Tegnap este, az ATV stúdiójában elhangzott egy könnyű szájjal odavetett rögtönzés: „A buborékból nehéz a kiút.” Sermer Ádám liberális politikus mondta ki, és a közösségi oldalakon kialakult információs buborékra utalt. Csakhogy annak a fránya buboréknak van egy régebbi jelentése is.

Eredetileg bugyborék volt, mert bugyogott a folyadék. Ha például fölmelegedik a víz, akkor a felszínén gömbölyű légüregek keletkeznek. A gőzzel töltött zárvány képzete közmondás formájában is megjelent. A Nyelvőr l900-as évfolyama szerint „Olyan az élet, mint vízen a buborék.” Az irodalomtörténészek pedig Vörösmartynál találták meg az ősforrást. A Keserű bordal című költeményben, amelyet dúdolhatunk is, lévén Erkel Ferenc nemzeti operájának „slágere”. A Bánk bán egyik zendülője, Petur bán énekli: „Gondold meg és igyál / Örökké a világ sem áll, / Eloszlik, mint a buborék, / S marad, mi volt, a puszta lég.”

A buborék hagyományosan azt jelenti, hogy csinálunk valamit, ami azonban sajnos illékony, múlékony. Hasonló jelentésű az információs buborék is, amelyet információs karanténnak is nevezhetünk. A quranta giorni (negyven nap) idestova hat és fél évszázada jelenti, hogy a hajózásból, kereskedésből élő Velence városállam matrózait Lazzaretto Vecchio szigetére száműzték. Ha mégse hozták magukban a fertőzést, akkor negyven nap múlva mehettek haza, a családjukhoz. A történelmi buborékból van tehát kivezető út, ha (már) nem fertőzünk. Ami viszont az információs buborékot illeti, arról azt tartja a kommunikációs szakma, hogy a felhasználó szívesen szembesül olyan tartalmakkal, amelyek megerősítik a véleményében.

Az információs buborék nemcsak azért figyelemre méltó jelenség, mert akik például a kormány tevékenységét kritikával illetik, egész jól elvannak a maguk kis véleménybuborékjában. Néha az a benyomásom, hogy leginkább a fészbukos elszigeteltség gátolja a közéleti aktivitásunkat. Ebben az értelemben Sermer Ádám könnyű szájjal odavetett megjegyzése akár önkritikának is felfogható. Nemrégiben olvastam azonban egy elgondolkoztató mondatot. Pető Péter publicista április 8-án ezt írta a 24.hu digitális felületére: „Idehaza valójában nem a Facebook a legerősebb közösségi médium, hanem a Fidesz.”

Azt már én fűzöm hozzá, hogy a kormány évente körülbelül 150 milliárd forintnyi közpénzt áldoz az állami véleménybuborékra, amelyben 2-3 millió honfitársunkat szigeteli el. Ez jövőre épp elég lesz a választási győzelemhez.