Néhány napja megszólaltatták Vajda Zoltánt az egyik tévéstúdióban. A középkorú vállalkozó az új és a régi baloldal között helyezkedik el. Tüntetéseket szervez egy civil szervezet nevében, de a Bajnai-féle Együtt önkormányzati képviselője is az egyik fővárosi kerületben. Örömmel számolt be arról, hogy az MSZP helyett az ő kérdésüket fogadta be a Nemzeti Választási Bizottság, hamarosan meg is kezdik a népszavazáshoz szükséges aláírások gyűjtését a budapesti aluljárókban és a megyeszékhelyeken.

Megvártam, amíg a részletek is kitudódnak, és íme: az Új Magyar Köztársaság aktivistái néhány fővárosi aluljáróban és hat megyeszékhelyen gyűjtögetik az aláírásokat. A vasárnapi zárva tartás indulatokat váltott ki országszerte, népszerűvé tehet egy csoportosulást, lett légyen az a régi baloldalt képviselő MSZP vagy az új baloldalt jelképező civil szervezet. Az Orbán-kormány tevékenységével elégedetlenek között bizonyára lesz 200 ezer ember, aki névvel és címmel is vállalja az indulatait. Kár, hogy a kampány nem lesz elég a kormányváltáshoz, amelyhez tízszer annyi szavazó kéne. Ehhez azonban Vajda Zoltánéknak és a vajdazoltánoknak nem lesz elég emberük.

A netadó elleni tiltakozás óta számtalan civil szerveződés kapott szárnyra, bár az országos médiumok szinte kizárólag a fővárosiakról tudósítottak. De vajon mitől országosak, ha érdeklődésük nem terjed túl a budapesti agglomeráción? Az ellenzékiek között egyetlen kivétel akadt, a Népszabadság, amely még nem eresztette szélnek a vidéki tudósítóit. A legutóbbi fél évtizedben annyira legyöngültek a többiek, hogy csupán zárójelben jegyezték meg: voltak még tüntetések a vidéki Magyarországon is. Holott október végén az egyik városban 1700-an gyűltek össze, a lakosság egy százaléka fejezte ki elégedetlenségét. Ez az arány az 1,7 milliós fővárosban megfelel egy 17 ezres tüntetésnek. Nem csoda, hogy néhány hónap elteltével az országos visszhang nélkül maradt civilek lelkesedése lelohadt. Az említett városban nemrég meghirdetett tüntetésen már csak tucatnyian vettek részt.

Vajda Zoltánék reálisan gondolkoznak, ha abból indulnak ki, hogy a szervezettségük a fővárosra és hat megyeszékhelyre korlátozódik. Addig nyújtóznak, ameddig a takarójuk ér. De akkor ebből hogyan lesz kormányváltás? Vajon lehet-e demokratikus kormányváltás abból, ha az egymással perlekedő régi és új baloldal a megyei jogú városokat átengedi a Fidesznek, a kisvárosokat és a falvakat pedig a Jobbiknak?