Annyira szeretném, ha a digitális ismerőseim közül Breuer Lídia ezúttal nem szidna le. Bár olykor lájkol is, de ha Gyurcsányról vagy a Demokratikus Koalícióról tűnődöm, jön a ledorongolás. Pedig ha egyszer elgondolkozna az ellentmondásokon... A legutóbbit vázolnám föl.

Az ellenzék nem jobbikos részét azért nevezik demokratikusnak, mert baloldalinak már nem hívható. Vannak benne liberálisok, Fodor Gábor-féle maroknyiak; Bokros-féle konzervatív szabadelvűek, többnyire volt MDF-esek, szintén maroknyian; schiffertelenített LMP-sek, akik zöldnek, környezetvédőnek tartják magukat. Az MSZP-vel, a DK-val, az Együt-tel és a PM-mel alkotják a demokratikus ellenzéket, amely széttöredezett ugyan, de ha mégis összeállna, talán legyőzné Orbánékat. Ha csak a baloldali pártok lépnének csatasorba, 2018-ban aligha lesznek képesek leváltani a kormányt. Nincs hozzá elég szavazójuk.

Márpedig a néhány tucatnyi tagot számláló pártocskák mögött sok hajdan SZDSZ-re voksoló, egykor az MDF-re szavazó és a Fideszből kiábrándult állampolgár található. Mondjuk épp annyian, amennyi a mérleg nyelve. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc kiutálta Fodor Gábort az ellenzék zártkörű asztaltársaságából. Nem kommunikált (beszélgetett, kapcsolatot teremtett) vele, hanem exkommunikálta (kiközösítette). A Magyar Liberális Párt egyetlen országgyűlési képviselőjéről egyszer talán kiderül, hogy Orbán Viktor kollégiumi szobatársaként, hajdani párttársaként a miniszterelnök füle lett volna az ellenzéki tárgyalásokon. Egyelőre mégse bontom ki a következtetést, mert Gyurcsány helyettese, Molnár Csaba a főnökére kísértetiesen hasonlító műveletet hajtotta végre a tévényilvánosság bevonásával.

Az LMP újdonsült társelnökét vádolta az Orbán-rendszer kiszolgálásával, a magyar zöldek pártja állítólag segített kiegészíteni az Alkotmánybíróságot. Hadházy Ákos szintén politizált a Fideszben, még az is elképzelhető, hogy most naivnak bizonyult, mert úgy véli, hogy az alkotmánybíráskodásra javasolt jogászok nem kötődnek az állampárthoz. Ennél többet azonban nem rónék föl neki. Miközben tehát a Demokratikus Koalíció szorgalmazza az ellenzéki pártok együttműködését, első és második számú politikusa módszeresen távolítja el az egyezkedés közeléből a Fideszből érkezett politikusokat. Az ellentmondás nyilvánvaló.

Az is persze, hogy az Együtt külön politizál, a PM az előválasztáshoz köti részvételét az összefogásban, az MSZP pedig hümmög. Működik az ellenzék, de nem demokratikusan és nem együtt.