Ez a választás nem kellett elcsalódjon. Rendesen elveszítette az ellenzék.

Marad a rezsim, a hétköznapi diktatúra, semmi nem kényszeríti változásra.

Ez egy szoft diktatúra, lehet benne élni, csak nem jó.

Az általam belátható időben nem fog változni a rendszer.

Az Orbán-rendszer az egyetlen rendszer a rendszerváltás óta.

Egyre összébb szorul minden.

Kevés szimpatikus politikust tudnék említeni.

Simicska átszabta a Jobbikot.

A legpotensebbnek, Dobrevnek sincs esélye, hiszen politikai értelemben ott lóg a nyakán levakarhatatlanul Gyurcsány.

Ha lesz egy tök reménytelen választás, akkor a Kétfarkú a kijárat.

 Az euró minél gyorsabb bevezetése nem Brüsszel kívánalma, hanem a magyar gazdaság érdeke, de azért nem bármi áron. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Hírlap, 2006. szeptember 28.)

Az Unió eddigi legnagyobb tette a közös valuta létrehozása volt, ami azonban felemásan sikerült, mert az euró mögé nem építettek közös költségvetési és gazdaságpolitikát. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2010. december 24.)

Az eurót mindig öt év múlva vezetjük be. (Horváth Zoltán újságíró, ATV, 2012. október 16.)

Orbánékat Európából csakis az euró érdekli. (Avar János újságíró, Vasárnapi Hírek, 2015. május 23.)

Magyarok! Lesz eurótok, az lesz ráírva, hogy Rubel. (Bödőcs Tibor humorista, Comedy Central TV, 2016. december 30.)

Az Európai Unió eurózónához tartozó része cudar állapotban van. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2019. november 22.)

Forintot keresek és eurót költök. (Papp Sándor Zsigmond Bécsből hazadolgozó író, Népszava, 2022. november 22.)

Az üzleti életben egyre többen pártolnak át az euróhoz, ami bevezeti önmagát. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, 2022. december 7.)

Az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti követelményeket 2024 végére teljesítheti Magyarország. (Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke, VG.hu, 2023. május 4.)

Magyarországnak euróra van szüksége, és be is fogjuk vezetni. (Dobrev Klára a DK-s árnyékkormány miniszterelnöke, ATV, 2023. május 8.)

Tegnap este, az ATV Egyenes beszéd című műsorában szóba került, hogy a rendőrség könnygázzal és gumibottal fogadta a miniszterelnöki rezidenciához érkezett diákokat. A felháborodás nagy a szülők és nagyszülők körében, mondta az egyik stúdióvendég, Lendvai Ildikó. A másik - Németh Péter - szerint azonban ama képsorok és fényképek, amelyek a kormánykritikus nyilvánosság fórumain elborzasztották a nézőket és az olvasókat, nem jutnak el a lakosság nagyobbik részéhez. 

A Népszava főszerkesztője így jellemezte a helyzetet: „Az fog történni, amit a 90 százalékos médiatöbbség láttatni akar.” Az a benyomásom, hogy az ellenzéki sajtó veterán munkatársának igaza van. Az ország jelentékeny része csakugyan olyan médiatartalmakat fogyaszt, amelyek nélkülözik a hatalmon lévők számára kínos (szavazatcsökkentő) fejleményeket. De hogy a jelentékeny jelző pontosan mit is jelent, arról bizony nincs felmérésből való hiteles adat.

Akik a kormányzati túlsúlyról beszélnek, különféle százalékokat mondanak. Vagy inkább becsülnek, saccolnak, taksálnak. A nyilvánosság helyzetét feltáró elemzésre az ellenzéknek nincs pénze. A kormánynak van, talán föl is mérette a valóságos helyzetet, de az eredményt nem köti az orrunkra. Nincs különösebb bajom az ellenzéki becslésekkel azon kívül, hogy akik kimondják őket, minél magasabb számmal igyekeznek jellemezni csüggesztő, lehangoló, nyomasztó érzéseiket, tapasztalataikat. Németh Péter 90 százaléka mégis tűnődésre késztet.

A bejegyzésem után olvasható egy összeállítás, amelynek első és utolsó idézete tőle származik. Ő a keret. 2016. október 4-én azt fejtegette, hogy Orbáné „a média 95 százaléka”. Vajon hogyan jutott el a tegnap este kimondott 90-ig? Amikor hat és fél éve az ellenzék patinás, de csak második számú napilapjában megjelent az a fránya 95 százalék, húsz hónappal voltunk az úgynevezett G-nap után. Simicska Lajos, a miniszterelnök gazdasági bizalmasa összeveszett Orbán Viktorral, és magával vitte a reá bízott médiumokat. Például a Magyar Nemzetet, a Hír TV-t és a Heti Választ.

Amikor a Népszavában Németh Péter 95 százaléknyira saccolta a kormányzat befolyását a nyilvánosságban, akkor négy nappal voltunk az első számú ellenzéki napilap, a Népszabadság megszüntetése előtt. Ha valóságos felmérést tükrözött volna a száma, akkor az ellenzéki nyilvánosság zászlóshajóját úgy süllyesztették el a kormányzati torpedók, hogy a hatalmon lévők túlsúlya Németh Péter logikája szerint elérte a 100 százalékot. Ráadásul első kijelentése után a vidéki napilapok átmeneti tulajdonosai (strómanjai) eladták nyilvánosság-portfóliójukat a kormányzat embereinek. 476 szerkesztőséggel létrejött a KESMA, „A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány roppant erőműve.” (Puzsér Róbert)

Majd Orbánék "visszakérték" Simicskától a függetlenített médiumokat, a világhálóra száműzték a Klubrádiót, online portállá zsugorították a 168 Óra című hetilapot, pacifikálták az Indexet és az ATV-t. A filléres gondokkal küszködő Népszava pedig évente több százmillió forintért közöl olyan hirdetéseket, amelyek a kormányzati propagandagyár termékei. Ilyen például a „Szankciós bombázás” és a„97 százalék”. Miközben tehát a nyilvánosságban 2016. október 4-e óta hullámzott - inkább nőtt, mint csökkent - a kormányzati befolyás, a Népszava sokat tapasztalt főszerkesztője szerint ötszázaléknyival kevesebb lett a kormányzati túlsúly.

Tíz mondat a túlsúlyról

Övé immár a média 95 százaléka. (Németh Péter újságíró Orbán Viktorról, Népszava, 2016. október 4.)

A „G-nap” óta dübörög a kormánypárti média újjászervezése. (Lakner Zoltán politológus, Vasárnapi Hírek, 2016. október 22.)

Öt évvel ezelőtt a magyar média meghatározó része még német tulajdonban volt… Ez a helyzet mára megváltozott. (Orbán Viktor miniszterelnök, 888.hu, 2016. december 15.)

A sajtó egyik része a kormány és a Fidesz-közeli cégek apanázsából él. A másik része láb- és körömgombából és a hüvelyszárazságból. (Hell István közíró, Facebook.com, 2017. október 24.)

Kinyírták vagy prostituálták a sajtó jelentős részét. (Ceglédi Zoltán politológus, hvg.hu, 2018. március 2.)

A kormány foglyul ejtette a médiatér több mint 50 százalékát. (Papp Réka Kinga publicista, ATV, 2018. április 16.)

2014 óta lenyúlták a fél médiát. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, ATV, 2019. május 28.)

Az emberek legalább felét csak a kormánysajtó éri el. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, ATV, 2019. augusztus 13.)

Írtózatos média-túlsúly. (Dobrev Klára DK-politikus, ATV, 2020. július 40.)

Az fog történni, amit a 90 százalékos médiatöbbség láttatni akar. (Németh Péter újságíró, ATV, 2023. május 8.)

A konzervatív véleményformálók világtalálkozóját néhány napja rendezték meg Budapesten. A fejleményeket kivesézték a hírmagyarázók, egy számomra érdekes mozzanat azonban háttérbe szorult. A szervezők elfogadták a The Guardian munkatársának regisztrációját, majd amikor a magyar származású újságíró megérkezett Los Angelesből, közölték vele, hogy mégse mehet a „Bálnába”, a konferencia Duna-parti színhelyére.

Maguk között akartak maradni, ezért szinte kizárólag konzervatív tudósítók jelenlétét viselték el. Figyelmesebbek, óvatosabbak is lehettek volna. Az angolszász sajtó egyik legpatinásabb fórumának van egy jelmondata, melyet a konzervatív értékrendű újságírók is magukénak vallanak. Így hangzik: „A hír szent, a vélemény szabad.” A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy akadnak, akik Joseph Pulitzernek tulajdonítják.

Nem tudok azonban arról, hogy a Makón született szerkesztő találta volna ki. Megkérdeztem Wisinger Istvánt, és a Pulitzer-monográfia szerzője azt mondta, hogy az amerikai újságírás megújítója csakugyan írt ilyesmit, de inkább az akkor már szállóigeként elkönyvelt jelmondat szellemében cselekedett. Pulitzer ugyanis a XIX. század utolsó harmadában élte virágkorát, a szállóige pedig évtizedekkel korábbi.

A The Manchester Guardian-ben jelent meg 1821. május 5-én. Tartalmáról tavalyelőtt, az újság kétszázadik évfordulója alkalmából sokat írtak. Eredetileg így fogalmazták meg: „Comment is free, but facts are sacred.” Közösségi üzenőfalamon vitatkoztunk is róla. Meggyőző volt a műfordító Révbíró Tamás álláspontja: „’A vélemény szabad’ a gondolat szabadságára támaszkodik, a ’comment is free’ a szólás, a sajtó szabadságára. Nem pontosan azonos a kettő, de mégis jobb, mint az ’opinion’ szó.” (Facebook.com, 2021. június 1.)

A comment (kommentár, hírmagyarázat) tehát nem azonos az opinion-nal (a véleménnyel). Ezt azért érdemes megjegyezni, mert az a fránya vélemény hajlamos elszakadni a hírtől. Ráadásul az angol eredetiben a két tagmondat sorrendje más. Szó szerint így hangzana: A kommentár szabad, de a tények szentek. Máskülönben a magyarított változatot boldog-boldogtalan emlegeti. Kormánypárti véleményformálók a magyar sajtó napján, ellenzékiek pedig a megnyomorított sajtó jellemzésére. Az a benyomásom, hogy a hír már csak szentesített, a vélemény azonban talán még szabad, noha az ellenzékiekhez egyre kevesebben férnek hozzá.

S hogy a két jelenség közti összefüggés korántsem csupán elméleti, arra egy gyakorlatias példa. A bécsi Heinrich Pecina évtizedek óta azzal foglalkozik, hogy olcsón vesz cégeket, kipofozza és drágábban adja el őket. 2015 közepén például megvásárolta az MSZP sajtó-alapítványától annak Népszabadság-beli tulajdonrészét. Majd itteni cége, a Mediaworks a Népszabadság és a német Springer-céghez tartozó nyolc vidéki napilap után 2016. szeptember 30-án öt dunántúli napilapot vett a Pannon Lapok Társaságától is. Nyolc nappal vagyunk a Népszabadság megszüntetése előtt.

Az immár csaknem teljesen egységes hálózattá szervezett vidéki napilapok online kiadása még nem a Magyar Távirati Iroda, hanem a Népszabadság Online országos és nemzetközi információit közölte. Bár a „kormányközeli hírgyár” (Vince Mátyás volt MTI-vezérigazgató jellemzése) 2011-ben ingyenessé tette a hírszolgáltatás bizonyos elemeit, a külföldi hírügynökségek alaposan megszűrt anyagaiért, a háttér-magyarázatokért, az egyéb elemzésekért és a kronologikus összeállításokért változatlanul pénzt kért. Az osztrák üzletember igyekezett minél olcsóbban megúszni az ideiglenesen hozzá tartozó szerkesztőségek működtetését. Miért fizetett volna az exkluzív információkért, ha a Népszabadság szakmailag kifogástalan hírszolgáltatását ingyen vehette igénybe?

Így alakult ki az a kétarcúság, hogy a majdani gazdának kedvezve a megyei lapok a kormánypárti sajtóból vették át a „vonalas” véleményeket, az exkluzív híreket pedig a baloldali Népszabadságtól. Nem azt állítom persze, hogy a patinás napilap megszüntetése kizárólag ezzel magyarázható. Egyéb okok is közrejátszottak abban, hogy Pecina úr feláldozta a cég zászlóshajóját. A megyei laphálózatba 2016. október 8. után is a fővárosból érkeztek az országos és nemzetközi hírek, de már kormánypárti hangszerelésben. 

Tíz mondat egy Guardian-szállóigéről

Hitvallásunknak a polgári demokratikus sajtó legjobb hagyományait jelző jelmondatát választottuk: „A hír szent - a vélemény szabad,” (Bossányi Katalin újságíró, Magyar Hírlap, 1990. február 14.)

Egy nem cáfolt hír szerint Egyenlítői-Guineában az államelnök olvassa fel a híreket a tévében. Csakis azokat, amelyeket helyesnek lát a nézők tudomására hozni. (Földi Iván rádiós hírszerkesztő, Új Ludas Matyi, 1990. október 30.)

A hír hovatovább csak a szavakban szent. Úgy lehet vele játszani, mint egy luftballonnal. Legfeljebb kipukkan. (Filep Tibor debreceni újságíró, Hajdú-bihari Napló, 1992. május 5.)

A hír szent, de a hírügynökségnek nem kell feltétlenül szentnek lennie. Elég, ha független. (Büky Dorottya SZDSZ-politikus, Magyar Nemzet, 1996. november 2.)

A hír szent, a vélemény meg elég drága. (Karcagi László újságíró, Vasárnapi Hírek, 2011. január 2.)

A hír szent, a vélemény szabad - ennek szellemében kért minden helyi sajtóorgánumtól kölcsönösen eredményes munkát és együttműködést a következő időszakra Cserna Gábor polgármester. (Szabó Szabolcs ellenzéki képviselő, Dunaújvárosi Hírlap, 2011. március 16.)

Nincs az a hatalom, amelynek a hír szent lenne. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2016. április 28.)

A tény halott, a vélemény szabados. (Szále László újságíró, Élet és Irodalom, 2021. január 8.)

Orbanisztánban annyira szent a hír, hogy a médiaipar betanított munkásai kizárólag a fényességes vallásalapító által szentesített agymenéseket közlik hír helyett. (Szabó Imre újságíró, OKLT, 2021. április 2.)

A kormányról szóló hírek mind pozitívak, az ellenzékről szólók negatívak. (Borsa Miklós, a köztévé volt műsorvezetője, Válaszonline.hu, 2022. március 23.)

Ilyenkor marad a polgári engedetlenség. Ez azt jelenti, hogy tudjuk, mit teszünk, és vállaljuk annak minden szükséges következményét. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, RTL Klub, 2007. február 2.)

A polgári engedetlenség a fennálló jog kötelező erejét tagadja egy magasabb rend érvényére hivatkozva. (Varga Csaba jogászprofesszor, Magyar Nemzet Online, 2007. február 8.)

A polgári engedetlenség közérdekű törvénysértés. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, KettősMérce.blog, 2016. március 23.)

A magyar jogrendszerben polgári engedetlenség nincsen. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2017. június 16.)

A polgári engedetlenség gyakorlatilag valamilyen szabály vagy rendelkezés tudatos megszegése. (Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró, 24.hu, 2021. március 27.)

Bementem a főnökömhöz, és mondtam neki, hogy holnap én is polgári engedetlen leszek. (Simkó Edit budapesti általános iskolai tanár, 24.hu, 2022. február 17.)

Az egyszemélyes polgári engedetlenség nem része a jogrendnek, így nem fogadható el. (Pintér Sándor közoktatásért felelős belügyminiszter, Telex.hu, 2022. május 18.)

A polgári engedetlenség morális okból vállalt jogsértés. (Zeller Judit államjogász, Klubrádió, 2022. szeptember 15.)

A polgári engedetlenség törvényben nem védett lehetőség. (Tóth András szociológus, Népszava, 2022. október 17.)

Kedvem lenne csatlakozni egy tanári karhoz, csak hogy azonnal polgári engedetlenkedésbe kezdjek, és kirúgjanak. (Hadas Bianka debreceni angoltanár, Facebook.com, 2023. május 5.)

A legutóbbi napokban Havas Henrik és Vadai Ágnes orbánozott, Lengyel László gyurcsányozott, Dobrev Klára kampányolt, Vona Gábor vágózott, Lendvai Ildikó pedig könnygázolt.

Vágó István körének önhergelésével ellentétben Magyarországon nincs diktatúra. (Hont András publicista, Facebook.com, április 29.)

Orbánt ilyen szelíden még nem pofozták fel. (Bartus László újságíró Ferenc pápáról, Amerikai Népszava, április 30.)

Sokan haragszanak titokban az ukránokra, hogy miért nem adják már oda, amit el akarnak venni tőlük. (Markó Béla költő, az RMDSZ temesvári kongresszusán, ÚjHét.com, május 1.)

Gyurcsány Ferenc ebben az országban soha nem fog győzni. (Lengyel László publicista, ATV, május 1.)

A DK belegebedt a kampányba. (Dobrev Klára DK-politikus a tavalyi választásról, Index.hu, május 2.)

Ha ma nem sikerült lebontani a kordont, akkor újra neki kell veselkedni, csak legközelebb egy kicsit többen. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, május 3.)

Kapnám a gázspray-t, ha tanítanék. (Darvasi László író, Alinda Podcast, május 3.)

A Karmelitánál az indulatok valahogy túlcsordultak. (Horgas Péter civil aktivista, Magyar Narancs, május 4.)

A tegnapi nem volt más, mint néhány külföldről fizetett hülyegyerek hőbörgése. (Kötter Tamás publicista a Karmelita-kolostor előtti tüntetésről, Facebook.com, május 4.)

A rezsim rohamléptekben radikalizálódik. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, május 4.)

Ha az ellenzéki pártok nem tudtak demokratikusan kormányt buktatni, akkor a donorok most megpróbálják az aktivista újságírást megerősíteni. (Nagy Ervin politológus, a XXI. Század Intézet elemzője, Magyar Hírlap Online, május 4.)

Ha meghallom, hogy Orbán, kikapcsol az agyam. (Havas Henrik újságíró, Klubrádió, május 4.)

Ukrajna egy része ősi magyar föld. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, május 5.)

Voltak persze olyanok, akik nem tudták csendben hagyni, hogy elment valaki, akit nem szerettek. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus a Vágó István halálhírét övező hozzászólásokról, Magyar Hang, május 5.)

Amióta rendőrök vigyázzák a kordont, azóta a kordonbontás hatóság elleni erőszak. (Skrabski Fruzsina újságíró, Facebook.com, május 5.)

Látszik a miniszterelnöki hivatalt védők arckifejezésén, hogy valósággal szenvednek. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet Online, május 5.)

A rendőrök fújnak a fiatalokra. (Szekeres István újságíró, Facebook.com, május 6.)

Gyerekbarát könnygáz. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, május 6.)

Elegünk van a rendeleti kormányzásból, ami rólunk is egy személyben dönt. Ezért bontjuk a kerítést. (Pusztai Patrik, az MSZP ifjúsági tagozatának vezetője, HírKlikk.hu, május 6.)

Oroszországban a brutalitás nem túlkapás, hanem a rendszer része. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Index.hu, május 6.)

Orbán Viktor irányít mindent is. (Vadai Ágnes DK-politikus, Klubrádió, május 6.)

 Ami Ukrajnával történik, hasonlít ahhoz, ami velünk történt 1956-ban. Ki kell állni az agresszió ellen, ez erkölcsi kötelességünk. (Szájer József Fidesz-politikus a Krim-félsziget megszállásáról, Heti Válasz, 2014. november 6.)

Nekünk, magyaroknak van még 200 ezer érvünk, hogy Ukrajnában béke legyen. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Televízió, 2015. február 17.)

Ami egészen biztosan megállapítható, hogy Oroszország agressziót követett el Ukrajna ellen. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, Hajdú Online, 2022. február 25.)

Putyin rakétái Ukrajnát lövik, de Orbánt is telibe találták. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. március 1.)

A 40 milliós Ukrajna a 140 milliós Oroszországgal háborúzik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Mandiner.hu, 2022. március 31.)

Jelzem, elsősorban a belpesti liberálisok kedvéért, Ukrajnában élnek magyarok is. (Apáti Bence publicista, Origo.hu, 2022. november 5.)

Oroszország megtámadta Ukrajnát. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2023. február 18.)

Oroszország megtámadta Ukrajnát. (Simicskó István KDNP-politikus, volt honvédelmi miniszter, Magyar Hírlap Online, 2023. február 24.)

Bevonul fehér lovon Ukrajnába? (Charles Gati amerikai magyar politológus Orbán Viktorról, Jelen.media.hu, 2023. április 18.)

Ukrajna egy része ősi magyar föld. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2023. május 5.)

Szeretném elérni, hogy a Parlamentet körülvevő kordont a nyár elején lebontsák. (Szili Katalin, az országgyűlés elnöke, Népszabadság, 2005. június 1.)

Ilyenkor marad a polgári engedetlenség. Ez azt jelenti, hogy tudjuk, mit teszünk, és vállaljuk annak minden szükséges következményét. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, RTL Klub, 2007. február 2.)

A Fidesz ezzel nemcsak menlevelet adott a rendzavaróknak, hanem az élükre is állt. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszabadság, 2007. február 6.)

Vicces, hogy a kordonbontók kerítést építenek. (Bolgár György újságíró a déli határzárról, Népszava, 2015. június 20.)

Nem a médiának, hanem a médiáért bontunk kordont. (Kele János Momentum-politikus, Magyar Hang, 2023. április 21.)

Nem a kordonbontás a lényeg, az csupán a szimbóluma ennek a mocskos rendszernek. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2023. április 24.)

Néhány tornából fölmentett hülyegyerek fönt, a Várban rohangált. (Boros Bánk Levente politológus, Hír TV, 2023. április 25.)

A kordon lebontásától eljutott a kordon felépítéséig. (Antal Attila politológus a Fideszről, ATV, 2023. május 3.)

Ha ma nem sikerült lebontani a kordont, akkor újra neki kell veselkedni, csak legközelebb egy kicsit többen. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2023. május 3.)

A tegnapi nem volt más, mint néhány külföldről fizetett hülyegyerek hőbörgése. (Kötter Tamás publicista, Facebook.com, 2023. május 4.)

A körülötte lévő szakértők profizmusából akkor ábrándultam ki, amikor a ’22-es választás kampányában megérkezett Kecskemétre. Kiállt az érdeklődők elé, és mondott valami mérsékelten elmarasztalót a kormánypárti polgármester „úr” működéséről. Szinte reflexszerűen pontosította egy idősebb hölgy az első sorban, hogy „polgármester asszony”.

A DK miniszterelnök-jelöltje úgy érkezett a hírös városba, hogy a kommunikációs stábja elfelejtette fölvilágosítani: Kecskeméten évek óta nő a polgármester. Ráadásul egy köztiszteletben álló matematikatanár családtagja. Bandi bácsi a múlt század hatvanas éveiben bennünket is tanított a Katona József Gimnáziumban. A kínos epizód onnan jutott eszembe, hogy Dobrev Klára tegnap megszólalt az Indexben.

A DK árnyékkormányának miniszterelnöke kifejtette, hogy ő és a pártja nem az ellenzéknek maradt tortarészt akarja tovább szeletelni. Inkább az Orbán hatalomgyakorlásából kiábrándult és a bizonytalan szavazókhoz csapódott százezreket szeretné a Demokratikus Koalícióhoz kapcsolni. Ehhez képest arról beszélt, hogy a legújabb kampányában már eljutott Miskolcra, Pécsre, Nyíregyházára, és készül Szombathelyre. A négy város közül háromban, Miskolcon, Pécsett és Szombathelyen ellenzéki többség van az önkormányzati testületben. Lehetséges, hogy a dékás kampány-szakértők nem föltétlenül a bizonytalanok megszólítását javasolták neki?

A tegnapi interjúban azt is állította, hogy 2022 elején „A DK belegebedt a kampányba.” A választási eredmény nem ezt igazolja, de az állítás akár még igaz is lehet. Kár, hogy szinte ez volt az egyetlen konkrétum, amely Dobrev Klára száját elhagyta. A kirakatban lévő politikus ugyanis megtanult kedvesen és kulturáltan mellébeszélni. Az újságíró például azt firtatta, hogy az árnyékkormány feje miként vélekedik a Gyurcsány-kormány hatalomgyakorlásáról.

Meg az ellenzéki előválasztásról, az Európai Egyesült Államokról, a Karmelita-kolostor előtti kordonbontásról (és a Momentumról), valamint a tavalyi választási vereségből levonható tanulságról. A „válasz” bekezdésnyi gondolatmenet lett, sok fölösleges szóval és kevés konkrétummal. Lehet erre azt mondani persze, hogy Dobrev Klára az ellenzéki pártok iránti tapintatból és/vagy taktikai okból nem akarta tovább élezni a vetélytársak közti helyzetet.

De akkor is kerülte az egyértelmű választ, ha az újságíró személyekre kérdezett. Az árnyékormány feje Karácsony Gergely főpolgármesteri tevékenységére hosszan és általánosítva, vagyis semmitmondóan reagált, Márki-Zay Pétert azzal intézte el, hogy nem kommentálja a volt ellenzéki miniszterelnök-jelöltet. A Ráczné Földi Judittal kapcsolatos Momentum-álláspontot pedig szintén nem minősítette. Már-már megbékéltem azzal, hogy kérdésre válaszolva Gyurcsány Ferencet nem érezte politikai tehertételnek. Mi mást is mondhatna, ha a férjéről faggatják?

Az újságíró azonban nem hagyta magát, és az interjú végén visszatért Gyurcsányra. Többször is visszakérdezhetett volna.

Tíz mondat Dobrev Klárától Dobrev Kláráról

Betegesen hiányzik belőlem a pozíció- és tekintélytisztelet. (Népszabadság Online, 2004. december 11.)

Mindig is kiskosztümös nő voltam. Kivéve hétvége, akkor farmer. (Velvet, 2004. december 27.)

/Hogyan kell önt szólítani?/ Klárának, a Klára asszonyt kicsit mesterkéltnek érzem. (Népszava, 2007. március 31.)

/Lenne miniszterelnök?/ Nem. (Index, 2008. május 1.)

Nincs olyan ambícióm, hogy egy oldal első számú vezetője legyek. (Magyar Narancs, 2016. november 10.)

Hát én nem leszek miniszterelnök-jelölt. (Hír TV, 2017. november 8.)

Nem azért lettem listavezető, mert Gyurcsány felesége vagyok, hanem annak ellenére. (444.hu, 2019. június 19.)

Bizonyos értelemben három hete vagyok a politikában. (ATV, 2019. június 20.)

Mindig mindent kiszámolok. (ATV, 2021. május 20.)

Nem hiszek abban, hogy a politika nem nőnek való. (Facebook.com, 2021. szeptember 2.)

 A mögöttünk hagyott hét mondataiból kihagytam az egyik legérdekesebbet. A kézilabda NB I-ben a debreceni lányok nem a maguk legjobb színvonalán játszottak, és az edzőjük ezt mondta róluk: „Egy bizonyos szint felett nem megyünk bizonyos szint alá.” (Nemzeti Sport Online, 2023. április 27.)

Tapintatból nem tettem bele a Lefülelt mondatok című összeállításba. Az edző is rokonszenves, és volt debreceni egyetemistaként a lokis lányoknak is szurkolok. Ráadásul nem vagyok biztos benne, vajon Szilágyi Zoltán tudta-e, hogy kitől idéz. Hallott valahol egy szellemes gondolatot, alkalomadtán előhúzta, talán még el is hitte, hogy ő találta ki. De nem ő, hanem Esterházy Péter, és a Termelési kissregényből való. Van, aki a könyv kulcsmondatának is tartja.

Meglepődtem, amikor sikerült kideríteni, hogy az 1979-ben megjelent kötet előtt két évvel látott napvilágot, önálló közleményként az Új Írás című folyóiratban. Akkor még nem volt kultusza a 27 éves szerzőnek, akinek korai mondata azonban karriert csinált a hazai nyilvánosságban. Ma már nyakra-főre idézzük, ám a múlt században csak az irodalmi ínyencek tudtak róla. Például a szegedi Farkas Csaba, aki literátus újságíróként háromszor is szóba hozta. Kétszer interjúalany szájába adta, akik úgy adták elő, mintha ők találták volna ki. Egyszer pedig értelmezte a sokjelentésű mondatot.

Még három mozzanatot figyeltem meg. A második az, hogy a leginkább szellemi körökben idézett szállóige 2010 után azok jelmondata lett, akik nem akartak leszállni a kormánypárti nyilvánosság karaktergyilkos színvonalára. Különösen akkor emlegették, amikor Bayer Zsolt állami kitüntetése idején 71 közéleti személyiség visszaadta a saját kitüntetését. A harmadik mozzanat az, hogy a mondás igazi karrierjét a szerző már nem érhette meg. A szállóige ugyanis a kiteljesedett NER-t övező polgári ellenállás kifejeződése lett. Hatására jellemző, hogy még politikusok is a szájukra vették, köztük ellenkező előjellel egy kormánypárti is.

A negyedik mozzanat pedig, hogy amennyire emlegették a vajdasági nyilvánosságban, annyira nem honosodott meg az erdélyiben. Talán azért nem, mert a volt jugoszláviai magyar szellemi élet közelebb van a posztmodernhez, és így Esterházy Péterhez is, mint az erdélyi. Egyébként az eredeti mondás nemcsak a keletkezése miatt gyökerezik a Kádár-korszakban. Azért is, mert azt a mentalitást fejezi ki, hogy egy minisztériumi főosztályvezető szolgálati gépkocsival jár-kel. Hivatalos útjain nem ajánlatos berúgni, mert ha fölöttesei a diktatúra jellegéből adódó tisztogatás során ki akarják majd közösíteni, akkor a sofőrje tanúskodhatna ellene.

Az a benyomásom, hogy 1977-ben Esterházy Péter a képmutatást, az álszentséget akarta jellemezni. E kritikai felfogás napjainkban lett ismét érvényes. Friss fejlemény, hogy háromnapos magyarországi látogatásáról hazautazott Ferenc pápa. A Karmelita-kolostorban Őszentségét fogadta Álszentsége is.          

Tíz mondat egy Esterházy-szállóigéről

Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá. (Esterházy Péter: Ha én főnök lennék, Új Írás, 1977/5.)

Némely szavak, fordulatok használata vagy kerülése éppily pontossággal jelzi a beszélő műveltségi fokát, tekintve, hogy az ember bizonyos szint fölött nem süllyedhet bizonyos szint alá. (Farkas Csaba szegedi közíró, Délmagyarország, 1988. november 14.)

Az ember bizonyos szint fölött nem süllyedhet bizonyos szint alá, mert akkor már nem művész, hanem iparos. (Csiky László szentesi karikatúraszobrász, Reggeli Délvilág, 1993. augusztus 7.)

Ők azok, akik - Eserházyval szólva - bizonyos szint fölött nem mennek bizonyos szint alá. (Gál J. Zoltán újságíró a Bayer Zsolt kitüntetése ellen tiltakozókról, Vasárnapi Hírek, 2016. augusztus 27.)

/”A kistelepüléseken élőket lenézik, semmibe veszik sokan, hogy ők ’agymosáson’ esnek át. Vajon miért nem tiltakoznak a kisvárosok vezetői?”/ Feltételezem, hogy amiatt, amit Esterházy Péter szállóigévé vált mondata fogalmaz meg: „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.” (Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója. Magyar Fórum, 2018. május 3.)

Ahogy Esterházy Péter mondta: egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá. Szóval a Magyar Időket ne tekintsük hiteles forrásnak! (Tóth Bertalan szocialista politikus a félhivatalos kormánylapról, Népszava, 2018. szeptember 15.)

Egy bizonyos szint fölött nem migráncsozunk. (Pressburger Csaba vajdasági újságíró, Családi Kör, 2018. november 15.)

A műsor gazdája egy parázs vita során elejtette azt a mondatot, hogy „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.” Magával a kijelentéssel semmi gond. A bemondó azonban szólásmondásként hivatkozott rá. Márpedig ez akkor is Esterházy-idézet, ha a fene fenét eszik. Lehet, hogy a tudtom nélkül szólássá vált egy irodalmi alkotás kulcsmondata? (Fehér Miklós vajdasági író, Magyar Szó, 2019. április 11.)

Hol vannak már a mai politikából a rendszerváltás utáni évek olyan csillogó intellektusú, talpig úriember véleményformálói, politikusai, mint Kis János, Tamás Gáspár Miklós vagy Tölgyessy Péter? … Rájuk igaz volt a gyakran idézett író, Esterházy Péter mondása, amely szerint „van az a szint, ami fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá”. (Kárpáti András újságíró, Magyar Nemzet, 2020. november 16.)

Esterházy mondata a magyar értelmiségi elit legfontosabb hivatkozási alapjává vált. Folytonosan idézik, miközben megfosztották eredeti kontextusától és - azt hiszem - valódi jelentésétől is. (Bence Erika vajdasági irodalomtörténész, Családi Kör, 2021. október 7.)