Közel a Parlament épületéhez, az Alkotmány utca 15. pincehelyiségében rendezkedett be a Pallas Páholy. A tucatnyi civil egyesület ernyőszervezete adott otthont hét évig a tanítványaim cikkeit közlő diákportálnak is. Manapság a kormánypártokat háttér-elemzésekkel ellátó Nézőpont Csoport lakozik benne, egy szinttel följebb pedig a Médianéző Kft munkatársai látják el a hatalmon lévőket sajtó-összefoglalókkal. A Boros Bánk Levente politológus vezette cég kölcsönzött muníciót Bocskor Andreának is.

A Fidesz Európa-parlamenti képviselője Brüsszelben, a kulturális és oktatási bizottság ülésén azt találta mondani, hogy a magyarországi médiának „csak 31 százaléka kormánybarát”. (atv.hu, 2019.02.21.) Vajon hogy jött ki a furcsa szám? A „gyorselemzés” szerint a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány létrejöttével lényegében nem változtak az erőviszonyok, csak ami eddig különböző cégérek alatt működött, az most jogilag is egyesült. A következtetés ez: „Továbbra is balliberális, Magyarország kormányával szemben szinte kizárólagosan kritikus médiatermékek túlsúlya érvényesül.”

Az értékelők módszerét jellemzi, hogy csupán a „politikával foglalkozó”, „releváns” médiumokat vették számba. A tévéknél a kormány tevékenységét kritikával illető, illetve nem illető médiatermékek arányát 54:46 százalékban állapították meg. A rádióknál 53:47, az online sajtóban 71:29 lett az arány. A papír alapú sajtóban viszont a 18 megyei napilap felvásárlása, valamint a Népszabadság és a Magyar Nemzet megszüntetése miatt a kormánykritikus lapok 28 százalékával szemben a kormánybarát újságok 72 százalékot mondhatnak a magukénak. Így jutott az ellenzéknek összesen 67, a kormánynak 33 százalék. Hogy aztán az utóbbiból miként lett Bocskor Andrea előadásában 31, az rejtély.

De van még négy okom a gyanakvásra. Az egyik a gyorsjelentés műfaja, ami az értékelés alkalmi jellegét sejteti. A másik az, hogy a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány 476 terméke közül az értékelők csupán ötöt vettek be a politikával foglalkozó csoportba, az ellenzékiek közül azonban tizenötöt. A harmadik ok, hogy nem számoltak az évi 90 milliárd forintból működtetett közszolgálati médiumokkal. A negyedik pedig az, hogy nem vették figyelembe a médiahatás talán legjellemzőbb mozzanatát: a maradék 471 politikailag nem releváns szerkesztőség is közli a kormányzati üzeneteket. Ennek legismertebb megnyilvánulásai a kereskedelmi rádiók és tévék egyperces hírblokkjai.