2010. augusztus 4-én gyilkosság híre járta be az országot. Alsóőrsnél, egy országúti igazoltatás során lelőtték Gamauf János rendőrt és a megállított kocsi egyik utasát. Az utóbbi családtagjainak is részvétem, de a sajtószakmai tanulság miatt inkább a két főszereplőre összpontosítanék. A főtörzszászlósra, akit az összes cikkíró teljes néven említett, és a gyilkos Sz. Bálintra, aki távolról lőtt agyon két embert.

A tűnődésre az ad okot, hogy a Napló című veszprémi újság tegnapi számában tizenhat soros hír jelent meg. A haláleset harmadik évfordulóján Gamauf János sírjánál tették tiszteletüket a családtagjai, barátai, ismerősei és munkatársai. S bár igyekeztem utána nézni a részleteknek, mégse ismertem meg a gyilkos vezetéknevét. Érteni vélem, hogy amíg nem bizonyosodott be Sz. Bálint bűnössége, vonatkozott rá az ártatlanság vélelme. A nyilvánosság képviselői kötelességszerűen megóvták őt és családtagjait attól, hogy közös vezetéknevüket megvetés övezze. De ha így áll a helyzet, vajon az áldozatnak miért írták ki a teljes nevét? Neki talán nincsenek személyiségi jogai?  Rá nem vonatkozik az ártatlanság vélelme?

A kérdés azért nem költői, mert a megölt rendőrről elterjedt, hogy viszonya lett volna Sz. Bálinttal, aki „szerelemféltésből” lőtte volna le. A feltételes módból következik, hogy a homoszexuális kapcsolat végül nem bizonyosodott be. Kiderült, hogy nem is ismerték egymást, ám addigra rengeteg cikkíró taglalta a viszony mibenlétét - az áldozat esetében teljes névvel, az elkövetőében csupán kezdőbetűvel. Ennek okán a rendőrség saját halottjának tekintette ugyan Gamauf Jánost - vállalta tehát a temetés költségeit -, hősi halottá viszont már nem nyilvánította. Ami azt jelenti, hogy posztumusz nem léptették elő, ezért kevesebb nyugdíj jár az édesanyjának. Lehet, hogy azóta megtörtént a főtörzszászlós rehabilitációja, csakhogy ez már legföljebb néhány sort kapott az újságokban, ha egyáltalán kapott. Mindez pedig azért, mert a törvény tiszteletben tartotta az elkövető személyiségi jogait, de úgy rémlik, hogy elfelejtette tiszteletben tartani az áldozatéit.

Gamauf Jánost eltemették, megsiratták, sírjánál három év múlva összegyűltek a barátai, és az összejövetelről háromnapnyi késéssel hírt adott a területileg illetékes újság is. Látszólag minden rendben, valójában azonban a vázolt ellentmondás bármikor szedheti újabb áldozatát - leginkább az áldozatok közül.