Ezekben a napokban a köztelevízió „megújítása” foglalkoztatja az újságírókat. Megértem, hogy élcelődnek, mégis inkább az együttérzés vesz erőt rajtam, ha a kamerák előtt bóklászó, csámborgó, csellengő, lábatlankodó, lézengő, lófráló, lődörgő, ődöngő, tébláboló, ténfergő, tévelygő, toporgó fiatalemberekre gondolok. Nem lakták be a stúdiót, idegen gépek között mozogtak, szavaikból, gesztusaikból pedig sugárzott, hogy nem találják a helyüket. Lehettek volna elővigyázatosabbak is, amidőn új munkahelyükhöz szerződtek, mégsem őket hibáztatom a kudarcért.

A jelek arra utalnak, hogy a főnökeik nem tanulmányozták elég figyelmesen a magyar médiatörténet egyik csomópontját, a plurális televíziózás létrejöttét, a kereskedelmi tévék megalapítását. A Horn-féle MSZP többet vitatkozott koalíciós partnerével, az SZDSZ-szel, mint az ellenzékkel, mire másfél évvel a hatalomra jutás után, 1995. december 21-én elfogadtatta a médiatörvényt. Lassanként fölállt a hatósági infrastruktúra, és elkezdett szerveződni a tv2, a Baló György vezette TV3 meg az RTL Klub. A három adó 1997 végén, 1998 elején indult, és százával szívták föl azokat a pályakezdőket, akik az állami felsőoktatásban 1993 őszétől működő kommunikációs képzés jóvoltából először tettek szert diplomára.

Akik közülük gyökeret vertek a szakmában, most beszámolhatnának arról, hogy hány hónapig gyakorolták az interjú- és riportkészítést, a tudósítói munkát, a vágást, a bejelentkezések összehangolását, a műsorvezetést, egyszóval mindazt, ami nélkül a televíziózás nehezen képzelhető el. Nem vonom kétségbe, hogy a negyvenkilenc gyakornokot ezúttal is szakemberek készítették föl. De ha voltak köztük olyanok, akik az 1997-es nemzedékből valók, igazán figyelmeztethették volna a politikai döntéshozókat, hogy a tévézés legbonyolultabb formáját, a hírtelevíziót nem lehet kutyafuttában tető alá hozni.

De vajon lehet-e hatástanulmányokat, a jelentkezők-kiválasztottak alapos felkészítését elvárni attól a politikai tömörüléstől, amely a legutóbbi fél évtizedben törvények tucatjait terjesztette be hatástanulmányok nélkül, és szavaztatta meg negyvennyolc óra alatt? Nemrégiben maga a pártelnök-miniszterelnök fejtegette a sebtében bevezetett útdíjról, hogy a káoszt tekintsük a próbaüzem gépzajának. Hát ez a mostani zűrzavar fülsiketítőnek hatott, erről azonban legkevésbé a nyilvánosság elé rángatott pályakezdők tehetnek.