók és keresztények. Tanulsággal kecsegtetne, ha valamelyik tévé műsorra tűzne egy Szabó István-sorozatot, és felkészült értelmezők bontanák ki a közép-európai karrierizmus árnyoldalát.

Az éjfélbe nyúló filmélményt még két mozzanattal egészíteném ki. 1991-ben írtam egy sajtótörténeti kismonográfiát Gaál Gábor erdélyi lapszerkesztő századik születésnapjára. Felkészülés közben levelet küldtem Szondi Lipótnak. A Svájcban élő világhírű pszichiáterről tudtam, hogy a budapesti Szent István Gimnáziumban osztálytársa volt Gaál (akkor még csak Gál) Gábornak. Az iskola évkönyvéből ugyanis kiderült, hogy a később világhírű tudós már magyarosított néven érettségizett. Sonnenscheinből lett Szondi Lipót. Talán nem teljesen véletlen, hogy Szabó István filmjében a Sonnenschein-fiúk Sorsra változtatták a vezetéknevüket. Ezzel a rendező bevette A napfény ízébe a sorsanalízis atyját is.

A másik mozzanat csupán egy nyúlfarknyi glossza. Miközben dicséretes a Magyar Mozi TV tegnap esti vállalkozása, a csatorna hirdetésszervezője a kétrészes film szünetében a Várda nevű ital reklámjáról gondoskodott. Holott érdekesebb lett volna a Zwack-cégtől szerezni hirdetést. Az Unicum gyártója aligha tiltakozott volna a stílszerű árukapcsolás ellen.

Tíz mondat Szabó Istvántól

A film a hatalommal való olyan szembenállás, amelyet a hatalom fizet. (Filmvilág, 1993/1.)

Kis ország vagyunk. Csak egyetlen lakosságunk van a sok rendszerváltozáshoz. (Kurír, 1993. augusztus 13.)

A rendszerváltással a virágnyelvre megszűnt az igény és az állami támogatás. (Magyar Hírlap, 1993. augusztus 28.)

Ha az emberek félni kezdenek egyedül, közösségbe öltöznek, zászlók alá bújnak. (Hajdú-bihari Napló, 1995. november 17.)

Nálunk a politikusok a hatalmuk jogosságát úgy akarják igazolni, hogy megváltoztatják az utcaneveket. (Esti Hírlap, 1996. szeptember 26.)

Mi történik, ha az ember tudja: csak úgy mentheti meg a másik életét, ha látszatra elárulja őt? (Heti Válasz, 2010. december 22.)

Az egymást követő ideológiák befolyásolni akarták a magánéletünket, abba is bele akartak szólni, hogyan érezzünk, gondolkodjunk. (hvg.hu, 2013. március 5.)

Az a film, amit szeretünk, ma már csak egy ékszer a bulvármozik kommersz filmjeihez képest. (hvg.hu, 2013. március 5.)

A díjak szép dolgok, de a múlthoz tartoznak. (SzegedMa.hu, 2020. február 14.)

/A filmrendezésről/ Mások feje fölött nem lehet kiabálni. (24.hu, 2025. december 18.)

Segíts magadon, a Nyugat is megsegít! (Horn Gyula miniszterelnök, Hajdú-bihari Napló, 1997. május 30.)

Magyarország majdnem ezer éve próbál a Nyugathoz tartozni, és most végre sikerült. (Tom Lantos amerikai politikus a NATO-tagságról, Délmagyarország, 1999. április 2.)

Az a szankciós politika, amit a Nyugat csinál, többet árt nekünk, mint az oroszoknak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2014. augusztus 15.)

A felmentő vakcina a hanyatló Nyugatról érkezik. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, 2021. január 7.)

A Nyugat éppen haldokolni méltóztatik. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2022. augusztus 15.)

Az az árulás, ha segítséget kérünk a Nyugattól? Vagy az, ha a Nyugat nem segít? (Márki-Zay Péter, az ellenzéki pártok volt miniszterelnök-jelöltje, Szegeder.hu, 2023. június 22.)

A Nyugat Trianonban derékig elfűrészelte hazánkat. (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2024. június 5.)

Ellene megy mindennek, ami Nyugat. (Bruti-Tóth Imre humorista Orbán Viktorról, Telex.hu, 2025. január 23.)

Nyugaton az emberekből kitapossák a pénzt. Magyarország erre nem hajlandó. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2026. január 16.)

Nyugaton a színházat nagy részben politikai hadszíntérré tették, ahol a megfelelő aktuálpolitikai üzenet felülírja az esztétikumot. (Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, Mandiner.hu, 2026. február 20.)

 A jobboldal vezére sietett belebújni a kádári köpenybe. Mind több kiszólása árulkodik erről, már csak a kacsintás hiányzik. (Avar János újságíró, Vasárnapi Hírek, 2009. július 5.)

Orbán abban is a kádári tradíciók folytatója, hogy mesterien sakkozik a személyekkel a váltásoknál és a tisztségek betöltésénél. (Paul Lendvai bécsi újságíró, 168 Óra, 2012. május 24.)

Egyre inkább olyan, mint egy zalai dzsentribe oltott Kádár János. (Mong Attila újságíró, hvg.hu, 2012. szeptember 10.)

Kádár a XXI. században. (Föld S. Péter újságíró, Népszabadság Online, 2013. július 17.)

A darutollat és a dzsentrivilágot jobban csípi, mint a szocreált, de amúgy ez itt: Kádár és kora. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, Népszabadság, 2014. június 16.)

Ebben az országban Kádár János leghívebb tanítványát Orbán Viktornak hívják. (Molnár Gyula szocialista politikus, Vasárnapi Hírek, 2016. július 2.)

Van egy Kádár Jánosba oltott Orbán Viktor az ország élén. (Pulai András szociológus, ATV, 2018. augusztus 1.)

Orbán újra megcsinálta a Kádár-rendszert. (Csányi Vilmos magatartáskutató, 24.hu, 2023. december 25.)

Orbán Viktor az új Kádár János. (Magyar Péter tiszapárti politikus, 24.hu, 2026. március 7.)

Orbán sosem lett Kádár. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, 2026. március 25.)

 A fészbuknak van egy érdekes szolgáltatása. Különböző színeket ajánl föl alapnak, amelyre az átlagosnál jóval nagyobb betűkkel írhatjuk föl azt, amit fontosnak tartunk. A határ 130 karakter. Ha túllépjük, akkor eltűnik az alapszín, a betűméret pedig a megszokottra csökken. Nos, a fekete alapot választottam, jól mutatnak rajta a fehér betűk. Országunk első emberétől idéztem egy mondatot:  „Magyarország a világ egyetlen országa, melyet saját maga vesz körül.”

Az olvasók láthatják a bejegyzésem utáni összeállításban, hogy az eredeti idézet hosszabb volt. Van előtte egy félmondat is: „Geopolitikai sajátosság, hogy…” Ezt azért hagytam ki, mert a gondolat hosszabb lett volna 130 karakternél. Szerencsésebb lett volna, ha vállalom a kisebb betűket, mert akkor digitális ismerősömnek, Révbíró Tamásnak aligha jut eszébe ezt írni: „Na, ezt nem ő találta ki. Száz évvel ezelőtti, trianonügyi lamentálásra adott vicces reakció volt, már gyerekkoromban ismertem.” Türelmet kértem a neves műfordítótól, egyúttal megköszöntem, hogy adott egy tippet. A Médianapló olvasói tudják, hogy kutatom a szállóigék eredetét, van már 285 ezer karakternyi a művelődéstörténeti esszékből.

Azt persze rögtön kellett volna cáfolni, hogy Orbán Viktor foggal-körömmel ragaszkodott volna az elsőséghez. Már tegnap is ismertem a szállóige változatait, közülük egy másik is a miniszterelnöktől való, melyben „szakállas vicc”-nek nevezte a mondást. Ebben a tekintetben tehát a véleménye nem tér el Révbíró Tamásétól, aki megemlíti a kulcsfogalmat, Trianont is. Ezzel magyarázható, hogy türelmet kértem tőle, hátha föllelem a szállóige eredetét a két világháború közti sajtóban. Egyelőre annyit találtam, hogy változatai az újságok viccrovatában láttak napvilágot, többnyire az olvasók válaszát igénylő összeállításokban. Ezzel a címmel: „Mit jelent az a mondat, hogy…”, és a szerkesztőség idézte a mondás valamelyik változatát.

Hátra van még egy előfeltevés (hipotézis) vizsgálata. Vajon a kor legdivatosabb publicistái (Milotay István, Lendvai István, Hubay Kálmán, Dövényi Nagy Lajos) közül valamelyik mondássá formálta-e a trianoni békediktátum tragikus eredményét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy 1920. június 4. előtt nem érdemes kutakodni. Korábban a magyar publicistáknak és politikusoknak nem volt okuk lamentálni (siránkozni) a történelmi Magyarország megcsonkításán. Trianon után a 325 ezer négyzetkilométernyi ország 93 ezer négyzetkilométernyire csonkult, a lakossága pedig 18,2 millióról 7,6 millióra apadt. A határon túlra 3,3 millió magyar nemzetiségű került. Elég megnézni a földrajztudós (később miniszterelnök) Teleki Pál híres térképét, amelyből kiderül, hogy az új határ másik oldalán, elég jelentékeny sávban szintén magyar többségű települések voltak. Jobban jártunk volna, ha az első világháború győztesei az etnikai határokat veszik figyelembe.

Az 1945 utáni sajtó számára tabutéma lett a saját magával körülvett ország metaforája. A hasonlat a rendszerváltásig nem is került elő, legalábbis a nyilvánosság hivatalos fórumain nem. A múlt század kilencvenes éveiben elsőként Szakály Ferenc történész szólalt meg. Szűkebb pátriája napilapjában, a Tolnai Népújság 1993. szeptember 5-i számában így utalt rá:  "Trianonban hazánkat szabályszerűen körülmetélték.” A hasonlat hátborzongató és szemléletes, elismerem azonban, hogy az alaphelyzet áttételes megfogalmazása nem tekinthető a szállóige eredőjének. Van viszont egy mozzanat, amely közelebb vihet a megoldáshoz.

A vajdasági magyarság napilapjában, az újvidéki Magyar Szó 2018. augusztus 20-i számában az ismeretlen tudósító összefoglalta a Szent István napi ünnepségre meghívott vendégek gondolatait. Íme, az egyik szónok okfejtése: „Márfy Gyula veszprémi érsek felszólalásában Eperjes Károly azon gondolatát idézte, miszerint Magyarország egy olyan ország, amely minden oldalról önmagával van körülvéve, mint kenyér a héjával, és a héjában van a vitamin.” Ez is szemléletes, és ki lehetne hámozni belőle egy tökéletes szállóigét.

Mégis beérem azzal, hogy Eperjes Károly interjúkban többször is szóba hozta az önmagával körülvett országot. Első alkalommal a legnagyobb példámyszámú vidéki újságban, a győri Kisalföld 1996. január 6-i számában. Megelőzött két politikust, Orbán Viktort és Torgyán Józsefet. Azt, hogy a kisgazda pártelnök honnan vette a témát, már nem kérdezhetjük meg tőle. De a jelenlegi miniszterelnökről tudjuk, hogy barátilag kötődik a Kossuth-díjas színészhez. Mindketten Székesfehérvárott éltek, sőt ugyanabban az egyesületben fociztak - igaz, nem egy időben. Orbán Viktorról feltételezhető, hogy figyelte Eperjes Károly közéleti megnyilvánulásait, és a Csonka-Magyarországról alkalomadtán megfogalmazta a maga változatát, méghozzá kétszer is.

Bár az eredet kérdésében a végső szó még nem mondható ki, egyelőre Eperjes Károlyt vélem a nagy hírre vergődőtt szállóige első megfogalmazójának.   

Tíz mondat az önmagával körülzárt országról

A világtörténelem egyetlen olyan országa vagyunk, amelyet saját korábbi maga vesz körül. (Eperjes Károly színész, Kisalföld, 1996. január 6.)

Geopolitikai sajátosság, hogy Magyarország a világ egyetlen országa, melyet saját maga vesz körül. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Délmagyarország, 1996. április 30.)

Köztudomású sokat támadott definícióm: Magyarország a földkerekség egyetlen olyan országa, amelyet önmaga határai vesznek körül. (Torgyán József kisgazda politikus, Új Magyarország, 1996. augusztus 5.)

Magyarországon kívül Európának egyetlen olyan állama sincs, amely körös-körül hajdani önmagával lenne határos. (Sütő András író, Magyar Nemzet, 1997. december 20.)

Egy politikai poén szerint Trianon óta Magyarország az egyetlen ország, amelyet saját maga vesz körül.  (Pekarek János újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2007. január 4.)

Magyarország abban a sajátos helyzetben van, hogy saját területei veszik körül. (Usztics Mátyás színész, Magyar Rádió, 2012. március 15.)

Körül vagyunk véve saját magunkkal. (Bayer Zsolt publicista, Echo TV, 2015. július 10.)

Ismerjük persze a szakállas viccet is, miszerint Magyarország az egyetlen ország a világon, amely saját magával határos, ráadásul köröskörül. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2016. február 28.)

Magyarország földrajzilag régi önmagával, gazdaságilag pedig a csodával határos. (Maksa Zoltán humorista, Magyar Rádió, 2020. december 31.)

Mi vagyunk az az ország, amely saját magával vette körül magát. (Csűrös Csilla műsorvezető, Magyar Rádió, 2025. március 6.)

 Magyarország újra Moszkvától vesz olajt és földgázt, ideológiát és berendezkedést. (Puzsér Róbert publicista, YouTube.com, 2022. június 13.)

Az biztos, hogy ki kell szállni az olaj alapú közlekedésből. (Ürge-Vorsatz Diána környezetvédelmi szakértő, ATV, 2023. február 14.)

Az, ami a kultúrában van konfliktus, semmi ahhoz képest, ami az olajiparban volt. (Csák János kulturális miniszter, volt olajipari menedzser, Index.hu, 2023. december 1.)

Ha leválasztják Magyarországot az orosz olajról, akkor a magyar gazdaság azonnal 4 százalékkal csökken. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2025. szeptember 26.)

Magyarország elvesztette a bányáit, erdőit, olajmezőit. (Orbán Viktor miniszterelnök Trianonról, Magyar Rádió, 2025. november 21.)

Olajfinomítókat fogunk venni, a legnagyobb titokban, az egész világ tudtával. (Szele Tamás újságíró Orbán Viktor moszkvai látogatásáról, Forgókínpad.blog, 2025. november 29.)

Az ukránok hamarabb fognak kifogyni a pénzből, mint mi az olajból. (Orbán Viktor miniszterelök, Magyar Rádió, 2026. március 6.)

Küzd az utolsó csepp olajig. (Török Gábor politológus Orbán Viktorról, Törökgáborelemez.blog, 2026. március 6.)

Az orosz olaj olyan a magyarnak, mint pandának a bambusz. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2026. március 12.)

Ha van olaj, van pénz, ha nincs olaj, nincs pénz. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2026. március 19.)

Idestova egy esztendeje vonult vissza. Nem először. Amikor Gyurcsány Ferenc 2009-ben lemondott a miniszterelnökségről, azt fejtegette, hogy legalább egy évre elvonul a nyilvánosságtól, és „k… jó könyvet” ír a baloldalról. Ígéretét kétszeresen nem tartotta be. Képtelen volt az önmegtartóztatásra, néhány hét múlva ismét megszólalt, mintha mi sem történt volna. Ráadásul azóta sem írta meg azt a bizonyos könyvet a baloldalról. Pedig volna miről tűnődni.

Tavalyi, talán véglegesnek szánt visszavonulása után azonban írt könyvet, kettőt is. A krimik mérsékelt sikert arattak, és bár ő immár írónak vélte magát, e közéleti rangot még nem érte el. Marketingesnek viszont bevált. Ha készült valamire, akkor a kéziratból részleteket tett föl a fészbukos üzenőfalára. Bár találtam bennük figyelemre méltó mozzanatokat, gyerekesnek látszik az igyekezete. Összeolvasott mindent az ó- és az új-testamentumból, az ókori és a középkori szerzőktől, mindazonáltal a részletekből érzékelhető, hogy hatvanon túl jutott hozzá ama olvasmányokhoz, amelyeken mi, történelem szakos egyetemisták kora huszonévesen rágtuk át magunkat. Ő a pécsi főiskolán mozgalommal volt elfoglalva, ezzel magyarázható, hogy a klasszikus műveltség megalapozását nyugdíjas korban kezdte.

Lehetséges persze, hogy tévedek. A következő hónapokban Gyurcsány Ferenc kiforrja magát, és megírja élete könyvét, amely megtermékenyíti a magyar szellemi életet. Olyannyira, hogy először németre fordítják le, aztán svédre, és Kertész Imre meg Krasznahorkai László után ő lesz a harmadik irodalmi Nobel-díjasunk. Egyelőre ott tartunk, hogy a volt miniszterelnök panaszkodik. Február elsején a nagy műre készülve ezt írta föl a közösségi üzenőfalára: „Amit nem olvastam el az elmúlt ötven évben, annak nagy részét már nem tudom behozni.”

Az a benyomásom, hogy a dolgozószoba magányában végzett szellemi munka inkább pótcselekvés. Ő maga beszélt arról a visszavonulása után, hogy hirtelen sok üres órája lett. Marci fiát reggelenként elviszi az iskolába, majd otthon főz egy kávét magának, és klasszikusokat olvasgat. Azt már én fűzöm hozzá, hogy országlása idején budai villájából cicanadrágban futott le a Parlamentig (nyilván az őt kísérő testőrök legnagyobb örömére). A miniszterelnöki iroda zuhanyzójában letusolt, öltönyt vett föl, és a közéleti események sűrejében döntött.

A mindenkori kormányfő nálunk nemcsak a végrehajtó hatalom feje, hanem a nyilvánosság első számdvezményezettje is. Aki ezt megszokta, nehezen mond le például a számára kijáró interjúkról. Pedig a nyilvánosság képviselőiből, az újságírókból mostanában alig néhány jut neki. Pályakezdő íróból ugyanis sok van, miniszterelnökből viszont kevés. Mi maradt Gyurcsány Ferencnek a hajdani érdeklődésből? Erről ezt írta néhány napja, március 13-án az üzenőfalára: „Régóta a futás a legjobb múzsám.” Régóta? Nos, előkerestem a Médianapló című blogból a 2006. február 25-i bejegyzést, amikor a múzsájáról tűnődtem. Íme:  

„Nocsak, a veszprémi újság mintha elfelejtett volna beszámolni Gyurcsány látogatásáról. Pedig az országos napilapok szerint a miniszterelnök másnap, szombaton jut el Pápára, ahol a gyerekkorát töltötte. Reggel fut is egyet a Várkertben, a hozzá csatlakozó helybéliekkel együtt. Vagy figyelmetlen voltam, és nem vettem észre az információt, vagy pedig a kormányfő kommunikációs stábja nem akarja nagydobra verni azt a fránya kocogást. Ez akár azt is jelentheti persze, hogy a környezete nem elég őszinte hozzá. Senki nem meri megmondani neki, hogy rondán kocog.

Majdnem mindent kipróbált. Láttam ingujjban hetest dobni a győri kézilabda csapat kapusának, fejjel lefelé csüggeni egy miskolci tornaterem bordásfalán, továbbá biciklizni és libikókán hintázni. Nemrégiben pedig a kecskeméti Petőfi Népe hasábjain tűnt fel, hogy kacsasültet eszik egy bácskai gazdálkodónál. Még a híres, sőt hírhedt táncot is megbocsátom a parlamenti dolgozószobájában, az ablak előtt. Elvégre vállalta önmagát. Éppen attól kéne megóvni, hogy kocogás közben is vállalhassa önmagát. Nem kell mindig nyilvánosan csinálni azt, amit szeretünk.

Egykori négyszázas futóként érzékeny vagyok a szép, harmonikus mozgásra, és a cicanadrágos miniszterelnök emlékeztet atléta-múltam esztétikai mélypontjára. A kecskeméti Kőrösi Manci futott hasonlóképpen nyolcszázon, el is neveztük poszogóbogárnak. Gyurcsány Ferenc kétségkívül az MSZP választási reménysége, de meg kéne már mondani neki, hogy nyilvános kocogása csökkenti a szocialisták esélyeit. Túlságosan hátra helyezi a súlypontját, és úgy hat a mozgása, mintha minden pillanatban össze akarna rogyni. Érthető, hogy ha már a munkatársai nem képesek lebeszélni a pápai futásról, legalább megpróbálták eldugni a Veszprém megyei nyilvánosság elől.”    

Tíz mondat Gyurcsány Ferencről

Nem maga jelentette be a bukását, aminek egyszerre áldozata a pozíciója és a magánélete. (Fükő Ádám újságíró, magyarnarancs.hu, 2025. május 8.)

Nagy összeget én sem tennék rá, hogy sokáig kibírja közélet nélkül. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, 2025. május 9.)

 Az utóbbi negyedszázad egyetlen igazán tehetséges baloldali személyisége volt. (Kardos András publicista, Facebook.com, 2025. május 10.)

Elnök úr, kellene még itt valamit mondania a végső visszavonulás után. (Mandula Viktor újságíró, Facebook.com, 2025. május 14.)

A DK Gyurcsány nélkül olyan, mint a Kisgazdapárt Torgyán nélkül. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2025. július 29.)

Magyar Péter az ellenzéki szavazótábort megszerezte, és Gyurcsányt visszavonultatta. (Török Gábor politológus, 24.hu, 2025. szeptember 9.)

Dobrev népszerűbb politikus, mint Gyurcsány. (Róna Dániel szociológus, Klubrádió, 2025. december 3.)

Gyurcsány Ferenc távozott ugyan a politikából, de a gyűlölködésből nem lett egy fikarcnyival sem kevesebb. (Nagy Attila Tibor politológus, Index.hu, 2025. december 13.)

Gyurcsány már nincs a pályán, nem hittek benne elegen. (Tóta W. Árpád publicista, Facebook.com, 2026. március 19.)

Gyurcsány Ferenc minden bűne ellenére egy politikai vezető volt. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Facebook.com, 2026. március 22.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor olajozott, Deutsch Tamás, Bayer Zsolt és Nagy Attila Tibor magyarpéterezett, Csintalan Sánor tiszázott, Tóta W. Árpád pedig gyurcsányozott.

Magyar Péter nem remény, hanem kockázat. (Lázár János Fidesz-politikus, Hír TV, március 15.)

Magyar Péter kapcsolata konszenzuális a kábítószernek látszó anyagokkal. (Horváth László drogügyi kormánybiztos, Magyar Távirati Iroda, március 16.)

A Tisza gyűlöletre épülő, online tanácsköztársaság. (Gelencsér Attila somogyi Fidesz-politikus, Hír TV, március 16.)

A lehető legnagyobb felhatalmazást kell adnunk a Tiszának. (Csintalan Sándor szocialista politikus, Facebook.com, március 16.)

A magyar gazdaság az elmúlt négy évben eredménytelen volt. (Dávid Ferenc DK-poliitikus, Klubrádió, március 16.)

Mindkét meneten többen voltak, mint a másikon. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, március 17.)

Orbán Viktor 16 év után se fog gesztuspolitikába kezdeni. (Tordai Bence független országgyűlési képviselő, Klubrádió, március 17.)

Nem érzem, hogy velük lenne az erő. (Bojár Iván András publicista a hatalmon lévőkről, Facebook.com, március 17.)

Négyévente lecserélik az aktuális messiásukat. (Ungváry Zsolt publicista az ellenzékről, Vasárnap.hu, március 18.)

Juj lesz nekünk, ha miniszterelnök lesz belőle. (Nagy Attila Tibor politológus Magyar Péterről, Index.hu, március 18.)

MP1g. (Bayer Zsolt publicista Magyar Péterről, Magyar Nemzet Online, március 18.)

Ha van olaj, van pénz, ha nincs olaj, nincs pénz. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, március 19.)

A miniszterelnök hozta a kötelezőt, de csak egy darabig, beszéde végére elbágyadt ő is. (Dévényi István újságíró, Hang.hu, március 19.)

Gyurcsány már nincs a pályán, nem hittek benne elegen. (Tóta W. Árpád publicista, Facebook.com, március 19.)

A lebegtetés hasznosabb a mozgósítandó tábor számára. (Papp Réka Kinga publicista a Magyar Péter elleni drog-gyanúsításról, ATV, március 19.)

A Tisza Párt elnöke leigazolt egy Orbánt, hogy neki is legyen Orbánja. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus Orbán Anitáról,.Magyar Rádió, március 20.)

A magát ellenzéknek föltornázó kihívó. (Bencsik Gábor újságíró Magyar Péterről, Demokrata.hu, március 21.)

Ejtették a videót. (Laczó Adrienn ügyvéd, volt bíró a Magyar Péter elleni drog-gyanúsításról, Klubrádió, március 21.)

Az én feltételezésem az, hogy az ügyészség bizonyíthatónak fogja látni: Magyar Péter hozzányúlhatott a fehér porhoz, másként: a droghoz. (Németh Péter újságíró, Népszava, március 21.)

A DK okafogyottá vált. Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Facebook.com, március 22.)

Ebben a formájában, ezzel az államvezetéssel, ebben a pillanatban Magyarország nem tartozik a nyugati világhoz. (Molnár Bálint publicista, Kolozsváros.com, március 22.)

 A Tölgyessy Péter által hideg polgárháborúnak nevezett (és alapvetően Orbán által kirobbantott) súlyos ellentét bal- ás jobboldal között melegedő polgárháborúvá válhat. (Bolgár György újságíró, Népszava, 2006. szeptember 22.)

Ha megnézzük a közéletet, a szóhasználatot a sajtóban, az interneten, akkor az verbális értelemben már polgárháború. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Vasárnapi Hírek, 2010. augusztus 1.)

Fekete és terepszínű egyenruhás alakulatok kontroll nélküli tevékenysége könnyen polgárháborúhoz vezethet. (Bokor Pál újságíró, Élet és Irodalom, 2011. április 8.)

Hogy mi szükségeltetik a többpárti hatalomhoz? Polgárháború helyett polgárosodás. (Pétervári Zsolt, az Antall József Alapítvány tudományos igazgatója, Élet és Irodalom, 2013. január 11.)

A kormányzás nem cirkusz és nem polgárháború. (Bajnai Gordon Együtt-politikus, volt miniszterelnök, InfoRádió, 2013. szeptember 24.)

A baloldali ellenzék polgárháborút kezdett a békés magyar polgárokkal szemben. (Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum alapítója, Magyar Hírlap, 2013. október 12.)

Talán az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy elkerüljünk egy polgárháborút. (Markó Péter volt Fidesz-politikus, a Vas megyei közgyűlés volt elnöke, Nyugat.hu, 2019. január 10.)

Polgárháború zajlik a virtuális térben. (Kocsis Máté Fidesz-politikus, az orszűggűlési frakció vezetője a digitális sajtóról, InfoRádió, 2024. május 16.)

A pofon csak akkor ciki és polgárháború, ha a te rohadt pofádra csattan? (Bayer Zsolt publicista Puzsér Róberthez, Magyar Nemzet Online, 2024. augusztus 4.)

 Magyarország a száraz polgárháború napjait éli. (Parászka Boróka erdélyi publicista, Facebook.com, 2026. január 30.)

Polgár az az ember, aki megadja a másik ember méltóságának kijáró tiszteletet, és saját maga számára is elvárja azt. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2002. július 6.)

A polgár magánúton jár. (Konrád György író, ATV, 2013. augusztus 19.)

A polgár befektet, az újgazdag felél. (Nádas Péter író, Zalai Hírlap, 2014. június 28.)

Polgárok már vannak, polgárság még nincs. (Katona Csaba történész, Magyar Rádió, 2015. június 29.)

Mindenki polgár, aki törődik a köz ügyeivel, az őt körülvevő közösséggel. (Martonyi János volt külügyminiszter, Napló, 2015. november 21.)

A zsidó származású polgárok Magyarországon a kormány védelme alatt állnak. (Orbán Viktor miniszterelnök Izraelben, Origo.hu, 2018. július 19.)

A polgárokból időközben magyarembereket csinált. (Rab László újságíró Orbán Viktorról, VárosiKurír.hu, 2021. szeptember 12.)

A polgár önmagától függ, a nincstelen midenki mástól. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, 2023. február 24.)

A nempolgár polgárok tizenöt év alatt sosem mutattak ekkora erőt, mint mostanában. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2025. április 19.)

Minél nagyvilágibb egy polgár, annál rövidebb a nemzeti emlékezete. (Demeter Szilárd Fidesz-kulturpolitikus Krasznahorkai Lászlóról, Facebook.com, 2026. március 10.)

Mi egy másik rendszert akarunk, polgárit. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Kelet-Magyarország, 1989. szeptember 26.)

A Fidesz szabadelvű pártként indult, és polgári párt lett belőle. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Észak-Magyarország, 1997. november 15.)

A Fidesz-jelenségben alapvetően generációs indíttatást látok, némi polgári mázzal leöntve. (Balogh József szocialista politikus, Kisalföld, 1999. március 9.)

Jelenleg kormányzó polgári szocialisták. (Seres László újságíró a Fideszről, Hírszerző.hu, 2010. október 9.)

Olyan polgári társadalomban élünk, amelyben nincsenek polgárok. (Nádas Péter író, Népszabadság, 2014. október 18.)

A jobboldali értelmiségiek közül sokan vannak abban a tévedésben, hogy a „polgári Magyarország” hívószót politikai realitásnak gondolják, pedig az természete szerint politikai termék volt. (G. Fodor Gábor politológus, a Századvég Alapítvány munkatársa, Magyar Narancs, 2015. február 19.)

Ami a mai társadalomból hiányzik, az a polgári tempó. (Ungvári Tamás publicista, Népszava, 2019. február 25.)

A polgári értékeket elhagyó Fidesz után maradt egy betöltetlen hely, ide próbál betalálni a Jobbik. (Ónody-Molnár Dóra újságíró, Jelen.media.hu, 2023. március 3.)

A polgári Magyarországot ma a Tisza jelenti. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, 2026. március 15.)

Annyi biztos, hogy ennél az ukrános csasztuskánál polgáribb lesz. (Tóta W. Árpád publicista a Tisza-rendszerről, hvg.hu, 2026. március 16.)