A legnagyobb unokám már egy centivel túlnőtt. 187, de még növésben van, ráadásul mutál. Ha telefonon beszélgetünk, mintha pincéből jönne föl a hangja. Az úgynevezett Z-nemzedékhez tartozik, digitális bevándorló nagyapját ő tanította meg az okostelefon használatára. Tegnap ünnepeltük a tizennegyedik születésnapját.

Ügyesen fényképez, meghökkentően jól kezeli a fény-árnyék jelenséget, és fotógrafikával bővítené a képzőművészeti portfólióját. Némi pénzt gyűjtött egy korszerűbb számítógépre, és úgy tervezi, hogy karácsonyra megveheti. A különbözetet pótoltuk ki, hogy már az iskolakezdésre megvásárolhassa. Ekkor ötlött fel egy másik kamasz, e sorok írója a múlt század hatvanas éveiből. Apám az Esti Hírlapot olvasta, és ragaszkodott hozzá, hogy délután ötkor, amikor hazatért a munkából, a konyhaasztalon várja az újság. Minden reggel adott egy forintot, és nagyvonalúságára jellemző, hogy nem kérte vissza a maradék harminc fillért.

Ötvenvalahány évvel ezelőtt az Esti Hírlap hetven fillérbe került, egy stollverk tízbe, egy zsömle negyvenbe, egy gombóc fagylalt ötvenbe, a legolcsóbb mozijegy pedig egy forint húsz fillérbe. Akkoriban hetente váltottam levelet egy berlini lánnyal, Brigitte-vel, és némi tusakodás után az összegyűjtött pénzt a német szókincs bővítésére költöttem. A zsebszótárt huszonhat forintért vettem, sötétkék borítója azóta kifakult, lapjai elsárgultak. De karnyújtásra van tőlem, és naponta nézegetem. Most például az Antifaschistischer Schutzwall kifejezést nem találom benne. Végül a kétkötetes „Nagyhalászból” bányászom elő, jelző nélkül védősáncot jelent.

Brigitte fejtegette egyik levelében, hogy a fasisztaellenes védősáncnak nevezett berlini fal szögesdrótos kiszögellése a padlásukon húzódik végig, és keresztben választja szét a házukat. Ők Kelet-Berlinben rekedtek, és így nem írta meg ugyan, ám a sorok közül kiolvashattam, hogy reményük sincs a város nyugati részébe átjutni, holott korábban gyakran látogatták a rokonokat és ismerősöket. A sors elsodorta Brigitte-t a szemem elől, én pedig ültem tegnap este a családi körben, és szemléltem az életművemet.

Az ünnepelt épp lapozgatta a New York-ról készült fotóalbumot. A nagynénje hozta neki Bécsből. Kisebbik lányom oda tért vissza Dubajból, ahol néhány esztendőt lehúzott a nemzetközi repülőtéren. S mert számítógépes projekteket menedzselt, tőle, az Y-nemzedékbelitől tanultam a digitális rendszerszemléletet.