Bár gyökeresen eltér az értékrendszerünk, elismerem, hogy nyúlfarknyi jegyzetei újságírói teljesítmények. Legutóbb például ama jelenséget hozta szóba, melyről a páneurópai piknik harmincadik évfordulója alkalmából Németh Miklós is megemlékezett. A volt miniszterelnök azt fejtegette egy interjúban, hogy vezető munkatársa, Horn Gyula külügyminiszter miként próbálta kisajátítani magának a határnyitást. A Magyar Nemzet talán legjobban író munkatársa a szocialista politikus nyomába eredt.

Szombaton Pilhál György nem takarékoskodott az iróniával. Horn Gyula egyik mai tisztelőjét, bizonyos Szabó Zsolt országgyűlési képviselőt kétszer is megcsipkedte. Ilyenkor először magamra gyanakszom, hátha én tudom rosszul. Meg is néztem a MSZP-képviselőcsoport összetételét. Íme, a névsor: Gurmai Zita, Harangozó Tamás, Hiller István, Hiszékeny Dezső, Korózs Lajos, Kunhalmi Ágnes, Mesterházy Attila, Molnár Gyula, Molnár Zsolt, Szabó Sándor, Tóbiás József, Tóth Bertalan, Tóth Csaba és Varga László. Kétségkívül van köztük egy Szabó, aki azonban Sándor, és van egy Zsolt is, aki viszont Molnár. A glosszában kirajzolódott jellemzésből Molnár Zsoltra ismertem.

A Magyar Nemzet élen jár a karaktergyilkosságokban, de azt sosem vontam kétségbe, hogy nem igazán elismerésre méltó munkáját kitűnő olvasószerkesztőkkel és korrektorokkal támasztja alá. Ezért nem értem a múlt szombati kisiklást. Azt persze értem, hogy Pilhál kolléga miért tévedett. Velem is megesett, hogy túl sokszor olvastam el a kéziratomat, és belepistultam a szövegbe: nem vettem észre a nyilvánvaló elírást. Ha a digitális térben dolgozom, olvasószerkesztő híján szerencsére mindig akad egy figyelmes és kulturált kommentelő, aki figyelmeztet. Megköszönöm neki a pontosítást, és automatikusan javítok.

A Magyar Nemzet egyik olvasószerkesztője vagy korrektora legalább utólag észrevette Pilhál György tévedését. Az online változatban aznap este, 20.29-kor sikerült is kicserélni a Szabót Molnár Zsoltra. Mindazonáltal a szombat reggeli napilapban levakarhatatlanul díszeleg az a fránya Szabó Zsolt. A papír alapú sajtó hátránya a digitálissal szemben a változtathatatlanság. Az ország talán legironikusabb jegyzetírója pedig elkönyvelheti a tanulságot, hogy aki hivatásszerűen teszi szóvá a világnézeti ellenfelek botladozásait, elírásait, hibáit, tévedéseit, előbb-utóbb maga is csipkelődésnek teszi ki magát.