Az egyik tévéhíradóban láttam a kaposvári rektort. Korombéli, dupla tokás férfiú, megszeppenten nézett a kamerába. Úgy rémlik, nem szokott hozzá az országos nyilvánossághoz. Magyarázta a bizonyítványt, nem nagyon sikerült neki.

Ettől persze akár még igaza is lehet. Szorult belém annyi kollegialitás, hogy legalább én ne bántsam a „dresszkóderrektort”, ahogy az egyik fullánkos tollú újságíró jellemezte. Elvégre két tanóra közti szünetben kértem már meg zilált ruházatú diákot, hogy menjen haza, és mosakodjon meg, mert bűzlött a másnaposságtól. Az is igaz persze, hogy jól kijöttem a literátus hajlamú és kakas frizurás punkkal, aki ma raktáros Közép-Angliában. Vagy az orrába piercinget fűző lánnyal, aki feltűnő ízléssel válogatta össze extravagáns ruhatárát. Eltűnt a szemem elől, de valószínű, hogy a diploma megszerzése után is naponta zuhanyozik.

Túlbuzgóságnak vélem a kaposvári egyetem öltözködési szabályzatát, bár fegyelmező sorai illenek a rendszer katonás szemléletébe. A világhálón utánanéztem a rektor szakmai önéletrajzának, és két meglepetés is ért. Az egyik az, hogy másfél évtizeddel fiatalabb a külsejénél, ami azt sejteti, hogy talán nem a legfegyelmezettebben étkezik. A másik pedig az, hogy magyar az egyik tanári szakja. Az utóbbi el is keserít, mert a nagy hírre vergődött utasításban tíz helyesírási hibát fedeztem föl. Ez még akkor is sok, ha ötvensornyi a szöveg.

Ennél tovább tapintatból nem is mennék, egyetlen mozzanatot azonban érdemes kiemelni. A közvélekedéssel ellentétben a rektor megadja a választás lehetőségét a diákoknak, épp emiatt kerül csapdába, a fölvehető ruhadarabokat ugyanis tizenegy ’vagy’ választja el egymástól. Márpedig nem kell megvesszőzni, ha két mondatrészt különít el. (Példa: alma vagy körte.) Ki kell viszont tenni a vesszőt eléje, ha az összetett mondatban két tagmondatot választ el. (Vagy megszokik, vagy megszökik.) Nyilvánvaló, hogy ezúttal mondatrészekről van szó, ezért furcsa, hogy miközben az első, az ötödik, a tizedik és a tizenegyedik vagyot fölöslegesen vesszőzte meg a fogalmazó, a többinél - nagyon helyesen - nem tette ki azt a fránya írásjelet.

Mennyivel jobban hatna az inkább tartalmában bírált szöveg, ha nem csúfítanák el indokolatlan vesszők. Akkor „csak” hat helyesírási hibát róhatnánk föl a kaposvári egyetem eredetileg magyar szakon végzett vezetőjének.