Egyetértek azokkal, akik kormányzati túlsúlyról beszélnek. Nem értek egyet azonban senkivel, aki a túlsúlyt számmal jelöli. Erre ugyanis nincsenek felmérések. Miközben az ellenzéki véleményformálók 90 és 100 százalék közötti számokkal szórakoztatják egymást, a kormánypárti oldalon is kezd kirajzolódni egy hasonló indíttatású toposz.

Apáti Bencével szombaton jelent meg interjú, és a neves balettművész ezt mondta: „Nincs ellenzék, ellenzéki sajtó viszont nagyon is van.” (888.hu, 2017.08.26.) Két nappal korábban Jeszenszky Zsolt, a neves DJ kifejtette: „A legolvasottabb, legnézettebb felületek mind kormánykritikusak.” (Heti Válasz, 2017.08.24.) Egy héttel korábban pedig Gulyás Gergely Fidesz-politikus így nyilatkozott: „A legnézettebb tévé, a leglátogatottabb internetes újság, a legolvasottabb országos politikai napi- és hetilap ellenzéki”. (Heti Válasz, 2017.08.17.) A médián belüli erőviszonyokat nagyjából fele-fele arányban, a kiegyenlítődés jegyében képzelik el.

De ha színvonalasabbnak tartják az ellenzéki sajtót, és tehetségesebbnek az ellenzéki publicistákat, akkor azzal is kezdenünk kéne valamit, hogy az Indexet csakugyan többen látogatják, mint az Origót, és az RTL Klubot is többen nézik, mint a tv2-őt. (A napi- és hetilapokról másként vélekedem.) Felmérések híján hiába kötnék ki bármilyen arányszám mellett, nem a lényeggel foglalkoznék. A lényeg ugyanis az, hogy az Orbán-kormány a papír alapú sajtóra és a vidéki Magyarországra helyezi a hangsúlyt. Lehet erre azt mondani, hogy másra aligha telik azoktól, akiknek a miniszterelnöke nem használ számítógépet és okostelefont. Lehet majd esetleg azt is mondani, hogy ez a döntés tragikai vétségnek bizonyult.

Csakhogy a kormányzati kommunikáció irányítói korántsem tökfejek, ezért nem föltétlenül a milliós kisebbséghez akarják eljuttatni az üzeneteiket, amelynek tagjai a digitális korszakban élnek. Inkább a néhány milliós többséget veszik célba, amely falun él, és nem használ számítógépet. E célt szolgálta a megyei sajtó felvásárlása, melynek révén a hatalom üzenetei eljutnak a legeldugottabb zsákfaluba is. A médiapolitikai jelentőségű akció borította fel a médián belüli arányokat, a kormány elzárta a falvak népétől az ellenzéki véleményformálókat. Ezzel magyarázható, hogy a kormányzati tevékenységet bíráló szerkesztőségek más lehetőség híján Budapesten és a nagyvárosokban győzködik ama médiafogyasztókat, akik az érvelések nélkül is Orbánék ellen szavaznának.