A minap erre válaszoltam egy idézetcsokorral. Az összeállításban tíz mondat volt, leginkább olyan alkotóktól, akik fontosnak tartották az elismerést, de azért nem bármi áron. A válogatást egészítette ki Wisinger István egy hozzászólással. Ezt írta: „Itt egy mondás, a tizenegyedik. Nem tudom, ki írta: ’A díjat nem kapják, hanem adják.’ (Facebook.com, 2023. június 12.)

A neves tévés újságíró figyelemmel kíséri a szállóigék eredetét kutató bejegyzéseimet, és kimondatlanul is felszólított némi művelődéstörténeti nyomozásra. A vizsgálódás első szakasza majdhogynem kudarcba fulladt. Ha az idézett mondatot beírtam a digitális keresőbe, akkor kevés találat jött ki. Hamarosan kiderült, hogy a fanyar gondolat több változatban létezik. Ami azért jó jel, mert azt sejteti, hogy a mondat vérbeli szállóige módjára szájról szájra szállt (vándorolt). Sokan tettek hozzá, vagy vettek el belőle, amíg kialakult a végeredmény, amelyet az értelmezők több névhez kötöttek.

A bejegyzésem után összeállításból kirajzolódik, hogy volt, aki Hollywoodból eredeztette, színésznevet azonban nem rendelt hozzá. Volt, aki Illyés Gyulának tulajdonította, ennek nyomát viszont nem találtam a terjedelmes életműben. A legtöbben egymástól függetlenül Makláry Zoltánban vélték fölfedezni a mondás forrását. Az egyik legismertebb kulturális újságíró, Bernáth László körül is írta a nagy hírre vergődött kijelentés körülményeit. Idézte a jellemszínész válaszát egy interjúból, amit talán ő készített lapjának, az Esti Hírlapnak, vagy olvasta máshol. A híres epizódista legmagasabb kitüntetésére, a Kossuth-díjra utalt.

Márpedig Makláry 1954-ban kapott Kossuth-díjat Bem apóért. Az 1849-es szabadságharcban jelentős szerepet játszó lengyel tábornokot a Rákosi-korszak Petőfi-filmjében, a Föltámadott a tenger-ben jelenítette meg. De van egy másik lehetőség is. 1963-ban a színészt országgyűlési képviselővé választották, és akkor is közel engedte magához az újságírókat. Nem sokkal később azonban visszavonult, és még a kutyáját is arra uszította, aki interjút kért volna tőle.

A legtöbb jel tehát egy irányba mutat. Egy felvágott nyelvű színész fanyar, kesernyés, szellemes, korjellemző mondatokat hagyott maga után. Színpadi életművét nemcsak a Kossuth-díj, hanem kiváló és érdemes művészi kitüntetés is keretezte. S bár egyelőre nem akadtam a szállóige kétségbevonhatatlan forrására, egy meglepő mozzanatot azért találtam a korabeli sajtóban. Az említett állami elismerések mellett Makláry Zoltán Rákosi-díjat is kapott.

Igaz, nem az ötvenes évek első felében, az úgynevezett Rákosi-korszakban, hanem 1925-ben. A legtehetségesebb pályakezdő színészt pénzzel elismerő díjat Rákosi Jenő, a kiegyezés utáni fél évszázad egyik legismertebb közéleti személyisége (publicistája, lapszerkesztője, színigazgatója) alapította. Mellesleg a  színészképző Rákosi Szidi bátyja, akinél Makláry Zoltán is tanulta a szakmát. Az a benyomásom, hogy ez volt az a díj, amelyben a kitüntetett még nem érezte, hogy a hatalmon lévők vele akarják fényezni magukat.                     

Tíz mondat egy szállóigéről

A jó hollywoodi bölcsesség szerint a díjakat azok kapják, akiknek adják. (Pavlovits Miklós győri újságíró, Kisalföld, 1984. április 3.)

 A szeretve méltóan bölcs Makláry Zoltánnk tulajdonított szavak: a kitüntetéseket azok kapják, akiknek adják. (László György rádiós újságíró, Magyar Sajtó, 1990. május 21.)

Állítólag Makláry Zoltántól, az emlékezetes alakításairól híres egykorvolt színészünktől származik az a mondás, hogy a díjakat nem kapják, hanem adják. Lehet benne igazság. (Nagy Zoltán főszerkesztő, Műemléklap, 1998/február)

Makláry Zoltánnak, a nagyszerű színésznek igaza volt, amikor a Kossuth-díját firtató kérdésre így válaszolt: „Tudod, ki kap kitüntetést? Az, akinek adják.” (Bernáth László újságíró, Élet és Irodalom, 2002. szeptember 13.)

A Kossuth-díj nemcsak azok lelkének fontos, akik kapják, hanem azoknak is, akik adják. (Sas József színigazgató, Új Dunántúli Napló, 2005. március 20.)

Makláry Zoltán mondta egy alkalommal: kitüntetést az kap, akinek adják. (Harkányi Endre színész, Népszava, 2005. április 1.)

„A kitüntetéseket nem kapják, hanem adják.” A közhit ezt a mondatot Illyés Gyulának tulajdonítja. Mások viszont arra esküsznek, hogy Makláry Zoltántól származik. (Gerő András történész, Népszabadság, 2007. július 14.)

Amikor díjak kiosztásáról hallok, önkéntelenül elmosolyodom, Nem tehetek róla, rögvest Makláry Zoltán szállóigévé nemesült mondása jut eszembe: „A díjakat azok kapják, akiknek adják.” (Csicsay Alajos felvidéki író, Irodalmi Szemle, 2012/7.)

De ahogy Makláry Zoltán mondta, a díjat nem kapják - adják.” (Egri Kati színésznő, Új Dunántúli Napló, 2015. augusztus 2.)

A mondás Makláry Zoltán színésztől származik: a díjakat nem kapják, hanem adják. (Somodi Géza győri újságíró, Kisalföld, 2016. március 19.)