Szép emlékek fűznek Makó városához. El-elzarándokoltunk Pulitzer József főutcai szobrához, virágot helyeztünk el a talapzatnál, és akadt olyan esztendő is, amikor a szülőháza helyén emelt épület falán lévő emléktáblát koszorúztuk meg. Az Amerikába kivándorolt makói fiú újságírásra adta a fejét, és a tengeren túl megalapozta a mai értelemben vett sajtót. Szinte napra pontosan százhetven éve, 1847. április 10-én született, és száz éve adták ki az Egyesült Államokban az újságírás legrangosabb kitüntetését, a róla elnevezett díjat.

Ebből az alkalomból szerveztek ünnepi megemlékezést a szülővárosában. A polgármester asszony mondott beszédet, akadozva olvasta föl a valószínűleg beosztottjai által írott szöveget. Azt fejtegette, hogy a kalandos életű Joseph Pulitzer József három nemzet fiának vallhatta magát: az amerikaiénak, a magyarénak és a zsidóénak. Eme osztályozással vitatkoznék, de nem voltam ott, a Korona-szálló dísztermében, ahol az izraeli nagykövet és az amerikai nagykövetség sajtóattaséja is tiszteletét tette. Immár nyugalmazott médiatanár vagyok, akinek a tanítványai nyolc ifjúsági Pulitzer-díjat nyertek, az úgynevezett Kispulit Makó városában.

Majd’ minden azonos a helyi televízió kulturált és unalmas tudósításában, csak éppen az újságírással kacérkodó főiskolások és egyetemisták hiányoztak a teremből. Nélkülük pedig nem lehet eredményes, hatékony, jövőbe mutató a külsőségeiben kétségkívül imponáló összejövetel.  Voltaképpen nem lep meg, hogy a kormánypárti polgármester már nem vállalta az ifjúsági Pulitzer-díjjal járó macerát a gyanús Baló György elnökkel a zsűriben és a valóság feltárására törekvő junior újságírókkal a mezőnyben. Pártja olyan kormányt üzemeltet, amelyről még egy magára valamit adó konzervatív értékrendű értelmiségi se merné állítani, hogy a nyilvánosság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság barátja. Zárt társadalmat épít, kerítéssel elzárt országot formál, és amennyire csak lehet, szűkíti a nyilvánosságot. Rendszerében nincs szükség valóságérzékeny újságírókra, XXI. századi pulitzerekre.

A Pulitzer-örökséget kiüresítő miniszteriális és makói hivatalnokok megtették azt a szívességet, hogy most már a tanítványaimat nem lehet túlszárnyalni. Az új évszázad első évtizedében ugyanis a nyíregyházi főiskolások több díjat hoztak el Pulitzer József szülővárosából, mint az többi magyar felsőoktatási intézmény kommunikáció szakos hallgatói együttvéve. Miért mégis, hogy keserű a szám íze?