Rögtön lehűtöm a téma iránt érdeklődők kíváncsiságát, nem az eurovíziós dalfesztivál osztrák győzteséről tűnődnék. A versenyből egy másodpercet se láttam, az első helyezett nemi identitása pedig nem érdekel. Amúgy sincs ebben a félévben szemináriumom, nem kellett tehát figyelemmel kísérni mindazt, ami a kommunikáció szakos diákokat foglalkoztatja. Van mégis egy mozzanat, amely elgondolkoztat az osztrák énekes(nő) körül bő lére eresztett hírverésből.

Negyedszázada gyűjtöm az idézeteket, és mindig akadt szerkesztő, aki helyet adott lapjában a lefülelt mondatoknak. E témakörben kilenc kötet szegélyezi az utamat, és az első pillanattól kezdve gondot okoz, hogy miként nevezhetőek meg a különböző foglalkozásokat űző hölgyek. Heller Ágnes nevéhez például sosem fűztem hozzá, hogy filozófusnő, mert hülyén hangzana. Polgár Juditot se nevezném sakkozónőnek, elvégre leginkább a férfiak mezőnyében jeleskedik. Lendvai Ildikóról se írnám, hogy szocialista politikusnő, bár ő előszeretettel tarkítja közéleti mondandóját háziasszonyi tapasztalatokkal. A kevésbé neves biológusról se írnám le, hogy biológusnő, csupán azért, mert lányként, asszonyként, családanyaként foglalkozik a szakmájával.

Igen ám, de mit kezdjünk a női orvosokkal? Idéztem már szellemes mondatot nőnemű urológustól, mégse írtam a neve után, hogy urológusnő. Találkoztam nőnemű nőgyógyásszal, mégse hívtam nőgyógyásznőnek. De ha azt írom a MÚOSZ közkedvelt főorvosáról, hogy Mák doktor, senki sem tudja, vajon kire gondolok. Ám ha Mák doktornőnek hívom, akkor néhány száz újságíró betegének fölcsillan a szeme. Az ápolónőkkel egyértelműbb a helyzet. Ami pedig az újságírónőket illeti, általában nevezhetjük őket újságírónak, de ha rendszeresen női témákkal foglalkoznak, a hivatásukat jelző szóhoz érdemes a -nő toldalékot illeszteni. (Mindazonáltal szakmánkban ritkán fordul elő, hogy valaki mondjuk Kiss Antalné néven jelenteti meg a cikkeit. Ugyanez az olvasólevéllel már elképzelhető.)

Talán sikerült bebizonyítanom, hogy a nő-zés megér harmincsornyi töprengést. Bár éppen Conchita Wurst, a szakállas énekesnő sikere döbbentett rá, hogy módjával kell filózni a megnevezésen. Amennyiben az újságíró röstelli sokszor említeni a hirtelen nagy hírre vergődött művésznevet, akkor nem mond semmit, ha úgy jellemzi, hogy a szakállas énekes.