Molnár Gyulát kézről kézre adogatják az újságírók. A nyilvánosság képviselői érdeklődnek az MSZP nemrégiben megválasztott elnöke iránt. Aki eddig interjút adott a sugárzás-megjelenés sorrendjében az ATV-nek, a Magyar Nemzetnek, a Népszabadságnak, a Népszavának, az InfoRádiónak, a tv2-nek, a Klubrádiónak, a Magyar Rádiónak, az Origónak, a Vasárnapi Híreknek, legutóbb pedig a Magyar Időknek is. A kormány közeli napilap tegnapi számában olvastam tőle egy továbbgondolásra késztető mondatot: „Nagypárti infrastruktúrát cipelünk középpártként.”
Kiderült a beszélgetésből, hogy az MSZP-nek nincs székháza, ő a pártját kölcsönirodából irányítja, az adósság 1,4 milliárd forintra rúg, és akad olyan vidéki pártiroda, ahol a rokonszenvezők dobják össze a villanyszámla ellenértékét. A lesoványodott MSZP tehát több számmal nagyobb, kopottas ruhában jár, amely lötyög rajta, holott valaha vonzotta a tekinteteket, mert feszült az izmos alakján. Ezt a következtetést már én fűzöm hozzá, inkább sajnálkozva, mint kárörvendve. Mindazonáltal elnöki székfoglalónak nem rossz az efféle indítás. Elég hitelesnek hat, ráadásul azt sejteti, hogy van hová fejlődni. De mit jelent az, hogy középpárt?
Molnár Gyula elődje, Tóbiás József két évvel ezelőtt hasonlóképpen indult. Az országgyűlési választáson az Összefogás nevű ellenzéki pártszövetség 38 mandátumot szerzett, ebből az osztozkodáskor 29 hely jutott az MSZP-nek. A rendszerváltás óta soha ilyen kevés képviselője nem volt a parlamentben, az 1990-es mélyponton is 33-an foglaltak helyet a frakciójában. (Igaz, akkor a 386 mandátumból, 2014-ben csak a 199-ből.) A néhány héttel későbbi EP-választáson 10,92 százalékos lett az MSZP, és a kettős vereség nyomán lemondott a pártvezetés. Ekkor hagyta el Tóbiás József száját a Politikatörténeti Intézetben, egy vitán ez a mondat: „Meg kell értenie az MSZP-nek, hogy nem nagy párt.” (Népszava, 2014. június 20.)
Ezt soha többé nem ismételte meg, annál inkább emlegette, hogy a szocialisták alkotják az ellenzék legnagyobb pártját. Pedig ha megértette volna, amit egyszer már kimondott, talán most nem váltották volna le. Utódja, Molnár Gyula szintén szembenézett a valósággal, amit jellemzett is. A szállóigék gyűjtőjeként megosztanék vele egy tapasztalatot: az ütős mondat egyik ismérve az ellentét kibontása. A nagy ellentétpárja például a kicsi. Idézett gondolata akkor hatott volna igazán, ha így hangzik el: Nagypárti infrastruktúrát cipelünk kispártként.
