A tanítványaim 169 szerkesztőségben helyezkedtek el. A hírversenyben megkövetelik tőlük, hogy a gyorsaságot részesítsék előnyben a pontossággal szemben. Nem mindegy, hogy milyen hasonlatok jutnak az eszükbe. Az egyik ilyen a vágy és a valóság ellentmondását feszegető mondás: Olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.
Példatáram szerint Csizmadia László CÖF-vezető, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Nagy Ervin publicista, Néző László veszprémi újságíró, Niedermüller Péter terézvárosi polgármester, Szakonyi Péter gazdasági újságíró és Vujity Tvrtko műsorvezető mintha nem hallgatott volna Ballagi Mórra. A szarvasi evangélikus gimnázium tanára, később az egyik legtekintélyesebb nyelvész írta 1850-ben, a Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye című könyvében: „Annyira van, mint Makó Jeruzsálemben.” Az imént felsorolt urak értelmezésében két dolgot jelenthet ez. Az egyik, hogy a makói zsidók maradéka kiköltözött Jeruzsálembe, és ott külön közösséget alkot. A másik az, hogy a két település között testvérvárosi kapcsolat alakult ki.
Van persze egy harmadik lehetőség is: Ballagi uram másról írt. Ezt sejteti három figyelmes értelmiségi. Fricz Tamás kormánypárti politológus így fogalmazott: „Talán még szegény Makó vitéz is közelebb jutott Jeruzsálemhez, mint Gyurcsány a baloldal szellemiségéhez.” (Napi Gazdaság, 2015.08.12.) Torgyán József kisgazda politikus az állami földekről fejtegette: „Az árverés olyan messze áll tőlünk, mint Makó lovag Jeruzsálemtől.” (Magyar Nemzet, 2016.04.23.) Komlódi Gábor ügyvéd pedig ezt mondta egy vitaműsorban: „Olyan messze vagyunk ettől, mint Makó kapitány Jeruzsálemtől.” (ATV, 2019.12.03.)
Kijelentésüknek történelmi alapja van. II. András (Endre) királyunk 1217-ben harcba indult a Szentföldet elfoglaló „hitetlen muzulmánok” ellen. A keresztes hadjárat egyik résztvevője Makó vitéz volt, aki a Velencében bérelt hajón iszogatott. Miközben hullámzott alatta az Adriai tenger, arra ébredt, hogy a parton város suhan el, és a templomok tornyán kereszt díszeleg. Azt képzelte, hogy megérkezett Jeruzsálembe, holott csupán a dalmáciai Spalató (a mai Split) tornyait látta. Vajon a lovagok mennyire vetették meg a lábukat a XIII. századi Magyarországon? Vajon a kapitány kifejezés mennyire jellemezte őseinknél az akkori katonaságot?
Ezek talán vitatható mozzanatok, ám a részletekre figyelő politológus, politikus és ügyvéd hasonlatát mégis ajánlom a gyorsújságírásban érdekelt pályakezdők figyelmébe.
