Lídia egyik ismerősöm a közösségi oldalról. Rendszeresen széljegyzeteli az írásaimat. Teljes névvel vállalja a többnyire megszívlelendő véleményét, ezért viselem el a csipetnyi iróniáját. Legutóbb így értelmezte miniszterelnök-kesergőmet: „Élvezem azt a találékonyságot, hogy Orbán kritizálása mentén bevisz egy kemény jobb horgot Gyurcsánynak.” A jobbon vitatkoznék ugyan, de ilyenkor az foglalkoztat inkább, hogy nincs-e igaza a hozzászólónak. Vajon szerethetőbb-e Gyurcsány Ferenc annál, mint amit olykor írok róla?

Láttam a CNN-ben az interjút, amelyet a pillanatnyilag legfelkapottabb műsorvezető, Christiane Amanpour készített vele. A beszélgetésre az adott okot, hogy a volt miniszterelnök befogadott a rózsadombi házába tíz menekültet, általában családokat, amelyek naponta váltották egymást. A blokk hat és fél percig tartott, ami az amerikai hírtévénél rengeteg idő, és Orbán Viktor rosszul jött ki belőle. Fél percet kapott, Gyurcsány pedig tízszer annyit. A kommunikációs győzelem jelentőségét kisebbíti, hogy a jelenlegi miniszterelnök sokkal jobban beszél angolul, olyan merev volt azonban, mint egy fadarab, a hajdani kormányfő viszont emberinek, sőt emberségesnek hatott. Lehetséges, hogy Gyurcsány Ferencnek eszébe sem jutott politikai tőkét csiholni a menekültekből? De ha így van, akkor a viselkedéskultúra szempontjából talán mégsem kellett voltan egy kalap alá vennem a politikai ellenfelével.

Aztán interjú jelent meg vele a szombati Népszabadságban is. „Fantasztikus élménynek” nevezte a szír menekültekkel töltött napokat, amit el is hiszek neki, azt viszont kesernyésen, feszengve vettem tudomásul, hogy kifejtette: „Rögtön láttam, hogy ennél klasszabb dolgot nem tudtunk volna a szünidő végére kitalálni.” Vajon csak én érzem ki a könnyed, laza mondatból az újgazdagok unalmát, kedves Lídia? Ezzel egy időben hallottam, hogy Gyurcsány Röszkénél átment a zöldhatáron Szerbiába, és a magyar hatóságok szabálysértési eljárást indítottak ellene. Vajon csak rosszindulatból gondolom, hogy újságíróktól körülvéve, tudatosan sértette meg a törvényt, vigyázva azonban arra, hogy az országgyűlési módosítás előtt tegye, amikor még nem csukják börtönbe?

Elismerem, hogy a demokráciát szavazatokra játsszák, és egy feltörekvő párt vezetőjét nem érdemes erkölcsileg megítélni, ha fél szemmel a politikai haszonra sandít. E kis epizód után mégis az a benyomásom, hogy elég bő az a kalap, és mindkét miniszterelnökünk elfér alatta.