A minap erre válaszoltam egy idézetcsokorral. Az összeállításban tíz mondat volt, leginkább olyan alkotóktól, akik fontosnak tartották az elismerést, de azért nem bármi áron. A válogatást egészítette ki Wisinger István egy hozzászólással. Ezt írta: „Itt egy mondás, a tizenegyedik. Nem tudom, ki írta: ’A díjat nem kapják, hanem adják.’ (Facebook.com, 2023. június 12.)

A neves tévés újságíró figyelemmel kíséri a szállóigék eredetét kutató bejegyzéseimet, és kimondatlanul is felszólított némi művelődéstörténeti nyomozásra. A vizsgálódás első szakasza majdhogynem kudarcba fulladt. Ha az idézett mondatot beírtam a digitális keresőbe, akkor kevés találat jött ki. Hamarosan kiderült, hogy a fanyar gondolat több változatban létezik. Ami azért jó jel, mert azt sejteti, hogy a mondat vérbeli szállóige módjára szájról szájra szállt (vándorolt). Sokan tettek hozzá, vagy vettek el belőle, amíg kialakult a végeredmény, amelyet az értelmezők több névhez kötöttek.

A bejegyzésem után összeállításból kirajzolódik, hogy volt, aki Hollywoodból eredeztette, színésznevet azonban nem rendelt hozzá. Volt, aki Illyés Gyulának tulajdonította, ennek nyomát viszont nem találtam a terjedelmes életműben. A legtöbben egymástól függetlenül Makláry Zoltánban vélték fölfedezni a mondás forrását. Az egyik legismertebb kulturális újságíró, Bernáth László körül is írta a nagy hírre vergődött kijelentés körülményeit. Idézte a jellemszínész válaszát egy interjúból, amit talán ő készített lapjának, az Esti Hírlapnak, vagy olvasta máshol. A híres epizódista legmagasabb kitüntetésére, a Kossuth-díjra utalt.

Márpedig Makláry 1954-ban kapott Kossuth-díjat Bem apóért. Az 1849-es szabadságharcban jelentős szerepet játszó lengyel tábornokot a Rákosi-korszak Petőfi-filmjében, a Föltámadott a tenger-ben jelenítette meg. De van egy másik lehetőség is. 1963-ban a színészt országgyűlési képviselővé választották, és akkor is közel engedte magához az újságírókat. Nem sokkal később azonban visszavonult, és még a kutyáját is arra uszította, aki interjút kért volna tőle.

A legtöbb jel tehát egy irányba mutat. Egy felvágott nyelvű színész fanyar, kesernyés, szellemes, korjellemző mondatokat hagyott maga után. Színpadi életművét nemcsak a Kossuth-díj, hanem kiváló és érdemes művészi kitüntetés is keretezte. S bár egyelőre nem akadtam a szállóige kétségbevonhatatlan forrására, egy meglepő mozzanatot azért találtam a korabeli sajtóban. Az említett állami elismerések mellett Makláry Zoltán Rákosi-díjat is kapott.

Igaz, nem az ötvenes évek első felében, az úgynevezett Rákosi-korszakban, hanem 1925-ben. A legtehetségesebb pályakezdő színészt pénzzel elismerő díjat Rákosi Jenő, a kiegyezés utáni fél évszázad egyik legismertebb közéleti személyisége (publicistája, lapszerkesztője, színigazgatója) alapította. Mellesleg a  színészképző Rákosi Szidi bátyja, akinél Makláry Zoltán is tanulta a szakmát. Az a benyomásom, hogy ez volt az a díj, amelyben a kitüntetett még nem érezte, hogy a hatalmon lévők vele akarják fényezni magukat.                     

Tíz mondat egy szállóigéről

A jó hollywoodi bölcsesség szerint a díjakat azok kapják, akiknek adják. (Pavlovits Miklós győri újságíró, Kisalföld, 1984. április 3.)

 A szeretve méltóan bölcs Makláry Zoltánnk tulajdonított szavak: a kitüntetéseket azok kapják, akiknek adják. (László György rádiós újságíró, Magyar Sajtó, 1990. május 21.)

Állítólag Makláry Zoltántól, az emlékezetes alakításairól híres egykorvolt színészünktől származik az a mondás, hogy a díjakat nem kapják, hanem adják. Lehet benne igazság. (Nagy Zoltán főszerkesztő, Műemléklap, 1998/február)

Makláry Zoltánnak, a nagyszerű színésznek igaza volt, amikor a Kossuth-díját firtató kérdésre így válaszolt: „Tudod, ki kap kitüntetést? Az, akinek adják.” (Bernáth László újságíró, Élet és Irodalom, 2002. szeptember 13.)

A Kossuth-díj nemcsak azok lelkének fontos, akik kapják, hanem azoknak is, akik adják. (Sas József színigazgató, Új Dunántúli Napló, 2005. március 20.)

Makláry Zoltán mondta egy alkalommal: kitüntetést az kap, akinek adják. (Harkányi Endre színész, Népszava, 2005. április 1.)

„A kitüntetéseket nem kapják, hanem adják.” A közhit ezt a mondatot Illyés Gyulának tulajdonítja. Mások viszont arra esküsznek, hogy Makláry Zoltántól származik. (Gerő András történész, Népszabadság, 2007. július 14.)

Amikor díjak kiosztásáról hallok, önkéntelenül elmosolyodom, Nem tehetek róla, rögvest Makláry Zoltán szállóigévé nemesült mondása jut eszembe: „A díjakat azok kapják, akiknek adják.” (Csicsay Alajos felvidéki író, Irodalmi Szemle, 2012/7.)

De ahogy Makláry Zoltán mondta, a díjat nem kapják - adják.” (Egri Kati színésznő, Új Dunántúli Napló, 2015. augusztus 2.)

A mondás Makláry Zoltán színésztől származik: a díjakat nem kapják, hanem adják. (Somodi Géza győri újságíró, Kisalföld, 2016. március 19.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor fradizott, Nagy Márton uniótlanított, Csák János csodálkozott, Novák Katalin magyarázkodott, Kunhalmi Ágnes bukdácsolt, Gálvölgyi János pedig megszólalt.

Szomorú volt látni, hogyan feküdt be az ellenzék (mínusz DK) a trianoni „békeszerződés” aláírása napján a Fidesznek. (Cs. Bálint Andrea publicista, Médialógus.blog, június 4.)

Fognám Trianont, összehajtogatnám, és letenném a Dunára, menjen, amerre lát. (Demény Péter erdélyi költő, Transtelex.ro, június 4.)

Szép volt lányok, de június 4-én nem lehet nyerni. (Orbán Viktor miniszterelnök a ferencvárosi kézilabdázók második helyéről és Trianonról, Facebook.com, június 4.)

A miniszterelnöknek egyetlen mondatával sikerült a sporteseményt a politika dimenziójába helyezni, és ezzel elrontani az emelkedett hangulatot. (Sebes György újságíró, HírKlikk.hu, június 5.)

Nemzeti bősz. (Szűcs R. Gábor publicista Deutsch Tamásról, Újnépszabadság.com, június 5.)

Momentumos, zsúrmarxista bagázs. (Rákay Philip publicista, Facebook.com, június 5.)

Nem feladatom a kormány döntéseit magyarázni. (Novák Katalin köztársasági elnök, 24.hu, június 5.)

A legigazságtalanabb határaink vannak. (Budaházy György „köztársasági elnöki kegyelemmel szabaduló nemzeti radikális”, Magyar Nemzet Online, június 6.)

Az uniós forrás könnyen kiváltható. (Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, VG.hu, június 6.)

Évtizedek óta balsorsból fonják a kerítést. (Papp Sándor Zsigmond közíró, Népszava, június 6.)

Sajtos stanglit sütött Ferenc pápának. (Föld S. Péter újságíró Novák Katalinról, Facebook.com, június 7.)

A ’22-es választás óta sok szavazót veszített a Fidesz, akiket azonban nem nyert meg az ellenzék. (Róna Dániel politológus, ATV, június 7.)

Ha ’24-ben bukunk, akkor ’26 se lesz. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Klubrádió, június 8.)

A korral fogy a levegő. (Gálvölgyi János színész, Magyar Narancs, június 8.)

Az utóbbi 13 év csodakorszak volt a magyar történelemben. (Csák János kulturális miniszter, Mandiner, június 8.)

Politikailag szálka lettem a Fidesz szemében. (Borkai Zsolt volt győri polgármester, ATV, június 9.)

Nem Budaházy György kapott kegyelmet, hanem az ügy, amit képvisel az elvbarátaival. (Csintalan Sándor volt szocialista politikus, Magyar Hang, június 9.)

A rendszerváltozás jószerével az egyetlen győztes forradalom. (Kónya Imre volt MDF-politikus, Magyar Nemzet Online. június 10.)

A Kossuth Rádió ugyanúgy hazudik, mint Rákosi alatt. (Bruck András író, Facebook.com, június 10.)

Szöveget a fiatalok jobban szeretnek hallgatni, mint olvasni. (Árpási Zoltán újságíró, Beol.hu, június 10.)

A végtelen sarcok és sápok vidékét nehezebb lesz lecsapolni, mint a Hanságot. (Tamás Ervin újságíró, Facebook.com, június 11.)

A díj annak fontos, aki adja. (Esterházy Péter író, Jászkun Krónika, 1996. június 4.)

A maffiafőnök szerepéért Al Pacino Oscar-díjat kapott, én börtönt. (Tasnádi Péter vádlott, Magyar Hírlap, 2001. április 25.)

Ha kitűzném a díjaimat a mellemre, úgy néznék ki, mint Brezsnyev. (Psota Irén színésznő, Hetek, 2004. április 2.)

A magyar politikusok még a Kossuth-díjat is csak egymás ellen képesek osztani. (Sándor Erzsi író, Népszava, 2012. november 3.)

A díjakat nem ez vagy az a kormány adja, hanem az állam. (Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter, ATV, 2016. augusztus 25.)

Kitüntetés és díj között az a különbség, hogy a díj pénzzel jár. (L. Simon László volt kulturális államtitkár, M5, 2019. április 11.)

Sanszunk van egy újabb nem Magyarországon dolgozó magyar Nobel-díjasra, természetesen a nemzeti büszkeség jegyében. (Lakner Zoltán szociológus Karikó Katalinról, Jelen.media.hu, 2021. január 4.)

Egyetlen határokon belül élő magyar író sem bizonyult érdemesnek a Kossuth-díjra. (Asperján György író, Facebook.com, 2021. március 15.)

Bizonyos függetlenségi szint fölött egy igényes művész már nem fogad el állami díjat. (Török András volt kulturális államtitkár, Népszava, 2023. május 31.)

Szemérmetlenül pártos minden kiosztott díj. (Tamás Ervin újságíró, Facebook.com, 2023. június 11.)

Nagyra becsülöm a legközszolgálatibb magánrádió hírszolgáltatását. Ezt a luxust a legtöbb magyar kisrádió nem engedheti meg magának, ezért leginkább a Magyar Távirati Iroda vonalas, elfogult (ideológiailag elkötelezett) hírszolgáltatását veszi igénybe. A Klubrádió becsületére válik, hogy hírekre szakosodott munkatársai félóránként számolnak be a legfrissebb fejleményekről. A cég hírszemlélete kiegyensúlyozott, a gyakorlata színvonalas, szinte kifogástalan.

A szinte kifejezést azért használom, mert menet közben akadnak átgondolásra való mozzanatok. Például ma reggel hatkor a reszelős, de erőteljes hangú Turák Péter azzal ébresztett, hogy a Mátra alján csörgedező Tarján patak egy tegnapi felhőszakadás következtében megduzzadt. Elöntötte a 2330 lakosú Gyöngyöstarjánt, és elsodort két embert. A hírszerkesztő fontosnak tartotta, hogy területileg körülhatárolja a községet, amely Heves megyében található. Ki is mondta azt a fránya megye szót, majd néhány másodpercnyi szünet után villámgyorsan leküzdötte a zavarát, és vármegyére pontosított.

Ebből vontam le azt a következtetést, hogy a Klubrádió vezetése még nem döntötte el, vajon mihez kezdjen a nyelvi háború egyik legfrissebb fejleményével, a vármegyésítéssel. A hírszerkesztő zavarán azért nem csodálkozom, mert amit idestova hetven év alatt megszoktunk, azon nehéz változtatni. Ez még a nyilvánosság első számú kedvezményezettjének, a miniszterelnöknek sem sikerült, aki nélkül pedig nehéz lett volna visszacsempészni a köztudatba a vármegye retrós (feudális) ízű kifejezését.

Orbán Viktor május 5-én, a Magyar Rádió stúdiójában megemlített egy közérzetet javító közlekedési újdonságot: „Megyebérlet, országbérlet.” Néhány másodpercnyi szünet következett, az országbérlet kimondása közben ugyanis országunk első embere rájött, hogy nem alkalmazta a nemrégiben elfogadtatott törvényt. Rutinosan túllendülve pillanatnyi zavarán, imígyen pontosította önmagát: „vármegyebérlet”.

Utánanéztem az alaphírnek. Az első információ tegnap este hat körül jelent meg a Heol.hu-ban. Helyzetjelentéseiben G. R. - valószínűleg Guti Rita, régi kedves tanítványom az egri főiskola kommunikáció szakáról - a „vármegyei katasztrófavédelem szóvivőjét” szólaltatta meg, és a „Heves Vármegyei Rendőrfőkapitányság” közleményét idézte. Akik rendszeresen tanulmányozzák a megyei sajtót, tanúsíthatják, hogy a KESMA-hálózathoz tartozó 18 napilapban kötelező vármegyét írni. Ha a munkatársak véletlenül szimpla megyét írnak, talán még a kirúgást is kockáztatják. De minimum rovatvezetői korholásban részesülnek.

Évtizedek óta foglalkozom a megyei sajtóval, és a jelzőn már nem is szeretnék változtatni. Megengedhetem magamnak, elvégre magánzó vagyok. Ha esetleg tanulmányt írok a megyei sajtóról, azt válaszolom majd a szakmai folyóirat-szerkesztő hümmögésére, hogy maradnék a jól bevált megyénél. Megértem persze, ha a kormányhoz közel álló szerkesztőségek munkatársai nyakra-főre vármegyéznek. Az is belefér az újságírói  gyakorlatomba, hogy ha bármelyik cikkben idézek egy katasztrófavédelmi vagy rendőrségi jegyzőkönyvből, a szervezet megnevezésekor nem spórolom ki nevéből a hozzábiggyesztett vár előtagot.

A Klubrádió helyzete azért érdekes, mert a kormány „jóvoltából” száműzetését tölti az online térben. Néhány ellenzékinek nevezett sajtóterméktől eltérően fillérnyi hirdetést sem kap a kormányzattól. S mert a hallgatók támogatásából él, igazán megengedhetné magának, hogy akkor is megyét mondasson a munkatársaival, ha a főhatalmi illem vármegyézést kívánna tőlük.

Tíz mondat a Klubrádióról

A Klubrádió még nem szűnt meg, de már kongatják a vészharangot. (Gulyás István műsorvezető, M6, 2020. szeptember 21.)

A magyar ellenzéki nyilvánosság egyetlen hírrádiója. (Tóth Ákos újságíró, Jelen, 2021. február 4.)

A mindenség szövetébe egy sarló-kalapáccsal és vörös csillaggal beszakított féreglyuk. (Trombitás Kristóf publicista, Vasárnap.hu, 2021. február 10.)

Pillanatnyilag az egyetlen szabad hang. (Rédei Éva újlipótvárosi könyvesbolt-vezető, Klubrádió, 2021. február 11.)

Élő paradoxon. Magántulajdonú rádió, melyet közösségi finanszírozással a hallgatók tartanak el. (Pikó András újságíró, Mérce.hu, 2021. február 15.)

Az intellektuális gazdagság, sokszínűség és nyitottság egyik legfontosabb szimbóluma. (Szalai Erzsébet szociológus, Mérce.hu, 2021. február 15.)

A Klubrádió se nem szűnt meg, se el nem hallgatott, csak az analóg, földi sugárzásról online műsorszórásra kényszerült váltani. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. február 15.)

Az utolsó országos adó, amire még érdemes volt a hírek élvezetének szándékával odakapcsolni. (Hargitai Miklós újságíró, Mozgó Világ, 2021/3.)

Bokros Lajos a megszüntetett Klubrádióban szörnyülködött a magyar gazdaság helyzetén. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, 2022. augusztus 13.)

A legnépszerűbb kormánykritikus csatornát az online térbe száműzte a hatalom, egyben országos rádiót is faragott belőle. (Krusovszky Dénes kritikus, Magyar Narancs, 2023. április 20.)

Csak a nevek változnak, a hülyeség marad. (Népszabadság, 2004. július 17.)

Ami fent van, az tükröződik lent. (Zoom.hu, 2008. október 14.)

A celeb semmiből lett senki. (Vasárnapi Hírek, 2009. október 18.)

Az állatokat meg kellene kímélni az emberektől. (Prizma TV, 2011. május 8.)

Miközben üres stadionokat építünk, teltházas színházakat szüntetünk meg. (Népszava, 2012. augusztus 4.)

Ötvenen túl az ember nem hipochonder, hanem beteg. (ATV, 2018. május 28.)

A színházak sok élő színészt tekintenek saját halottjuknak. (Centrum TV, 2018. november 7.)

Mindnyájan színésznők vagyunk. (Klubrádió, 2020. október 23.)

Az amatőrök szeretnek szerepelni civilben. (hvg.hu, 2021. július 9.)

A korral fogy a levegő. (Magyar Narancs, 2023. június 8.)

Parászka Borókát azok között tartom számon, akik írónak készülnek. Van hozzá tehetsége, és amíg megjelenik a regénye, melyet vagy megírt már, vagy még gondolkodik rajta, megpróbálja újságírásból eltartani magát. Jelenleg olvasható működését járja körül Kabai Domokos Lajos egy képaláírás ürügyén.

A marosvásárhelyi közíró ugyanis egy fényképet közölt a fészbukos üzenőfalán. Ukrán öreg magába roskadva ül a padon, előtte fémes színű valamivel letakarva az unoka holtteste. Parászka kollegina pontatlanul tüntette föl a fotó lelőhelyét, egy kommentelő figyelmeztette, és ő javított. A Bekiáltás című blog gazdája, KDL így értelmezte a fejleményt: „Előfordult már velem is hasonló tévedés, ha a Facebookon hozzászóltam valamihez. De eredeti poszt esetén, nem beszélve a Bekiáltás blogteréről, a fokozott ellenőrzés, a nem is mindig nyilvánosságra hozott dokumentáció elemi újságírói kötelesség.”

Korholása logikus. Csakhogy a korholt szintén logikusan gondolkodott, a maga logikája szerint persze. Egy fészbukos bejegyzésben kifejtette, hogy „Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó.” A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy más szakmabeliek is így vannak ezzel. A felfogás, hogy a Facebook és a többi közösségi oldal nem sajtótermék, korántsem elszigetelt megnyilvánulás a szakmánkban. Legföljebb abban különböznek a vélemények, hogy milyen okkal magyarázzák.

A legmarkánsabb álláspont szerint ha az értelmezők cikket írnak újságba, akkor eleget tesznek a hitelesség követelményeinek, de ha kommentelnek valamit, akkor kifüstölgik magukból az indulataikat, a feszültségüket, a szorongásukat. A kozösségi médiumok tehát az ösztön-kiélés eszközei. Talán nem is ok nélkül vélik ezt, ám ez mit sem változtat azon, hogy kettős a mércéjük. Újságíróként alaposak, kommentelőként viszont lehetnek az érzelem felületes rabjai is.

Eme ellentmondást szakmailag úgy oldanám föl, hogy az újságíró kommentál, nem pedig kommentel. Utánanéz a témának, és álláspontját az egyik legrégebbi sajtóműfajban, a kommentárban közli. Nem áll jól neki az érzelmi, indulati, zsigeri megnyilvánulás, az a fránya komment. Amit azonban eddig írtam az újságírói kommentár és a civil komment, a poszt és a hozzászólás ellentmondásáról, az szakmai belügy, ha úgy tetszik: az újságírók magánügye. Ami lett belőle, az a „Büntető törvénykönyv rágalmazási és becsületsértési tényállásának módosítását” célzó indítvány.

A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője, Kocsis Máté és helyettese, Halász János terjesztette május elején a parlament elé. A módosítás szerint meg kellene szüntetni a sajtóbeli rágalmazás és becsületsértés büntethetőségét. A „karaktergyilkos” újságíróknak immár nem kéne börtönbe vonulniuk, de ha valakinek nem tetszik a működésük, akkor a polgári törvénykönyv alapján perbe foghatja őket. Igazán kár, hogy az utóbbi eljárás kevésbé szigorú és sokkal több fáradsággal, kilincseléssel, talpalással jár.

Az országgyűlés néhány napja 129 igennel, 57 nem ellenében fogadta el a javaslatot. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a kormánypárti képviselők megszavazták, az ellenzékiek nem szavazták meg. Őfelsége ellenzéke a Parlament falain kívül hallgatott róla. Helyette egy nyugalmazott diplomata foglalta össze a helyzetet: a miniszterelnök „Törvényessé teszi a rágalmazást.” Megpróbálom értelmezni a továbbgondolásra késztető mondatot.

Egy nemrégiben készített összesítés szerint a bíróságok egyetlen év alatt mintegy négyszáz helyreigazításra kötelezték a hazai sajtótermékeket. Tízszázaléknyi a kormányzat tevékenységét fürkésző fórumok aránya. A kormánypárti nyilvánosság számára kínos helyzetet „orvosolja” az immár törvényesített módosító javaslat. Beterjesztői szorgalmasak, ezért a nyilvánosság kordában tartásához két további lépésre számíthatunk.

Az egyik az, hogy a közpénzből kistafírozott kormánypárti sajtó és az állami cégek marketing keretéből életben tartott ellenzéki sajtó orgánumai működési engedélyért folyamodhatnak a Médiahatósághoz, a nem sajtóterméknek tekintendő közösségi médiumok és blogok pedig maradnak a Büntető törvénykönyv paragrafusai között. A második lépésnek az ígérkezik, hogy országgyűlési segédlettel megalapítják a Nemzeti Sajtókamarát.

Akit nem vesznek föl a Kolosváry-Borcsa Mihály emlékét idéző szervezetbe, az nem tekintendő újságírónak. Több száz hajdani újságíró a fészbukos üzenőfalával és a kritikus blogjával szintén marad a Büntető törvénykönyv keretein belül. Elismerem, hogy mindez egyelőre feltételezés, az okfejtés hitelességét azonban a fejlemények döntik majd el.           

Tíz mondat a közösségi médiumokról

Amíg van internet, addig van remény, mert a közösségi kommunikációt nem tudja a kormány ellenőrizni. (Csepeli György szociálpszichológus, Vasárnapi Hírek, 2012. december 30.)

Az, hogy egyáltalán létezik még az ellenzék, javarészt a Facebooknak köszönhető. (Ceglédi Zoltán politológus, 168 Óra, 2019. április 18.)

A Facebook nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.hu, 2019. május 20.)

Az internet, a Facebook és a Twitter segítségével már mindenkiből egy pillanat alatt újságíró lehet. (Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár, hvg.hu, 2019. november 26.)

Az online közösségi platformok megjelenése megteremtette annak lehetőségét, hogy a polgárok véleménye, vitája a kapuőrök nélkül juthasson el a nagy nyilvánossághoz. (Schiffer András volt LMP-politikus, 24.hu, 2021. január 26.)

Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2021. október 23.)

Az egész országban tendencia, hogy a különböző, addig internetes fórumként, blogként működő oldalakat most sajtótermékként próbálják feltüntetni, hogy ezzel férhessenek hozzá az amerikai támogatáshoz. (Pósán László Fidesz-politikus, Hajdú Online, 2023. május 19.)

Törvényessé teszi a rágalmazást. (Szűcs R. Gábor publicista a Büntető törvénykönyv módosításáról, Facebook.com, 2023. június 3.)

Előfordult már velem is hasonló tévedés, ha a Facebookon hozzászóltam valamihez. De eredeti poszt esetén, …a fokozott ellenőrzés, …elemi újságírói kötelesség. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2023. június 5.)

Közjogi rendszerünkben a miniszterelnöknek áll a zászló. Ha a nyilvánosság első számú kedvezményezettjeként megszólal, akkor azt a legszemélyesebb esetben sem lehet magánvéleménynek tekinteni. Például jó volna tudni, vajon Trianon mit jelentett Orbán Viktor családjának. Meg az is foglalkoztat, hogy országunk első embere a közösségi üzenőfalán miért kapcsolta össze a 103 éve aláírt és az első világháborút lezáró békeszerződést. Ezt írta: „Szép volt lányok, de június 4-én nem lehet nyerni.”

A ferencvárosi kézilabda csapat tegnapi vereségére utalt. Ama bizonyos lányok meglepetésre jutottak el a nemzetközi mezőny négyes döntőjébe. A húszezres városligeti stadionban, a Fradi-szurkolók fergeteges biztatása közepette kaptak ki a norvég bajnoktól. A vereség a magyar csapat eddigi legnagyobb sikere volt, erre vonatkozott a mondat első felében olvasható gratuláció. A második felét több kommentelő jogosan kifogásolta. Mondván, hogy nem igazán értik, vajon Orbán miként hozta össze a történelmi Magyarország megcsonkítását a legnépszerűbb magyar klub tisztes vereségével.

Minden mindennel összefügg alapon persze bármit össze lehet hozni Trianonnal. Nem mentségül, hanem magyarázatul: Orbán Viktor nem volna politikus, ha kohagyja  a kínálkozó lehetőséget, hogy aktuálpolitikai célzattal tömörítsen két ennyire különböző jelenséget. Márpedig ha egyetlen mondatra kárhoztatta magát a Facebook szűkszavúságot igénylő üzenőfalán, akkor aligha várható el tőle, hogy olyan árnyaltan fogalmazza meg álláspontját az 1920. június 4-án aláírt és a sorsunkat megpecsételő, vagy legalábbis befolyásoló békediktátumról, mint a Trianonnal foglalkozó történészek. Például Ormos Mária, Romsics Ignác vagy a középnemzedékből Ablonczy Balázs. Pláne úgy, hogy ráadásul még belekevert egy sporteseményt is.

Az immár ötszörös miniszterelnök a negyedik kétharmadával mindent megtehet ebben az országban, amit nem röstell. Elintézhette volna a Nemzetközi Kézilabda Szövetségben, hogy a Ferencváros ne a magyar balsors elátkozott napján mérkőzzön a skandináv csapattal. Akkor talán a lányaink nyertek volna a világ legjobbjai ellen? Máskülönben Orbán Viktor nem először rugaszkodott neki Trianonnak, hanem háromszor is. Az egyiket - a mostaninál sikerültebbet - idézem e bejegyzés utáni összeállításban. Inkább azt vegyük komolyan!         

Tíz mondat Trianonról

Trianonban hazánkat szabályszerűen körülmetélték. (Szakály Ferenc történész, Tolnai Népújság, 1993. szeptember 4.)

Az a párt, amelyik pár éve még kivonult a Parlamentből, amikor ott Trianonra emlékeztek, most maga utalgat folyton Trianonra. (Szent-Iványi István SZDSZ-politikus a Fideszről, Kelet-Magyarország, 1997. június 19.)

A trianoni határmeghúzások után Magyarországnak csak a Kárpát-medence alja, a teknő alja maradt, így a szelek is befújnak ide, meg a vizek is befolynak ide hozzánk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2001. március 7.)

A magyar nemzetben ott van zárványként Trianon. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Népszabadság, 2006. augusztus 19.)

Trianon: történelmi igazságtalanság, mely erre illetékes személyeknek korlátlan felhatalmazást biztosít ostobaságok, tévedések és más igazságtalanságok elkövetésére. (Ujlaky István történelemtanár, Népszava, 2012. március 23.)

A magyar nemzetállamot Trianon teremtette meg. (Ormos Mária történész, ATV, 2017. július 7.)

Ha Magyarországot kizárnák az Európai Unióból, az felérne Trianonnal. (Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter, Klubrádió, 2019. május 13.)

Trianon egy ócska terem, ahol botot toltak egy kerék küllői közé. (Nagy Zoltán Péter főszerkesztő, Fejér Megyei Hírlap, 2020. június 6.)

A magyarok Trianonnak is köszönhetően ma jobban élnek Romániában, Szlovákiában és a többi környező országban, mint mi itthon, Magyarországon. (Niedermüller Péter DK-politikus, 2022. június 4.)

Az önálló magyar államiság 1526-ban megszűnt, és csak Trianon után állt vissza. (Oláh Menyhért kecskeméti mérnök, Facebook.com, 2023. június 5.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor macerált, Csillag István és Csintalan Sándor orbánozott, Borkai Zsolt visszatért, Demeter Szilárd pedig bemutatkozott.

Ez 3 millió Orbán országa. (Csintalan Sándor volt politikus, Magyar Hang, május 28.)

Képes balra fordított nyakkal órák hosszat ülni az Országgyűlésben. (Szűcs R. Gábor publicista a miniszterelnöktől jobbra helyet foglaló Semjén Zsoltról, Újnépszabadság.com, május 29.)

Nem úgy emlékszem, ahogy volt. Úgy emlékszem, ahogy én szeretném, hogy lett volna. (Odze György író, HírKlikk.hu, május 30.)

A Petőfi-évfordulóra való készülődés hevében „muszkavezetővé” vált. (Csillag István volt gazdasági miniszter Orbán Viktorról, Újnépszabadság.com, május 30.)

A történelem lapjaira is bevéste magát. (Jurák Kata újságíró Orbán Viktorról, PestiSrácok.hu, május 31.)

Korszakos figura. (Bencsik Gábor újságíró Orbán Viktorról, ATV, május 31.)

Megszokta, hogy az ellenfél rajta köszörüli a nyelvét. (Sereg András újságíró Orbán Viktorról, Index.hu, május 31.)

Az ellenzék sem hagyta szó nélkül a miniszterelnök születésnapját, és lám, mindenki szabadlábon van. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, május 31.)

Puha diktatúra. (Stefano Bottoni félig magyar történész az Orbán-rendszerről, rtl.hu, május 31.)

Bizonyos függetlenségi szint fölött egy igényes művész már nem fogad el állami díjat. (Török András volt kulturális államtitkár, Népszava, május 31.)

Kicsit a sporton keresztül rehabilitáltak. (Borkai Zsolt volt győri polgármester, a Győri Atlétikai Club újdonsült elnöke, Kisalföld, május 31.)

Az emléket ápolni, a bűnre emlékeztetni, az összetartozásért mindent megtenni. (Nagy Ervin politológus Trianonról, Magyar Hírlap Online, június 1.)

Magyarország Orbánt jelenti. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, június 1.)

A magyar kormány körül szorul a hurok. (Donáth Anna Európa-parlamenti képviselő, ATV. június 1.)

A miniszterelnök mintha azt modellezné, hogyan lehet az EU-ról leválva kormányozni. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, június 2.)

Baloldali macera mindig lesz. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, június 2.)

Elveszítettünk több milliónyi lelket, akik a kisebbre, szűkebbre szabott ország határain kívül rekedtek. (Román István Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei főispán Trianonról, Szabolcs Online, június 2.)  

Európa leírt bennünket. (Bruck András író, Facebook.com, június 3.)

A választónak annyi szabad média nélkül. (Balassa Tamás újságíró, Népszava, június 3.)

Székelyföld a szülőföldem, Erdély az otthonom, Magyarország a hazám. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Mandiner.hu, június 4.)

Kicsit sok vagyok. (Dombóvári István humorista, RTL Klub, június 4.)

Itt az ideje, hogy Trianon sebeiről levegyük az ezerszer átvérzett kötést. (Orbán Viktor miniszterelnök, Vas Népe, 2010. augusztus 9.)

Ha Trianon nem következik be, az ország lélekszáma ma 40 millió lenne. (Raffay Ernő történész, Zalai Hírlap, 2013. június 5.)

Magyarországot az újonnan húzott határok egyszerre szigetelték el közvetlen környezetétől és Európától. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2017. június 21.)

Az egyik lehetőség, hogy elfogadjuk Trianont, ebben az esetben felmorzsolnak bennünket. A másik, hogy a magyar többségű területeken területi autonómiát vívunk ki. A harmadik a területi revízió nagyhatalmi támogatással. (Raffay Ernő történész Léván, M7.sk, 2018. október 25.)

Miközben Trianon sebeit nyalogattuk, segítettük és természetesnek vettük Magyarország újraegyesítését, talán a kölcsönkenyér egyszer visszajár. (Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum vezetője, Magyar Hírlap Online, 2019. április 26.)

Az idő a sebeket gyógyítja, az amputációt nem. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2019. június 4.)

Nemcsak Magyarországot darabolták szét, hanem a megmaradt, csonka Magyarországot is életképtelenségre ítélték. (Kövér László Fidesz-politikus, Kisalföld, 2020. január 23.)

Ha annak idején a trianoni békeszerződést Orbán Viktor tárgyalja, az antant országok felét Magyarországhoz csatoltatta volna. (Kubatov Gábor Fidesz-politikus, Facebook.com, 2020. december 11.)

Trianon szinte minden magyarnak kézzel fogható gyötrelmet jelentett. (Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Magyar Nemzet Online, 2021. június 4.)

Az indulat, mi tagadás, elragadott kissé, és azt mondtam, hogy Dózsa ugyanannak a „nem létező” világerőnek volt az ügynöke, amely a pozsonyi csatától Trianonig mindig a vesztünket akarta, és akarná mostanában is. (Bogár László közgazdász, Magyar Hírlap Online, 2023. március 27.)

Egy félreértést szeretnék tisztázni. Tegnap idéztem Orbán Viktortól tíz mondatot, az egyik a határon túli magyarokra vonatkozott. Művelt olvasóm vitatta, hogy egy bizonyos szállóige Orbántól származik. Helyette Torgyán Józsefet tüntette föl szellemi kútfőként. A félreértés oka, hogy az idézetből lespóroltam néhány szót, amelyek megítélésem szerint nem tartoztak a lényeghez.

Eredetileg így hangzott a Magyar Rádió 2016. február 28-i adásában: „Ismerjük persze a szakállas viccet is, miszerint Magyarország az egyetlen ország a világon, amely saját magával határos, ráadásul köröskörül.” A tegnapi idézetben Magyarországgal kezdődött a mondat. Ha nem a lényegre összpontosítottam volna, akkor elkerültem volna a félreértést. A korholást köszönöm, már csak azért is, mert lehetőséget teremtett arra, hogy utánanézzek a szállóige eredetének.

 A rendszerváltás után tűnt fel. Az egyre ismertebb metafora arra utalt, hogy 1920. június 4-én megszűnt a történelmi Magyarország. Elvesztette területének kétharmadát, és minden harmadik magyar a határon túlra került. Azóta értelmezik e jelenséget politikusok, publicisták, írók és történészek. A Horn-kormány idején például két politikus vetélkedett az ellenzéken belüli hatalomért. Torgyán József és Orbán Viktor egyaránt úgy vélte, hogy amelyikük szemléletesebben jeleníti meg Csonka-Magyarországot, a köztudat befolyásolásában előnyre tehet szert.

Ha a szállóige szájról szájra vándorlását követjük, akkor a pártelnökök vetélkedésének két előzménye is feltűnik. Mindkettő Eperjes Károly nevéhez fűződik. A színész 1994-ben beszállt a Fidesz kampányába..Országgyűlési képviselőjelöltként Egerben interjút adott a helyi lapnak, ekkor azonban még nem részletezte a történelmi vízióját. Másfél évvel későbbre halasztotta, midőn már átengedte mandátumát egy másik Fidesz-politikusnak. A második interjú a győri napilap egyik szombati mellékletében látott napvilágot, és Gülch Csaba literátus újságíró készítette.

A színész ama összefüggésbe ágyazta a mondandóját, hogy államalapító István királyunk Szűz Máriának ajánlotta az országot. Íme, a szöveg: „Mária országában vagyunk, amit Trianonban felosztottak. De jelentem, Szent István etnikummal együtt, határtalanul ajánlotta fel az országot. Hiába vagyunk a világtörténelem egyetlen olyan országa, amelyet saját maga vesz körül, ez a mennyben akkor is úgy van felajánlva, ahogyan fel van ajánlva. Akármit csinálnak.”

A színész szerint tehát István sok nemzetiséget kormányzott katolikus értékrendben. A következő ezer évben pedig akármilyen államok alakultak is ki a Kárpát-medencében, a magyar volt és maradt a legnépesebb etnikum. Hitvilágát, hagyományait azoknak is figyelembe kéne venniük, akik a történelmi Magyarország peremén nemzetállamokat hoztak létre. E felfogást nevezik magyar szupremáciának (fölénynek, felsőbbrendűségnek, vezető szerepnek), bár a latin kifejezést Eperjes Károly sohasem használta.    

Az elsőséget nem venném el tőle, a sokféle változatban megfogalmazott szállóigét mégis barátjának és eszmetársának, Orbán Viktornak kölcsönzöm. Ő szintén kétszer vette szájára a hasonlatot, másodjára azonban már nem ellenzéki politikusként, hanem kormányfőként. Ezzel a Szűz Máriának ajánlott ország félhivatalos állásponttá vált. Ez pedig azt jelenti, hogy az immár ötszörös miniszterelnök nemcsak a határral övezett Magyarország, hanem a határtalan magyar nemzet vezetésére is igényt tart.    

Tíz mondat egy sűrített hasonlatról

Ez az ország, amely saját magával van körülvéve. (Eperjes Károly színész, A Nap, 1994. április 16.)

A világtörténelem egyetlen olyan országa vagyunk, amelyet saját korábbi maga vesz körül. (Eperjes Károly színész, Kisalföld, 1996. január 6.)

Geopolitikai sajátosság, hogy Magyarország a világ egyetlen országa, melyet saját maga vesz körül. ( Orbán Viktor Fidesz-politikus, Délmagyarország, 1996. április 30.)

Köztudomású sokat támadott definícióm: Magyarország a földkerekség egyetlen olyan országa, amelyet önmaga határai vesznek körül. (Torgyán József kisgazda politikus, Új Magyarország, 1996. augusztus 5.)

Magyarországon kívül Európának egyetlen olyan állama sincs, amely körös-körül hajdani önmagával lenne határos. (Sütő András erdélyi író, Magyar Nemzet, 1997. december 20.)

Magyarország az egyetlen ország Európában, amely a határain kívül rekedt nemzetrészekkel körülvéve voltaképpen önmagával határos. (Horváth András vajdasági újságíró, Magyar Szó, 1998. február 18.)

Saját magunkkal vagyunk körülvéve. (Csete György építész, Magyar Rádió, 2004. december 26.)

Körül vagyunk véve saját magunkkal. (Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter, Echo TV, 2015. július 10.)

Ismerjük persze a szakállas viccet is, miszerint Magyarország az egyetlen ország a világon, amely saját magával határos, ráadásul köröskörül. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2016. február 28.)

Magyarország olyan ország, amely minden oldalról önmagával van körülvéve. Mint kenyér a héjával, és a héjában van a vitamin. (Márfi Gyula veszprémi érsek, Magyar Szó, 2018. augusztus 20.)