Tegnap az egyik ismerősöm fényképet tett föl a közösségi oldalra. A Junior Prima sajtókategóriájában kitüntetett, öltönyös fiatalemberek feszítenek rajta, és zokon vette, hogy a díjazottak között nincs egyetlen nő sem. Igaza van, a bírálóbizottság tagjai méltányosabbak is lehettek volna. De mi van akkor, ha megállapodtak abban, hogy a látszat kedvéért legyen egy nőnemű díjazott is, hiába keresték-kutatták azonban, egyetlen harminc alatti újságírónőt sem leltek. Mindazonáltal van ennél nagyobb gond is a fényképpel.

A mai újságokban közölt kísérőszövegből kiderül, hogy az egyik díjazott a Heti Válasz munkatársa, a másik a Magyar Távirati Irodáé, a harmadik a Magyar Hírlapé, a negyedik a Forbes magyar kiadásáé, az ötödik az Indexé, a hatodik viszont szabadúszó. Az utóbbi hovatartozását nem ismerem, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy ő is Budapesten szerkesztett médiumnak dolgozik. Amennyiben mégis vidéki szerkesztőséget képvisel, dugába dől az egész okfejtésem, és elnézést kérek a Prima-alapítványtól meg az ő gondosan kiválasztott bírálóbizottságától. Bár túl sok esélyem nincs a bocsánatkérésre, mert ilyenkor, novemberben mindig megírhatom, hogy a kétmillió forintnyi Junior Prima-díjjal kizárólag fővárosi újságírókat, fotóriportereket, videósokat szoktak jutalmazni.

Vagy azért, mert az adományozó elvárja a zsűritagoktól, hogy hagyják figyelmen kívül a vidéki Magyarországon tevékenykedő juniorokat, vagy azért, mert föl sem ötlött bennük, hogy Budapesten túl is léteznek szerkesztőségek. Adódik még egy lehetőség: szó sincs megkülönböztetésről (vagy ha van is, a diszkrimináció az újságírónőket érinti), olyan a tehetség megoszlása, hogy a vidéki sajtómunkások kéziratai, fényképei, videói minősíthetetlenek. A gyakorlat azonban másról árulkodik. Idestova negyedszáza tanítok budapesti és nem budapesti újságíró-iskolákban, nem vettem észre minőségbeli különbséget.

Illetve mégis. Amíg nem szűnt meg az amerikai újságírást megújító Joseph Pulitzer szülővárosában, Makón alapított díj a pályakezdő újságírók számára, például a nyíregyházi főiskola diákjai több ifjúsági Pulitzer-díjat nyertek, mint a fővárosi felsőoktatási intézmények hallgatói együttvéve. Azóta diplomát szereztek, túlnyomórészt vidéki szerkesztőségekben helyezkedtek el. Úgy bontakozott ki a tehetségük, hogy még ma sem töltötték be a harmincat, ráadásul egyik csinosabb, mint a másik. Zsófi, Bori és Alexa közül a juniorok príma zsűrije igazán beválaszthatott volna legalább egyet. A fényképen jól mutatna a pesti fiúk között.