Tegnap este, a Csatt című vitaműsorban Mráz Ágoston Sámuel megpirongatta Rónai Egont. A kormány közeli Nézőpont Intézet vezetője udvariasan hárította el a műsorvezető ama feltételezését, hogy Orbán Viktor március 15-én, a Nemzeti Múzeum előtt elmondott beszéde mintha hajazna Gömbös Gyula hajdani megnyilvánulásaira

A vitán belüli vitácska nem folytatódott, én azonban fölkaptam a fejem. Civilben médiatörténettel foglalkoznék, és írtam egy kétszáz oldalas jegyzetet a magyar médiapolitika legutóbbi száz évéről, az első világháború kirobbanásától napjainkig. Külön fejezetet szenteltem Gömbös Gyula kormányzásának a harmincas évek elején. A miniszterelnök rossz bizonyítványt kapott a legtöbb történésztől, szerintem mégis a kor színvonalát meghaladó médiapolitikusnak bizonyult. Többet értett meg az akkori médiából, mint a politikai elit, beleértve Horthy Miklóst és Bethlen Istvánt is. Elég sok szövegét olvastam, és a tévés műsorvezetőhöz hasonlóan 2015. március 15-én nekem is az tűnt fel, hogy az elhangzott szókapcsolatok, például „a történelmi vérvonal” vagy „a magyar életösztön” kísértetiesen emlékeztetnek a Gömbös korában dívó neobarokkos (bocskais, kacagányos, díszkardos) szónoklatokra.

De ha már téma a jelenlegi miniszterelnök ünnepi beszéde, újra meghallgattam. Bruttó huszonhárom percig tartott, tapsok és hatásszünetek nélkül nettó húszig, és megszámoltam, Orbán Viktor negyvenháromszor ejtette ki száján a magyart. Minden harminc másodpercre jutott egy magyar, magyarok vagy Magyarország. Ha negyedszázaddal fiatalabb volnék, és hetilapot szerkesztenék a rendszerváltás utáni hónapokban, azt javasolnám az akkoriban cikkírással is próbálkozó fiatal politikusnak, hogy keressen szinonimákat, és minden második magyart helyettesítsen egy rokon értelmű szóval. Ezzel akár még ritmust is kölcsönözhetne a szövegnek, ami aligha ártana neki.

Érteni vélem, hogy a cikkírásból kinőtt miniszterelnök tudatosan akart egyetlen szót sulykolni. Beszéde ritmustalanná vált ugyan, de talán megfelelt a híveinek. Elképzelhető, hogy beszédírói és a Nézőpont Intézet politikai elemzői pontosan mérték föl a helyzetet: az Orbán-rajongók ezt és így akarták hallani. Leginkább a hazafias érzelmeikben kellett őket megerősíteni, hogy megfogyatkozva bár, de maradjanak a szónok bűvkörében.