Gyerekeknek is nagy élmény. Káromkodás nincs, teljesítmény van. (Simonyi Balázs blogger, Facebook.com, 2023. augusztus 25.)

A világbajnokság óriási lökést adott a magyar atlétikának. (Fürjes Balázs Fidesz-politikus, az atlétikai világbajnokság szervezőbizottságának társelnöke, M4, 2023. augusztus 26.)

Ez volt talán az utolsó olyan nagy sportverseny, amely még hiányzott ahhoz, hogy Orbán Viktor a világbajnokságra érkező sportdiplomaták és a NOB elnöke előtt mondhassa: „Ha nem is egyszerre, de több darabban már mi is rendeztünk olimpiát.” (Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, Nemzeti Sport Online, 2023. augusztus 27.)

Hólabda-effektussal értük el, hogy egyre nagyobbra gyúrtuk a rendezvényt. (Németh Balázs, a Budapest 23 Nonprofit Zrt vezérigazgatója, Szabolcs Online, augusztus 28.)

Kifejezetten büszkeséggel tölt el, hogy Budapesten rendezték meg az atlétikai világbajnokságot, és végtelenül elszomorít, hogy ebből sem sikerült egy valódi nemzetegyesítő ünnepet csinálni. (Ujhelyi István volt szocialista politikus, Magyar Nemzet Online, 2023. augusztus 30.)

Attól még nem lesz sportoló nemzet a magyar, hogy volt itt egy atlétikai vb. (F. Szabó Emese újságíró, Magyar Narancs, augusztus 31.)

Rengeteg pénzt költöttünk a világbajnokságra. De vajon ez biztosítja-e, hogy a magyar atlétika elmozduljon a holtpontról? (Ficsor Benedek újságíró, Magyar Hang, 2023. szeptember 1.)

Ha nem is minden magyar, de nagyon-nagyon sok magyar nagyon büszke erre a világbajnokságra. (Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár, InfoRádió, 2023. szeptember 2.)

Ha a világbajnokságot máshol rendezik, a versenyek akkor is ilyen jók lettek volna. Nem lettek volna ilyen jó hangulatúak. (Hajdú B. István sportkommentátor, m4sport.hu, 2023. szeptember 2.)

Politikailag a magyarok minden számban elsők lettek. (Csepeli György szociálpszichológus, Facebook.com, szeptember 2.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor győzikézett, Balog Zoltán kapcsolt, Németh Balázs hólabdázott, Pesty László lölözött, Föld S. Péter és Tamás Ervin orbánozott, Pankotai Lili pedig bábuzott.

Az, hogy Orbán Viktor egy velem közös fényképet is megosztott a közösségi oldalán, hatalmas megtiszteltetés. (Győzike celeb, Bors Online, augusztus 27.)

Győzike fotózkodott Deutsch Tamással is. (Mészáros Juli újságíró, 444.hu, augusztus 28.)

Hólabda-effektussal értük el, hogy egyre nagyobbra gyúrtuk a rendezvényt. (Németh Balázs, a Budapest 23 Nonprofit Zrt vezérigazgatója az atlétikai világbajnokságról, Szabolcs Online, augusztus 28.)

Ok sz.rul lenni több is van, mint kéne. (Geszti Péter dalszövegíró, Telex.hu, augusztus 29.)

Sajtója, frekvenciája, hullámhossza dögivel. (Föld S. Péter újságíró Orbán Viktorról, Facebook.com, augusztus 29.)

Az oroszok a 2. világháború után megszálltak bennünket. Amikor pedig 1956-ban meg akartunk tőlük szabadulni, újra leverték a forradalmunkat. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, augusztus 30.)

Ami kordonon belül van, a profi, ami azon kívül tapasztalható, az kínos. (F. Szabó Emese újságíró a Nemzeti Atlétikai Központról és a környezetéről, Magyar Narancs, augusztus 31.)

Részletekben már-már megrendeztünk egy teljes olimpiát. (Szöllősi György sportújságíró, Nemzeti Sport Online, augusztus 31.)

Az egész Lölö-jelenség az ellenzéknek segít. (Pesty László dokumentumfilmes, Index.hu, augusztus 31.)

Pesty László, a Kárpátok Prigozsinja. (Novák Zoltán politológus, ATV, szeptember 1.)

Nem lett rosszabb hely pár Orbán-mondattól. (Selmeci János műsorvezető, a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium volt tanulója a felújított épület faláról, Klubrádió, szeptember 1.)

Úgy vált nézetet, mint más alsóneműt. (Tamás Ervin újságíró Orbán Viktorról, Újnépszabadság.com, szeptember 1.)

Pártsaját média - a nyilvánosság halálos ítélete. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, szeptember 1.)

Hiába hiszünk most is a saját igazunkban, ha valójában fogalmunk sincs arról, hogy az ország másik fele miért tartja a Fidesz által kínált valóságot igaznak. (Ujhelyi István volt szocialista politikus, Index.hu, szeptember 1.)

Az ellenzéket nehéz kritizálni, mert a választási kampányokat leszámítva több mint egy évtizede nincs jelen. (Reisz Gábor filmrendező, Népszava, szeptember 1.)

Az ellenzék 75 százaléka a Fidesz által kitartott bábu. A másik 25 százaléka pedig balf.sz. (Pankotai Lili diák-aktivista, Index.hu, szeptember 1.)

A mostani ellenzéknek nem az Orbán-rendszer a legnehezebb ellenfele, hanem saját maga. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, szeptember 2.)

Amíg csak lehetséges, szeretnék jogkövető állampolgárként viselkedni. (Horgas Péter, a Civil Bázis Egyesület elnöke, Jelen.media.hu, szeptember 2.)

Politikailag a magyarok minden számban elsők lettek. (Csepeli György szociálpszichológus az atlétikai világbajnokság kommunikációjáról, Facebook.com, szeptember 2.)

Az egyházi intézmények feladata, hogy összekössék a legmodernebb tudást az ősi bölcsességgel. (Balog Zoltán református püspök, volt emberi erőforrás miniszter, Veol.hu, szeptember 2.)

Az egykor félelmetes ellenzék benne van a rezervátumban. Szépen megférnek a nekik kijelölt területen, és kapják az állami támogatást. (Krebsz János publicista, ÚjHét.com, szeptember 3.)

Félő, hogy Tribolt Lajos neve csak a Fejér megyei olvasóknak ismerős. Már nyugdíjas volt, el is költözött a megyéből. Sokáig a régió egyik legjobb tollforgatójának számított. Cikkeiben nem titkolta baloldali értékrendjét, ami azért lett érdekes, mert együtt dolgozott a Fejér Megyei Hírlap legjobboldalibb munkatársával. Közös rovata volt Tihanyi Tamással, a szintén jó tollú újságíróval, aki az úgynevezett nemzeti radikálisokhoz állt közel. A Négyszem-köz a fehérvári újság talán legolvasottabb rovata volt.

Most Tihanyi búcsúzott Tribolttól, a másik t betűstől. A nekrológ elejét bosszankodva olvastam, mert úgy fogalmazott, hogy „Egy újabb szereplője távozott el örökre a vármegye újságírásának.” Csakhogy amit hivatalosan vármegyének hívnak, az a közös idejükben megelégedett a megyei titulussal. Később azonban csodálkozássá szelídült a bosszúságom, mert a furcsa páros életben maradt tagja azt fejtegette, hogy a két szerkesztőségi véglet között barátság szövődött.

Együtt ettek-ittak a büfében, volt közös asztaluk egy szerkesztőség közeli kocsmában is. A kockás abrosznál zajló vitájuk tükröződött másnap a Négyszem-közben. Magán a jelenségen azért nem lepődtem meg, mert magam is megyei lapnál kezdtem. A hagyományos (papír alapú) újság legföljebb néhány száz példánnyal jutott túl a megye határain. Nem engedhette meg magának, hogy behódoljon a politikai tömbösödésnek. A szakkifejezés Haraszti Miklóstól származik, és értelmezésemben azt jelenti, hogy a nagy lapok egy-egy világnézet mentén csoportosítják az újságírókat.

A fővárosban óhatatlanul lesz egy jobboldali, egy baloldali és egy liberális újság, amelyeket országszerte terjesztenek. E szerkesztésmód árnyoldala, hogy csak azok adnak pénzt érte, akik a saját érzéseiket, gondolataikat látják viszont a „lapjukban”. Ezzel magyarázható, hogy a politikailag tömbösített újságok példányszáma sokkal nagyobb mértékben csökkent, mint az „ökumenikus” megyei lapok példányszáma. A Tihanyi-Tribolt féle modell kisebb-nagyobb mértékben az összes megyei napilapot jellemezte.

Az élmezőnyben volt a Fejér Megyei Hírlap, amelyet a csúcsidőben az Erdélyből érkezett Elekes András szerkesztett. Azt hozta magával, hogy minden jó tollú magyar írástudóra szükség van. A megye szülöttjéhez, a hol ellenzéki politikus, hol miniszterelnök Orbán Viktorhoz annak középiskolai osztálytársát, B. Kiss Lászlót küldte. Tribolt Lajos interjúvolta a megyébe látogató Horn Gyulát és Gyurcsány Ferencet, Tihanyi Tamás pedig Torgyán Józsefet és Csurka Istvánt. Mindenki íjelen volt a lap hasábjain, akinek számított a véleménye.

E tevékenységi forma azért is eltérhetett a politikailag tömbösödött országos napilapokétól, mert a német tulajdonos elviselte, bizonyos értelemben el is várta az ökumenikus szerkesztésmódot. A WAZ (Westdeutsche Allgemeine Zeitung) úgy jött létre a második világháború után, hogy két fiatal újságíró sörözött egy Ruhr-vidéki kocsmában. Meghányták-vetették a helyzetet, és úgy látták, hogy a választási vetésforgó két pártnak kedvez: a kereszténydemokratának és a szociáldemokratának.  Egyikük az egyiket választotta, másikuk a másikat, és halálukig az volt a cég arca, akinek a pártja éppen kormányzott.

A külföldi tulajdonosoktól visszavásárolt megyei sajtó 2010 után fokozatosan veszítette el ökumenikus jellegét. Politikailag tömbösítve fújja a kormány nótáját, és a példányszáma rohamosan csökken. A baloldali meg a liberális jegyzetírók és publicisták már nem dolgozhatnak a vármegyésített újságnak. Aki dolgozhat, mint például Tihanyi Tamás, szerencsére megörökítette ideológiai ellenfele és elhalálozott cimborája, Tribolt Lajos emlékét.

Tíz mondat a megyei sajtóról

Olyan párt az MSZP, amelyik úgy indul a választáson, hogy megtartja magának az összes megyei napilapot, miközben az ellenzéknek egyetlen napilapja sincs az országban. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 1990. március 3.)

Nem az a baj, hogy több megyei lap van egy kézben, hanem az, hogy minden megyében csak egy napilap van. (Debreczeni József MDF-politikus, Vas Népe, 1992. november 27.)

A Fidesz nem tud és nem is akar beavatkozni a megyei sajtóstruktúrába. Egy ilyen vállalkozás nemcsak sok pénzbe kerülne, hanem kudarcra is lenne ítélve. (Szájer József Fidesz-politikus, Kisalföld, 1999. március 12.)

Gratulálok az FMH-nak és mindenkinek, aki Székesfehérváron a nyilvánosságban dolgozik. A gratuláció alól csak kevesen kivételek, de ők tudni fogják majd, hogy rájuk gondoltam. (Orbán Viktor miniszterelnök a székesfehérvári sajtó 125. évfordulójáról, Fejér Megyei Hírlap, 1999. július 1.)

A megyei sajtó legfeljebb az adott terület lakosságát célozza meg. A kisebb piac miatt sem húzhat erre vagy arra. (Szabó Miklós debreceni sajtómenedzser, az Inform Média ügyvezetője, Médiapiac.com, 2006/5.)

Az országos sajtóban például már megjelent, hogy csőd közeli helyzetben van a pécsi önkormányzat, a Dunántúli Napló szerint azonban Pécsen megszűntek a problémák. (Póré László kolbászárus, a Dunántúli Napló volt főszerkesztője, Média2.0, 2017. június 6.)

A megyei lapok megszerzése annyira fontos volt, hogy szakmailag nem készültek fel rá. (Klecska Ernő székesfehérvári újságíró, az FMH volt munkatársa, 24.hu, 2018. május 3.)

Én a Mediaworkstól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna filmmenedzser, a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)

A KESMA gyakorlatilag bekebelezte a vidéki sajtót, hogy helyi hírek helyett  mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg, ahogy azt megkapják a központból. (Sajó Dávid újságíró, Telex.hu, 2021. február 3.)

Amíg volt Magyarországon külföldi tulajdonban lévő lap, az soha nem volt pártoskodó vagy szélsőséges. Épp ezért kellett felszámolni. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Népszava, 2021. október 30.)

A felvételen egy 21 éves fiatalember látható. Az NDK-ban dolgoztam, egy vegyi üzemben. Munkaruhában fényképeztek le, védősisakkal a fejemen. Elöl, középre vastag betűkkel írtam föl rá, hogy „Lukács”, fölötte ez olvasható: „husser” (ennyi látható az Althusserből). Csupán két betű látszik a bal fülemnél Karel Kosik cseh filozófus vezetéknevéből. A jobb fülemhez pedig - nem látszik ugyan, de - Gramsci nevét írtam föl. Őket olvastatták velünk a debreceni egyetemen olyan tanárok, akik nem kaptak katedrát a fővárosban.

Ránki György történész ragaszkodott Gramscihoz. Csomagban kaptuk hozzá István királyt és Machiavellit. Honalapítónk intelmei a fiához, Imre herceghez szóltak, és épp úgy a hatalom megszerzését-megtartását, a kormányzás lehetőségeit taglalták, mint a firenzei városállamot uraló család bizalmasáé. Gramsci Jegyzetek Machiavelliről című könyvecskéje épp akkoriban jelent meg magyarul. Ránki professzor néhány évvel később elolvastatta velem Az új fejedelem című Gramsci-kötetet is, amelyet Betlen János, a majdani tévés műsorvezető fordított magyarra.

Gramsci hatalomgyakorlásról vallott álláspontját a lexikonok úgy foglalták össze, hogy a kulturális hegemónia révén fogalmazta meg, miként próbálja fenntartani magát az állam a piacgazdaságnak nevezett kapitalizmusban. Ránki professzor pedig ránk bízta, mit olvasunk ki Szent István, Machiavelli és Gramsci nézeteiből. Mindezt azért hozom szóba, mert Békés Márton a Tihanyban megrendezett Tranzit-fesztiválon kifejtette, hogy a konzervatív, kormánypárti értelmiségiek szívesen tanulnak a „legnagyobb marxista teoretikustól”. Bezzeg a baloldali-liberális, ellenzéki értelmiségiek nem akarnak tanulni a konzervatív bölcselőktől.

Azért nem rezzentem össze, mert a diplomamunkámat Max Weber történetfilozófiájáról írtam. A bejegyzés címében föltett kérdésre pedig azt válaszolom, hogy az ellenzéki oldalon már vannak okulni való életművek, amelyeknek a szerzői a hetvenes-nyolcvanas éveiket tapossák. A kormánypárti oldalon viszont a harmincas-negyvenes teoretikusok még csak próbálgatják az oroszlánkörmeiket. Közéjük sorolom Békés Mártont, aki a Klubrádióban slágfertigen válaszolt Bolgár György kérdéseire.

A veterán műsorvezető vitába is bocsátkozott vele, szerinte ugyanis a Machiavelli és Gramsci bűvkörébe vont Orbán Viktor hatalomgyakorlásában az úgynevezett „hegemónia megdönthetetlen”. Lehetséges, hogy az a rendszer, amelyet a miniszterelnökünk nevéről neveztek el, megdönthetetlen, a hegemónia kifejezés azonban megsérült az élő adás rögtönzéseiben. A hegemónia ugyebár fölényben lévő párt, osztály, személy hatalomgyakorlását jelenti. Békés Márton Tihanyban nem ok nélkül nevezte Orbán Viktort fejedelemnek, akit a királlyal ellentétben választanak.

Más kérdés, hogy a hegemón (többségben lévő, de legálisan működő ellenzékkel is „megáldott”) miniszterelnök kiváltságos, kivételes, uralkodó helyzetre törekszik. Vagyis monopóliumra tör. A hegemón helyzet tehát megváltoztatható, a hatalmi monopólium viszont törvényes körülmények között gyakorlatilag megdönthetetlen. Itt még nem tartunk. Ami pedig a baloldali, liberális megmondó-emberek gramscizását illeti, két figyelemre méltó megjegyzést olvastam, hallottam.

 Kardos András filozófus augusztus 29-én így jellemezte a tranzitos Békés Mártont: „Ezután rátért arra, hogy a jobboldal szellemi fölényben van, mert ők olvassák a baloldali-kommunista Gramsit.” A félig görög-albán, félig szárd eredetű olasz teoretikus nevét csakugyan így ejtik, de azért van benne egy c is. Hiányából nem arra következtetek, hogy a glosszátor nem olvasta Gramscit. Csupán arra, hogy a fészbukon nincs szerkesztője, aki észrevenné, ha írás közben kihagy egy betűt.

Ennél kínosabb Pulai András szóhasználata. A szociológus és közvélemény-kutató, akit gyakran hívnak meg vitaműsorokba, az ATV stúdiójában egyszer megemlítette a marxista teoretikus nevét. Így ejtette ki: „Gremszki”. Amerikainak vagy angolnak vélte. Aligha ártana az ellenzéki oldalnak, ha alaposabban tanulmányozná Gramsci kulturális hegemóniáról vallott nézeteit.                     

Tíz mondat a szellemi állapotról

Orbán Viktor a szellemi élet és a sajtó megfélemlítésével megpróbálkozhat a liberális baloldali tartós hegemónia megtörésével. (Lengyel László publicista, Népszabadság, 2010. április 30.)

Huszonhét évvel a rendszerváltás után talán eljutottunk arra a pontra, hogy nagyjából kiegyenlítettek a médiaviszonyok. (Jeszenszky Zsolt publicista, Heti Válasz, 2017. augusztus 24.)

Nincs ellenzék, ellenzéki sajtó viszont nagyon is van. Ráadásul rendkívül olvasottak, sokkal olvasottabbak, mint a jobboldali sajtó. (Apáti Bence publicista, 888.hu, 2017. augusztus 26.)

Kulturális korszakba kellene ágyazni a politikai rendszert. (Orbán Viktor miniszterelnök, Echo TV, 2018. július 28.)

Honfoglalás kell a szellemi szférában is. (Boross Péter volt miniszterelnök, Echo TV, 2018. szeptember 5.)

Szerintem a jobb- és a baloldali média nagyjából partiban van egymással. (Andy Vajna filmipari kormánybiztos, Index.hu, 2018. december 10.)

Keresztény, konzervatív, kormánypárti ember létemre Élet és Irodalmat járatok, Magyar Narancsot olvasok. A Népszavával kezdem a napot, mert most még nincs Magyar Nemzet, ha én jó tollú cikket, glosszát akarok olvasni. (Dr. Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 4.)

Érdemes eltanulni a Fidesztől, hogy a szellemi világ feletti ellenőrzést meg kell szerezni, mert lehet jó célra is használni. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Klubrádió, 2021. május 12.)

Nincs se jobb-, se baloldali túlsúly. Talán enyhén baloldali fölény, de csak azért, mert onnan sokkal több alkotó érkezik. (Kálomista Gábor filmproducer, 168 Óra, 2022. január 13.)

Borzasztó szellemi állapot van a túloldalt. (Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója, Klubrádió, 2023. augusztus 29.)

 A Népszava sportrovata tegnap még két újságoldalon jelent meg. Az egyiken Hegyi Iván búcsúzott az atlétikai világbajnokságtól. Sportújságírói tapasztalataiból telt arányos, méltányos, sportszerű értelmezésre. Az „Elég volt a háborúból! Itt az ideje a békének!” kormányzati hirdetésnek pedig a kiadóhivatali vagy szerkesztőségi döntnök más helyet keresett. (A kulturális rovat járt rosszul.)

Ma már túl vagyunk az atlétikai seregszemlén, megint a sportrovat rovására maradt életben a kormányzati hirdetéseket közlő ellenzéki napilap. De ha már így alakult a helyzet, érdemes foglalkozni az atlétikai világbajnokságról megjelent Népszava-cikkekkel. Az első nap olvashattunk újságoldalnyi interjút Gyulai Miklóssal, a Magyar Atlétikai Szövetség elnökével. A hajdani válogatott sprinter az esélyeket is latolgatta, és a pillanatnyilag legjobb kalapácsvetőnknek érmet jósolt. Jövendölése bevált, ám az egyik mondata félresiklott. Ez olvasható a Népszava augusztus 18-i számában: „Halász Bence Európa-bajnok.”

A kitűnő dobóatléta pályakezdő korában csakugyan a kontinens egyik vagy talán a legtehetségesebb kalapácsvetőjének számított. Nyert is európai versenyeket, a felnőtt Európ-bajnokságokon azonban sosem szerzett aranyérmet. Gyulai Miklós tudja ezt. Ő legföljebb azért hibáztatható, hogy nem kérte Vincze Attilától, a sportrovat munkatársától a megjelenésre szánt szöveget. Holott nem ártott volna pontosítani. Halász Bence később se járt jobban a Népszavában. Két nap múlva a sportrovat másik munkatársa, Varga T. Róbert írt róla, és az egyik megállapítása ez volt: „A 26 éves kiskunhalasi atléta.”

Bence édesapja fogalom volt szűkebb pátriámban. Időrendben három gerelyhajító neve fémjelezte a Bács-Kiskun megyei atlétikát a múlt század második felében. A bajai Zag, a kecskeméti Grosán és a halasi Halász. Igen ám, de Halász-papa Jánoshalmán élt, így szintén dobóatlétává nevelt fia akár jánoshalminak is nevezhető. Mégis maradnék a szombathelyi jelzőnél, elvégre 14 éves korától az ottani mesteredző és „dobópápa”, Németh Pál vette a szárnyai alá. Ha a Népszava a világbajnokság előtt érdemben foglalkozott volna a legnagyobb esélyesnek vélt magyar atlétával, akkor egy hangulatos riportban ezt a három szálat ügyesen lehetett volna összesodorni.

Érdemes megemlíteni még egy cikket az atlétikai világbajnokságról, amelyet Bod Péter írt a múlt heti eseménysorozat politikai elágazásáról. Vérbeli publicisztika volt az augusztus 22-i számban. Ezt elismerve a sokoldalú szerző a Népszava augusztus 28-i számában sort kerített arra is, hogy Orbán Viktor kiket hívott meg az atlétikai világbajnokságra. Idézem őt: „Milyen szellemi izgalmakat tartogathat a török elnökkel, Erdogannal vagy a szerb miniszterelnök Vuciccsal tárgyalni?”

A kéziratot olvasó szerkesztő még arra is ügyelt, hogy a szerb politikus nevében a c-n valami ékezet félét helyezzen el. Azt viszont nem vette észre, hogy a szerző Vucicsot köztársasági elnökből miniszterelnökké fokozta le.

Tíz mondat a sajtóhibáról

Régi időkben a szedőszekrény koboldját tették felelőssé a sajtóhibákért. Ma már tudjuk, hogy a kobold csak akkor tréfálkozik, ha nem fékezzük meg. (Dr. Harkai Schiller Pál pszichológus, A Sajtó, 1935/3-4.)

Nem lehet minden hibát véletlennek értelmezni, amikor a sajtóhibák jelentékeny része politikai. (Galló Ernő, a Papíripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Betű, 1950. július 13.)

Régóta tudom, hányszor véletlen bábáskodik a sajtóhibák születésénél, ezért senkit sem hibáztatok miattuk. (Rákos Sándor költő, Élet és Irodalom, 1969. július 19.)

A sajtóhibák legtöbbször a véletlen szülöttei. (Galambos Ferenc újságíró, Csongrád Megyei Hírlap, 1972. február 1.)

Bár a sajtóhibák egy lelken száradnak, oly sokan vehetik észre őket, hogy majdnem mind kiderülnek. (Iszlai Zoltán újságíró, Élet és Irodalom, 1983. szeptember 16.)

A legfrappánsabb sajtóhibákból minikönyv formájában tetszetős ajándéktárgy is született. (- földes -, Élet és Irodalom, 1985. január 11.)

A sajtóhibáért felelős az újságíró, a gépírónő, a lektor, a szerkesztő, a szedő, a korrektor és az olvasó. (Bada István újságíró, Magyar Szó, 1986. július 27.)

A sajtóhiba a nyomdatechnika és a figyelmetlen ellenőrző olvasás (korrektúra) eredménye. (B. Márovits Károly újságíró, A Hírlap, 1994. július 2.)

A sajtóhiba mindig örömet okoz az olvasónak, mert egy pillanatra okosabbnak érzi magát. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1995. október 13.)

A sajtóhiba oka, hogy nem a megfelelő betű kerül a szövegbe, és a korrektor elnézi azt. (Kulcsár István újságíró, Népszava Online, 2023. augusztus 13.)

Vajon a két és félezer önkéntes megkapja-e? A szervezőbizottság társelnöke, Fürjes Balázs javasolta őket a sportszerűségi díjra. Föl is kereste Kamuti Jenőt, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökét, aki nem adott neki kitérő választ. Megtapasztaltam a Nemzeti Atlétikai Központban, hogy az önkéntesek aranyosak és segítőkészek voltak. Leginkább diáklánynak néztek ki, akik a kilencnapos munkáért igazán megérdemelnek némi erkölcsi megbecsülést.

De vajon a mögöttünk hagyott világbajnokságon mi történt azzal a sokat vitatott sportszerűséggel? Erről nem jutott el hozzám megjegyzésre érdemes történet. Az Egyesült Államok azonban úgy nyerte meg fölényesen a nem hivatalos pontversenyt 12 aranyéremmel és összesen 27 éremmel, hogy a talán legtekintélyesebb edzője, Bob Kersee kijelentette: fontosabbnak tartja a jövőre esedékes olimpiát, mint az idei világbajnokságot. Ez nem tekinthető a legsportszerűbb gesztusnak.  

A férfi négyszáz méter egyik esélyese, az olimpiai és világbajnok Michael Norman (26) el se jött Budapestre. Készül az olimpiára. A másik esélyes, a szintén olimpiai és világbajnok Steven Gardiner (27) eljött ugyan, de a döntőben a lábához kapott, és elterült. Amikor a tévé megismételte a sérülés pillanatát, az volt a benyomásom, mint amikor megismétlik a furfangos focisták műesését. Nem lepődnék meg, ha egyszer majd kiderülne, hogy a bahamai futó el akarta kerülni az érmesekre kirótt vizeletvizsgálatot.

Az amerikai atléták közül lesérült a kétszeres olimpiai bajnok és háromszoros világbajnok Sydney McLaughlin-Levrone (24). „Kisebb térdproblémára” hivatkozott, de azért edzője meglebegtette, hogy néhány hét múlva esetleg megmérkőzik a budapesti világbajnokság hősnőjével, a holland Femke Bol-lal. A 24 éves holland lány a vegyes váltóban kétszer, a gáton háromszor, a női váltóban szintén kétszer futotta végig a négyszáz métert. Kilenc nap alatt hét négyszáz és két aranyérem, ez a sportszerűség szempontjából is kimagasló eredmény.

Az ugyancsak amerikai és kétszeres világbajnok Abby Steiner (23) hiányzott a százas és a négyszázas váltóból, Baj van az achillesével, de most rápihen, és szeptembertől készül a párizsi olimpiára. Szintén az achillesével kínlódik a kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok Nafisattou Thiam (29). A Belgiumot képviselő hétpróbázó alighanem simán nyert volna Budapesten is. Ugyancsak kihagyta a magyar fővárost az egyszeres olimpiai és kétszeres világbajnok Malaika Mihambo (29). A Németország színeiben versenyző távolugró combhajlító izmával bajlódik. Türelmet kért az atlétabarátoktól, hogy jövőre mindent beleadhasson az olimpiai szereplésbe.

Érdekes az olimpiai és világbajnok Pedro Pichardo (30) esete. A portugál hármasugró állítólag elindult Budapestre, de a repülőgépen megfájdult a háta, és lemondta a vébét. A tavalyi világbajnokság egyik győztese, az amerikai Brooke Anderson (28) megérkezett a magyar fővárosba, de a selejtezőből nem jutott tovább. Sorolhatnám még a példákat, leginkább az afrikai futókról, akik között tucatnyi olimpiai és világbajnok múlta alul magát Budapesten. Félő, hogy fontosabbnak tartották a sok pénzzel járó Gyémánt Liga-versenyeket, mint a vébét.

S itt érkeztünk el a kulcsmozzanathoz. A nemzetközi fair play-díjra fölterjesztett önkéntesek mellett volt még néhány száz szakember, akiknek a munkája nélkül nem lett volna teljes a budapesti világbajnokság. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője kifejtette, hogy a 2100 atlétától 650 vér- és 500 vizeletmintát vettek. Az első szám azt jelenti, hogy minden harmadik versenyzőtől előzetesen vettek mintát. Ezt nem nehéz elkerülni, elvégre a másik kettőtől nem vettek. Kínosabb a vizeletvizsgálat, mert az már csak a a legjobb helyezésekhez kötik.  

A mintavételi csoport 94 tagú; 50 dopping-ellenőr, 32 asszisztens és 12 vérvételben járatos szakdolgozó van benne. Tevékenységüket 10 koordinátor és 164 önkéntes segíti. A leleteket épp most elemzik egy Bécs melletti laboratóriumban. Megértem, hogy a 104 szakember majdani megállapításai óvatosságra intik az atlétikai világbajnokság szervezőit. De azért Fürjes Balázs igazán javasolhatná a sportorvosokat és a vegyészeket segítő 164 önkéntest is a fair play-díjra.     

Tíz mondat a doppingról

Kérjük, a sípszó után hagyjon vizeletet! (Elekes András újságíró az athéni olimpiáról kizárt magyar dobóatléták képzeletbeli üzenetrögzítőjéről (Fejér Megyei Hírlap, 2004. szeptember 1.)

A doppingot tiltják, de a lebukás a bűn. (Frenkl Róbert sportorvos, Magyar Televízió, 2004. november 13.)

Bárkit le lehet buktatni a jelenlegi rendszerben, minden sportoló az ellenőrök jóindulatára és elnézésére van bízva. (Győrffy Dóra válogatott magasugró, hvg.hu, 2007. november 13.)

A doppinghoz vezető út legális teljesítményfokozó módszerekkel van kikövezve. (Dr. Petróczi Andrea doppingkutató, Népszabadság, 2008. augusztus 16.)

Voltak olyan magyar sportolók, akiknek indokolt volt a rendszeres ellenőrzésük. (Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője, Magyar Nemzet, 2012. szeptember 8.)

Amíg pénz jár a sikerért, lesznek tiltott szerek. Csak a dicsőségért senki nem halna meg. (Dr. Bakanek György dopping-szakértő, Népszabadság, 2013. július 22.)

Ma már nincsenek magányos doppingolók. (Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője, Magyar Rádió, 2013. augusztus 10.)

A dopping jó agyakkal történő, negatív szándékú dolog. (Dr. Funk Sándor drog-szakértő, ATV, 2016. augusztus 4.)

Akkor jelenthetjük ki, hogy valaki olimpiai bajnok, ha tíz év múlva sem lesz pozitív a lelete. (Dr. Bakanek György dopping-szakértő, ATV, 2016. augusztus 8.)

Azért van a listámon, akire érdemes odafigyelni. (Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője, InfoStart.hu, 2022. január 25.)

 Ötvenhat olyan számunkra, mint tánciskolában a "kályha". (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Hajdú-bihari Napló, 1995. október 21.)

Sokan vannak most is, akik október 23-ra emlékezve úgy tesznek, mintha a forradalom az akkori kommunista párt frakcióküzdelméből állt volna. (Áder János Fidesz-politikus, Napló, 1997. október 24.)

A magyar kormány ötvenhatos alapon áll, amely az 1945 és 1956 közötti polgári ellenállásban gyökerezik. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, Magyar Nemzet, 1999. június 26.)

A Fidesz önmeghatározásában ’56 fontos elem, morális sarokkő. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2006. március 25.)

 1990-ben nem fejeztük be 1956 forradalmát. (Kövér László Fidesz-politikus, Origo.hu, 2011. november 5.)

1956 őszén hirtelen kitavaszodott. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, Hír TV, 2013. október 23.)

Ez az az ünnep, amikor évről évre elővesszük a lyukas lobogót, és ezen át tekintünk vissza a múltba. (V. Németh Zsolt Fidesz-politikus, Vas Népe, 2016. október 24.)

Az egyetemisták az egész országot megbénító félelem légkörében először emelték fel szavukat, és hosszú évek után először mertek a hatalommal szemben tüntetést szervezni. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter, Magyar Távirati Iroda, 2020. október 23.)

Mi lett volna 1956 őszén, ha az amerikaiak nem árulják el Európát ismét, és mondjuk Budapestet választják Szuez helyett? (Lázár János Fidesz-politikus Makón, Promenád24.hu, 2022. október 22.)

Magyarok százezrei vettek részt a forradalomban, és ha a Nyugat nem árul el bennünket, akkor sikerrel járhattunk volna. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, Origo.hu, 2022. október 23.)

Békesi László kitűnő közgazdász, miniszterként is dolgozott. Kevesen tudják róla, hogy fiatal korában atléta volt, én még láttam Cegléden távolt ugrani, hét méternél többet. Egy időben elnökölte a Magyar Atlétikai Szövetséget, a Budapesten megrendezett világbajnokság előtt pedig kifejtette, hogy „A magyar csapat túlnyomó többsége legfeljebb az induló mezőnyök létszámát növelheti.” (Újnépszabadság.com, 2023. augusztus 18.)

Sorait túlzásnak véltem, a fejlemények azonban igazolták. 35 atlétánk érte el a nevezési szintet, a többiek a rendezés jogán indulhattak. (Összesen 62-en képviselték Magyarországot.)  Akadtak köztük 18-20 évesek, akiktől nem sajnáltam a tapasztalatszerzés lehetőségét. De akadtak olyanok is, akiket megtapsolt ugyan az új stadion közönsége, ám a mezőny végén kötöttek ki, reménytelenül leszakadva.

Például a magyar hármasugró hölgy 12.79-et ért el. A világcsúcs 15.67, a nemzetközi élmezőny pedig 15 méternél kezdődik. Egy másik magyar induló egyéni csúcsot, 50.31 másodpercet futott férfi 400 gáton. A világcsúcs 45.94, a nemzetközi élvonal 48 másodpercnél kezdődik. Bocsánatos vétek, ha a csapatvezetés pályakezdőt indított a vébén. A mostani teljesítménye elmaradt ugyan az élmezőnyétől, de még sokra viheti.

Az egyik sportújságírót, Serényi Pétert megkímélte a sors attól, hogy kormánypárti újság munkatársaként hagyja figyelmen kívül a budapesti világbajnokság ellentmondásait. Azt vette észre, hogy a férfiak között induló magyar százas rosszabb eredményt ért el, 10.70 másodpercet, mint a női százon győztes amerikai sprinter (10.65-öt). Azt már én fűzöm hozzá, hogy Boros Bence 26 éves, pályakezdőnek aligha nevezhető. Az idén ő nyerte az országos bajnokságot, úgy 10.40 és 10.50 között szokott futni. (A nemzetközi élvonal tíz másodpercnél kezdődik.) A világbajnokság első napján kétszer állt rajthoz.

Átadom a szót neki: „Már akkor elengedtek a lábaim, amikor bejöttem /a stadionba/. Amikor felbődült a tömeg, végképp elvesztettem magam.” (Szoljon.hu, 2023. augusztus 19.) Másodikként jutott tovább. Az említett újságnak elmondta, hogy „Jobb eredményt szerettem volna elérni, mint délelőtt.” Nem sikerült neki. Megismételte a délelőtti eredményt, amivel futamában tök utolsó lett. Másnap így fogalmazott a szolnoki újságban: „Elfáradtam a végére. Nem szoktuk ilyen hosszúra nyújtani a szezont.”

A csapat talán legtehetségesebb fiatalja, a 19 éves Herczeg György 76.18 méterrel nem jutott tovább gerelyhajításban. Néhány hete országos csúcsot ért el csaknem 85 méterrel, ami a világbajnokságon belépőjegy lett volna a nemzetközi élmezőnybe. Kilencméternyi a különbség. A csapat legtapasztaltabb tagja, a fedettpályás világbajnok Márton Anita pedig 17.85 méterrel nem jutott a döntőbe, holott az országos csúcsa 19.87. Kétméternyi a különbség.

S még egy példa. A tatabányai távolugrót, Lesti Diánát kivittek Afrikába, egy botswanai edzőtáborba. Itthon eljutott 675 centiméterig, ami a múlt héten elég lett volna a döntőbe jutáshoz. Ehhez képest 625 centit ugrott. Ez olyan kevés, hogy a hétpróbában induló két magyar versenyező is felülmúlta. Nemes Rita 628, Krizsán Xénia 630 centinyire jutott. Vajon levonható-e ama következtetés, hogy a magyar atléták néhány kivételtől eltekintve alulmúlták önmagukat a budapesti világbajnokságon?

Szekeres István, az egyik legtekintélyesebb sportújságíró, a Nemzeti Sport nyugalmazott főszerkesztője így jellemezte a másik Bencét, Halász kalapácsvetőt, az egyetlen magyar érem, a bronz tulajdonosát: „Mivel már korábban teljesítette a vébé nevezési szintjét, így elég volt egyetlen versenyre, a világbajnokságra időzíteni a formát.” Lehetséges, hogy a magyar atléták szereplése csakugyan a rosszul sikerült formaidőzítéssel magyarázható?

Egyébként Boros Bence nemcsak százon futott, hanem a négyszer százas váltóba is nevezték. A szánalmas egyéni produkció után levonta a tanulságot: „A világot már nem tudjuk megváltani, készülünk a váltóra.”

Tíz mondat a világbajnokságról 

Az atlétikai világbajnoksággal az utolsó olyan sportágat is kipipáljuk, mely az ötkarikás játékokon fajsúlyos. (Szűcs András újságíró, Világgazdaság.hu, 2023. augusztus 14.)

Milyen társadalom az, amely hagyja kiszúrni a szemét az atlétikai VB hamis ragyogásával? (Herényi Károly volt MDF-politikus, HírKlikk.hu, 2023. augusztus 19.)

Az egész „atlétikai világbajnokság” egyetlen őszinte mozzanata, hogy birkát választottak a VB kabalaállatának. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, 2023. augusztus 21.)

A csinnadratta rontja az élményt. (Ivanov Dragán Új-Zélandból hazalátogató hármasugró, Facebook.com, 2023. augusztus 23.)

A most zajló atlétikai világbajnokságot a baloldal se lenyelni, se kiköpni nem tudja. (Csépányi Balázs újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. augusztus 23.)

Baranyit odaette a fene Magyarország történetének eddigi legnagyobb sporteseményére. (Pilhál Tamás újságíró Ferencváros ellenzéki polgármesteréről, Baranyi Krisztináról, Magyar Nemzet Online, 2023. augusztus 24.)

Négy-öt év múlva eljuthatunk oda, hogy eredményességben is kifizetődhessen ez a világbajnokság. (Orendi Mihály nyíregyházi edző, Szabolcs Online, 2023. augusztus 24.)

Az energiaimport új útvonala délről jön. Ez magyarázza azt a vendégkört is, azt a diplomáciai nagyüzemet, amit az atlétikai világbajnokság apropóját kihasználva működtettünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2023. augusztus 25.)

Hitviták kereszttüzében zajlik. (Szekeres István sportújságíró, Újnépszabadság.com, 2023. augusztus 26.)

Az atlétikai világbajnokság csodájával közelebb kerültünk az álomhoz. (Németh Balázs, a világbajnokságot szervező Budapest 2023 Nonprofit Zrt vezérigazgatója az olimpiáról, Facebook.com, 2023. augusztus 27.)

A legutóbbi napokban Nagy Attila Tibor és Békés Márton orbánozott, Gulyás Gergely lölözött, Márki-Zay Péter bolgározott, Bolgár György pedig diktátorozott.

Miért kellett összehozni a diktátorok klubját? (Bolgár György műsorvezető az augusztus 20-i díszvendégekről, Klubrádió, augusztus 21.)

Az egész „atlétikai világbajnokság” egyetlen őszinte mozzanata, hogy birkát választottak a VB kabalaállatának. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, augusztus 21.)

Kisebb hajó, nagyobb szerénység. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter korholja Mészáros Lőrincet, RTL Klub, augusztus 21.)

Azért szeretek Bolgárúrral beszélgetni, mert a kérdést meg is válaszolja. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Klubrádió, augusztus 22.)

Ha a bolsikon múlik, akkor mint rendesen - Expo, Nolimpia - atlétikai világbajnokság sem lett volna Magyarországon. (Horváth K. József újságíró, Magyar Hírlap Online, augusztus 23.)

A csinnadratta rontja az élményt. (Ivanov Dragán Új-Zélandból hazalátogató hármasugró az atlétikai világbajnokságról, Facebook.com, augusztus 23.)

Az irodalom, az olvasás mára szubkultúra lett ugyan, de még elég nagy a presztízse. (Turi Tímea író, Magyar Narancs, augusztus 24.)

A szakértőt a politikustól, a propagandistától az különbözteti meg, hogy a feltételezést feltételezésként tárgyalja. (Krausz Tamás történész, ATV, augusztus 24.)

A választópolgárok erőt és vagányságot akarnak látni, ami sikerességgel párosul. (Trombitás Kristóf publicista, PestiSrácok.hu, augusztus 24.)

Az MSZP a folyamatos megújulása közben lesz egyre kisebb és kisebb. (Szendefy Mária LMP-politikus, Index.hu, augusztus 24.)

Megújulás nélkül üres a baloldal. (Nagy Ervin politológus, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Magyar Hírlap Online, augusztus 25.)

Magyarországon demokrácia van, amit a Fidesz szisztematikusan önmagára torzított. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, augusztus 25.)

Rángattuk a nadrágszárát meg a zakójának az ujját, hogy jöjjön már lejjebb. (Orbán Viktor miniszterelnök az inflációról, Magyar Rádió, augusztus 25.)

A kórházi adósság akkor vállalható, ha nincs. (Velkey György orvos, a Magyar Kórházszövetség elnöke, Index.hu, augusztus 25.)

Az állami ünnep a többség bulija. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, augusztus 26.)

Hitviták kereszttüzében zajlik. (Szekeres István sportújságíró az atlétikai világbajnokságról, Újnépszabadság.com, augusztus 26.)

Komplexebb eseményt is rendezhet Budapest. (Székely Dávid sportújságíró az olimpiáról, M4, augusztus 26.)

Dávidnak tekinti magát Góliáttal szemben. Csakhogy Davidnek Pressmant hívják. (Szűcs R. Gábor publicista Orbán Viktorról, Facebook.com, augusztus 26.)

Király vagy uralkodó nincs, de fejedelem van. (Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, hvg.hu, augusztus 27.)

Miközben Ady kompján diszkréten távolodunk az EU-tól, egyre inkább közeledünk balkáni énünkhöz. (Végel László újvidéki író, Mozgó Világ, 2023/7-8.)

A pártnak az eddiginél gyorsabban kell folytatnia a megújulást. (Horn Gyula szocialista politikus, Népszabadság, 1990. március 28.)

Az MSZP elaggott. Nincs ereje a megújuláshoz. (Rózsa András újságíró, Klubháló.hu, 2010. október 11.)

Ó, a tartalom nélkül szajkózott megújulásnál ósdibb szöveg az MSZP-ben nincsen. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszabadság, 2011. augusztus 8.)

A megújulást csak úgy lehet hitelesíteni, ha új arcok képviselik ezt a politikát. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Népszava, 2011. november 14.)

Megújul az MSZP, ezt már hatvan éve mondják. Többen közülük a szoborparkba járnak aludni. (Bödöcs Tibor humorista, Magyar Rádió, 2012. január 7.)

Az MSZP minden hét végén megújul, elvan magával. (Kéri László politológus, ATV, 2014. május 7.)

Az MSZP „megújulása” mögött egy nemzedéki puccs zajlott le. (Tabajdi Csaba szocialista politikus, Index.hu, 2014. május 23.)

A szocialisták tíz éve csak papolnak a megújulásról. (Andor Mihály szociológus, hvg.hu, 2019. november 12.)

A megújulással csúsztak vagy tíz-tizenkét évet. (Holoda Attila energetikai szakértő, ATV, 2022. április 25.)

Az MSZP a folyamatos megújulása közben lesz egyre kisebb és kisebb. (Szendefy Mária LMP-politikus, Index.hu, 2023. augusztus 24.)