Médiatanárként e történet két szereplőjéhez is volt közöm. Az egri főiskola hallgatói közül Pindroch Tamás szakmai teljesítménye nyomot hagyott az emlékezetemben. Másfél évtized múlva, immár tájékozott belpolitikai újságíróként a Magyar Hírlap legutóbbi számában tudósított arról, hogy az MSZP három elnökjelöltje megorrolt Tóbiás Józsefre, akinek egyébként a pécsi egyetemen írott diplomamunkájához kölcsönöztem szakirodalom-jegyzéket. Felrótták a szocialisták jelenlegi elnökének, hogy náluk sokkal több időt kap a vidéki fórumokon arra, vajon milyen sorsot szán a pártjának.

Nevét ugyanebben a lapszámban Melocco Miklós szobrász is megemlítette. Miközben Orbán Viktort csak mutatták az egyik tévében, amint éppen beszélt, az MSZP elnökét „szinte vágatlanul adták, a saját hangjával”. Általában fordítva tapasztalom, de ez most mellékes, mert Babos Attila pécsi újságíró megjegyezte Tóbiásról: „Olyanokat mond a tévében, amikről nyugodtan le lehet venni a hangot.” (Bama.hu, 2015. augusztus 18.) Amit tehát a Magyar Hírlapban megszólalók előnynek vélnek, az bizony hátrány. Néha az a benyomásom, hogy amelyik szerkesztő, interjút készítő újságíró kedvezőtlen színben akarja feltüntetni az MSZP-t, vágatlanul adja közre a pártelnököt.

Tóbiás József szófűzését a szimultanizmus jellemzi. Elindul valahonnan, majd az alapmondatból kiemel egy szót, és mellékmondatot formál belőle. Ebben is talál egy kifejezést, amely nyilvánosan gondolható tovább, sőt az újabb mellékmondatban szintén akad szó, mely alkalmas az értelmezésre. Ha szerencséje van, a terjedelmes, zabolátlanul szárnyaló eszmefuttatás végén visszakeveredik a kiindulóponthoz. Nem mindig sikerül. A beidegződés hátulütője, hogy a mellékmondat sajnálatos módon vonatkozó névmással szokott kezdődni, márpedig a jelenlegi pártelnök bajban van az egyeztetéssel. A főmondat többes számú alanyát leginkább egyes számú vonatkozó névmással helyettesíti a mellékmondatban. Ráadásul tautológiába bonyolódik; szószaporításba, szófecsérlésbe, azonos jelentésű szavak indokolatlan ismétlésébe. Erre példa ez: „Humánus, emberséges és jogszerű.” (ATV, 2015. szeptember 7.) A jogszerű rendben, a másik két jelző közül viszont az egyik fölösleges.

E szakmai jellegű rovatból nem szívesen kotyognék bele a közelgő elnökválasztásba, de talán nem ártana az amúgy is nehéz helyzetben lévő MSZP-nek, ha alkalmaztatási feltételként szabná meg, hogy vezetője vágatlanul is képes legyen hasznot hajtani a pártjának.