Barkóczi Balázs politológus. Az Idea-intézet elemzője, disszertációját a politikai naplókról írta. Ritkán fordul meg a nyilvánosság fórumain, tegnapelőtt mégis észrevétette magát a Népszava hasábjain. Terjedelmes elemzést adott közre az ellenzék nehéz, bár talán nem kilátástalan helyzetéről.

Stílusa még nem tisztult le. Akadt olyan mondata, melyben öt idegen szót találtam, holott ugyanezeket a kifejezéseket akár magyarul is megfogalmazhatta volna. Írásmódjával azonban „csak” nehezítette a figyelemre méltó elemzés olvasását. Okfejtéséből következett, hogy a cikk végén megpendítette az ellenzék és a nyilvánosság kapcsolatát is. Arra jutott, hogy „Az ellenzék nem spórolhatja meg saját médiahálózat kiépítését.” Megjegyzése azért késztet továbbgondolásra, mert a Médianapló olvasója tudhatja, hogy ezekben a napokban magam is a nyilvánosság és az ellenzék ellentmondásos kapcsolatát jártam körül.

Arról tűnődtem például, hogy szinte mindegyik ellenzéki párt saját nyilvánosságot igényelne. Az LMP-s Ungár Péter pedig a magánvagyonából országos hálózat kialakításán is dolgozik, beszállt néhány vidéki portál működtetésébe. Miközben az ellenzéki politikusok egyre-másra fejtik ki álláspontjukat a pártjukhoz kötődő nyilvánosságról, föl sem ötlik bennük, hogy ama bizonyos médiahálózatot akár együtt is létrehozhatnák. A Barkóczi-féle javaslat a legkedvezőbbnek ígérkező megoldás volna a kormányzati médiafölény megtörésére.

Külön-külön az ellenzéki pártok kevés pénzt és szellemi tőkét fordíthatnak a saját nyilvánosságukra. Gyér erőforrásaikból alacsony költségvetésű portálokra és frontharcos típusú újságírókra telik, amelyek és akik abban élik ki magukat, hogy fricskázzák a többi ellenzéki párt megnyilvánulásait. De ha az Orbán-kormány parlamenti ellenfelei közös médiahálózatra szánnák a csordogáló bevételek meghatározott százalékát, akkor épp azt a feladatot oldanák meg, amelyet eddig nem sikerült nekik. Ha ugyanis ama bizonyos hálózat mindenkié lenne az ellenzéki oldalon, akkor senkié se lenne.

Akkor az ellenzéki pártok végre felülemelkedhetnének a részérdekeiken, és egymás helyett a kormánypártokra összpontosíthatnák a figyelmüket. Ehhez közös akaratra volna szükség, amely hiányzik a tevékenységükből. Nincsenek persze illúzióim. Ha eddig nem egyesítették erejüket az Orbán-rendszer ellen, most miért dolgoznának a közös médiahálózat megteremtésén? Talán azért, mert torkukon a kés.