Az elmaradt péntek reggeli interjú helyett a miniszterelnök külsejéről tűnődnék. A nyilvánosság első számú kedvezményezettjének szinte nincs is olyan porcikája és ruhadarabja, mely ne került volna szóba asztaltársaságokban vagy a rádió- és tévéstúdiókban. Mostanában leginkább a magyar-görög válogatott labdarúgó mérkőzésén viselt sáljával foglalkoznak. Aligha volt olyan magyar politikus, akinek a stólája ennyire izgatta volna az értelmezők fantáziáját.
Miniszterelnökünk csaknem három és fél évtizede politizál. Láttuk érettségi tablóján a serkenő bajuszát. Idén nyáron az adriai szigeteken kinőtt szakállát. A kezdetben oldalt, majd idősödvén a középen elválasztott haját. A szájsarokba ki-kihelyezett nyelvét, amelyről az amatőr ideggyógyászok gyártottak hátborzongató elméleteket. A peckesnek ható járását. A zsebre vágott kezét. A kétségkívül rosszul szabott és humoristák által is emlegetett nadrágját. S most az a fránya sál borzolja a kedélyeket, a Nagy-Magyarország térképpel. Közepén a Trianonban körülhatárolt rész, amelyben tengődünk.
A B-középnek tett gesztust provokációnak tartják a környező országok külügyminiszterei. A világsajtóban is téma, a hazai nyilvánosság fórumain pedig napok óta erről vitatkoznak a hírmagyarázók. Nincs ebben semmi meglepő, elvégre Orbán Viktor a szemünk előtt változott karcsú, bár már akkor is erős csontozatú fiatalemberből hatvanhoz közeledő, pocakos nagyapává. Mi is változtunk persze. Például a történelmi Magyarország térképét én is föltettem a dolgozószoba falára, amikor még nagyobb lakásban éltem.
Apám a zöldhatáron szökött át Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe, hogy ne román, hanem magyar katonaként vegye ki részét a második világháborúból. A szüleim Kolozsvárott ismerkedtek meg, ez azonban hál’istennek senkit sem érdekel. Nem járok ugyanis focimeccsre, nem lapogatom a válogatott rekorder Dzsudzsák Balázs vállát, és a VIP-páholyból sem integetek a fekete egyenruhás ultráknak. Nyilvános szakmámból, az újságírásból legföljebb arra telik, hogy e bejegyzés utáni összeállításban sorra vegyem Orbán Viktor nagy hírre vergődött ruhadarabjait.
Feltűnt, hogy a keret mellényes. Kirajzolódik belőle, hogy a kormányzásra készülő politikusból miként lett védőőrizetben lévő, korlátozott mozgású államférfiú. Aki egy számmal nagyobb zakót visel, hogy ne tűnjön fel az alatta rejlő golyóálló mellény. Poénnak soványka ugyan, de ideírom: ezért az életútért nem irigylem a miniszterelnökünket.
Tíz mondat Orbán Viktorról
Mellényes öltönyben jobbról előz. (Miklós Gábor újságíró, Népszabadság, 1997. június 14.)
Szenteskedő szittyayuppi fazont alakított kormányzása négy évében. (Andrassew Iván újságíró, Népszava, 2003. december 22.)
Ezúttal vidéki tiszttartónak öltözött. (Farkasházy Tivadar újságíró, Hócipő, 2006. február 1.)
Előttünk áll Orbán Viktor elváltoztatott külsővel, a falusi „elviszpreszli’ jelmezében. (Debreczeni József közíró, Orbán-monográfus, Népszabadság, 2006. március 11.)
Egyre inkább olyan, mint egy zalai dzsentribe oltott Kádár János. (Mong Attila újságíró, hvg.hu, 2012. szeptember 10.)
Ha protokollosa lennék, bevarratnám a zsebét. (Nagy N. Péter újságíró, Népszabadság, 2013. február 25.)
Orbán Viktor időnként beöltözik családapának. (Tóta W. Árpád újságíró, hvg.hu, 2013. július 31.)
Orbán belenőtt a nadrágba, viszont kinőtte az országot. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2018. július 28.)
Rogyasztott pantalló. (Fábián András publicista, Újnépszabadság, 2021. szeptember 29.)
Még óvodába is golyóálló mellényben megy. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, ATV, 2022. március 21.)
