Esküszöm, hogy ezúttal már nem tehetek róla. Rövid időn belül harmadszor tűzöm tollhegyre Szigetvári Viktor megnyilvánulásait, csakhogy most szinte kiprovokálta a nyilvános elemzést. Kezd hasonlítani a tanítványaimra, akiknek javítgatom a dolgozatait. Figyelmesen hallgatják az értékelést, majd a legügyesebbek a következő dolgozatban már nem ismétlik a korábbi hibát. Másik hibát vétenek. Így megyeget ez, aztán egész jó kis újságíró lesz belőlük. Úgy vettem észre, hogy a fiatal politikus is elolvassa a bejegyzéseimet, és becsületére válik, hogy későbbi megnyilatkozásaiban nyoma sincs a szóvá tett hibának. Csupán az újabbnak.

Tegnap még föl sem ötlött, hogy szóvá kéne tennem azt, amit pártjáról mondott a Népszavának. Ezt fejtegette az Együttről: „Ügyvezető társelnökként arra törekszem, hogy a következő hónapokban átvigyem a pártot a túlsó partra.” A ’túlsó part’ olvastán csóváltam ugyan a fejem, mégis legyintettem, gondolván, hogy az újdonsült pártelnökök hajlamosak a költői túlzásokra. A szocialista Lendvai Ildikó például, aki magyar irodalomból is szerzett tanári diplomát, kezdő pártelnök korában szintén Nagy László híres sorait idézve vitte volna át pártját a túlsó partra. Az eredmény óvatosságra inthetné Szigetvári Viktort, ő azonban a Népszabadság mai számában megismételte a tegnap is említett metaforát: „Ügyvezető társelnökként arra kaptam megbízást, hogy átvigyem a pártot a túlsó partra.”

Hogy megkíméljem a további ismételgetéstől, elmesélem a tömörített hasonlat hiteles történetét. Nagy László emlékezetes kérdését - „S ki viszi át fogában tartva/ a Szerelmet a túlsó partra?” - pályakezdő szerkesztőként nem igazán értettem. S mert akkoriban az Élet és Irodalomnál dolgoztam, megkérdezhettem lapunk főmunkatársától, a Kossuth-díjas költőtől, vajon milyen élményből fakadt ez a csodálatos két sor. Laci a tőle telhető tapintattal elmondta, hogy épp a szigligeti Alkotóházban időzött, amidőn egy csinos költőnő megkérte: ugyan csónakázzanak már ki a Balatonra, olyasmiről szeretne beszélgetni vele, ami nem tartozik a nyilvánosságra. S miközben a költő evezett a somogyi part irányába, a leleményes és szenvedélyes költőnő orálisan elégítette ki.

A gyönyörű sorokkal példálózó pártelnökök igazán eltűnődhetnének a fogában tartott szerelem eléggé egyértelmű képén. Meg azon a tanulságon, hogy a költőpár végül is nem evezett át a túlsó partra, hanem visszatért a szigligeti öbölbe.