A minap egy ökumenikus tévéműsorban a Fidesz érveit kidomborító politológus, Mráz Ágoston Sámuel figyelemre méltó okfejtéssel lepett meg bennünket. Ha elhangzik valahol - állította -, hogy hazudtunk reggel, délben meg este, akkor mindenkinek Gyurcsány Ferenc jut az eszébe. A kivételek közé tartozom, mert nekem viszont Örkény István.

Néhány nap híján ötvenkilenc esztendeje, hogy a Magyar Rádió szétlőtt épületéből a Parlamentbe költözött a Szabad Kossuth Rádió. Október 30-án ott olvasta fel Örkény jegyzetét egy bemondó, ama mondat pedig így hangzott: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” A Rákosi-rendszer propagandáját éles kritikával illető író álláspontját fogalmazta át Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2006. május 26 -án, az őszödi kormányüdülőben, az MSZP parlamenti frakciója előtt, szintén többes szám első személyben előadott önkritikává.

Ha az 1956-os megnyilatkozás felől értelmezzük a fél évszázaddal később történteket, akkor nyilvánvaló a helyzet. Örkény István propagandisztikus szándékkal írt könyveket a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején, ám 1953-ban kiábrándult a szocialista realizmusból. Sztálin halála után határozta el, hogy nem szépíti meg a valóságot, nem hazudik tovább. Fogadalmát be is tartotta, a Magyar Rádió azonban 1956 őszéig nem követte. Az idézett jegyzetben tehát keveredik a személyes lelkifurdalás és az állami „hazugságszerszám” megítélése.

Nem feltételezem Mráz Ágoston Sámuelről, hogy ezzel az összefüggéssel nincs tisztában. A szakmailag felkészült politológusról ennél rosszabbat feltételezek: manipulatív célzattal tulajdonítja Gyurcsány Ferencnek a kétes hírnévre vergődött mondatot. Nem áll érdekében, hogy a tévénézők megértsék, a miniszterelnök zárt körben, a választási győzelem után miért mondta: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, hazudtunk reggel, éjjel meg este.”