Az idei nyár eseménye az Index meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem körüli botrány. Mi különbözteti meg egymástól a két fejleményt? Az, hogy az Index legtöbb munkatársa felállt, és elhagyta a munkahelyét, a színinövendékek viszont az egyetem falai között maradtak, és a hódítókat nem engedték be. Ami pedig összeköti a két közösséget, az, hogy a tagjai nem voltak jóhiszeműek. Abból indultak ki, hogy a hatalmon lévők be akarják kebelezni őket. De tételezzük föl, hogy az érkezők nem a hódítás, hanem a gazdaságosabb működtetés szándékával jöttek.
Erre az Index körül sertepertélők utaltak is, mondván, hogy túl sokan vannak a szerkesztőségben. Az impresszum tanúsága szerint százan, közülük a legtöbben hírekkel dolgoztak. A botrányt övező vitában akadtak szakemberek, akik azt fejtegették, hogy nem árt, ha egy online szerkesztőség folyamatos üzemmódban dolgozik. Abban már eltért a véleményük, hogy a három turnus mindegyikében 15 vagy 20 hír-újságírót érdemes-é foglalkoztatni. A kisebbik keret ugyebár 45 munkatársat jelent, a nagyobbik 60-at. Az új Indexben most a kisebbik keretnél tartanak, de szeretnék a nagyobbikra bővíteni. Az impresszumban 57 nevet találtam, közülük 38-nak van vagy lehet köze a hírekhez.
A régi indexeseket tömörítő Telex képviselője, Munk Veronika - aki a régi Index egyik főszerkesztő-helyettese volt - elmondta, hogy a 86 felmondott munkatárs közül nem mindenki helyezkedett el náluk. Vagyis csaknem három hónappal a botrány kirobbanása után többé-kevésbé közös nevezőre jutottak a gazdaságosabb működtetés kérdésében. Ezt akár az Index óbudai épületében is megtehették volna. Munk kollegina azonban azt is hangsúlyozta, hogy ő bizony nem tartotta fölöslegesnek a hatvanas kereten fölüli munkatársakat. Szerkesztés közben szüksége volt szabad vegyértékekre. Olyan újságírókra, akiket a nap bármelyik órájában meg lehet kérni arra, hogy ellenőrizzék a friss információ hitelességét, hírt írjanak belőle, és kattintásokkal kecsegtető címet adjanak neki.
De ha nem maradtak a szakmai vitánál, hanem kiszálltak az Index-projektből, akkor a gazdaságossági szemponton túlmenően lehetett még valami, ami távozásra késztette őket. Némi töprengés után rájöttem, nemcsak az a különbség az újságírók és a színinövendékek között, hogy a híresek mentek, a diákok pedig maradtak. Az is, hogy a Indexet működtető cég tulajdonosai között ott volt a hatalom embere. Őt már nem lehetett kizárni a szerkesztőség épületéből.
Tíz mondat az Indexről
Spéder és Simicska óta Fidesz közeli tulajdonban volt, bár ez nem látszott rajta. (Ungár Péter LMP-politikus, Klubrádió, 2020. augusztus 3.)
A nagy szerkesztőség lehetővé tette, hogy nálunk a hírszolgáltatás kvázi folyamatos legyen. (Dull Szabolcs, az Index volt főszerkesztője, Transindex.ro, 2020, augusztus 5.)
A Fidesz átszervezések örve alatt robbantja szét az ország legolvasottabb hírportálját. (Tóth Bertalan szocialista politikus, Népszava, 2020. augusztus 8.)
Érzésre harmad annyian csináljuk a lapot, mint egy hónappal ezelőtt. (Rovó Attila, az Index felmondási időt töltő belpolitikai rovatvezetője, 444.hu, 2020. augusztus 11.)
Gazdaságilag is annyira abszurd volt a konstrukció, hogy ennek mindenképpen robbannia kellett. (Mérő László pszichológus, 24.hu, 2020. augusztus 12.)
Gondolom, hogy kormánybarátabb irányba megy, mint eddig. (Bozóki András szociológus, volt kulturális miniszter, ATV, 2020. augusztus 25.)
Az újság kritikai élét alighanem sikerült elvenni, kérdés azonban, hogy mit tudnak a helyére építeni. (Rényi Pál Dániel újságíró, 444.hu, 2020. szeptember 1.)
Az Index a tökünkön lógott. (Bayer Zsolt publicista, Azonnali.hu, 2020. szeptember 10.)
Az Index nem volt a szabad működés szempontjából végstádiumban, csak rákerült a csúszós lejtőre, amelyen nincs megállás, és ezt jól érezték a munkatársai. (Majtényi László alkotmányjogász, HírKlikk.hu, 2020. szeptember 12.)
Próbáltam minél többet megmenteni a régi Indexből. (Sztankóczy András, az új Index vezető szerkesztője, Spirit FM, 2020. szeptember 14.)
