Bözsi néni karriert csinált. A miniszterelnök közzé tett róla egy három és félpercnyi videót. Facebook-üzenőfalán néztem meg, 9700 lájknál, 2908 megosztásnál és 662702 letöltésnél tart. A kommunikációs stábja talált egy asszonyt, aki nem lehetett magasabb 145 centinél, nyugdíjból rajong az ország első emberéért, ráadásul Nagygécen lakik. A falucska nevéről beugrik persze az úgynevezett G-nap is, a képzettársítást azonban az olvasók fantáziájára bízom.

Fontosabb, hogy a miniszterelnök úr május 4-én Csengerbe, egy kelet-magyarországi (szatmári) kisvárosba látogatott. A Nemzeti Köznevelési Infrastruktúra Fejlesztési Program, rövidítve az NKIFP keretében átadott egy tanuszodát. Csepergő esőben, eresz alól szólította meg a szabadban várakozó helybélieket. Szavait 13 percnyi videóban adta közre a Szabolcs Online, bárki letölthette. Kár, hogy a fővárosi médiumok csupán egy-kétperces részleteket csíptek ki belőle. Annál nagyobb feneket kerítettek a tanuszoda előtti vagy utáni látogatásnak Bözsi néninél. Pedig ha az értelmezésre szakosodott újságírók jobban figyeltek volna, a rögtönzött csengeri szónoklatban érdekes mondatokra lelhettek volna.

Például erre: „Magyarországnak erős, egészséges, harcias és elkötelezett fiatalságra van szüksége.” A harcias jelzőt azért nyomatékosítanám, mert aligha véletlenül hangsúlyozta Orbán Viktor: „Lehet, hogy a harcokat Budapesten és Brüsszelben vívjuk, de az igazi hátországunk itt van.” Ezt egyébként mindenhol elmondja, ahol a helybéliek kedvében akar járni. És beszélt még „a határon túli területeink”-ről is. Ez csak azért nem lep meg, mert sosem rejtette véka alá, hogy közel áll hozzá a Kárpátok övezte történelmi Magyarország vágyálma. Kétségtelen, hogy valaha Szatmár vármegye másik fele is a mi területünk volt, de már elég régen, idestova száz éve nem az.

Azt hittem 2004. május elseje után, hogy az Európai Unióban fölöslegessé válnak a határok. Az akkoriban épp ellenzéki politikus Orbán is a határok légiesítéséről beszélt. Amidőn pedig Románia szintén az Unió tagja lett, szinte megállás nélkül autózhattam a szatmárnémeti rokonokhoz. Mióta azonban ő vezeti a kormányt, és délen vasfüggöny választ el bennünket „a határon túli területeinktől”, keleten is órákat kell várakozni, hogy eljussunk a szeretteinkhez. Ezt az ellentmondást a nagygéci propagandafilm mögé bújtatott csengeri videó nyomán lett volna érdemes az országos nyilvánosság elé tárni.