Talán meg is csömörlöttünk az olimpiától. Két hete fejeződött be, és két politikai mozzanat borzolta a kedélyünket. A közszolgálati tévében a fránya egypercesek között mutatták magukat a világ legjobb sportolói, továbbá Erdélyben a magyarok csak román felirattal és kommentárral nézhették, hallhatták a versenyeket. Hozzájuk kapcsolnám most azt is, ami két olimpia között mérgezi az élsportot.

Még Rióban időztek az atléták, amidőn a szakkommentátor megjósolt valamit. Bár a háromezer méteres akadályfutásban az afrikai lány fogyatékos technikával vette a gátakat, állóképességével annyira kimagaslott a mezőnyből, hogy az utolsó körben már utcahosszal vezetett, és akár világrekorddal is nyerhetett volna. Csakhogy a célegyenesben lassított, szinte leállt. Ekkor mondta kesernyésen a közvetítő, hogy az olimpiai bizottság nem fizet az aranyéremért, de figyeljük csak meg, hogy a következő Gyémánt Liga-versenyen negyven-ötvenezer dollárért akkora világcsúcsot fut, hogy csak na. Értsük meg, nagy a rokonsága, és ennyi pénzből egész évben megélnek. Ki gondolta volna, hogy néhány nap múlva az említett futónő csakugyan világcsúcsot ér el egy pénzdíjas viadalon?

De Fajdek kalapácsvetőnek hány embert kell eltartania? A lengyel atléta toronymagas esélyesként érkezett Rióba. Igaz, hogy az idén csupán 81.87-ig vitte, ám az olimpia előtt a nemzetközi mezőnyből ő érte el a legjobb tíz eredményt. Erre fogta magát, és elvérzett a selejtezőben. Mindössze 72 métert dobott, hét centi híján tizenkét méterrel maradt el az egyéni legjobbjától. Vajon miért? A múlt héten megkaptuk a választ. Egy pénzdíjas versenyen 82.47 méterrel „ledobta” a mezőnyt, és mintha mi sem történt volna, újra megjelent a csúcson. A hirtelen, meglepetésszerű, ripsz-ropsz formajavulás arra vezethető vissza, hogy kiesésével lemondott ugyan az olimpiai aranyéremről, de legalább elkerülte a doppingvizsgálatot. A fizetős versenysorozat csekélyebb megdicsőüléssel jár ugyan, ám nagyobb biztonsággal, ráadásul gyarapítja a bankszámlát.

Egyébként a pénzdíjas versenyen a mi londoni olimpiai bajnokunk, Pars Krisztián lett a negyedik 75 méter körüli eredménnyel. Nála nincs formaingadozás, Rióban is ennyire futotta neki. Az már a sporttörténet fintora, hogy a világcsúcs épp most, augusztus 30-án volt három évtizedes; egy szovjet atléta nevéhez fűződik, és a vaskos golyó 86 méter 74 centinél fúródott a gyanútlan gyepszőnyegbe.