Csekély visszhangot keltett Gyurcsány Ferenc bejegyzése a miniszterelnökről. Négy napja a volt kormányfő pontokba foglalta, miért tartja nácinak hivatalban lévő pályatársát. Megengedi azonban, hogy történelmi ismereteink alapján azonosíthatjuk Orbán Viktort a korlátlan hatalomgyakorlás mediterrán (mussolinis) vagy német (hitleres) változatával.

A műsorvezetők szóba hozták a szokatlan hangnemű minősítést, a politikusok és politikai elemzők viszont kényelmetlenül fészkelődtek. Egy alkotmánybírósági határozat szerint a közéleti szereplők többet kötelesek elviselni, mint a köznapi tudat szférájában élő emberek. De a lenácizás és a lefasisztázás nincs-e túl az írott és íratlan szabályokon? Erre nincs kiforrott válaszom, azt viszont érzékelem, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország két rangidős politikusa kölcsönösen utálja egymást. Ennek eltérő módon adnak hangot.

Gyurcsány senkinek sem engedi át a minősítést. Először 2001-ben, még csak vállalkozóként említette Orbán miniszterelnököt, utoljára a múlt szombaton. Közte pedig 175-ször. A jelenlegi kormányfő a legritkább esetben ejtette ki Gyurcsány nevét, eddig nyilvános helyen 13-szor. Minősítését az embereire bízta, ezt nevezik gyurcsányozásnak. Az eltérő módszerek ellenére abban hasonlítanak egymásra, hogy a másik jellemzésével perszonifikálták (megszemélyesítették) a közbeszédet. Az a benyomásom, hogy mérgező módon.

A volt miniszterelnök úgy minősítette Orbánt, hogy az olvasó ne nagyon érthesse a mondandóját. Azzal nyilasozta le, hogy Szálasi Ferenc tisztségében nevezte meg. Úgy nacionalistázta le két idegen szóval, hogy a nacionalizmus az etnikum összefogására irányuló kísérletet jelenti, virtigli jelzője pedig a tősgyökerest. Az ártány régies, paraszti életből való kifejezés, és kevésbé sértő, ha nem tudjuk, hogy herélt disznót jelent. A briganti csirkefogót, gazfickót, gonosztevőt, rablót, útonállót - a legutóbbi kifejezést Gyurcsány később külön is használta.

Vajon látta-e Tarantino Becstelen brigantik című filmjét? Az amerikai rendező egy zsidó különítménynek állít emléket, amelynek tagjai a Wehrmacht hátországában pusztították a nácikat és a fasisztákat. Az igazi kérdés persze az, hogy ha Gyurcsány Ferenc 2013-ban még nem tartotta fasisztának Orbán Viktort, 2022-ben hogyan jutott el a miniszterelnök lefasisztázásához.

Nagy hírre vergődött őszödi beszédében utalt arra, hogy ha már nem lesz rá szükség, akkor „Írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról.” Lehet, hogy a pontokba szedett Facebook-bejegyzéssel készíti elő a visszavonulását? Lehet, hogy holmi szakácskönyvek helyett végre megírja azt a súlyos könyvet, amelyben helyet szorít egy Orbánról szóló fejezetnek is? 

Tíz Gyurcsány-mondat Orbán Viktorról

Orbán nemzetvezető úr. (Kapcsolat, 2010. szeptember 4.)

Virtigli nacionalista lett. (Facebook.com, 2012. február 7.)

A miniszterelnök egy felelőtlen ártány. (YouTube.com, 2012. szeptember 15.)

Az önkény embere, de nem fasiszta. (Hírháttér.com, 2013. május 13.)

Aki kizárólag hatalomra tör, az diktátor. (InfoRádió, 2018. március 27.)

Politikai gazember. (ATV, 2019. február 9.)

Becstelen briganti vagy. (Facebook.com, 2019. május 7.)

Görcs rángatta útonálló. (Facebook.com, 2020. május 5.)

Orbán tényleg náci. (Facebook.com, 2022. november 26.)

Esetleg fasiszta? (Facebook.com, 2022. november 26.)

Társaival együtt Lukács Csaba a Simicska-féle Magyar Nemzet romjain hozta létre a Magyar Hangot. Ő felel az előállításért, a 7200 példányban elkelő hetilap fél évtizede tartja a frontot. S mert a lapigazgató Erdélyből érkezett, a minap kitért a szűkebb pátriában megjelenő újságokra is: „Október közepén bejelentették, hogy nincs többé print, de az online-ban minden marad a régiben.”

Elismerte, hogy „a print visszaszorulása világjelenség”, mégis átgondolatlannak véli az Orbán-kormány erdélypolitikáját, ha már „több mint 7 milliárd” forintot áldozott a magyar nyelvű sajtó felvásárlására. Okfejtését a Nagyváradról áttelepült Szele Tamás gondolatával keretezem: „A kormány először megvette a javát, aztán tönkretette, most meg kidobja.” (Forgókínpad.blog, 2022.07.28.) Nézőpontjukból amatőrnek hat az Orbán-kormány pénzszórása. Jómagam arra jutottam, hogy a kormányzat simán „eléget” néhány tízmilliárd forintot. Látszólagos következetlensége mögött ugyanis a politikai haszonszerzés szándéka rejlik.

Ama hét és félmilliárd forintnyi közpénz sorsához adalék, hogy a kormányzat 2018-ban megalapította a KESMA rövidítésű nonprofit vállalkozást. Vezetői szerint a 472 cég tulajdonosai önként és ingyenesen ajánlották fel médiumaikat a haza oltárán. Például a 18 megyei napilap piaci értékét 30 milliárd forintra becsülték a gazdasági újságírók. A bejegyzésem utáni összeállításból kiviláglik, hogy legalábbis az Amerikából hazatelepült Andy Vajna megkapta a 6 milliárdra taksált média-portfólió ellenértékét. Miért ne feltételezhetnénk ugyanezt a többi "önzetlen" üzletemberről is?

Az összehangolt (gleichschaltolt) megyei lapok jelentős szerepet játszottak a 2019-es önkormányzati választásban. A kistelepüléseken élő, idős és kevésbé iskolázott választópolgárok hittek a vidéki társadalomba beágyazódott újságoknak. Majd a KESMA megszüntette a minden hétköznapra jutó mellékleteket, amelyek olvashatóvá tették a központi propagandagépezett egyhangú, de a műfajából adódóan következetesen sulykolt politikai üzeneteit. Azóta a 270 ezres példányszám 200 ezerre esett vissza, a bulvárral dúsított online-változatok azonban virulnak.

Ugyanez ment végbe az erdélyi magyar sajtóban is. Az Orbán-kormány égette a pénzt, mert az érdekei ezt kívánták, a győzelem után pedig becsukta az offline boltot. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a szórványban és más okok miatt a Székelyföldön nagyobb igény van a hagyományos sajtóra, mint a vidéki Magyarországon.

Tíz mondat az Orbán-kormány nyilvánosságszemléletéről

Az Erdély felé fordulás egyre nyilvánvalóbban a haszonszerzésről szól. A kebelbaráti szeretet mögött olcsó politikai stratégiák állnak. (Székely Csaba drámaíró, Vasárnapi Hírek, 2013. szeptember 22.)

Aki azt gondolja 2016-ban, hogy egy printmédium lététől függ a politikai napirend, az a 90-es években ragadt. (Csepreghy Nándor miniszterelnökségi államtitkár, 24.hu, 2016. október 10.)

Közérdek fűződik Magyarországon a print és nyomtatott médiakultúra megmentéséhez és a helyi, különösen a megyei nyilvánosság fórumainak hosszú távú megmaradásához. (Magyar Közlöny a KESMÁ-ról, 2018. december 4.)

Én a Mediaworkstól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna filmmenedzser, a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)

A nyomtatott lapok iránti igény drasztikusan csökkent, ezért azt is vizsgáljuk, hogyan érdemes a hírlapterjesztést megtartani. (Schamschula György, a Magyar Posta vezérigazgatója, Magyar Nemzet, 2019. november 9.)

A KESMA gyakorlatilag bekebelezte a vidéki sajtót, hogy helyi hírek helyett mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg, ahogy azt megkapják a központból. (Sajó Dávid újságíró, Telex.hu, 2021. február 3.)

A kormány nemcsak azért foglalta el a média nagyobb részét, hogy ott beszélhessen. A lényeg az volt, hogy az ellenzék viszont ne beszélhessen. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2021. április 27.)

A Transindex egy baloldali szemléletű lap volt, és ilyen szempontból a pluralizmus sérül. (Csoma Botond RMDSZ-politikus, Magyar Nemzet Online, 2022.február 16.)

Az ÚjHét.com jelentősége egyik napról a másikra felértékelődött. Az Orbán-kormány egy tollvonással megszüntette az erdélyi magyar nyelvű újságok támogatását, és az UHc épp úgy tájékozódási pont lett, ahogy Ceausescu idején papírra nyomtatott elődje, A Hét volt. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2022. október 23.)

Október közepén bejelentették, hogy nincs többé print, de az online-ban minden marad a régiben. (Lukács Csaba újságíró az erdélyi sajtóról, Magyar Hang, 2022. november 25.)

A politikusok több mint három évtizede keresik a választ. Közéjük tartozik Kónya Imre, az Ellenzéki Kerekasztal egyik kezdeményezője, majd a miniszterelnök Antall József bizalmi embere. Az egykori MDF-politikus az SZDSZ hajdani ügyvivőjével, Hack Péterrel ült le a Mandiner szerkesztőségében, hogy a Blokád című film ürügyén beszélgessenek az 1990 őszi taxisblokádról. Tágabb értelemben a rendszerváltásnak nevezett folyamatról.

A kifejezés ellen kezdettől fogva berzenkedett Antall József, mondván: „A váltás szót én inkább ruhaneműkkel kapcsolatban szoktam használni.” (Népszabadság, 1990. március 10.) Kereste a nyelvi formulát, amely egyszerre fejez ki két folyamatot. Azt, hogy a Szovjetunió lemondott a befolyási övezetében lévő kelet-európai országokról. Ellenzéki politikusként pedig nem engedhette meg magának, hogy lemondjon arról, miszerint belső erők is közreműködtek a gyökeres változásokban. Pardon, a változtatásokban. Ezt a szót ugyanis a rendszerváltoztatásban találta meg.

Utódai sokáig ragaszkodtak a fránya rendszerváltáshoz. Akik a történelmi pártokat képviselték az Ellenzéki Kerekasztalnál, 1989-től eredeztették. Akik viszont csupán a „macskaasztalnál” kaptak helyet, 1990-től érezték magukat rendszerváltóknak, hisz’ akkor kerültek be az országgyűlésbe. Ma már kevesen tudják, de a Kádár-rendszer utolsó hónapjaiban az ellenzéki pártoknak volt néhány képviselőjük a parlamentben. A Fidesz politikusai nem tartoztak közéjük.

Az immár független Magyarország politikusai nyelvtanulási folyamaton mentek keresztül, a rendszerváltásból lassanként rendszerváltozás lett. Olyannyira, hogy a 2010-es kétharmad, vagyis a „fülkeforradalom” óta a nyilvánosság kormánypárti fórumain és az újonnan létrehozott szellemi intézményekben a rendszerváltoztatás kifejezést kötelező használni. A külső erőket, például a Málta szigetén megállapodó Bush amerikai elnököt és Gorbacsov szovjet pártfőtitkárt meg sem említik, a kétharmados hatalmat immár negyedik választási ciklusban gyakorló politikusok rendszerváltó szerepét pedig felnagyítják.      

Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a páros interjút készítő újságírónő kifejtette: a rendszer átalakításában „Kónya Imre is sokat segített, aki frakcióvezető volt az Antall-kormányban.” Kétségkívül ő vezette az egyik kormánypárt, az MDF parlamenti képviselőcsoportját. Ám azt a tisztséget, a belügyminiszteri posztot, amely dereng a Mandiner munkatársának, nem az Antall-, hanem a Boross-kormányban töltötte be.  

Tíz mondat a rendszerváltással felérő rendszerváltoztatásról

A kormányzó pártok rosszul teszik, ha azt hiszik: ők a rendszerváltásra kaptak felhatalmazást a választóktól. Ők a kormányzásra kaptak megbízást, az új rendszer alapjait a politikai élet szereplőinek közösen kellett volna lerakniuk. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 1991. február 25.)

Egy gyors rendszerváltáshoz fegyver kell, egy békéshez idő. (Pongrátz Gergely ’56-os szabadságharcos, Reggeli Délvilág, 1992. október 22.)

Kulturáltság és intelligencia kérdése, hogy tíz évvel a rendszerváltozás után megtanuljunk ellenfeleinkkel partnerként tárgyalni. Őket is ugyanolyan mandátummal küldték a magyar országgyűlésbe, mint minket. (Dávid Ibolya, az MDF elnöke, az első Orbán-kormány igazságügyi minisztere, Somogyi Hírlap, 2000. augusztus 19.)

Semmi értelme nem volt a rendszerváltoztatásnak, ha most hagyjuk, hogy visszatérjen a pult alatti kormányzás. Az, amikor a hatalom dönti el helyettünk, miről tudhatunk és miről nem. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Reform, 2006. április 20.)

A ’89/90-es fordulatot a megboldogult SZDSZ a kezdetektől rendszerváltásnak nevezte. Az ugyancsak jobblétre szenderült MDF következetesen rendszerváltoztatásról beszélt, amit Antall József úgy magyarázott, hogy az ember gatyát szokott váltani, a rendszereket változtatják. (Pető Iván, az egykori SZDSZ volt elnöke, Magyar Narancs, 2011. december 1.)

Bátran hozzákezdtünk a rendszerváltoztatás hordalékainak eltakarításához. (Kövér László Fidesz-politikus, az országgyűlés elnöke, Fejér Megyei Hírlap, 2013. január 5.)

A rendszerváltozás békés folyamata nemcsak a jövőt hozta el, hanem a múltat is visszacsempészte. (Lázár János Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető államtitkár, Délmagyarország, 2013. június 4.)

A demokratikus kereteken belüli, már-már rendszerváltozás értékű változás nem forradalom, de még nincsen rá közmegegyezéses szavunk. (Csontos János publicista, Magyar Nemzet, 2014. április 26.)

Nem azért történt rendszerváltoztatás, hogy harminc év elteltével úgy érezzük magunkat, mint a hetvenes években. (Herényi Károly volt MDF-politikus, Népszava, 2018. december 29.)

Itt úgy zajlott le egy forradalom, hogy egy pofon se csattant. (Kónya Imre volt MDF-politikus, Mandiner, 2022. november 27.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor sálazott, Dzsudzsák Balázs drukkerezett, Vidnyánszky Attila megmutatkozott, Kónya Imre rendszert váltott, Ungváry Krisztián nem politizált, Lengyel László pedig bírálta az ellenzéket. Lefülelt mondatok.

Koltai Lajos nemcsak a VIII. kerületben világhírű. (Lajos Tamás operatőr és filmproducer, Origo.hu, november 20.)

Mindenhol retteg tőlük Európa. (Dzsudzsák Balázs válogatott focista a magyar szurkolókról, M4 Sport, november 20.)

Mi nem kiszorítani szeretnénk más nézeteket, csak megmutatkozni. (Vidnyánszky Attila rendező, az Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi elnöke, Origo.hu, november 21.

A következő palkovics Nagy Márton. (Kéri László politológus, ATV, november 21.) 

Forintot keresek és eurót költök. (Papp Sándor Zsigmond Bécsből hazadolgozó publicista, Népszava, november 22.)

A nemzetek Európája nem lehet fejnehéz. (Csizmadia László aktivista, a Civil Összefogás Fórum elnöke, Magyar Hírlap Online, november 22.)

A foci nem politika. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, november 22.)

Mindenki beindult egy sáltól. (Varga Mátyás újságíró, Mandiner.hu, november 23.)

Megnyugtatóbb volna a haderőfejlesztés, ha a miniszterelnök nem nagy-magyarországos sálban járna focimeccsre. (Hamvay Péter újságíró, HVG, november 24.)

A magyar válogatott következő találkozója előtt nagy tételben fogynak majd a történelmi Magyarországot megjelenítő sálak. (Sütő-Nagy Zsolt újságíró, Magyar Hírlap Online, november 24.)

A nemzeti válogatott 2016-ban egy pár szívdobbanás erejéig jobban összeforrasztott, mint bármi az elmúlt harminc évben. (Constantinovits Milán újságíró, Mandiner.hu, november 24.)

A foci helyett most a politika lett játék. (Szekeres István sportújságíró, Facebook.com, november 24.)

Minden politika, amit közpénzből művelnek. (Somogyi Zoltán szociológus, Klubrádió, november 24.)

Amiben élünk, megváltoztatható. (Kelemen Kristóf dramaturg-rendező, Magyar Narancs, november 24.)

Nem én politizálok, hanem a politika történészkedik. (Ungváry Krisztián történész, Magyar Hang, november 25.)

Európa hócipője kezd tele lenni Magyarországgal. (Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő, ATV, november 26.)

A kormány hatóságot játszik, centralizál, majd maximum hivatalt alapít. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.com, november 26.)

Az ellenzéki politikai elit választásról választásra romlott. (Lengyel László publicista, Népszava, november 26.)

Ahol nagyon sokan esznek, azt kéne javítani. (Cserhalmi Imre újságíró a bulvársajtóról, Klubrádió, november 26.)

Látszott rajta, hogy nem géplakatos, hanem focista lesz. (Szilágyi Zoltán veterán játékos-megfigyelő Dzsudzsák Balázsról, Szabolcs Online, november 26.)

Itt úgy zajlott le egy forradalom, hogy egy pofon se csattant. (Kónya Imre volt MDF-politikus a rendszerváltásról, Mandiner. november 27.)

A nagy-magyarországos sál miatt nagy hírre vergődött videót miniszterelnökünk öt napja tette föl a fészbukos üzenőfalára. A 39 másodpercnyi felvétel azóta 29 ezer embernek tetszett. Valamivel több mint 26 ezren lájkolták, két-háromezren pedig az „imádom” ikonra kattintottak. 23 ezren szóltak hozzá, és 1,2 ezren osztották meg.

A nyúlfarknyi felvétel a Puskás Aréna VIP-termében készült. A nemzeti tizenegytől búcsúzó Dzsudzsák Balázs két Dzsudzsák feliratú piros mezt hozott magával. Az egyiket barátjának, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek, át is adta neki, bár e gesztusból csak a végét kaphattuk el. Annál inkább láthattuk, hogy a miniszterelnök is megkapta a magáét. Az átadás pillanatában rutinosan helyet változtatott, hogy jobb szögből vehesse a kamera. A beidegződés arról tanúskodott, hogy a látszólag rögtönzött találkozót a kommunikációs stáb alaposan előkészítette.

Amire nem számított, azt a kormányfő adta hozzá. Úgy beszélgetett a 109-szeres válogatott rekorderrel, hogy a két karját keresztbe fonta a mellkasán. A szociálpszichológusok azt állítják, hogy ez a mozdulat a zárkózottság, az elzárkózás jele. Ismerem ezt az érzést az ifjúkoromból. Nem tudtam mihez kezdeni a kezemmel, ezért gyakran vágtam zsebre. Még szerencse, hogy országunk első emberének ez soha nem jutott eszébe. Amúgy aligha véletlen, hogy útja egy általa szorgalmazott focistadionba vezetett, ahonnan bánatomra kispórolták a futópályát.

Kevesen tudják, hogy amikor Orbánék először jutottak hatalomra, a váratlan győzelmet azzal erősítették meg, hogy 1998 augusztusában-szeptemberében a miniszterekből és államtitkárokból, többnyire harmincas férfiakból focicsapatot alapítottak. A kormányválogatott ellátogatott a déli határ közelében lévő Mórahalomra is, ahol megmérkőzött a szegedi Délmagyarország újságíróival. A vendégek pechjére azonban nem készült el időben a stadion, és csak az egyik hosszanti oldalán foglalhatott helyet a kisvároshoz képest népes közönség.

Ezzel magyarázható, hogy az első félidőben az újdonsült miniszterelnök jobboldali középpályást játszott, a másodikban pedig baloldalit. Arra az oldalra, ahol földhányások árulkodtak a stadion befejezetlenségéről, át se ment. Kizárólag a közönségnek játszott, egyébként jól. Néhány évvel később a 61-szeres válogatott és volt szövetségi kapitány Mészöly Kálmán meg is jegyezte: „Ha nem adja politikára a fejét, akár NB I-es futballista is lehetett volna.” (Dunaújvárosi Hírlap, 2001. július 5.)

Tíz mondat Orbán Viktorról

Orbán az a focista, aki ha egyszer gólt lő, a fotót tízszer megnézi róla. (Bodor Pál író, Népszabadság, 1998. október 15.)

Orbán úgy szeret focizni, hogy közben a szájában van a síp. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2012. szeptember 13.)

Pechje van az országnak, hogy olyan kormányfője van, akit igazából csak a foci érdekel. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Népszava, 2012. november 12.)

Fociztam vele, középpályás szerepkörből is uralta az egész pályát. (Elek István közíró, volt miniszterelnöki főtanácsadó, HVG, 2013. április 6.)

Az egyetlen focista a világon, aki vízen is tud járni. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2013. május 11.)

Ami Puskás Öcsi a fociban, az ma Orbán Viktor a politikában. (Tállai András adóhivatali államtitkár, hvg.hu, 2015. november 29.)

Ki lát itt futballt Orbán Viktor tizenkettedik miniszterelnöki évében? (Nagy N. Péter újságíró, Vasárnapi Hírek, 2017. június 17.)

Nem lehetett futballista, csak miniszterelnök. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2017. december 4.)

Orbán Viktor mániája a foci és a gáz. (Deák András György közgazdász, Klubrádió, 2018. szeptember 20.)

Ő egy foci-megszállott, aki véletlenül a politika világába tévedt. (Tibor Fischer magyar származású angol író, Mandiner.hu, 2021. március 18.)

Hajnalban, négy és öt között ismerős hangra ébredtem. Éjfélkor nyitva felejtettem a Klubrádió kényszerű digitalizálódása után vásárolt online készüléket. Cserhalmi Imre orgánumára ismertem, a bulvárról elmélkedett a 89 éves újságíró. Szerinte nem föltétlenül azonos a „szeméttel”. Mondandóját így foglalta össze: „Ahol nagyon sokan esznek, azt kéne javítani.”

Az unokáimtól tudom, hogy az iskolai étkeztetés nem a konyhakultúra magasiskolája. A nevetséges állami normatívából nem telik ízletes ebédre. Ettől függetlenül igaza van a veterán újságírónak: valaha a tömegeknek szánt bulvár-újságírás nem a silányság jegyében indult. Az Amerikába özönlő bevándorlók tájékoztatására rossz minőségű papírra nyomtatták azt a néhány száz szót, amelyet az angolt rosszul beszélőknek szántak. A francia boulevard kifejezést akkor még nem is használták a sajtóban. Ehhez ki kellett alakítani a városok sugárút-rendszerét.

A közlekedési csomópontokon rikkancsok fillérekért árulták a rikító színekkel nyomott és rikító szalagcímekkel ellátott újságokat. A múlt század közepén a szocialista bulvárnak nevezett Esti Hírlap hatvan fillérbe került. Budapesten dél körül már rikoltozták az aluljárókban. Hozzánk, Kecskemétre délután négykor érkezett, és a főutca végén található szobor, az úgynevezett Vasmarcsa tövében felállított alumínium házacskában adtak túl rajta. Cserhalmi Imre szerint a XXI. században változott meg a funkciója. A politikusok megérezték benne a szavazatszerzés kézenfekvő eszközét.

A nyilvánosság első számú kedvezményezettjei, a miniszterelnökök közül Medgyessy Péter nem volt érzékeny a bulvárra, de az uszodajárása és a kubai kiruccanása vonzotta a bulvárt. Gyurcsány Ferenc szerette volna a nyilvánosságban hasznosítani a futószenvedélyét, de olyan csúnyán szedte a lábát, hogy a kommunikációs stábja lebeszélte erről. Maradt neki az ártalmatlanabb főzés. Bajnai Gordon nem írta be nevét a magyar bulvár legújabb kori történetébe, csak elismerte a létjogosultságát. Orbán Viktor azonban elég régen gyakorolja a hatalmat ahhoz, hogy kiderüljön: nincs ellenére.

Bizalmi emberével, Rogán Antallal nem az a baj, hogy egyénileg használja ki a bulvárban rejlő lehetőségeket. Ő irányítja a kormányzati propagandagépezetet, és a bulvár hatáselemek ellensúlyozzák a politikai üzenetek egyhangúságát, szükségszerű sulykolását. A frontszolgálatos újságírók ilyenkor írják meg a századik cikket is Szabó Zsófi és Shane Tusup flörtjéről, hogy maradjon azért olvasója az államilag bekebelezett sajtónak.      

Tíz mondat a bulvárról

A bulvárlap olyan, mint a hamburger: tömegcikk. (Ómolnár Miklós újságíró, Magyar Nemzet, 2003. március 29.)

Nagy különbség van abban, hogy ki hogyan gondolkodik a bulvársajtó szerepéről. Aki ezt nem fogadja el, afölött eljárt az idő. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Magyar Narancs, 2007. február 15.)

Most éppen a bulvársajtó elvárásaihoz igazodva politizál. (Tóth Gy. László politológus Rogán Antalról, Barikád.hu, 2007. november 20.)

A magyarországi bulvár működése példa nélküli. Ugyan bulvár és ízléstelenség mindenhol van, de másutt a személyiségi jogokat tiszteletben szokás tartani. (L. Simon László Fidesz-politikus, Magyar Narancs, 2010. december 9.)

Ha a bulvárnak kinyitod a bejárati ajtót, nem áll meg az előszobában. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Mozgó Világ, 2011/november)

A bulvár arra mindenképpen jó, hogy nem politikusi szerepben is megmutathassuk magunkat. (Szijjártó Péter Fidesz-politikus, FN24.hu, 2012. szeptember 18.)

A bulvár sem hazug, egyszerűen nagyobb tömegeket érdeklő módon beszél valamiről. (Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója, 168 Óra Online, 2017. október 16.)

A politika bulvárosodott, a bulvár pedig elkezdett politizálni. (Kéri László politológus, ATV, 2017. október 17.)

A KESMA húzótermékei megtestesítenek mindent, amivel szemben egy keresztény, konzervatív rendszer elvileg meghatározza magát. (Borbás Barna újságíró, Válaszonline.hu, 2019. február 6.)

Ahol nagyon sokan esznek, azt kéne javítani. (Cserhalmi Imre újságíró, 2022. november 26.)

Az elmaradt péntek reggeli interjú helyett a miniszterelnök külsejéről tűnődnék. A nyilvánosság első számú kedvezményezettjének szinte nincs is olyan porcikája és ruhadarabja, mely ne került volna szóba asztaltársaságokban vagy a rádió- és tévéstúdiókban. Mostanában leginkább a magyar-görög válogatott labdarúgó mérkőzésén viselt sáljával foglalkoznak. Aligha volt olyan magyar politikus, akinek a stólája ennyire izgatta volna az értelmezők fantáziáját.

Miniszterelnökünk csaknem három és fél évtizede politizál. Láttuk érettségi tablóján a serkenő bajuszát. Idén nyáron az adriai szigeteken kinőtt szakállát. A kezdetben oldalt, majd idősödvén a középen elválasztott haját. A szájsarokba ki-kihelyezett nyelvét, amelyről az amatőr ideggyógyászok gyártottak hátborzongató elméleteket. A peckesnek ható járását. A zsebre vágott kezét. A kétségkívül rosszul szabott és humoristák által is emlegetett nadrágját. S most az a fránya sál borzolja a kedélyeket, a Nagy-Magyarország térképpel. Közepén a Trianonban körülhatárolt rész, amelyben tengődünk.

A B-középnek tett gesztust provokációnak tartják a környező országok külügyminiszterei. A világsajtóban is téma, a hazai nyilvánosság fórumain pedig napok óta erről vitatkoznak a hírmagyarázók. Nincs ebben semmi meglepő, elvégre Orbán Viktor a szemünk előtt változott karcsú, bár már akkor is erős csontozatú fiatalemberből hatvanhoz közeledő, pocakos nagyapává. Mi is változtunk persze. Például a történelmi Magyarország térképét én is föltettem a dolgozószoba falára, amikor még nagyobb lakásban éltem.

Apám a zöldhatáron szökött át Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe, hogy ne román, hanem magyar katonaként vegye ki részét a második világháborúból. A szüleim Kolozsvárott ismerkedtek meg, ez azonban hál’istennek senkit sem érdekel. Nem járok ugyanis focimeccsre, nem lapogatom a válogatott rekorder Dzsudzsák Balázs vállát, és a VIP-páholyból sem integetek a fekete egyenruhás ultráknak. Nyilvános szakmámból, az újságírásból legföljebb arra telik, hogy e bejegyzés utáni összeállításban sorra vegyem Orbán Viktor nagy hírre vergődött ruhadarabjait.

Feltűnt, hogy a keret mellényes. Kirajzolódik belőle, hogy a kormányzásra készülő politikusból miként lett védőőrizetben lévő, korlátozott mozgású államférfiú. Aki egy számmal nagyobb zakót visel, hogy ne tűnjön fel az alatta rejlő golyóálló mellény. Poénnak soványka ugyan, de  ideírom: ezért az életútért nem irigylem a miniszterelnökünket.

Tíz mondat Orbán Viktorról

Mellényes öltönyben jobbról előz. (Miklós Gábor újságíró, Népszabadság, 1997. június 14.)

Szenteskedő szittyayuppi fazont alakított kormányzása négy évében. (Andrassew Iván újságíró, Népszava, 2003. december 22.)

Ezúttal vidéki tiszttartónak öltözött. (Farkasházy Tivadar újságíró, Hócipő, 2006. február 1.)

Előttünk áll Orbán Viktor elváltoztatott külsővel, a falusi „elviszpreszli’ jelmezében. (Debreczeni József közíró, Orbán-monográfus, Népszabadság, 2006. március 11.)

Egyre inkább olyan, mint egy zalai dzsentribe oltott Kádár János. (Mong Attila újságíró, hvg.hu, 2012. szeptember 10.)

Ha protokollosa lennék, bevarratnám a zsebét. (Nagy N. Péter újságíró, Népszabadság, 2013. február 25.)

Orbán Viktor időnként beöltözik családapának. (Tóta W. Árpád újságíró, hvg.hu, 2013. július 31.)

Orbán belenőtt a nadrágba, viszont kinőtte az országot. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2018. július 28.)

Rogyasztott pantalló. (Fábián András publicista, Újnépszabadság, 2021. szeptember 29.)

Még óvodába is golyóálló mellényben megy. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, ATV, 2022. március 21.)

Hazajöhetne. Nem tudom, mit keres ott, az araboknál. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2017. július 3.)

Az elvándorlók közül a miniszterelnök csak egynek mondta személyesen, hogy gyere haza, jó dolgod lesz itt. (Koncz Tamás újságíró, Magyar Nemzet, 2017. július 15.)

Már borítékolható, hogy se legenda, se példakép, se rendes focista nem lesz belőle. (Fekő Ádám újságíró, Zoom.hu, 2018. szeptember 4.)

Sajnálom, hogy annak idején nem maradt Eindhovenben. Mekkora futballista lehetett volna belőle. (Rubold Ödön színész, FourFourTwo.hu, 2019. július 29.)

Már régóta egy pénzkeresésre szakosodott celeb. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2020. május 6.)

Dzsudzsák jól megnézi, milyen erszényt mutatnak fel. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2020. május 29.)

Egy vérből valók vagyunk. (Szebeni István műsorvezető, Facebook.com, 2020. szeptember 22.)

Dzsudzsák Balázs nem futotta be azt a karriert, amelyre hivatva volt. (Thury Gábor újságíró, Nemzeti Sport Online, 2020. szeptember 23.)

Egyes számú futballcelebünk. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2020. szeptember 25.)

A pályán kívül is vezéregyéniség volt. Pontosan olyan, amilyennek a nemzeti tizenegy kapitányát képzeljük. (Constantinovits Milán újságíró, Mandiner.hu, 2022. november 24.)

Az országgyűlési többség elfogadott egy törvényt, amelyet a parlamenti kisebbség Lex megdöglesz-nek titulált. A szociálpolitikát átlagosnál jobban szorgalmazó LMP egyik politikusa ki is kelt a jogszabály embertelensége ellen, mondván, hogy „Segíts magadon, az állam nem segít!” Utánanéztem a már-már közhellyé koptatott szólásnak, miszerint „Segíts magadon, az Isten is megsegít!”, és fölmerült, hogy minek is nevezzük. Szállóigének vagy közmondásnak?

Karcsa bodrogközi település, 1820 lakosa 1986-ban ünnepelte az alapítás nyolcszázadik évfordulóját. A honismereti kör vezetője, Nagy Géza tanár ebből az alkalomból írta meg a Karcsai szólások című dolgozatot, amelyet az ELTE magyar nyelvtörténeti tanszéke tudományos teljesítménynek ismert el. A szerző osztályozta a szólásokat, és az Isten fogalmához köthetők között tűnt fel az imént idézett, amelyet úgy értelmezett, hogy „ha nem dolgozol, hiába imádkozol”. Elfogadható érvelés, bár a bejegyzésem utáni összeállításban akad másféle is, például egy debreceni újságíróé.

Azért vagyunk bajban a szólás műfajával, mert a közmondás és a szállóige között van átjárás. Egyik legismertebb kutatója, Alexander Bernát szerint a közmondás a nép szállóigéje, a szállóige pedig az értelmiség közmondása. Esetünkben vannak, akik a „Segíts magadon, Isten is megsegít!” mondatot a Bibliából eredeztetik. Található is benne efféle utalás, mégis az a benyomásom, hogy leginkább Benjamin Franklin nevéhez kapcsolható. Az amerikai polihisztor csaknem végigélte a XVIII. századot, és bibliaolvasóként gondolta tovább az utalást, amely elszakadt tőle, mert népi bölcsesség lett belőle.

Napjainkban politikusok használgatják. A rendszerváltás utáni évtizedben gyakrabban hozták szóba, elvégre foglalkoztatta őket, vajon a kapitalizmusban miként jutalmazható az öngondoskodás, és az állam mit kezdjen azokkal, akik képtelenek önmagukról gondoskodni. A franklini szállóigéből lett közmondás fogalmi készletébe vonták Amerikát, Bukarestet, Brüsszelt, a büdzsét (az állami költségvetést), az Európai Uniót, Magyarországot, a magyar, a román és a szerb államot, a Nyugatot, a piacot és általában a tekintélyt. Aztán a XXI. században mintha elvágták volna.

Az állam mintha visszavonult volna, a kormányok mintha egyre kevésbé ellentételeznék, méltányolnák az adófizető polgárok erőfeszítéseit. Az ötödik Orbán-kormány ezt a folyamatot foglaltatta most kétharmados országgyűlési többségével törvénybe.   

Tíz mondat egy szólás változásairól

Segíts magadon, és Amerika is megsegít! (Pető Iván SZDSZ-politikus, Népszabadság, 1990. január 10.)

Ha szlogennel akarom megfogalmazni, hogy „Segíts magadon, az Isten és megsegít!”, akkor az Isten itt az állam, a tekintély. (Gerő András történész, Mozgó Világ, 1991/4.)

Segíts magadon, és a büdzsé is megsegít! (Kupa Mihály MDF-politikus, pénzügyminiszter, Élet és Tudomány, 1992. május 6.)

Segíts magadon, és az EU is megsegít! (Békesi László szocialista politikus, pénzügyminiszter, Kisalföld, 1994. november 9.)

Segíts magadon, a Nyugat is megsegít! (Horn Gyula szocialista politikus, miniszterelnök, Hajdú-bihari Napló, 1997. május 30.)

Segíts magadon, és a piac is megsegít! (Tatár Imre újságíró, Magyar Nemzet, 1996. június 8.)

Segíts magadon, és majd a tőled nyert pénzzel az állam is megsegít a belátása szerint téged és esetleg másokat is! (Lajber Gyula szabadkai újságíró, Magyar Szó, 2000. szeptember 2.)

A Segíts magadon! szólás azt is jelenti: ne kockáztasd, hogy bajba kerülsz, és másnak jóindulatán múlik, hogyan éled túl. (Szabó Katalin újságíró, Hajdú-bihari Napló, 2010. május 3.)

Segíts magadon, és megsegít Brüsszel, megsegít Magyarország! Segíts magadon, és akkor Bukarestben is tudsz kicsikarni támogatásokat! (Markó Béla költő, az RMDSZ elnöke, Új Magyar Szó, 2011. június 21.)

Segíts magadon, az állam nem segít! (Kanász-Nagy Máté LMP-politikus, Index.hu, 2022. november 21.)

Elvárom, hogy a csapat felszántsa a füvet. (Népszava, 1993. augusztus 28.)

/Hol tart a Vasas?/ A berezelés stádiumában. (Mai Nap, 1993. október 16.)

/Orbán Viktorról/ Ha nem adja politikára a fejét, akár NB I-es futballista is lehetett volna. (Dunaújvárosi Hírlap, 2001. július 5.)

1988-ban, a futball kapcsán ismerkedtem meg Orbán Viktorral, és azóta nagy szimpatizánsa és csodálója vagyok. (Hetek, 2003. május 16.)

Nálam nagyobb vagányt vagy csibészt nem hordott hátán a Föld, de a futballért mindenre képes voltam. (Nemzeti Sport, 2005. január 11.)

/A fekete bőrű idegenlégiósokról/ Épp hogy lejöttek a fáról Afrikában, és már hozzák is őket. (Sport TV, 2007. július 12.)

Mindenki tudja rólam, hogy kemény jobboldali vagyok. (Playboy, 2009/6.)

Épülnek a stadionok, és ahelyett, hogy fejlődne a futballunk, egyre hátrébb és hátrébb kerülünk. (Nemzeti Sport, 2014. szeptember 13.)

/A mai focistákhoz/ Lehet, hogy már több a dohány, de a szívetek kevés. (Index.hu, 2018. január 11.)

Mi, magyarok a futballra születtünk.  (M4, 2019. november 14.)