Lázár Jánost nem szabad lebecsülni. Néhány ellenzéki véleményformáló számon kérte rajta, hogy elzarándokolt Horthy Miklós sírjához, és kifejtette kedvező véleményét Magyarország hajdani kormányzójáról. Ismerem az álláspontját, néhány éve csakugyan megdicsérte Horthyt. Annál azonban okosabb, hogy az újratemetés harmincadik évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen is részt vegyen.
A kenderesi temetőbe „csak” az Orbán-kormány volt miniszterei zarándokoltak el. A jelenleg közlekedésért is felelős miniszter, Lázár János néhány száz méterrel arrébb, a vasútállomás várótermébe invitálta a helybélieket a megeredt eső elöl. Hogy pontosan mit mondott Horthy Miklósról, az nem derült ki a tudósításokból. Még a Rádió7-ből és a Promenád 24-ből sem, amelyek közvetlenül hozzá kötődnek. Az viszont kiderült, hogy mit mondott a kormányzó fiáról, Horthy Istvánról, a MÁV Gépgyár főmérnökéről, majd a MÁV vezérigazgatójáról.
Ami ugyebár hivatali kötelessége, ezért nem is érheti szó. Bizonyára a véletlen műve, hogy ő is épp akkor tartózkodott a Horthy-család szűkebb pátriájában, amikor az Orbán-kormány szolgálaton kívüli miniszterei lerótták kegyeletüket a kormányzó sírjánál. Mindezt nemcsak azért bocsátottam előre, mert jó lett volna, ha Lázár ellenzéki bírálói alaposabban néztek volna utána a részleteknek. Azért is, mert készítettem egy idézetcsokrot a MÁV-ról. Teljes nevén a Magyar Államvasutakról, amelynek fejlesztésében Horthy István jelentős szerepet vállalt.
Eme összeállítás legjobb (legszellemesebb) mondata Csepeli Györgytől származik. A kitűnő szociálpszichológus a maga közismert fanyarságával szólt hozzá a fészbukon egy témához. Ezt találta írni: „A MÁV utoljára 1944-ben volt a helyzet magaslatán.” A forrást és a dátumot azért nem fűzöm hozzá, mert a bejegyzésem utáni válogatás, amely a MÁV legújabb kori ellentmondásait feszegeti, tartalmazza ezeket az információkat.
Azt azért megemlítem, hogy Csepeli professzor nem az a fészbukos hozzászóló, aki csak úgy rögtönöz. Egy sornál többet ritkán ír, ám tőmondatai társadalomlélektani szempontból világítják meg az adott témát. A haddelhadd abból lett, hogy e mondatot kiemeltem, és föltettem a fészbukos üzenőfalra. Kíváncsi voltam a fogadtatásra. Vegyes lett. Digitális ismerőseim között akadtak, akik megértették. De olyanok is, akik úgy értették meg, hogy nem olvasták ki belőle az iróniát. A fájdalmas, mélyen megszenvedett irónia azt a Magyar Államvasutakat állította pellengérre, amely Horthy István orosz fronton bekövetkezett halála után két évvel fontos szerepet játszott egy náci akciósorozatban.
A német megszállás után Eichmann SS-Obersturmbannführer (alezredes) megérkezett néhány tucat emberével az úgynevezett Endlösung magyarországi lebonyolítására. Helyet foglalt Budapest egyik patinás szállodájában, és a miniszteriális vezetőkkel folytatott megbeszélései nyomán a Magyar Államvasutak szinte zökkenőmentesen szállított Auschwitzba 437402 magyar állampolgárt. 1944. április 16. és július 10. között a vidéki gettókban összegyűjtött zsidóságot.
E csúcsteljesítményt illette kesernyés iróniával a szociálpszichológus. Ebből kerekedett vita a fészbukon. Volt olyan vitázó - a szakmájában nagyra becsülöm -, aki „ízléstelennek” vélte az idézetet. Szerintem nem az, de ennél több szót nem vesztegetnék rá, mert van még valami, amit szeretnék elmondani. Amikor a MÁV „szinte zökkenőmentes” 1944-es működtetéséről tűnődtem, a szinte azt jelentette, hogy volt legalábbis egy eset, amikor folt esett a Magyar Államvasutak szakmai tekintélyén.
Idestova négy évtizede interjút készítettem New York-ban Randolph L. Braham-mel, a talán legjelentősebb holokauszt-kutatóval. Az egyik kérdésre lázba jött, és elnézést kért, hogy félórányira megszakítja a beszélgetést. Eszébe jutott valami, amit ellenőrizni kéne. Csupán egy óra múlva tért vissza, és amit megtalált, az örökre emlékezetembe vésődött. Két változatról tudok.
Az egyik szerint Joel Brand, a magyarországi zsidóság képviseletében fölkereste Eichmannt, és hitsorsosaiért 12 ezer teherautót ajánlott fel. A német szervezési specialista nem vette túl komolyan az ajánlatot, de sose lehet tudni-alapon annyit ígért, hogy 30 ezer zsidót zárol a következő tárgyalásig. A másik változat szerint a Németországba betagozott osztrák tartomány gauleitere (helytartója) magyar zsidókat kért Hitlertől mezőgazdasági munkára. Témánk szempontjából mindkét változatban az a lényeg, hogy Eichmannék választása a Bécshez legközelebbi gettó kényszerlakóira esett.
A magyar hatóságok a győri gettóban gyűjtötték össze az észak-dunántúli zsidókat. A magyar masiniszta által vezetett MÁV-szerelvény elindult észak felé. Érsekújvárott azonban nem nyugat (Bécs) felé fordult, hanem a szokásos útvonalon keletre, Auschwitzba. A szerelvény parancsnoka, egy SS-Scharführer (őrmester) a kassai állomáson az úti okmányokba pillantott, és döbbenten fedezte föl, hogy eltévesztette az irányt. Fölhívta telefonon Eichmannt, aki megrótta ugyan, de ha már Kassáig jutott, ne forduljon vissza. Majd küld máshonnan zsidókat az osztrák tartományba cukorrépát egyelni.
A történtekről ezt mondta Braham az interjúban: „A sors tragikus tréfája, hogy a győri zsidók halálának árán szegedi és debreceni zsidók ezrei maradtak életben.” Az epizód föllelhető Braham átdolgozott alapművében, az interjú pedig az Élet és Irodalom 1984. június 15-i számában. Arra kérem fészbukos vitapartnereimet, hogy e részletek figyelembevételével olvassák el újra Csepeli György mélyenszántó gondolatát a Magyar Államvasutakról. Hátha most már ízlésesebbnek találják.
Tíz mondat a MÁV-ról
A MÁV számára az állami költségvetés a vastüdő. (Virrasztó Zsolt újságíró, Zalai Hírlap, 2008. szeptember 4.)
A MÁV kékfényes vágóképpé egyszerűsödött. (Tömpe István közgazdász, Népszabadság, 2010. július 30.)
A magyar vasútnak nem a szárnyai „betegek”, a baj a fejben van. (Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület alelnöke, Népszabadság, 2010. szeptember 3.)
A MÁV többször közel állt ahhoz, hogy csődbe jusson. Adósságállománya öt év alatt tízszeresére emelkedett, saját tőkéje elfogyott. (Putsay Gábor újságíró, Magyar Hírlap, 2010. november 24.)
Mire a pályák megújulnak, a gördülőállománynak alkalmasnak kell lennie a 160km/órás sebsségre. (Dávid Ilona, a MÁV Zrt elnök-vezérigazgatója, Heti Válasz, 2015. június 11.)
Azért kell a síneket lerakni, mert a kommunisták fölszedték. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2016. április 30.)
A MÁV utoljára 1944-ben volt a helyzet magaslatán. (Csepeli György szociálpszichológus, Facebook.com, 2018. október 3.)
Tudok valakit, aki imád kisvasutazni. Ha neki volna valami hely a MÁV-nál, azt nem kifogásolnám. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2019. november 14.)
Az ellenzékiek kiélhetik magukat a MÁV-on, a fideszesek pedig a fővároson. (Lukácsi Katalin volt KDNP-politikus az első hóról, ATV, 2019. december 3.)
Arra szeretném kérni a MÁV vezetését, hogy ne okoskodjanak, hanem csinálják azt, amire utasítottam őket. (Lázár János Fidesz-politikus, közlekedésért felelős miniszter, SzabadEurópa.hu, 2023. augusztus 30.)
