A legutóbbi napokban Orbán Viktor minősített, Horn Gábor lázározott, Magyar Péter meghatározott, Lendvai Ildikó figurázott, Puzsér Róbert utcázott, Spiró György pedig szövegezett.

Magyarország az Unió fekete báránya, Brüsszel rémálma, az európai hazafiak reménye és a kereszténység végvára. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, június 9.)

Lázár a maga megosztó személyiségével legalább annyit visz, mint hoz. (Horn Gábor liberális politikus, Klubrádió, június 9.)

Az utcai jelenlét rendszerborító erő. (Puzsér Róbert publicista és tüntetésszervező, Hang.hu, június 10.)

Ez a rendszer elpusztít mindent, ami érték. (Ács Dániel újságíró, 444.hu, június 10.)

Ha Orbánnak mennie kell, akkor csakis annak lesz jövője, aki időben ellépett mellőle. (Unger Anna politológus, Jelen.media.hu, június 11.)

A feminista azt mondja: ha nő vagy, légy férfi. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, Facebook.com, június 11.)

Kikopik a magyar politikából a legnyugatosabb párt. (Magyari Péter újságíró a Momentumről, Válasz Online, június 12.)

Az állam nem növelte a normatívákat, és elvonta a bevételeinket. (Csőzik László, a 74 ezer lakosú Érd polgármestere, Klubrádió, június 12.)

A politikai-ideológiai szövegeket nehéz eladni a tömegeknek, szemben a mesével. (Spiró György író, Népszava, június 12.)

Elszaporodtak a csiklandós beszólások, politikai nyelvöltögetések a zenés bulikon, fesztiválokon. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, június 13.)

Az utcai fórumok koronázatlan királya. (Vogronics András publicista Lázár Jánosról, Kolozsváros.com, június 13.)

A propaganda akkor működik, ha van valóságalapja, amit föl lehet nagyítani, el lehet torzítani. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Klubrádió, június 13.)

A Fidesz már nem tud alkotmányos keretek közt győzni. (Béndek Péter publicista, Facebook.com, június 13.)

A fideszesek kezdenek kisebbségben lenni. (Ónody-Molnár Dóra újságíró, ATV, június 13.)

A fekete autó már régen megérkezett, csak most törvényalkotásnak hívják. (Odze György író, Élet és Irodalom, június 13.)

Ma már senki nem stoppol zoknit. (Háy János író, Litera.hu, június 13.) 

Szegény ember csirkét akkor evett, ha vagy ő volt beteg, vagy a csirke. (Vinkó József étkezéskutató, Magyar Rádió, június 14.)

Aki a mai magyar ugaron milliárdos, annak tényleg kérkednie kell a vagyonával? (Hamburger Béla publicista Mészáros Lőrincről, Hang.hu, június 14.)

 Navracsics még mondhat szépeket, de a Menczer- és Jeszenszky Zsolt-féle figurák ideje jött el. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, június 14.)

A választásig minden üzemzavarra rárepül a politika. (Magyarics Zoltán, a RegionalBahn.hu szerkesztője a MÁV-ról, Klubrádió, június 14.)

Ha én lennék a szövetség elnöke, nálam ő lenne a szövetségi kapitány. (Mezey György volt szövetségi kapitány Bognár Györgyről, a paksi focicsapat edzőjéről, Magyar Nemzet Online, június 15.)

A szó legrosszabb értelmében a kommunikáció nem más, mint propaganda. (Pető Iván SZDSZ-politikus, Hetek, 2003. november 14.)

Propagandáról diktatúrában szoktak beszélni. Ha a kormány eljárása nem tetszik, a demokráciában akkor is csak kommunikáció. (Kumin Ferenc politológus, ATV, 2012. március 7.)

A propaganda már nem eladja a politikát, hanem helyettesíti. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2015. szeptember 26.)

A propaganda a kommunikáció egyik formája. Az igazság helyett a hazugságot sulykolja. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2018. július 28.)

A propaganda kiszolgál, az irodalom megváltoztat. (Erdős Virág költő, 24.hu, 2020. július 5.)

A propaganda számára nem a hitelesség, hanem a hihetőség a lényeg. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, 2022. március 23.)

Propaganda, ha valamit sulykolnak. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2023. január 26.)

Magyar Péternek lassan el kéne árulnia, szerinte mit jelent az a szó, hogy propaganda. (Diószegi-Horváth Nóra újságíró, 444.hu, 2024. október 10.)

A propaganda hangsúlya naponta, a tartalma kéthetente változik. (Béndek Péter publicista a Rogán-féle gyakorlat sebezhetőségéről, Facebook.com, 2025. június 13.)

A propaganda akkor működik, ha van valóságalapja, amit föl lehet nagyítani, el lehet torzítani. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Klubrádió, 2025. június 13.)

 Nélkülünk, a Nyugat nélkül Ukrajna egy napig sem tudna talpon maradni.

Ha az ukránokat fölvesszük az Unióba, akkor fölvesszük a háborút is.

Nem akarjuk őket fölvenni.

/Az ukránokról/ Nem beszélhetnek velünk, magyarokkal magas lóról.

/A brüsszelitákról és a multikról/ Nem tudnak kivinni annyi pénzt, amennyit szeretnének.

Vissza a jogköröket a nemzetállamoknak!

Európában be van tiltva a nacionalista szó.

A beköltözőket a mi falunkban gyüttmentnek hívják.

A magyar faluval lakjuk be az országot.

Aki velem nem tud együttműködni, az senkivel sem tud együttműködni.

/Az interjú 26 percében a miniszterelnök 16-szor köszörülte a torkát./

A nyilvánossággal hivatásszerűen foglalkozó emberként nem föltétlenül világnézeti alapon osztályozom a közéleti személyiségeket. Azt nézem, hallgatom és olvasom, vajon a politikusok közül ki hogyan viselkedik az újságírók jelenlétében. Egyáltalán eltűri-e a nyilvánosság képviselőit ugyanabban a légtérben? Ezzel magyarázható, hogy a politikai értékrendem ellenére akadnak olyan baloldali és liberális politikusok, akiket ki nem állhatok. A másik oldalon pedig van legalább egy, aki az újságírókkal úgy bánik, mintha tisztelné őket.

Az a benyomásom, hogy Lázár János elfogadja, vagy legalábbis tudomásul veszi azt a felfogást, amelyhez tartom magam. Az újságírókat nem tekintem politikai aktivistának, és elismerem a választópolgárok ama jogát, hogy maguk helyett politikusokat válasszanak döntnökké. A képviseleti demokráciában pedig az újságírónak joga van ahhoz, hogy politikusokat faggasson. A nyilvánosság képviselői tehát veszik maguknak a fáradságot, hogy számon kérjék a politikusokon a döntéseiket. Amit ígértek a választási kampányban, abból mi valósult meg? S ha valamit nem sikerült megvalósítani, vajon ki a felelős a döntést eltorzításáért, kisiklásáért vagy kisiklatásáért?

Kancelláriaminiszterként Lázár új, mindenki másétól eltérő stílust honosított meg az úgynevezett kormányinfókon. Amidőn pedig a kormányfő fejére nőtt, és Orbán várakozási állományba helyezte, a Hódmezővásárhely és Szeged közti vasúti pályán, valamint a mezőhegyesi ménesbirtokon hasznosította a szervezőkészségét. 2022 óta ismét miniszter, az egymáshoz nem túl közel álló két tárcát, az építési és közlekedési ügyet kapta. A feladat megoldhatatlan, mert két embert kíván.

Ráadásul az egyik a fejlődés motorja (és a korrupció melegágya), a másik pedig attól van pénz szűkében, mert a kormányzat a műutakat részesítette előnyben a vasúttal szemben. Holott környezetvédelmi okból érdemesebb lett volna a MÁV-nál hagyni a pénzt. Ilyenkor nyáron fölhevülnek a sínek és késnek a szerelvények. A fél ország követeli Lázár János lemondását, miközben ő előrehozott választási kampány keretében járja végig az ország másik felét. Föláll egy sámlira vagy egy kerti padra, maga mellé hívja a választókörzet kormánypárti országgyűlési képviselőjét és az adott kisváros polgármesterét. Úgy két-háromszáz helyi és környékbeli lakos kérdéseire válaszol.

Az előtte elmondott beszéd nagyjából ugyanaz, legföljebb a település neve változik benne. Ez utóbbit a szónok sosem téveszti el, és a kommunikációs stábja arról is gondoskodik, hogy mondandójában legyenek helyi mozzanatok. Csak olyasmit ígér, amit képes betartani. S ha már döntött, akkor a motívumokról is beszámol. Majd a kérdéseket csokorba gyűjti, és azoknak is válaszol, akik hangsúlyozzák, hogy nem az ő értékvilágát képviselik.

Összefoglalva: szónokként nemcsak a kormány álláspontját képviseli, hanem túl is lép rajta. Például a pedofília esetében visszahozná a halálos ítéletet. Ez ugyan ütközik az Európai Unió értékítéletével, de szemlátomást, fülhallomást kedvező visszhangra lel a kisvárosi közegben. A kérdésekre adott válaszokban viszont merészebb az elvbarátainál. A szó szoros értelmében rendhagyó feleletei azt sejtetik, hogy felőlem nézve pozitív értelemben is előbbre lát. Nemcsak a kormánypárt válságát érzékeli, hanem az ebben rejlő lehetőséget is egy Orbán utáni Orbán-korszakban. Kimondom helyette: a miniszterelnöki pozíciót vagy egy erős ellenzéki párt elnöki szerepét.

Ismerős az országos hakni, ismerős az átlagostól kétfajta értelemben is eltérő szöveg, ismerős a testbeszéd. 2004 elején, az olimpia előtt néhány hónappal az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter egyik bizalmi emberét sportminiszterré nevezte ki. Gyurcsány Ferenc vállalta a feladatot, bár az anyagilag gyöngén eleresztett élsport visszafogott szereplésre számíthatott azon a fránya olimpián. A pályakezdő miniszter délelőtt mégis sportintézményeket látogatott. Hosszú nadrágban és rövid ujjú ingben fölment a gyűrűre és a bordásfalra, a fejjel lefelé-fényképekhez interjút is adott a területileg illetékes napilap munkatársának. A megyei nyilvánosság meghódítása után pedig délután leült a regionális társadalomba beágyazódott szocialisták helyi vezetőivel.

A miniszterelnök leváltotta a koalíciós kormány egyik liberális miniszterét. Számított az erősebbik kormánypárt támogatására, ezt azonban nem kapta meg, mert a vidéki Magyarországot már meghódította a sportminisztériumba száműzött trónkövetelő, és a megyei pártvezetők a kormányfő ellen fordultak. A többit már tudjuk. Természetesen a történelmi párhuzam nem minden részlete fedi egymást. Annyi azonban mégis nyilvánvaló, hogy mindkét esetben a miniszterelnök jóvoltából országjárásra indult a kormányfő talán legtehetségesebb munkatársa. Aki akkor is, most is a szónoki képességével és az őszinteségével magának is nyilvánosságot teremtett. Jól jöhet majd akkor is, ha a főnök helyzete megrendül.

A kérdés csak az, hogy jövőre esetleg az Orbán nélküli orbánizmust ki veszi a nevére. A luxizó kullancsok ellen harcoló Lázár János vagy a korrupciós hálózatot felgöngyölítő Magyar Péter?               

Tíz mondat Lázár Jánosról

Gyanúsan utód-szaga van. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2015. szeptember 26.)

Az Orbán utáni világra készül. (Gulyás Balázs publicista, ATV, 2019. december 18.)

Ha Lázár János tehetné, már rég leváltotta volna Orbán Viktort. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2023. március 27.)

A miniszter úr bejelentkezett Orbán Viktor helyére. (Magyar Péter tiszapárti politikus, ATV, 2024. december 10.)

Ha a Fidesz tartalmi és személyi megújulásban gondolkodna, a mai vezetői közül egyedül Lázár János látszik alkalmasnak ennek megjelenítésére. (Török Gábor politológus, törökgáborelemez.blog, 2025. május 19.)

A Fidesz Orbánnal már nem nyerhet, Lázárral meg soha nem nyerhet. (Kardos András publicista, Facebook.com, 2025. május 23.)

Van a Fidesznek egy lakmuszpapírja. Lázár Jánosnak hívják. (Dömsödi Gábor újságíró, YouTube.com, 2025. május 29.)

Ő egy hirtelen haragú ember. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, YouTube.com, 2025. június 5.)

Ne mávozzál, távozzál! (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, 2025. június 8.)

Lázár a maga megosztó személyiségével legalább annyit visz, mint hoz. (Horn Gábor liberális politikus, Klubrádió, 2025. június 9.)

Mi cselekszünk. 

Megszerveztük a hazafias jobboldalt.

Elsöpörtük a baloldalt.

Kerítést építettünk.

/A migránsokról/ Inkább fizetünk, mint hogy egyet is beengedjünk.

Brüsszel vért hány.

Mi nem akarunk meghalni Ukrajnáért.

A nagy globális cégek kifosztottak bennünket.

/Magyarországról/ Tizenegy millió állampolgár, szerény GDP, mérsékelt katonai tűzerő.

Magyarország az Unió fekete báránya, Brüsszel rémálma, az európai hazafiak reménye és a kereszténység végvára.

/Elhangzott a patrióták franciaországi nagygyűlésén./

Magyarország mindenkori miniszterelnöke a nyilvánosság első számú kedvezményezettje. Orbán Viktor különösen az, szinte minden megnyilvánulásának hírértéket tulajdonítanak azok a fránya szerkesztők. Nemcsak annak, amit mond, hanem a testbeszédének is. A kormánypárti nyilvánosság fórumain például annak, ha egy felcsúti focistát szerződtet a legjobb angol klubcsapat, és ezt a miniszterelnök üdvözli a közösségi üzenőfalán. Az ellenzéki sajtóban pedig annak, hogy ülve is zsebre teszi a kezét.

A magam módján dokumentálom a miniszterelnököt, a péntek reggeli rádióinterjúkból ki-kiemelem tíz mondatát. Ennyit mindig lehet, mert Orbán rutinos beszélő, és a gondosan megtervezett interjúkban nem nehéz lelni olyan mondatokat, amelyek várnak az utókor értékítéletére. Azon viszont érdemes eltűnődni, hogy a 7.33-tól 7.59-ig tartó beszélgetésekben az idén egyetlen mondatot se találtam, amely átörökíthető lett volna a rendszerváltás óta gyűjtött szállóige-válogatásomba. Holott a mintegy háromezer szállóige-gyanús gondolatból félszáz való Orbán Viktortól, és ezzel az élmezőnyben foglal helyet.

A gyűjteményben két mozzanatot vettem észre. Az egyik az, hogy szállóige-szempontból az ellenzéki politikus mindig termékenyebb, mint a kormánypárti. Az utóbbinak, pláne ha kormányfő, vigyáznia kell minden szavára. Az óvatosság megakadályozza abban, hogy elengedje magát, és olyasmivel rukkoljon elő, melyre a fél ország fölkapja a fejét. Ez a kettősség Orbánra is jellemző, és elég régi miniszterelnök ahhoz, hogy a szállóigés mérleg a benne lakozó ellenzéki politikus oldalára billenjen. Utoljára 2024 februárjában jegyeztem fel tőle szellemes mondatot.

A második figyelemre méltó mozzanat az, hogy az azóta eltelt csaknem másfél évben megszaporodtak a nyilvános szereplései. Minél inkább uralja az országot, annál több témában igyekszik szakértő képzetét kelteni. Futószalagon gyártott interjúi és beszédei inflálódtak, a gyakoriságuk révén veszítettek a jelentőségükből. Erről árulkodik néhány szám is. Az idén 21 rádióinterjújáról készítettem tíz-tízmondatnyi emlékeztetőt a blogomat olvasók számára. Ezeket a beszélgetéseket 9491-en kísérték figyelemmel, vagyis átlagosan 452-en.

E szám úgy jött ki, hogy akadt köztük hat összeállítás, amelyet nem vettek át az utánközlő portálok. Márpedig a digitális ismeretségi körömben Orbán nem örvend túl nagy népszerűségnek, ezzel magyarázható a 44-es, 51-es, 58-as, 63-as, 68-as és 78-as olvasottság. Ez olyan adottság, amely óhatatlanul lehúzza a buborékomon kívüli olvasottságot. Csakhogy az utánközlő portálok között akadnak kormánypártiak is, amelyek mostanában mintha gyorsabban vennék le az Orbán-összeállítást.

Azt gyanítom, hogy országunk első embere már nem hozza azokat a számokat, amelyek nélkül a portál kevesebb hirdetéshez jut. Feltűnő, hogy az év eleje óta fokozatosan csökken a kormányfői interjúk olvasottsága. S még egy adatsor: miközben Orbán Viktor válogatott interjú-mondatait átlagosan 452-en olvasták, Navracsics Tiboréit 729-en, Lázár Jánoséit pedig 728-an. Az Orbán-interjúkat hallgatva figyeltem föl arra is, hogy a nyilvánosság első számú kedvezményezettje gyakran köszörüli a torkát.

Január elseje óta péntek reggelenként 296-szor, vagyis 108 másodpercenként krákogott.  Először azt hittem, hogy a cirákolás, harákolás, hertyegés, kerregés afféle tikkelés, és idegrendszeri okra vezethető vissza. Most már máshol keresem a magyarázatot. Ha ugyanis a miniszterelnök évértékelőn vagy állami ünnepségen beszédet olvas föl, akkor a legritkább esetben köszörüli a torkát. Ami azt sejteti, hogy tudomásul veszi, ha a Magyar Rádió munkatársa a hallgatóknak azt is elmondja, mi rejlik a kérdés mögött. E szakmai követelmény teljesítése azonban idegesíti, hisz’ a 26 perces adásidőből a neves interjúalany kevesebbet kap, mint amennyi járna neki.

Az is megfordult a fejemben persze, hogy egyszerűen csak készül a következő válaszra. Miközben a rádiós beszél, ő rendezgeti a jegyzeteit, keresi azt a gondolatmenetet, amelyet a spontánul elhangzó kérdésre válaszol majd, kortyol egyet a pohárnyi vízből, és a biztonság kedvéért még köszörül is néhányat a torkán. Mégsem ő tartja az országos csúcsot. Huszár Tamás, aki a beszélgetős műsorokban „óbudai libernyáknak” nevezi magát, 2022. február 10-én, a Klubrádióban tíz perc alatt 40-szer krákogott.

De van még valaki, aki őt is lekörözi. Raskó György volt MDF-politikus, aki manapság agrár-közgazdászként penget ellenzéki húrokat, azzal rí ki a nyilvánosan krákogók közül, hogy a torokköszörülést összemossa a kimondandó szó elejével. Gyakorlatilag rácirákol a mondat első szavára, ám a félig-meddig elnyelt harákolás így is érzékelhető a vájt fül számára. E trükköt tanulta el tőle Orbán Viktor. Sikerült is tíz alá csökkentenie a krákogást. És még mondja valaki, hogy a hatalom teljében nem képes tanulni egy ellenzéki politikustól.          

A legutóbbi napokban Orbán Viktor fővárosozott, Semjén Zsolt belsőzött, Navracsics Tibor antiluxizott, Lázár János tüzezett, Magyar Péter lázározott, Mészáros Lőrinc pedig magyarpéterezett.

Az, hogy milliárdos vagyok, az egyszerűen tény. Önök mégis újra és újra meglepődnek azon, hogy ennek megfelelő színvonalon élek. (Mészáros Lőrinc nagyvállalkozó, Index.hu, június 2.)

Földbe állt a gazdaság, mint a gerely. (Szegedi Dezső publicista, Mérce.hu, június 2.)

Ide vezet a poloskázás, a hergelés, a Harcosok Klubja, Menczer Tamás és más közéleti heccelők tevékenysége. (Odze György író a Jeszenszky Géza elleni merényletről, Facebok.com, június 2.)

Apám évek óta a sátánt szolgálja. (Jeszenszky Zsolt publicista, PestiSrácok, június 3.)

Még leginkább ő érzi, hogy itt mi folyik. (Kardos András publicista Puzsér Róbertről, Facebook.com, június 3.)

Tiborcz fő cége, a BDPST két éve egyre több bevételből csinál egyre kevesebb profitot. (Madzin Emília újságíró, Telex.hu, június 4.)

A külső ellenségeinkkel még csak megküzdünk valahogy, ha a belső ellenséget féken tudjuk tartani. (Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, KDNP-politikus Szarvason, Beol.hu, június 4.)

A feladathoz jobb az egymilliós tömeg, mint a százezres. (Tömpe István publicista a rendszerváltásról, Népszava, június 4.)

A többség azt szereti, aki könnyű álmot ígér. (Tanács István újságíró, Facebook.com, június 5.)

Az egész NER „kullancs” az országon. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, június 5.)

Árt a Fidesznek. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, közigazgatási és településfejlesztési miniszter a luxizásról, YouTube.com, június 5.)

Nem úsztuk meg, hanem csak haladékot kaptunk. (Czene Gábor újságíró az átláthatósági törvénytervezet elnapolásáról, Népszava, június 6.)

Nem lehet félig elmenni. Én becsuktam az ajtót. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Facebook.com, június 6.)

Budapest többet kap az országtól, mint amennyit ad neki. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, június 6.)

A túlsúly nagyobb probléma, mint az éhezés. (Weil Zoltán egri újságíró, Klubrádió, június 7.)

A krumplileves nem robban. (Puzsér Róbert publicista, YouTube.com, június 7.)

Ez a merénylet mindenkit megsebzett, akik élhető, erőszakmentes Magyarországot kívánnak maguknak. (Kőbányai János író a Jeszenszky-ügyről, MúltésJövő.hu, június 7.)

Kapom a baráti és az ellenzéki tüzet. (Lázár János Fidesz-politikus, közlekedési miniszter, Telex.hu, június 7.

A beindulóban lévő ki- és beszólogatás leginkább a szétcsúszást jelzi. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, június 7.)

Mintha valami belső erjedés, széttagolódás indult volna el a kormánypártban. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, június 8.)

Ne mávozzál, távozzál! (Magyar Péter tiszapárti politikus Lázár Jánoshoz, Facebook.com, június 8.)

Magyar Péter jóvoltából ismét tűnődhetek a közösségi média furcsa és elgondolkoztató jelenségéről. Arról, hogy akik például a Facebook üzenőfaláról érkeztek a nyilvánosság hagyományosabb és előkelőbb fórumaira, a könnyen odavetett vendégszövegek kedvéért hajlamosak megfeledkezni az idézőjelről és a jól hangzó mondás szerzőjéről. Márpedig a parlamenten kívüli ellenzék vezetője hetvenkét órán belül kétszer is vétett az íratlan szabály ellen.

Először június 2-án, amikor az ország leggazdagabb emberének elkönyvelt Mészáros Lőrincnek írt nyílt levelet. Idézőjel nélkül idézte Esterházy Péter híres és kissé átalakított mondását, miszerint ’Egy bizonyos szint felett nem megyünk egy bizonyos szint alá.’ Három nap múlva pedig (tegnap délután) Bolgár Györgynek adott interjút, és ezt fejtegette az ellene karaktergyilkossággal próbálkozó kormányzati propagandagépezetről, megint csak idézőjel nélkül: ’Éppen hazudoznak reggel, délben, este, minden hullámhosszon.’

Ha tegnapelőtt találtam mentő körülményt a közösségi média világából érkezett közéleti személyiségeknek, akkor most nem változtathatom meg az álláspontomat. Mindazonáltal elvileg is maradnék annál, hogy bizonytalan egy szállóige eredete. Hiába veszi nevére egy közismert személyiség, mert tetszik neki, és alkalmilag szüksége van rá, a művelődéstörténeti nyomozás kiderítheti, hogy több száz vagy akár egy-kétezer évvel ezelőtt már mondta valaki. A jól hangzó szállóige szövevényes áttételek révén jutott el ahhoz, aki a XXI. században és a közösségi médiában tette a magáévá.

A nyilvánosság könnyű műfajában a bejegyzők (bloggerek) és a hozzászólók (kommentelők) ritkán bajlódnak a filológiai pontossággal, jószerivel nem is tudják, hogy van ilyesmi. Akkor kerülnek bajba - és óhatatlanul a tollam hegyére -, ha átlépnek egy másik közegbe, ahol már számít az idézőjel és az eredeti szerző hiánya. Nos, Magyar Péter rövid időn belül másodszor ékeskedik idegen tollal, ezt azonban két okból se nevezném plágiumnak.

Mitológiai értelemben csupán Ádám ősapánk vélhető olyannak, akinek még volt eredeti gondolata. Mi, a leszármazottjai csupán ismételgetjük, árnyaljuk és finomítjuk. A visszafogottság másik oka, hogy a nyilvánosság könnyű műfaját elnehezítenék az idézőjelek és a vendégszövegek zárójelben megnevezett szerzői. Magyar Péteren persze legalább annyi számon kérhető, hogy ugyanezt a trükköt már tavaly is alkalmazta.

Áprilisban szintén a Klubrádiónak adott interjút, és ezt mondta a kormányzati propagandagépezetről: „Hazudnak reggel és este, minden hullámhosszon.” Májusban pedig Kecskeméten beszélt ugyanerről, hasonlóképpen. Ha tehát a Rogán-féle boszorkánykonyhát hozza szóba a nyilvánosság valamelyik fórumán, akkor óhatatlanul ugyanazt a gondolatmenetet ismételgeti. Mindhárom mondásában van egy közös szó, a hullámhossz. Azt sejteti, hogy a tiszapárti politikus történelmi felkészültségéből telt volna a szerző megnevezésére.

Örkény Istvánt a Szabad Kossuth Rádió igazgatója kérte föl, hogy 1956 őszén írjon egy jegyzetet az első adásnap elé. Így született október 30-án a sokat emlegetett mondat: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” A szállóige legújabb kori történetében azonban van egy csavar. Magyar Péter akár Gyurcsány Ferencet is idézhette volna.

A nagy hírre vergődött őszödi beszédben ez hangzott el: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” (Népszava, 2006. szeptember 18.) A Gyurcsánynak tulajdonított szerzőségre utal egy nyelvészi megfigyelés. Balázs Géza szerint „A miniszterelnök elferdítette a híres szállóigét, megbontotta a nyelvi hagyományból fakadó sorrendet (reggel, éjjel, este). A politikusok, újságírók, bloggerek pedig számos változatban ferdítették tovább.” (Magyar Nyelvőr, 2012/2.)

Örkény István ugyebár az éjjelt a nappallal társította. Gyurcsány Ferenc rögtönzött a balatonőszödi kormányüdülőben, beszédéhez a kommunikációs stáb szállított történelmi és irodalmi támpontokat, például az ötvenhatos szállóigét is. Ő azonban más sorrendben említette azokat a fránya napszakokat. Ez a ’reggel, éjjel meg este’ ismétlődik Donáth Anna Momentum-politikusnál és Magyar Péternél. Ráadásul majdnem teljesen ugyanezt a sorrendet választotta Pottyondy Edina is. (Az idézetek a bejegyzésem utáni összeállításban olvashatóak.)

A jelek arra utalnak, hogy a hatvanas Gyurcsány Ferenc még tudta: Örkény István a szállóige szerzője. Kár, hogy az idézőjelet elfelejtette kitenni, és az írót megnevezni. Az egy nemzedéknyivel fiatalabb polikusok és influenszerek viszont már nem biztosak Örkény elsőségében. Inkább Gyurcsányban látják a szerzőt, bár sem az író, sem a volt miniszterelnök nevét nem említik. Azon tűnődöm, vajon mentségükre szolgál-e, hogy előbb használták a jelöletlen vendégszövegektől hemzsegő közösségi médiát, mint hogy politikára vagy publicisztikára adták volna a fejüket.      

Tíz mondat az 1956-os szállóigéről

A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. (Örkény István író, Szabad Kossuth Rádió, 1956. október 30.)

Kedden, október 30-án délután 5 órakor megszólalt a budapesti Kossuth Rádió: „Itt a Szabad Kossuth Rádió, Budapest! Kedves hallgatóink, ebben az órában új fejezetet nyitunk a magyar rádiózás történetében. A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. (Kádár Zsófi újságíró, Új Hevesi Napló, 2001/10.)

Örkény István fogalmazta meg a Szabad Kossuth Rádió forradalmi bizottságának önkritikus, bűnbánó nyilatkozatát…: „A Rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” A szöveg az 1956 utáni évtizedekben szájhagyományként terjedő legendaként élt tovább. (Standeisky Éva történész, Mozgó Világ, 2005/1.)

Örkényre ugrom, tán mert éppen kijöttem a körúton a róla elnevezett könyvesboltból. Felfedezés: nem tudtam, hogy tőle származik az ’56-ból való, ezernyi alakban idézett mondás: „hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon”, mármint a rádió. (Almási Miklós filozófus, Mozgó Világ, 2019/7-8)

Aki a magyar kormány idő előtti leváltását ígéri, az hazudik. Reggel, éjjel meg este. (Donáth Anna Momentum-politikus, 24.hu, 2023. február 4.)

Hazudnak reggel, délben meg este. (Pottyondy Edina influenszer a kormányzati propagandagépezetről, YouTube.com, 2024. április 2.)

Hazudnak reggel és este, minden hullámhosszon. (Magyar Péter tiszapárti politikus a kormányzati propagandagépezetről, Klubrádió, 2024. április 26.)

Három hónapja hazudnak rólam, reggel, délben meg este, minden hullámhosszon. (Magyar Péter tiszapárti politikus a kormányzati propagandagépezetről, KecsUp.hu, 2024. május 22.)

Zúdult a propaganda éjjel és nappal, minden hullámhosszon. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, 2025. május 17.)

Éppen hazudoznak reggel, délben, este, minden hullámhosszon. (Magyar Péter tiszapárti politikus a kormányzati propagandagépezetről, Klubrádió, 2025. június 5.)

Magyarország a nemzetközi támadások középpontjába került.

Szerencsére nem vagyunk már magányosak.

A washingtoni gyors megérkezett Varsóba.

Magyarországon 16 éven keresztül sikerült tartós kormányzást létrehozni.

KDNP-Fidesz kormányzás van.

Építik a bábkormányt.

A Tisza és a DK is nyíltan ukrán párti szervezet.

Budapest többet kap az országtól, mint amennyit ad neki.

Nyakig ér a korrupció a városban.

A megvédeni magunkat azt jelenti, hogy megmarad az, amink van.

/Az interjú 26 percében a miniszterelnök 8-szor köszörülte a torkát.)

Annyit nem mozdultam jobbra, mint amennyit a Fidesz.

Volt olyan időszak, amikor középen voltam, ma pedig meglehetősen a szélen vagyok.

Az én mai világképem talán más, mint a Fudesz fő üzenetei.

Nincsenek olyan céljaim, hogy miniszterelnök legyek.

/Orbán követőiről/ A konzervatív liberalizmustól a nemzeti radikalizmusig húzódó tábor.

Szerintem nem lesz kormányváltás.

Ma a Tisza Párt egy médiajelenség.

Babára vagy labdára? A politikában mindig a labdára kell menni.

A luxizás árt a Fidesznek.

/A láthatósági törvénytervezetről/ Belefér az, ami az átláthatóságról szól. A vegzálás nem fér bele.