Feltűnő visszhangot váltott ki az LMP-politikus cikke az ellenzéki párt választás utáni elképzeléseiről. Az érdeklődés annak szólt, hogy a pillanatnyilag egyetlen társelnök, Keresztes László Lóránt belengette a Jobbikhoz való közeledést, az ötletet azonban elfelejtette részletezni. Ezt tette meg tegnap helyette a milliárdos párttag.

Okfejtését úgy foglalnám össze, hogy a XXI. századi ellenzéki pártoknak el kéne takarítani az útból a XX. századiakat. Máskülönben nem jöhet létre a „mértékletes” ellenzék, amely az Orbán-kormány tevékenységében elismeri azt, amiben igaza volt (például a migráns-kérdésben). Miután pedig a XXI. századiak megszerezték a hatalmat az ellenzéki térfélen, eltakarítják az útból Orbán Viktor kormányát is. Az olvasó ne érezzen ki iróniát a soraimból, a cikkíró ugyanis olyan szempontokat pedzegetett, amelyekről csak a jövőben derül ki, vajon megvalósíthatóak-e.

A nyilvánosságról is tűnődött Ungár Péter. „Duruzsoló osztálynak” nevezte a „média-értelmiséget”, amely rengeteg tanácsot adott a politikusoknak, miközben pusztultak a libák. Kora miatt talán nem is tudja a szerző, kinek a szellemét idézte meg. A miniszterelnök Horn Gyula imigyen fakadt ki, amikor SZDSZ közeli közírók kecsegtették javaslatokkal: „A tanácsok sorjáznak, csak a libák pusztulnak.” (Reform, 1995. december 1.) S mert tegnap este az ATV stúdiójában Rónai Egon is rákérdezett, vajon kikre gondolt, a huszonéves interjúalany pontosított: a liberális értelmiségiekre.

Csakhogy a kérdést nem a cikk megjelenése után kellett volna föltenni, hanem a megjelenése előtt. Egy füst alatt meg is lehetett volna szerkeszteni a kissé kusza szerkezetű, önismétlésekkel tarkított publicisztikát. De a milliárdos politikus olyannyira bevásárolta magát a valóságfeltáró portálba, hogy a cikk végén ez olvasható róla: „az Azonnali többségi tulajdonosa”. Mihez kezdjen a szerkesztőség, ha a többségi tulajdonos írással tiszteli meg? Úgy kell-é kezelni, mintha az utcáról jött volna be? Vagy betűhíven közölni anélkül, hogy megszerkesztenék a kéziratát?

Ungár Péter nemrégiben bevásárolta magát a szentgotthárdi 9970.hu-ba és a szombathelyi Ugytudjuk.hu-ba is. A két szerkesztőség még nem tart ott, hogy kötelességszerűen másodközölje a tulaj tartalmilag figyelemre méltó, de nem igazán kiforrott írását. Holott az LMP-nek bizonyára jól jött volna, hogy lassanként kibontakozó stratégiájával a vidéki Magyarországon is megismerkedjenek.