Kihúztam a gyufát néhány kommentelőnél. Tegnap voltam én minden, a ledorongolás azonban elviselhető. Ennyi belefér, ha az ember egy közösségi oldal ismerős közegéből, a névvel hozzászólók bensőséges kritikájából átevickél a nyilvánosság ismeretlen vizeire, ahol álneves vitorlák lengedeznek. Mindazonáltal megnyugtató, hogy a többség velem együtt ítélte el a trollkodás hervasztó jelenségét.

Hozzám hasonlóan utálják a halott színész nevével bejelentkező senkiházit, bár a negatív érzelem inkább csak a csöndes elundorodásban nyilvánult meg. Ami azért rossz taktika, mert az egyik kommentelő felsorolta, hogy az említett úr korábban milyen mondatokkal vétette észre magát. Nem idézem a minősíthetetlen jelzőket, elég annyi, hogy a trollnak mindenről és mindenkiről a zsidók jutnak az eszébe. A csöndes undorodók szerint pedig akinek a világképe ennyire leegyszerűsítő, azt nem érdemes komolyan venni. Mégis az a hozzászóló beszél a szívemből, aki pontosan fogalmazta meg a szándékomat: „A blogger csak próbál az ellen védekezni, amit néhány tetves jobboldali kommentelő troll az Index blogján művel. Egyetlen eszköze van: a nyilvánosság.” Nem használnám ugyan a ’tetves’ jelzőt, és az sem valószínű, hogy csupán a jobboldalon vannak trollok, de a lényegben egyetértünk.

Elgondolkoztatott viszont, amit többen is szóvá tettek, hogy egy elszigetelt, magának való antiszemitát talán mégsem kellett volna a nagy nézettségű portál kirakatába állítani. A sors iróniája tehát, hogy akit indexre kéne tenni, az most az Index révén került reflektorfénybe. Csakhogy akik ezt a szememre vetik, azoknak érdemes tudni, hogy nem én válogatom meg, ki keveredik a szélesebb nyilvánosság elé. 2002. január elseje óta naponta harminc sort írok e Médianaplóba, a négyezer-valahányszázadik széljegyzetnél tartok; tizenkét kattintással indultam, és ebben a hónapban eljutottam az 1376-os átlagig. Ez körülbelül ezer törzsolvasót jelent, leginkább a médiában dolgozók közül.

Töredelmesen bevallom, írás közben föl sem ötlik, hogy miről szabad, miről illik tűnődni. A válogatást tőlem függetlenül végzik el digitális szerkesztők, akiket személyesen nem is ismerek, bár persze jónak tartom az ízlésüket. Elfogadom az állítást, hogy szerencsésebb, ha egy troll marad a margón. Jól esik azonban, ha az utánközlő portál szerkesztője épp az én jegyzetem révén szégyeníti meg a több ezres nyilvánosság előtt.