Nem vonzódom ama szavakhoz, amelyeket nem illik használni a nyilvánosság fórumain. A véletlen mégis úgy hozta, hogy a tegnapi bejegyzés után ma szintén úgynevezett csúnya szó a témám. Az történt, hogy innen mintegy nyolcezer kilométernyire egy magyar újságíró a számítógéphez ült, és tegnap reggel 7.23-kor lepötyögte: „Az egyik Gecit váltaná a másik.” Az Amerika Népszava szerkesztője és kiadója, Bartus László a nagy g-t Magyar Péternek szánta.
Cikkeiben hetek óta fejtegeti, hogy az Orbán-féle „fasizmuson” a NER-ből szalajtott politikus alig változtatna. Csupán Orbán nélkül képzeli el a rendszert. Most először használta azonban azt a kifejezést, amelyet O1G-jelenségként tartunk számon. Utánanéztem a mozaikszónak, és kiderült, hogy több mint kétszáz éves múltja van. 1814-ben bukkant föl egy mondásgyűjteményben. Számunkra meglepő módon még nem az ondót, a spermát, a szaporítóanyagot jelentette.
A Gergelyt becézték Geczinek. A XIX. századi novellairodalomnak volt is egy vonulata, mely a alsó középosztálybeli, barátságos, kissé együgyű, de „böcsületes” fiatalembereket tüntette ki e becenévvel. A következő évszázadban már nem föltétlenül cz-vel, hanem csak c-vel írták, és a szó mai értelmében használták. Része lett a köznyelvnek, bár a kocsmákban gyakrabban emlegették, mint a kávéházakban. A politikai szóhasználatba csupán 2015-ben, Simicska Lajos közvetítésével került.
Orbán Viktor ifjúkori barátja, majd gazdasági háttérembere a 2014-es választási győzelem után összekülönbözött az ország első emberével. Ám a csöndes szakítás után a nevén maradt a kormánypárti sajtó jelentékeny része, például a Magyar Nemzet, a Hír TV és a Lánchíd Rádió is. Az említett médiumok vezetői 2015 februárjában szinte vezényszóra lázadtak föl, és Simicskának néhány óra alatt kellett új vezetőkről gondoskodnia, hogy a három szerkesztőség a következő napon is a megszokott hangnemben szólaljon meg.
Ekkor, 2015. február 6-án délelőtt hagyta nyitva az újságírók elől sokáig elzárt telefonját. Egy korabeli értelmezés szerint két óra alatt több interjút adott, mint az előző két évtizedben. Szóba állt például a Hír24.hu munkatársával is. Nagy Józsefet a múlt század kilencvenes éveiben tanítottam a szegedi egyetemen, és tőle tudom, hogy Simicska Lajos eredetileg nem Orbán Viktort gecizte le. Az újságíró kérdésére elmondta, hogy még nem olvasta Bayer Zsolt Magyar Hírlapban megjelent cikkét.
A cikk mondandóját úgy foglalnám össze, hogy a kormánypárti publicista elismerte a gazdasági háttérember érdemeit a Fidesz működtetésében, amit azonban a szakítás után művelt, azt gyalázatnak tartotta. Erre reagált Simicska úgy, hogy ha csakugyan ezt írta Bayer, akkor adja vissza azt a néhány millió forintot, amit kölcsönzött neki. Majd első dühében gecinek is nevezte a publicistát. Ezután az újságíró azt firtatta, vajon minek véli a szerkesztők lázadását. Simicska a miniszterelnök akciójának vélte, és hozzáfűzte, hogy Orbán is g…
De hogy az utókorból is érzékeljük Simicska Lajos pillanatnyi hangulatát, az interjú végén mindenkit legecizett, aki csak élt és mozgott. Természetesen a gecizés váltotta ki a legnagyobb visszhangot, de nem a kormánypárti publicista és mindenki megbélyegzése, hanem a miniszterelnök nyilvános elmarasztalása. Ahogy a Vasárnapi Hírek 2016. november 26-án megjelent szerkesztőségi cikkében olvasható: „Simicska ezzel a négybetűs szócskával a végletekig profanizálta és deheroizálta Orbán Viktort.”
A geci pedig hivatkozási alap lett a politikai élet alsóbb szintjein is. Jellemző példáról számolt be a Délmagyarország című szegedi napilap 2016. április 5-én. Marosvári Attila önkormányzati képviselő indulatosan kérdezte a makói alpolgármestertől: „Mikor takarítjátok el innen ezt a nőt? Ez egy geci.” A polgármester asszonyra utalt, korántsem úriember módjára.
A becenév, majd a rosszallást kifejező köznyelvi megnyilvánulás immár a politikai beszéd szerves része. Nem teljesen függetlenül attól, hogy a világháló révén a politikai beszéd közeledett a köznyelvhez. Ráadásul úgy közeledett, hogy a köznyelvet használók közül sokkal többen nyilvánítanak véleményt a világhálón, mint annak előtte, a nyilvánosság hagyományos (papír alapú) fórumain. A bejegyzésem utáni összeállítás pedig azt sejteti, hogy az O1G mozaikszó polgárjogot nyert a kormánypárti sajtóban is. Hisz’ a benne lévő g akár géniuszt is jelenthet.
Tíz mondat a geciről
A geci egy állandó jelzője ennek a görénynek. (Simicska Lajos üzletember Bayer Zsoltról, Hír24.hu, 2015. február 6.)
Az Orbán Viktor is geci. Az is geci. Azt is leírhatja. (Simicska Lajos üzletember, Hír24.hu, 2015. február 6.)
És leírhatja, mindenki geci. (Simicska Lajos üzletember, Hír24.hu, 2015. február 6.)
Szaporítóanyagnak nevezett mindenkit, aki az útjába került. (Megyesi Gusztáv publicista Simicska Lajosról, Népszabadság, 2015. február 14.)
Simicska Lajos megöntözte spermával a közéletet. (Vágvölgyi B. András publicista, Vasárnapi Hírek, 2015. február 15.)
Orbán egy géniusz, az O1G ezt is jelenti. (Bencsik András újságíró, a Magyar Demokrata főszerkesztője, Echo TV, 2019. január 14.)
Az O1G korszakában vagyunk, és a G nem azt jelenti, hogy géniusz. (Péterfy Gergely író, ATV, 2019. január 18.)
Azzal a politikai tételmondattal, hogy O1G, nem tudok mit kezdeni. Nem vitaképes. (Demeter Szilárd kultúrpolitikus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Magyar Hang, 2019. március 29.)
Ha van igazi geci Magyarországon, az Magyar Péter. (Néző László újságíró, a Magyar Nemzet főszerkesztője, Hír TV, 2024. március 24.)
Az egyik Gecit váltaná a másik. (Bartus László újságíró Orbán Viktorról és Magyar Péterről, Amerikai Népszava, 2024. július 23.)
