A legutóbbi napokban Orbán Viktor elköszönt, Lendvai Ildikó orbánozott és iványizott, Ungár Péter orbánozott és gyurcsányozott, Vadai Ágner dobrevezett, L. Simon László pedig dúrózott.

Messinek van egy szekrénye, aranylabdák vannak benne. (Para-Kovács Imre publicista a nyolc labdáról, Klubrádió, október 31.)

A működő modellnek nevezett déli határzár lyukas, mint az ementáli. (Lukácsi Katalin hitoktató, civil aktivista, HírKlikk.hu, október 31.)

Nem a Fidesz kényszeríti az ellenzéki térfél némely szereplőit, hogy gyurcsányozzanak. Önként maguk teszik meg ezt az önsorsrontó szívességet. (Lánczos Vera ügyvéd, Facebook.com, október 31.)

Orbán a rosszabbik énünkre apellál, Iványi a jobbikra. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, november 1.)

Ha minden zsidó fél, akkor én egész zsidó vagyok. (Frölich Róbert országos főrabbi, HírKlikk.hu, november 1.)

Él és virul a nemzet múzeuma. Köszönjük Dúró képviselő asszony. (L. Simon László Fidesz-politikus, volt kulturális államtitkár, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a 18 év alattiak kitiltásáról a World Press Photo-kiállításról, Facebook.com, november 1.)

A múzeumigazgatóvá kinevezett L. Simon álláspontja az üléspontjával együtt változhatott. (Nyáry Krisztián művelődéstörténész, Facebook.com, november 2.)

A saját minisztere megzavarta LMBTQ-népszerűsítés közben. (Dúró Dóra Mi Hazánk-politikus L. Simon Lászlóról, Facebook.com, november 2.)

Balatonkenesén polgárőr vagyok. (Pálffy István volt tévés műsorvezető, Blikk.hu, november 2.)

Az ezeréves magyar nemzet túléli Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet is. (Ungár Péter LMP-politikus, Index.hu, november 2.)

Az ellenzéki oldalon minden a DK malmára hajtja a vizet. (Török Gábor politológus, Magyar Hang, november 3.)

/Rónai Egon: ”A DK árnyékkormányának honvédelmi minisztere.”/ Dobrev Klára árnyékkormányának honvédelmi minisztere. (Vadai Ágnes interjúalany, ATV, november 3.)

Az mégsem járja, hogy a Nyugat a baloldali pártok pénzelése után a baloldali újságokat is megvette kilóra. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet Online, november 3.)

A nemzeti konzultációt azért is támadják, mert nem nekik jutott az eszükbe. (Tóth Erik, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója, Magyar Rádió, november 3.)

Azt gondoltam, hogy lesz még jó tíz-tizenkét harcos, közös munkával eltöltött évünk. (Orbán Viktor miniszterelnök Pásztor István vajdasági politikus sírjánál, Miniszterelnök.hu, november 4.)

Negyvennyolcezerre nőtt a műtéti várólistán várakozók száma. (Szepesi András egészségügyi menedzser, Weborvos.hu, november 4.)

Amint kiszáll a medencéből, valóságos métely a sportágban. (Szekeres István sportújságíró Hosszú Katinkáról, Újnépszabadság.com, november 4.)

Egy regényhős halála felér egy családtagéval. (Papp Sándor Zsigmond író, Népszava, november 4.)

Az író ott van a betűkben, de a közöket, az üres helyeket az olvasó lakja be. (Luiz Schwarcz magyar származású brazil író, 24.hu, november 5.)

Petőfi volt az első irodalmi celeb, az önmenedzselés katedra nélküli professzora. (Zalán Tibor költő, Facebook.com, november 5.)

Várhatóan megint kiömlik a narancsos festék. (Dull Szabolcs újságíró a 2024-es választási térképről, Telex.hu, november 5.)

Ha a térképen megnézem a társasházunkat, és képzeletbeli körzővel húzok egy másfél kilométernyi kört, akkor az akciórádiuszban Spar-, Lidl- és Aldi-üzlet is föllelhető. Néhány hete kerestem a Magyar Hang legfrissebb számát, de egyikben se találtam. Egészségügyi sétának jól jött a szakmai tapasztalat.

Az erről írt bejegyzés visszhangot keltett a Klubrádió legbeszélgetősebb műsorában, és az említett hetilap képviselője megnyugtatta a kedélyeket. Mondván, szó sincs megkülönböztetésről, a terjesztési hiányosság csak véletlen eredménye lehet. Együtt örültem a műsorvezetővel és a Magyar Hang képviselőjével, a hét második felében esedékes bevásárlásokat mégis megfontolom.

A Spar választékában ugyanis hozzáférhető a Magyar Narancs, de változatlanul hiányzik belőle a Magyar Hang. A Lidl áthelyezte az újságstandját a pénztár közelébe, és a magas infláció miatt a vásárlók mérlegelik, vajon az élelmiszerek mellé helyezzenek-e a kosárba újságot vagy pláne újságokat. Ráadásul hetek óta nem láttam a polcon Magyar Narancsot, bár a napilapok mögül azért előkotorható a szintén újságpapírra nyomtatott Magyar Hang.

Bár az Aldi van legtávolabb a lakásomtól, a standján külön hely illeti meg a Magyar Hangot és a Magyar Narancsot is. A legalsó polcon találhatóak, és nem függőlegesen sorjáznak egymást félig-meddig eltakarva, mint a napilapok, hanem vízszintesen, glédába rakva. Legfiatalabb hetilap-sorstársuk, a Jelen viszont egyik üzletláncban se kapható, legalábbis a mi körzetünkben nem. A negyedik helyen, körülbelül két kilométernyire szoktam megvenni, egy alumíniumból készült utcai stand kínálatából.

Idáig jutottam az újságterjesztési tapasztalatszerzésben, amidőn az iménti sorokat magukra hagytam. Levittem a szemetet a földszinti konténerhez, a közelében vannak a lépcsőházi postaládák. Az enyémet délelőtt tíz körül nyitottam ki - üresen tátongott. A Népszava legértékesebb, szombati száma nem érkezett meg, holott reggel nyolcig kellett volna kézbesíteni. Az egyetlen ellenzéki napilap egyenetlen színvonalú ugyan, a hétvégi melléklet két rovatát, a Szép Szó-t és a Visszhang-ot azonban kifogástalanul szerkesztik.

Helyettük egyelőre be kell érnem a Népszava tegnapi számával. Benne egy mondat a Fügedi Balázs szociológussal készített interjúból. Az egri kutató az élsport veszélyeit latolgatta, és szóba hozott egy láb nélküli, speciálisan kifejlesztett művégtaggal száguldó futót. Aki arról nevezetes, hogy feltűnően jó eredményeket ért el a műlábaival. Ő az egyetlen paralimpiai bajnok, aki beverekedte magát az olimpián indulók közé is. Az interjút készítő újságíró így mutatta be: „a dél-amerikai parasprinter, aki most börtönben van”.

Igen ám, de a dél-afrikai Oscar Pistoriust a látszat ellenére nem azért csukták le, mert az „épek között” indult, hanem mert megölte a barátnőjét. Tizenöt évre ítélték. Sajnálom, hogy a bejegyzést e pontosítással kellett zárni. Szívesebben dicsértem volna Simon Zoltánt a Szép Szóért, Bálint Orsolyát és Balassa Tamást pedig a Visszhangért.    

Tíz mondat az újságterjesztésről

A régi rendszerben az újságterjesztés politikai kérdés volt. (Kertész István, a Miskolci Postaigazgatóság vezetője, Déli Hírlap, 1991. március 22.)

A jobbnál jobb lapokhoz való hozzájutás csak úgy biztonságos, ha példányonként vesszük meg. De így a széles réteg hogyan jut hozzájuk? (Ritter Mihály nyugdíjas, 168 Óra, 1991. április 2.)

A Horn-kormány egyik utolsó intézkedéseként a kiadóvállalatokat félretolva kiprivatizálták az árus újságterjesztés javát. (Eötvös Pál újságíró, a Népszabadság főszerkesztője, Médiafüzetek, 2004/1.) 

A Magyar Posta az első negyedéves tapasztalatok után döntött, hogy vállalja vagy elhárítja-e az új hetilapok terjesztését. (Zöldi László újságíró, Napút, 2014/10.)

Többen egy idős bácsival állapodtak meg a városban, hogy az ő nevére fizetnek elő. Nyugdíjasan csak nem lehet baja abból, hogy nem a kormánysajtót járatja. A Magyar Hanggal szimpatizáló postás pedig nem neki, hanem a tényleges előfizetőknek viszi ki a lapokat. (Ladányi András újságíró, Média1.hu, 2019. február 19.)

Elvárjuk, hogy a propagandaújságok és a bulvárlapok mellett a kínálatban egészséges szellemi táplálék is helyet kapjon. (Puzsér Róbert budapesti főpolgármester-jelölt a Magyar Hang című hetilap mellőzéséről, hvg.hu, 2019. március 9.)

A nyomtatott lapok iránti igény drasztikusan csökkent, ezért azt is vizsgáljuk, hogyan érdemes a hírlapterjesztést megtartani. (Schamschula György, a Magyar Posta vezérigazgatója, Magyar Nemzet, 2019. november 9.)

Az állami vállalat a napilap terjesztési szolgálat megszüntetését azzal indokolja, hogy a napilapok kiszállítása veszteségessé vált. (Szalay Dániel újságíró a Magyar Postáról, Média1.hu, 2021. március 11.)

Legyen vége annak a tűrhetetlen  helyzetnek, hogy az ellenzéknek egy A/4-es, házilag nyomtatott papíron kell vidéken híreket terjesztenie. (Bruck András publicista a Nyomtass, te is!-ről, Facebook.com, 2022. április 12.)

A Nyomtass, te is! című, digitálisan megosztott és otthoni nyomtatókban százezer számra másolt hírlapot hatékonyabban is lehetett volna terjeszteni, de így is eljutott mintegy ezer faluba. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2022. augusztus 12.)

Orbán Viktor a postai konzultációkon éli ki demokratikus hajlamait. (Tamás Ervin újságíró, Népszabadság, 2011. július 15.)

A döntés felelőssége a kormányé, de minden fontos kérdés előtt kikérjük az emberek véleményét. (Szijjártó Péter Fidesz-politikus, YouTube.com, 2012. május 30.)

Se nem nemzeti, se nem konzultáció. (Esterházy Péter író, ATV, 2015. április 30.)

Nemzeti konzultáció nélkül is elég elszánt tudnék maradni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2017. június 16.)

A nemzeti konzultáció napirendet ad, egyben tartja a szavazótábort, és a nemzetközi politikában is érvként használható. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, a Nézőpont Intézet vezérigazgatója, Heti Válasz, 2017. október 5.)

Ez a demokratikus műfaj bevált. (Kövér László Fidesz-politikus, Baon.hu, 2017. november 22.)

A nemzeti konzultációból kiderült, hogy a véleményem egybeesik azzal, amit az emberek gondolnak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Napló, 2018. február 15.)

Az úgynevezett konzultáció egyetlen pozitívuma, hogy fűtési szezonban csinálják. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, 2018. november 13.)

Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2021. február 12.)

A nemzeti konzultációt azért is támadják, mert nem nekik jutott az eszükbe. (Tóth Erik politológus, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója, Magyar Rádió, 2023. november 3.)

A szemünk csücskéből figyeljük, hogy mi lesz Donáth Anna dékázásából. Ugyebár a Momentum talán legismertebb politikusa kifogasolta Gyurcsányék politikai kultúráját, gondolatait pedig gőzerővel értelmezik az ellenzék sorsáért aggódó véleményformálók. Nem vonom kétségbe az eszmecsere létjogosultságát, csak éppen a fiatal politikus figyelemre méltó okfejtése óhatatlanul háttérbe szorít egy másik Donáth-álláspontot, amely legalább olyan fontos, mint a DK elmarasztalása. Számomra még fontosabb is.

Az Európai Parlament képviselője tagja lett annak a munkacsoportnak, amely kidolgozott egy állásfoglalást a médiáról. A nyersanyag szerint irányelvekkel kéne egységes mederbe terelni az uniós országok nyilvánosságát. Ezt Donáth Anna helyesli, bár számít arra, hogy lesznek olyan kormányok, mint például Orbán Viktoré is, amelyek a nemzeti szuverenitás csorbítását látják majd a törvénytervezetben. A termék félkész állapotban leledzik, ezért a magyar politikus megenged magának egy módosító javaslatot.

Íme: „Egy sajtóorgánum az egyéves bevételének minimum 20 százalékát fogadhassa el állami támogatásként.” (Index.hu, 2023. október 18.) Nyilvánvaló, hogy javaslata a magyarországi helyzetből sarjad. Ha a hazai média anyagi viszonyai kerülnek szóba, a kormány tevékenységét bírálók mindig ama felmérésre hivatkoznak, miszerint a kormánypárti médiumok a hirdetési bevételek 78 százalékára állami forrásból tesznek szert. Ebből lesz a cikkírók értelmezésében 80 százaléknyi túlsúly a nyilvánosságban. Holott az egyik nem következik a másikból, de ez most témánk szempontjából mellékes.

A lényeg az, hogy ha az Európai Parlament esetleg megszavazza a módosítással dúsított törvénytervezetet, akkor Donáth Anna nemcsak az úgynevezett KESMA-médiumokat korlátozza, hanem a Népszavát is, amely a hirdetési bevételek mintegy felét a kormánytól vagy állami cégektől kapja. Márpedig az ellenzéki politikus aligha akarta az egyetlen ellenzéki napilapot bedönteni. A várható eredményt nem kérem számon rajta. Nem az a dolga ugyanis, hogy ismerje a témakör legalább három évtizedes folyamatát. Bár nem ártott volna, hogy tanulmányozza, mielőtt a témát szóba hozza.

Feltalálta ugyanis a spanyolviaszt, amihez minden logikusan gondolkodó értelmiségi eljut, ha tűnődni kezd a média függetlenítéséről. Ez az úgynevezett Sajtóalap-jelenség. Idestova negyedszázada, hogy évenként egy-két cikket írok erről. A gondolatmenet 2001 végén be is került az MSZP választási programjába, de a győzelem után elvérzett a koalíciós tárgyalásokon. Azóta sem sikerült a külföldi tapasztalatokat meghonosítani. Pedig angolszász és német nyelvterületen, valamint a skandiáv országokban olyan gyakorlat alakult ki, melynek a részletei eltérőek ugyan, a lényege azonban három mozzanatban foglalható össze.

Az egyik az, amit Donáth Anna is pedzeget. Az ő 20 százalékán kívül olvastam már 25, de 15 százalékot is. A Népszava mindhárom változattal pórul járna. A második mozzanat hatékonyabbá teszi az elsőt. Az ottani Sajtóalaptól, amelyet sokféleképpen neveztek el, csak akkor kaphat anyagi támogatást egy médium, ha meghatározott arányú előfizetésekből egészíti ki a bevételét. 30 és 40 százalékot olvastam, nyilván a helyi sajátosságoknak megfelelően. E két mozzanat szerencsés összehangolása tartaná életben a hazai nyilvánosság filléres gondokkal küszködő fórumait.

Tőlünk nyugatra és északra adott egy harmadik mozzanat is, amely nélkül a másik kettő nem fejtheti ki a hatását. Ez pedig az, hogy a Sajtóalap döntéseit egy független személyiségekből választott kuratórium hozza meg. Az ottani parlamentek megszavazzák a költségvetés meghatározott százalékát, és a Sajtóalap döntéseit hiteles, befolyásolhatatlan közéleti személyiségekre bízzák. Olyan emberekre, akik a hármas feltételrendszer alapján anyagilag támogatják az értéket teremtő, de nem föltétlenül kattintásvadász (kommersz) szerkesztőségeket.

Nemcsak a pártoktól független orgánumokat. Ha körülnézünk a hazai nyilvánosságban, a napilapok közül érdemes volna támogatni a hétvégi mellékleteket: a Népszava színvonalas Szép Szó és a Magyar Nemzet legkevésbé propagandisztikus Lugas rovatát. De jutna pénz a digitális sajtóból szemelgető és a legjobb cikkeket összegyűjtő portáloknak is, például a szentendrei Újnépszabadság.com-nak és a marosvásárhelyi ÚjHét.com-nak. A támogatásból nem hagyhatók ki a helyi portálok sem. Például a szombathelyi Nyugat.hu, a veszprémi Kukac.hu, a SzabadPécs.hu, a Szegediner.hu és a Debreciner.hu.

Mindez persze csak álmodozás. Az Orbán-rendszerben nem lesz Sajtóalap, még Nemzeti sajtóalap sem lesz. Az ellenzéki pártok szórványos médiapolitikai elképzeléseiből sem az olvasható ki, hogy megszavaznák a költségvetés 1-2 százalékát annak a fránya Sajtóalapnak. Vagy ha mégis, akkor ragaszkodnának ahhoz, hogy az ő embereik üljenek a kuratóriumban.    

Tíz mondat a (Nemzeti) Sajtóalapról

A monopolhelyzetben lévők által kiszorított médiumok támogatására három alap létrehozásáról intézkedik a törvény. Nevezetesen sajtóalap, rádióalap és televízióalap létrehozásáról. (Torgyán József kisgazda politikus, Ez a Hét, 1995. április 3.)

Elképzelhető megoldásnak tartanám egy sajtóalap felállítását, amely ugyanolyan alapon működne, mint az ORTT műsorszolgáltatási alapja, vagy a művészeti alapítványok, amelyek nonprofit művészeti tevékenységet finanszíroznak. (Sükösd Miklós médiaszociológus, Hetek, 2000. október 7.)

A Medgyessy-kormány adós egy olyan sajtóalap létrehozásával, amelyet egyes médiapolitikai írásaiban már a kormányváltás előtt megígért. (Bajomi-Lázár Péter médiakutató, Hetek, 2002. december 6.)

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen alap nem szolgálna más célt, mint azt, hogy immár az elektromos média piaca után a nyomtatott sajtó piacán is intézményesüljön a politikai befolyás. (Vásárhelyi Mária szociológus, Élet és Irodalom, 2005. november 18.)

A nyugat-európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a sajtótámogatási rendszer ott volt hatékony, például Ausztriában, Olaszországban és Svédországban, ahol a hangsúly a veszteséges lapok közvetlen támogatásán volt. (Bajomi-Lázár Péter médiakutató, Élet és Irodalom, 2006. január 20.)

A Sajtóalap lényege úgy foglalható össze, hogy a kereskedelmi médiumok adójából egy részt az állam, illetve a parlament elkülönít, a felpántlikázott pénzt pedig azokra a médiumokra költi, amelyek értéket teremtenek. Egy-egy szűk kör színvonalas igényeit elégítik ki, ezért veszteségesen működnek. (Zöldi László újságíró, Klubháló.hu, 2007. október 6.)

Még kormányon létre kellett volna hozni olyan nagy sajtóalapot, amely a helyi sajtót, valamint a politikai pluralizmust igényesen szolgáló sajtót pályázatokkal támogatja. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Mandiner.hu, 2017. november 24.)

Esetleg közös finanszírozási és elosztási projektekkel is kísérletezhetnének a függetlenek, ami nem könnyű feladvány, mert most az egymás közti verseny is ez ellen hat. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus az ellenzéki pártok médiapolitikájáról, Népszava, 2021. október 30.)

A sajtóalap célja a kisebb szerkesztőségek piaci kitettségének csökkentése. (Polyák Gábor médiajogász, SzabadEurópa.hu, 2022. március 31.)

A kormánypárti és az ellenzéki politikusok nyilvánosságszemléletéből egyelőre nem telik arra, hogy az adóforintjainkból pénzt szavazzanak meg az olyan Sajtóalapnak, amelyet nem az ő embereik irányítanak. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2022. június 10.)

A temetkezési egyesületek megkongatták a vészharangot. A halottak napjára időzítve adták közre, hogy tetemes veszteséget szenvedtek. A hozzátartozók hamvait tartalmazó urnákat a rokonság már nem föltétlenül a temetőben hantoltatja el. Vagy szétszórja egy közeli folyóban, vagy a kertjében temeti el, vagy pedig a nappali szobában tartja. Eme újsütetű „divatot” a temetésből élő cégek kegyeletsértőnek vélik, mert szerintük megakasztja a gyász feldolgozását. Az indoklással adósak maradtak, ettől persze még elgondolkozhatunk a jelenségen.

A témával foglalkozó cikkekből kirajzolódik, hogy gazdasági válsággal küszködő országunkban a koporsós temetések helyett az olcsóbb urnásokat választják a családok. A temetések ára ugyanis a legutóbbi fél évtizedben 60 százalékkal nőtt. A Központi Statisztikai Hivatal szerint egy koporsós temetés 400 ezer forintot kóstál, a hamvasztásos pedig 300 ezret. Tavaly szeptemberben búcsúztunk el az első feleségemtől, két gyermekünk anyjától, az ő temetése 600 ezer forintba került. Azóta feltűnően gyarapodott az urnák száma, melyek közül sok kerülte el a temetőt.

Egy fájó történetet eddig két okból nem írtam meg. Kilógott volna a nyilvánosság ügyeit boncolgató Médianaplóból, ráadásul röstelltem, hogy „kegyeletsértés” fordult elő a tágabb családunkban. Most viszont látom, amiről azt hittem, hogy egyedi eset, az bizony elterjedt. A múlt század ötvenes éveiben unokatestvéremmel együtt töltöttük a nyarakkat nagymamánknál, mert a szüleink dolgoztak, és az iskolai szünetben nem tudtak mihez kezdeni velünk. Később, már ifjú házasként sokat segített.

Kollégiumban laktam, és a menza kínálata nem elégítette ki kemény edzésekhez szokott szervezetemet. Ősztől tavaszig naponta kifutottam hozzá, a várostól öt kilométernyire lévő katonai bázisra, és hol zsíros kenyérrel kínált, hol ebéddel. Egy táplálkozási szakértő bizonyára edzésellenesnek tartaná ezt az étkezési kultúrát, a tízkilométernyi futások azonban olyan állóképességet eredményeztek, hogy a leghosszabb rövidtávon, 400 méteren országos középiskolai bajnokságot nyertem.

A hajdani segítséget a mögöttünk hagyott utolsó évtizedben azzal háláltam meg, hogy neki adtam az Orbántól kapott Erzsébet-utalványokat, és havonta még egy kis pénzt is utaltam az OTP-számlájára. Halálhíre azért nem lepett meg, mert rossz egészségi állapotban volt, ám az váratlanul érintett, hogy az egyik lánya hirtelen meghalt - későn diagnosztizált mellrákban. Több hét múltán sem érkezett értesítés arról, hogy mikor lesz a temetés. Felhívtam a testvérét, a vonal másik végén kényszeredett csönd.

Kiderült, hogy mindkét hozzátartozónkat hamvasztották, és a temetésre már nincs pénzük. Úgy gondolják, hogy a kertben, a legszebb fa tövében hantolják el az urnájukat. Az unokatestvérem létminimum alatt élt, elhunyt lánya fölötte, bár ő is máról holnapra. Megözvegyült férjének nincs tartaléka „a legdrágább váratlan költségre”. (Idézet egy tényfeltáró cikkből.) A testvére jobban szituált családban él, városi zöldövezetben, még kertjük is van, de az immár milliósra rúgó kettős temetést ők sem képesek kigazdálkodni.

Az a benyomásom, hogy a középosztály alsó rétege sem készült föl a koporsósnál kétségkívül olcsóbb hamvasztásos temetésekre. Remélem, hogy amit most, a halottak napjára írtam, az olvasók nem tekintik kegyeletsértésnek.  

Tíz mondat a temetésről és a temetőről

Temetőben nehéz titkolni azt az örömünket, hogy csupán látogatóban vagyunk itt. (Varga Mihály újságíró, Kecskeméti Lapok, 1994. április 14.)

Halottak napján élettel telik meg a temető. (Szemán László újságíró, Budapesti Reggel, 2004. október 30.)

Faludy György a temetésére azt kérte, fiatalok szerelmeskedjenek a fűben, miközben én zenélek. Ebből csak az utóbbi valósult meg. (Hobó - Földes László rockzenész, Napló, 2011. április 8.)

Mintha az ellenzéki pártok külön sírhelyért küzdenének a közös temetőben. (Kuncze Gábor volt SZDSZ-politikus, ATV, 2013. október 23.)

A szociális temetés nem végtisztesség, hanem a tisztesség vége. (Székhelyi József színész, Népszava, 2015. június 15.) 

Magyarországon kevesebb a keresztelő, mint a temetés. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, 2015. november 7.)

A temetés nem a végtisztesség-tétel pillanata, csak a nagypolitika rossz lelkiismeretének a performansza. (Szőcs Géza költő, az Orbán-kormány volt kulturális államtitkára, Irodalmi Jelen, 2017/október)

A temetés is show, csak az ember nem kap tapsot. (Fábry Sándor humorista, Fix TV, 2019. november 5.)

Sok zenész van, akit a színpadról temetnek. (Gryllus Dániel zenész, Magyar Hang, 2021. augusztus 20.)

 A temetés költségeit a jog szerint akkor is ki kell fizetni az arra kötelezett rokonnak, ha már régóta nem tartja a kapcsolatot, és nem örökölt semmit az elhunyt után. (Szalai Anna újságíró, Népszava, 2023. július 25.)

Halottak napja csak addig lesz a Földön, míg vannak élők is. (Bodor Pál író, Magyar Nemzet, 1989. november 1.)

A halottak már nem gondolhatnak a halálukra. (Méliusz József erdélyi író, A Hét, 1996. augusztus 2.)

Bármiben hiszel is, meghalsz; de ha semmiben sem hiszel, már élő-halott vagy. (Kertész Imre Nobel-díjas író, Nógrád Megyei Hírlap, 2002. december 24.)

Halottak napján élettel telik meg a temető. (Szemán László újságíró, Budapesti Reggel, 2004. október 30.)

A történész a halottakat faggatja, de az élőknek mondja el, amit megtudott. (Gerő András történész, Galamus.hu, 2012. július 27.)

A halottak napja nem a porladó hamvak, hanem az élő lelkek ünnepe. (Kövér László Fidesz-politikus, Vas Népe, 2016. november 7.)

Egy valamirevaló költő vagy halott, vagy halhatatlan. (Orbán János Dénes költő, Magyar Idők, 2018. július 14.)

A színházak sok élő színészt tekintenek saját halottjuknak. (Gálvölgyi János színész, Centrum TV, 2018. november 7.)

Brit tudósok szerint a halottak mozognak a földben. Nem nagy kunszt, nálunk szavaznak is. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2019. szeptember 15.)

Az ellenzék április 3. óta nem tesz mást, mint számolja halottait a csatatéren. (Jakab Péter volt Jobbik-politikus, Facebook.com, 2022. szeptember 3.)

A legutóbbi napokban Verebes István orbánozott és gyurcsányozott, Donáth Anna és Kunhalmi Ágnes dékázott, Ungár Péter momentumozott, Lázár János és Nagy Bandó András közlekedett, Hosszú Katinka pedig milákozott.

Tartozik Magyarországnak annyival, hogy elvégzi a munkát. (Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke Milák Kristóf olimpiai bajnokról, M4Sport, október 22.)

Nem véletlen, hogy a baloldaltól jobboldalig 1956-ot mindenki a magáénak érzi. (Soproni Tamás Momentum-politikus, terézvárosi polgármester, Facebook.com, október 23.)

Kristóf nem tartozik Magyarországnak, a sportvezetés pedig hálás lehet az eddig elért eredményeiért. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Instagram.com, október 24.)

Van még egy kiváló olimpiai bajnok úszó, aki 23 évesen fejezte be. Úgy hívják, Wladár Sándor. Ő sem tartozik senkinek. (Kárpáti Iván műsorvezető, Klubrádió, október 24.)

Milák lebegtet. (Bobory Balázs újságíró, Nemzeti Sport Online, október 24.)

Annál zöldebb program nem létezik, mint olcsón tömegközlekedést biztosítani. (Lázár János közlekedési miniszter, 444.hu, október 25.)

Az én pártom Miskolc. (Veres Pál miskolci polgármester, Klubrádió, október 24.)

Gyurcsány Ferenc a legnagyobb kommunista utódpárt vezetője. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, október 24.)

Az ellenzéki cicaharc magasabb sebességbe kapcsolt. (Szent-Iványi István volt SZDSZ-politikus, Facebook.com, október 25.)

A hiteles ajánlat akadálya a Demokratikus Koalíció. (Donáth Anna Momentum-politikus, ATV, október 26.)

Nem akarjuk a DK-t megölni. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Index.hu, október 26.)

Amíg az MSZP a szociáldemokrata mivoltát vitatja, addig a Momentum a hitelességét kérdőjelezi meg. Mintha mindenki a DK-hoz mérné magát.( Lakner Zoltán politológus, Népszava, október 26.)

Soha nem volt még ennél rosszabb a hangulat az irodalmi életben. (Krusovszky Dénes író, Magyar Narancs, október 26.)

Enciklopédikus műveletlenségében összekeveri az országokat. (Ágoston Hugó újságíró az Orbánt letörököző Trumpról, ÚjHét.com, október 26.)

„Orbán-Gyurcsány”, ennyi a magyar közélet. (Verebes István rendező, Magyar Hang, október 27.)

Minden döntésnek emberszaga van. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, október 27.)

A DK-t úgy tartják a hazugság közösségének, hogy közben logót kérnek tőlük több helyen, folyamatos alkuk keretében. (Ungár Péter LMP-politikus a Momentumról, Facebook.com, október 27.)

A Momentum nem szeretne a DK leányvállalatává válni. (Somogyi Zoltán politológus, Népszava, október 28.)

Kell-e valamilyen oltásra készülni? Milyenre? Mikor? Hogyan? (Szepesi András egészségügyi menedzser a lappangó Covid-járvány állami kezeléséről, Weborvos, október 28.)

A nyugdíjasok fele lassan csontot rág. (Bruck András író, Facebook.com, október 28.)

2000-ben még 45-70 perc volt a menetidő, felújítás után ezt sikerült 75 percre növelni. (Nagy Bandó András humorista a 37 kilométernyi Pápa-Csorna vasútvonalról, Újnépszabadság.com, október 29.)

Én egy antikommunista, lázadó diákmozgalomból jövök.

/A nyugatiakról/ Miért kéne közösködnöm velük a bajban?

Én például Merkel asszonnyal voltam éveken keresztül egyenlőtlen küzdelemben Dávidként ott, Góliáttal szemben arra kényszerítve, hogy harcoljak a német nyomás ellen.

Brüsszelben még sokat kell harcolni a magunkfajta, egyszerű vidéki legényeknek, akik két lábon állnak a földön.

Az ukránok a fronton nem fognak nyerni, az oroszok a fronton nem fognak veszíteni.

Semmilyen indokát nem látom annak, hogy mi pénzt küldjünk Ukrajnába.

A kínaiakkal való együttműködés vezérfonala gazdaságilag a zöldenergia.

Minden gyerek mindenkinek a magánügye, de ahogy szokták mondani a szociológusok, azért közjószág is, mert ha nincs gyerek, akkor az egész országgal lesz baj.

A nemzeti konzultáció arra való, hogy föltegyük a nagyon komoly kérdéseket, és az embereknek adjunk lehetőséget arra, hogy elmondják a véleményüket.

Minden döntésnek emberszaga van.

Orbán tegnap megküldte a selyemzsinórt Torgyánnak. (Bánki András újságíró, Világgazdaság, 2001. február 8.)

A selyemzsinór kiment a divatból. (Csurka István MIÉP-politikus. 2011. április 14.)

Selyemzsinórt a szultán küld a budai pasának. (Vári György publicista, ATV, 2014. november 6.)

Ha a „halálfutamban” a fogoly legyőzte a hóhért, csupán száműzetésben részesült. Ha vesztett, akkor már semmi se mentette meg a rettegett selyemzsinórtól. (Stvorecz Adrián újságíró, Origo.hu, 2016. április 5.)

Farkas Flórián selyemzsinór helyett kegyelmet kapott. (Czene Gábor újságíró, Népszava, 2017. május 26.)

A XXI. századi selyemzsinór azt jelenti, hogy aki elveszítette a miniszterelnök bizalmát, jobban teszi, ha visszavonul. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2021. február 20.)

Találgatunk, hogy elküldték-e a selyemzsinórt Borkai Zsoltnak. (Dudás Róbert Jobbik-politikus, ATV, 2021. szeptember 2.)

Ha valakit nem hívnak meg Kötcsére, akkor az selyemzsinórt jelent.(Barna Zsuzsa újságíró, ATV, 2021. szeptember 6.)

Gyurcsány selyemzsinórja meg is viselte Karácsonyt. (Bohár Dániel újságíró, 888.hu, 2022. szeptember 29.)

Csák, a miniszter megküldte Demeternek a selyemzsinórt. (Krusovszky Dénes író Csák János kulturális miniszterről és Demeter Szilárdról, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójáról, Magyar Narancs, 2023. október 26.)

Sosem gondoltam volna, hogy a kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2016. július 23.)

Semmi akadálya nem lesz, hogy Orbán Viktor útmutatásával és Lázár János irányításával Magyarországon megvalósulhasson a demokrácia legmagasabb foka, a diktatúra. (Bruck András író, Facebook.com, 2016. november 11.)

Orbán egyáltalán nem lehet biztos abban, mi lesz Trump véleménye Magyarországról, amikor megtalálja a térképen. (Seres László újságíró, hvg.hu, 2016. november 11.)

Trump nem tud Orbán lenni, mert az amerikai intézményrendszer erős. (Avar János újságíró, Facebook.com, 2018. november 29.)

/Grönland tervezett megvásárlásáról/ Elnökként is megmaradt ingatlanfejlesztőnek. (Horváth Gábor újságíró, Népszava, 2019. augusztus 19.)

Trump szellemi képessége belefér egy viszkispohárba. (Alexander Bródy amerikai magyar reklámguru, 2020. május 8.)

És holnap reggel Floridában ismét egyszerű adócsalóként ébred. (Berkó Pál újságíró, Facebook.com, 2021. január 20.)

A világ legbefolyásosabb trollja. (Puzsér Róbert publicista, HírKlikk.hu, 2021. február 1.)

/Orbán letöröközéséről/ Enciklopédikus műveletlenségében összekeveri az országokat. (Ágoston Hugó újságíró, ÚjHét.com, 2023. október 26.)

Ez a nyelvbotlás nem fér fel a kelekótya ingatlanmágnás világraszóló botrányainak százas listájára. (Balassa Tamás újságíró, Népszava, 2023. október 26.)