A hajnali órákban Váradi Júlia hangjára ébredtem. Éjfélkor nyitva felejtettem ugyanis a digitális rádiót. A műsorvezető hangja kellemes, ébrebben is szívesen hallgatom. Az ismert kulturális riporter egy világhírű magyar filmrendező unokájával beszélgetett.

A harmincas fiatalember Németországban szerzett pszichológusi diplomát, majd hazajött rendezést tanulni. Most készül az első játékfilmjére. Az interjú elején bizonytalannak mutatkozott, kereste a hangját. A mintegy ötvenperces beszélgetés utolsó harmadában a forgatókönyvről mesélt. Egy digitális pár tagjait az influenszerség hozta össze. Sorsuk érdekessége, hogy miközben hivatásos kommunikátorok, alig kommunikálnak egymással. Márpedig a kapcsolatteremtés hiánya aligha kedvez egy érzelmi szövetségnek.

Ez volt az a pillanat, amikor a forgatókönyvet író rendező „faszinak” nevezte az ifjú hölgy inkább testi, mint lelki partnerét. Nem is ok nélkül. A vele szemben ülő újságíró eredetileg német-angol szakos tanárnő, ezért automatikusan pontosított. Inkább „pasinak” nevezte a majdani film egyik főszereplőjét. A németben van egy szó, a Passaschier, amely utast jelent, ebből származik a magyar köznyelvben meghonosodott pasas, pasi.

Eredetileg a latin passus (lépés) kifejezésből örökült át a francia passager (átkelő, utas) szóba, innen ágazott tovább német nyelvterületre, ahonnan osztrák közvetítéssel Magyarországra érkezett. Az is lehetséges persze, hogy a Klubrádió műsorvezetője még ama újságíró-nemzedék tagjaként e sorok írójával együtt igyekszik magát kulturáltan kifejezni. Ha interjút készítünk, akkor a visszafogottabb hangvételt próbáljuk érvényesíteni. Mindenesetre a pasizás után az interjúalany összeszedettebb lett, az utolsó negyedórában mintha magára is talált volna.

Az a benyomásom, hogy mi, élemedett korú újságírók e kulturáltabb magatartásformával őskövületnek számítunk. A nyilvánosság digitális része ugyanis a kocsma szintjére züllött. A köznyelv beszabadult az online térbe, és a digitális kocsmatöltelékek, a trollok ellepték a világhálót. A trágár indulatszavakkal gyakorlatilag élvezhetetlenné tették a nyilvánosság fórumait. Mintegy fél évtizede levontam a tanulságot, lemondtam a digitális hozzászólásokról. Nemcsak nyertem persze, hanem veszítettem is.

Elvégre az álneves hozzászólók között akadtak olyan vitapartnerek, akikkel öröm volt fogalmakról és eszmékről diskurálni. A többség azonban vagy a butaságával, vagy a műveletlenségével, vagy a politikai elfogultságával alkalmatlanná vált a vitára. De ez csak a züllési folyamat egyik következménye. A másik az, ahogy a kocsmai kultúra beszüremkedése hatott a nyilvánosság hivatásos formálóira. Leginkább a kampányoló politikusok „jóvoltából”, akik tudatosan alkalmazták a dehumanizálás (a trágárkodó és állati személyeskedés) elemeit.

A folyamat kezdetét nehéz rekonstruálni. Ha nem is kezdő-, de sűrűsödési pontként képzelem a közösségi oldalak kínálta lehetőségeket az elsők között kihasználó Deutsch Tamás „meliázását”, egy velünk foglalkozó amerikai államtitkár ledorongolását. (A hiteles, bár általam kipontozott szöveg a bejegyzésem utáni összeállításban olvasható). A többit már nemcsak tudjuk, hanem nyögjük is. Idén a hivatalban lévő miniszterelnök március 15-i beszédében hitelesítette a politikai ellenfelek (immár ellenségek) dehumanizálását.

De hogy a saját hivatásrendemet se kíméljem, nemcsak a váradijúliák finomítják a szavakat. Akadnak olyan kattintásvadász publicisták is, akik átveszik a kampányoló politikusok durva hangvételét. Egyikük, Bayer Zsolt öntudatosan meg is fogalmazta, miért él a kétes értékű retorikával. (Az idézet szintén olvasható az összeállításban.) Épp az ő példája hívja föl a figyelmet egy újabb sűrűsödési pontra. A Magyar Nemzet sokáig ellenállt a kísértésnek. Főmunkatársa legérdesebb megnyilvánulásait száműzte annak saját blogjára, illetve fészbukos üzenőfalára. Néhány hónapja mégis beengedte digitális felületére a blog-bejegyzéseket. Nem függetlenül attól, hogy a Magyar Péter-jelenség miatt a kormánypárti sajtó szintet lépett - lefelé.

Érdekes az ellenzéki nyilvánosság helyzete is. A hvg.hu egyik véleményformálója Tóta W. Árpád. A műveltségéből és a szellemességéből telik kulturált megnyilvánulásokra, és ezeket meg is írja a portáljára. A szerkesztőség azonban eddig elzárkózott a túlságosan durva hasonlataitól, amelyek ennek következtében a fészbukos üzenőfalán vonzották az érdeklődőket. Például március 19-én ott nevezte egy szatyor szellentésnek a köztársasági elnököt. (A póriasabb, közismertebb, f betűvel kezdődő szinonimát használta.)

Nem állítom, hogy Sulyok Tamás megérdemli a pozíciójának kijáró tiszteletet, de azért a gázos fogalmazás nálam is kivágta a biztosítékot. A helyzet iróniája, hogy miközben a hvg.hu nem közölte az első megnyilvánulást, a közösségi bejegyzésből országos vita kerekedett. Az értelmezést pedig a szerkesztőség az eredeti írás szerzőjére bízta - a cikk címében épp az inkriminált kifejezéssel. Vagyis a HVG április 12-én úgy döntött, hogy az f-es szótól már nem tagadja meg a nyilvánosságot.

A Népszava is hasonló helyzetben van erőteljes stílusú munkatársával, Batka Zoltánnal. Az egyetlen ellenzéki napilap a csúnya szavakkal vívott harcában még tartja magát a visszafogottsághoz. De ha hivatalosan is választási kampány lesz, vajon lemond-e a kocsmai hangvételről? S ami sajnos ezzel együtt jár: a nagyobb olvasottságról?                     

Tíz mondat a nyilvánosság romló hangneméről

Ki a f.sz az a Thomas Melia? (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Twitter.com, 2011. július 27.)

Az internetes fikakultúra lehangoló jellemzője, hogy az újságíró és a kommentelő közötti különbségek lassan elmosódnak. (Puzsér Róbert publicista, Facebook.com, 2013. július 16.)

Ijesztő, hogy a saját nevüket használók is egyre többet engednek meg maguknak. (Sándor Klára nyelvész, HírKlikk.hu, 2021. május 15.)

Pártos rohamosztagok grasszálnak a Facebookon. (Tömpe István publicista, Újnépszabadság, 2021. december 1.)

A trollok azt hiszik, hogy az ingyenes lap olvasásával megvették a trágárkodás jogát. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2022. június 26.)

Szándékosan élek provokatív szóhasználattal, mert így tudom legjobban és leghatározottabban érzékeltetni. (Bayer Zsolt publicista, Facebook.com, 2024. szeptember 10.)

Menczer Tamás hivatalossá tette az otrombaságot. (Magyari Péter újságíró, Válasz Online, 2024. december 4.)

Ha a világ, amelyet felvázolok, durva, annak durva nyelve is kell, hogy legyen. (Kalapos Éva Veronika író, Magyar Narancs, 2024. december 5.)

Ahogyan a politikusok, mi, újságírók is elvadultunk. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, 2025. március 8.)

Egy szatyor f…ot minek szólítgatni? Még rugdosni is fölösleges, majd elviszi a szél, eloszlik magától. Már most se látszik, csak érződik. (Tóta W. Árpád publicista, Facebook.com, 2025. március 19.)

A magyar közéletből hirtelen szinte állatkert lett, a miniszterelnök poloskák felemlegetésével adta meg az alaphangot. (Presinszky Judit újságíró, Telex.hu, 2025. április 13.)

A legutóbbi napokban Gulyás Gergely és Lázár János hazaárulózott, Kósa Lajos elhatárolódott, Gyurcsány Ferenc istenezett, Nagy Bandó András magyarpéterezett, Puzsér Róbert pedig értékezett.    

A világ legnagyobb bankrablása. Nem feszítővasat használtak, nem fegyvert. Kétharmadot. (Aranyosi Péter humorista a Matolcsy-féle alapítványokról, YouTube.com, április 5.)

Bibit és Vikit sok minden köti össze. (Márton László Franciaországban élő író Netanjahuról és Orbánról, Népszava, április 6.)

Ha a hatalom békén hagyna, akkor ez azt jelentené, hogy nem fontos, amit csinálok. (Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke, Klubrádió, április 6.)

Nem hiszek a teremtő Istenben, ezzel szemben tisztelem a teremtett Istent. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, április 6.)

Magyar Péter visszaszerezte a lyukas zászlót és a kokárdát. (Nagy Bandó András humorista, Klubrádió, április 7.)

Az a mosdatlan szipókájú büdösbogár bocskaiban ukrán zászlóra gerjedve recseg a platóról. (Franka Tibor publicista, Demokrata.hu, április 7.)

Magyar Péter megemlítette, hogy ő is kapott egy horgolt poloskát. (Koller Hanna újságíró, Szegeder.hu, április 8.)

Apósa az állam. (Dési János műsorvezető Tiborcz Istvánról, Klubrádió, április 8.)

Attól még nem leszünk árulóvá, ha nevetünk a „másik oldal” poénjain. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, április 8.)

Nem mindenki fasiszta, aki nemzeti. (Huth Gergely újságíró, Magyar Nemzet Online, április 9.)

Egy demokrata magát a szabadságot tekinti értéknek, és nem a vele egyetértők szabadságát. (Puzsér Róbert publicista, Facebook.com, április 9.)

Amerikában a gazdaság hódította meg a politikát, Magyarországon pedig a politika igázta le a gazdaságot. (Ágh Attila politológus, Népszava, április 10.)

Isten szemetet nem teremt. (Balázs Zoltán rendező, Magyar Rádió, április 10.)

Látom, hogy a világnak elmegy az esze. (Tanács István újságíró, Facebook.com, április 11.)

Kicsiben azt csináljuk, amit Donald Trump nagyban. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, április 11.)

Lopni tilos, közből még inkább. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, 444.hu, április 11.)

Ő itt Magyar Péter és Kollár Kinga. A hazaárulók. (Lázár János Fidesz-politikus, Facebook.com, április 11.)

Az új párt a régi ellenzék által hagyott romok helyére épített reménypalotát. (Bruck András publicista, Facebook.com, április 12.)

A haza nem lehet ellenzékben, de a hazaárulók igen. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, Telex.hu, április 12.)

A mostani szóhasználattal külpoloska volnék. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, április 12.)

A magyar közéletből hirtelen szinte állatkert lett, a miniszterelnök poloskák felemlegetésével adta meg az alaphangot. (Presinszky Judit újságíró, Telex.hu, április 13.)

A kormánypártok minket, ellenzékieket nemegyszer majdhogynem hazaárulónak minősítenek csupán azért, mert egyes dolgokról más a véleményünk, mint nekik. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Népszava, 1991. december 24.)

A magyar jobboldal egy része számára mindenki hazaáruló bitang, aki nem az ő politikáját támogatja. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, szocialista politikus, Napló, 2008. szeptember 5.)

A külföldön nyilatkozók hazaárulóknak csak azért nem nevezhetők, mert nincs hazájuk. (Bíró Zoltán irodalomtörténész, az MDF volt elnöke, Echo TV, 2011. január 13.)

Hülyének lenni is szabad, meg hazaárulónak lenni is szabad. (Kövér László, az országgyűlés elnöke, Fidesz-politikus, Echo TV, 2018. szeptember 23.)

Filléres vagy inkább centes hazaárulók. (Huth Gergely újságíró a magyar baloldalról, PestiSrácok.hu, 2023. január 11.)

A hazaárulók tyúkszemére lépnek. (Horváth K. József újságíró, Magyar Hírlap Online, 2025. február 21.)

Attól senki nem lesz hazaáruló, ha másként látja az országot, mint a hatalmon lévők vagy a hatalomból élők. (Kocsi Ilona, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, muosz.hu, 2025. március 14.)

Hazaárulók ezek mind, kivétel nélkül. És pontosan úgy is kell bánni mindegyikkel. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, 2025. április 9.)

Utolsó hazaárulók, magyargyűlölő véglények, és úgy is kell velük bánni. (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2025. április 9.)

Ezt a hazaárulózást azért kéne abbahagyni, mert szint alatt van. (Kardos András publicista, Facebook.com, 2025. április 11.)

Ukrajna ezt a háborút nem tudja megnyerni.

/Az Európai Unióról/ Ukrajna fölvétele tönkreteszi Magyarországot.

Európa a háború folytatására készül.

A vámháború hamarosan vámbékébe megy át.

Kicsiben azt csináljuk, amit Donald Trump nagyban.

/A Tisza Pártról/ Örülnek, ha Magyarországon rosszul mennek a dolgok.

/Az inflációról/ A kormány ebben nem gatyázik.

Jártam olyan faluban, ahol a négy boltból csak egyben csökkentették az árakat.

Falun élni jó.

Én egy 1800 lelkes faluból jöttem.

(Az interjú 26 percében a miniszterelnök 22-szer köszörülte a torkát.)

Önmagam fegyőre vagyok. (CR Üzleti Magazin/2008)

Soha semmit nem kaptam ajándékba. (Heti Válasz, 2009. szeptember 17.)

Egy rossz döntést jobb megváltoztatni, mint csökönyösen kiállni mellette. (168 Óra, 2009. október 1.)

Ha az eddigi nézeteltérésünk az ára annak, hogy Hosszú Katinka ilyen csodálatosan szerepeljen, akkor nem bánom, legyen. (Magyar Nemzet Online, 2016. augusztus 7.)

Akkor segítem a sportágat, ha félreállok. (hvg.hu, 2016. december 14.)

Az úszó ússzon, a vezető vezessen. Katinka ezen a vonalon átnyúlt. (24.hu, 2016. december 14.)

Két gyerekünk, három unokánk és egy életünk van. (Átlátszó.hu, 2019. május 13.)

A Fenyő-ügy árnyéka mindig kísértett. (Átlátszó.hu, 2019. május 13.)

Eleve nincsenek gyilkos hajlamaim. (ATV, 2025. április 9.)

Ez ügyben nincs miért szégyenkeznem. (Index.hu, 2025. április 10.)

Előrébb való az, aki teremt, és utána jön, akit teremtenek. Az emberek teremtik Istent, és nem fordítva. (Eörsi István író, 168 Óra, 1994. június l4.)

Isten az emberért teremtette a világot, ami igazán hízelgő ránk nézve. (Sebeők János író, Magyar Hírlap, 1994. július 14.)

Én vagyok az Isten. Miután saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, bennem is van egy szikrányi belőle. (Tompa László színész, Észak-Magyarország, 1995. február 18.)

Megteremtettük magunknak Istent, s úgy hiszünk benne, mintha ő teremtett volna bennünket. (Nagy Bandó András humorista, Somogyi Hírlap, 2004. január. 15.)

Olyan világot teremtünk, amelyben az Úristen nem idegen. (Makovecz Imre építész, Magyar Rádió, 2011. február 27.)

Isten nem teremt selejtet. (Böjte Csaba ferences szerzetes, Délmagyarország, 2013. február 11.)

Isten nem alkot, hanem teremt. (Végh Alpár Sándor publicista, Magyar Nemzet, 2013. május 18.)

Hiszek abban, hogy a teremtő Isten most is a hónom alá nyúl. (Bese Gergő egyházi szolgálattól eltiltott katolikus pap, Reels-videó, 2024. szeptember 7.)

Úgy teszünk, mintha mi találtuk volna ki Istent, nem pedig ő bennünket. (Bagi Iván humorista, Mandiner.hu, 2025. március 30.)

Nem hiszek a teremtő Istenben, ezzel szemben tisztelem a teremtett Istent. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2025. április 6.)

Ez a legkevésbé kockázatos döntés. (Orbán Viktor miniszterelnök Matolcsy György kinevezéséről, Magyar Rádió, 2013. március 1.)

A Magyar Nemzeti Bank most már emlékeztet egy műkincs- és ingatlanügynökségre. (Burány Sándor szocialista politikus, ATV, 2015. november 5.)

Politikai haszna a mi oldalunkon nincs, kára meg van. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus az MNB alapítványairól, ATV, 2016. április 27.)

/”Önök ezt megpróbálták eltitkolni.”/ De sikerült? (Kovács Zoltán kormány-szóvivő a Magyar Nemzeti Bank költekezéseiről, ATV, 2016. április 28.)

Ezt az egész dolgot az országgyűlés beszentelte. (Nyikos László közgazdász, az MNB felügyelő-bizottságának tagja a jegybank alapítványairól, ATV, 2016. április 29.)

A célok jók, fontosak, és azt kívánom, folytassák a munkát a jegybankban. (Orbán Viktor miniszterelnök, atv.hu, 2016. május 9.)

Matolcsy saját kis gebinjét úgy hívják, hogy Magyar Nemzeti Bank. (Csepeli György szociálpszichológus, ATV, 2016. május 29.)

Az MNB vezetése bűnszövetkezetként működik. (Bokros Lajos közgazdász, volt pénzügyminiszter, ATV, 2017. szeptember 26.)

Tudjuk, hogy szabálytalanok vagyunk. (Matolcsy György közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Magyar Nemzet Online, 2021. szeptember 6.)

A Fidesz politikusai ma úgy csinálnak, mintha meglepődnének, mi történt az MNB alapítványainál, 9 éve viszont ők próbáltak meg mindent megtenni azért, hogy átláthatatlan maradjon a közpénz jellegét el nem vesztő vagyon felhasználása. (Bánáti Anna újságíró, Telex.hu, 2025. április 7.)

 Farkas László sokáig a Juhász Ferenc főszerkesztette Új Írás vezető munkatársa volt. Majd a papír alapú irodalmi folyóirat megszűnése után létrehozta az ujiras.hu-t, amelyet tavaly nyáron bekövetkezett haláláig működtetett. A digitális folyóirat azonban tovább élt, Farkas Laci lánya, Monika szerkeszti (a felelős szerkesztő, Kállai Katalin nemrégiben csatlakozott a redakcióhoz). Az áprilisi számban jelent meg esszém egy újabb szállóige keletkezéstörténetéről. Azzal mutatom meg a fészbukos olvasóknak, hogy figyelmükbe ajánljam a folyóirat többi közleményét is.

Egy közismert mondásból hogyan lett bizonytalan eredetű szállóige?

A Metazin.hu utánközlő portálban találtam egy szólásmondást. Íme: „Kutyából nem lesz szalonna, de lehet-e a tartós béke érdekében létrehozott EU-ból olyan katonai nagyhatalom, amely legalább önmagát képes megvédeni az Egyesült Államok gyámkodása nélkül?”

A jelenkori világpolitika rejtelmeivel foglalkozó gondolatmenet ugyebár kijelentő mondat, noha olvasható benne egy kérdés is. Következésképpen a végére nem kérdőjelet kellett volna biggyeszteni, hanem pontot. Csupán e nyelvhelyességi problémáért azonban nem idéztem volna a Trump elnökkel küszködő Európai Unió gondját. Arra nincs ugyan érvényes válaszom, hogy a szalonnás mondásnak mi köze van egy világpolitikai összefüggéshez, az viszont érdekel, vajon honnan származik a lépten-nyomon idézgetett mondat.

De mielőtt a művelődéstörténeti nyomozásba kezdenék, érdemes tisztázni egy különbséget két hivatásrend között. Az egyéni érvényesülésben kevésbé érdekelt újságírók meg-megrekednek a közmondásoknál, a hatalomra törő politikusok viszont igyekeznek értéket, vagy legalábbis „értéket” kölcsönözni a régi szólásoknak. Ambíciójuk azt eredményezi, hogy az okfejtésekből szájról szájra szálló ige lesz. Vagyis szállóige - a német eredetiben geflügeltes Wort -, amelyet nem föltétlenül újságírók, inkább politikusok vesznek a nevükre.

Ezzel magyarázható, hogy még mi, újságírók is hajlamosak vagyunk egy-egy közéleti személyiséget, a maga korában a közvéleményt jelentős mértékben befolyásoló politikust vélni a forrásnak. Holott az alapmondat egy kocsma kockás abroszánál vagy egy kávéház márványasztalánál is elhangozhatott. Vagyis a feudális korszakot tükröző csárdában vagy a polgári kultúrát jelképező kávéházban. Nem véletlen, hogy a magyar szállóige-szakirodalom egyik klasszikusa, Alexander Bernát filozófus szerint „A nép szállóigéje a közmondás, a művelt ember közmondása pedig a szállóige.”

A két fogalom közti átmenet szintén vizsgálható, az alapmondat pályafutása ugyanis kalandos. Az írott forrásokban 1613-ban bukkant föl, amidőn a korszak legműveltebb magyarja, Pázmány Péter így fogalmazott: „Szalonna nem lészen kuvaszból.” Az utókorból nézve feltűnő, hogy bíboros urunk, az ellenreformáció harcos kezdeményezője nem a kutya kifejezést használta, hanem a birkák terelésére betanított kuvaszt. Elégedetlen lehetett a mondás fogadtatásával, mert tovább finomított a fogalmazáson: „Perzseléssel szalonna nem lesz a kuvaszból.”

Nem az elkényeztetett ölebekre, még csak nem is a pocakot eresztett pincsikre utalt, hanem a nyargalászástól karcsú pásztorkutyákra. Három évszázadig e pusztai jelentés jellemezte a közmondás- és szállóige-gyűjteményekben felbukkanó kutyás hasonlatokat. A szalonna állandó elem maradt bennük, a kutya rokon értelmű kifejezései pedig váltakoztak. A filozófus, költő és közmondásokat gyűjtő Erdélyi János 1851-ben ezt jegyezte föl: „Van, mint a zsidónak szalonnája.” Tulajdonképpen a nincsre utalt, a hagyománytisztelő zsidók ugyanis nem esznek disznóhúst.

A Trianon előtti magyar nyelvű sajtóban a nincsséget és a kutyaságot jelző szólás tartalma azért nem vegyült, mert a kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchiában a magyar birodalomrész fele magyar, nemzetiségi arányát az asszimilálódó zsidók billentették a magyar oldalra. Trianon után azonban, a harmadára szűkített Csonka-Magyarországon már nem volt szükség az elmagyarosodott zsidók segítségére az ország uralásában. Székely István, a Hyppolit, a lakáj című film rendezője, évtizedekkel később, idős emigránsként cikket írt egy izraeli magyar újságba. Idézem: „Az 1919-es fehérterror napjaiban az aszódi Fő utca házfalára ilyesféle feliratokat mázoltak: ’Kutyából nem lesz szalonna - Zsidóból nem lesz magyar.’”

A házfalon olvasható jelmondatból kibontakozó szemlélet és hangvétel jellemezte a két világháború közti sajtót. De vajon a zsidók miért óvakodtak a sértéshústól? A mintegy háromezer éves magyarázat szerint Judea lakói a filiszteusok uralma alá kerültek, és az asszimilációt (a beolvadást) azzal hárították el, hogy az étkezésben különböztették meg magukat a hatalmon lévőktől. „A kutyából nem lesz szalonna.” pedig más etnikumoknál és vallásoknál éppen ellenkezőleg akár azt is jelentheti, hogy eszik a kutyahúst. Például a Távol-Keleten megtapasztalták, hogy a legkövérebb kutya hastáji rétegeiből sem fejthető le olyan vastag szalonna, mint a disznóéból.  

A közmondás pályafutásában újabb állomást jelentett 1945. Először a moszkvai emigrációból hazatért Farkas Mihály belügyi államtitkár használta a nyilvánosságban. Majd Rákosi Mátyás, a koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese az országgyűlés elé terjesztette a VIII. törvénycikkelyt, amelyet az újságírók Lex Sulyoknak neveztek el. A magyar kommunisták vezetője az egyik legjelentősebb politikai ellenfelére utalt, Sulyok Dezsőre, akiről ezt mondta: „Van még egy képviselő, aki 1935-ben a Nemzeti Egység Pártjának volt a tagja… Most aztán kiderült, hogy kutyából nem lesz szalonna.”

E mondattal kezdődött ama képviselők kiszorítása az országgyűlésből, akik a Horthy-korszakban a kormánypárt tagjai voltak. A szalonnás hasonlat így lett az úgynevezett szalámi taktika kulcsmondata. Egy forrás szerint Rákosi a Magyar Rádióban jelentette ki 1947. április 12-én, de ezt egyelőre nem sikerült ellenőrizni a hangarchívumban, Csak korabeli újságcikkek nyomán következtethetünk rá. Ráadásul a negyvenes évek végén a teljhatalmat kiépítő diktátor többször is utalt a szólásmondásra, de akkor már inkább a kulákoknak (a módosabb gazdáknak) tartogatta.

A közmondás 1945 utáni pályafutását úgy képzelem, hogy egy debreceni választási gyűlésen Farkas Mihály szóba hozta azokat a katonatiszteket, akik a két világháború közti hadseregben legföljebb kapitányi rangig vitték, és a háborús években kisebb-nagyobb szerepet játszottak a németellenes mozgalmakban. Ők lettek a demokratikus hadsereg kiképzői, akik a negyvenes évek második felében már tábornoki fokozattal töltöttek be vezető pozíciókat a rendvédelmi szerveknél. Ekkor érte utól őket Tuhacsevszkijék sorsa.

A cári hadsereg alacsonyabb rangú tisztjei képezték ki ugyebár a Vörös Hadsereget, majd Sztálin a harmincas éve végén kivégeztette őket. Ezzel később nehéz helyzetbe hozta a Hitler ellen képzetlenebb tábornokok vezetésével küzdő szovjet csapatokat. Rákosi ösztönzésére a negyvenes évek végén Farkas Mihály immár honvédelmi miniszterként szervezte meg a kiképző tisztek perét, amelyben mintegy tucatnyi tábornokot ítéltek halálra és végeztek ki. Ama bizonyos 1945-ös tömeggyűlésen a belügyi államtitkár Farkas Mihály fejtegetésére a tömegből kiabálta valaki, hogy a kutyából nem lesz szalonna, és erre reagált a szónok.

Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Rákosi Mátyás az újságokban olvasta a debreceni gyűlésről megjelent tudósításokat, és úgy találta, hogy a közmondásból szállóigét lehetne fabrikálni, ha a reakciósok és a demokraták ellentétévé élezné ki. Mindössze egy jelzőt kellett keresnie a szalonnához, ezért aztán a reakciós kutyából nem lett demokratikus szalonna. A tudatossága és a politikai kommunikációhoz való érzékenysége miatt akár Rákosinak is adhatnánk az elsőséget, bár kétségtelen, hogy időbelileg Farkas Mihály előbb cifrázta a szalonnás hasonlatot. A közmondásban rejlő szállóige-lehetőség felismerése viszont Rákosi Mátyásé.

A Kádár-korszak második felében, vagyis a múlt század nyolcvanas éveiben a rendszer irányítói már kevésbé élezték a társadalmi csoportok közti feszültségeket. A nyilvánosságban alig használták az ellenségképzéshez illő hasonlatot. Az ellenzékiek viszont éppen vele jellemezték az értelmiségi közérzetet és a társadalmi-gazdasági folyamatok megreformálhatatlanságát. Mint a bejegyzésem utáni összeállításból kibontakozik, többen is Tamás Gáspár Miklósnak tulajdonítják a sokadszor hozzácsapott, többnyire jelzőkkel dúsított jelentéstartalmat.

Az SZDSZ szervezeti előzményében, a Szabad Kezdeményezések Hálózatában politizáló filozófus 1988. november 13-án, a Jurta Színházban arról beszélt, hogy a bolsevik kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Azért nem tettem ki az idézőjelet, mert e kijelentésnek nincs sajtóbeli nyoma. Valószínűleg azért nincs, mert a korabeli sajtóirányítás gondoskodott arról, hogy az úgynevezett „alternatív” (ellenzéki) mozgalmakról minél kevesebb cikk lásson napvilágot. Még az sem biztos, hogy Tamás Gáspár Miklós így mondta.

Van ugyanis olyan változat, amely szerint nem állított, hanem csupán kérdezett. Valahogy így: vajon a bolsevista kutyából lesz-é demokratikus szalonna? Meg is unta a pontatlan idézgetéseket a rendszerváltás utáni nyilvánosság fórumain, mert 2006. október 6-án e szöveget juttatta el a Magyar Távirati Irodához: „Mindazok, akik 1988-ban, a Magyar Népköztársaságban, a Varsói Szerződés tagállamában nyilvánosan ilyet mondtak, azok idézhetnek. Mások nem.” A közmondásból lett szállóige kalandos sorsában az újabb fordulat 2001-ben következett be.

Az ellenzékben lévő MSZP Medgyessy Pétert indította miniszterelnök-jelöltként, és a hitelrontásra Kövér László vállalkozott. A Fidesz-politikus így „köszöntötte” a Kádár-korszak miniszterelnök-helyettesi székéből érkezett közgazdászt: „Internacionalista bolsevik kutyából nem lesz nemzeti demokrata szalonna.” Ő nem kérdezett, hanem állított. Az a benyomásom, hogy napjainkban azért hivatkoznak rá szívesebben az ellenzéki politikusok és újságírók, mert akkor nem kell végiggondolniuk, vajon milyen kutyából lett (avagy nem lett) demokratikus szalonna.

Holott nem is nagyon kéne választaniuk Tamás Gáspár Miklós és Kövér László, illetve Farkas Mihály és Rákosi Mátyás elsősége között. Elég, ha visszakövetik a nagy hírre vergődött mondatot 1916-ig. Akkor mutatták be Szirmai Albert operettjét. A Mágnás Miska dalszövegeit Gábor Andor írta. A költő és kabarészerző vette először nevére a közmondást. A dalmű talán legismertebb slágerét, a Csiribiri, csiribiri kék dolmány-t eredetileg a szubrettet (Marcsa mosogatólányt) játszó Fedák Sári énekelte. A Kutyából nem lesz szalonna-mondattal jellemezte a két tökkelütött grófot, Pixit és Mixit.

Mi, utókori nézők inkább a tévében gyakran sugárzott filmváltozatot ismerjük. Az 1949-ben forgatott filmben a korszak vezető színésznője, Mészáros Ági jelenítette meg Marcsát. Úgy csúfolta meg a változtatásra alkalmatlan grófokat, hogy a két lükét játszó Latyikkal, Latabár Kálmánnal és Árpáddal ropta a táncot. Az ominózus mondat a colos Latyira jutott. Íme: „Kutyából nem lesz szalonna, / A suszterből nem lesz primadonna, / Szalmalángból vulkánkráter, / Nyúlból nem lesz hózentráger.” A dalok szövegét Békeffi István igazította filmre, és egyelőre nem sikerült kideríteni, vajon a változtatás érintette-é a négysoros versike első mondatát.

Amíg ez kiviláglik, átmenetileg azzal zárom az eredetnyomozást, hogy a közmondásból szállóigévé lett szólás névvel megjelölhető forrása Gábor Andor. A leleményesen bugyuta szöveg először 1916. február 12-én hangzott el a budapesti Király Színházban.

Tíz mondat egy szállóigéről

Mi csak lehetőséget akartunk adni, hogy jóvátegyék múltbeli bűneiket. (Bekiabálás: Kutyából nem lesz szalonna!) Igen, kutyából nem lesz szalonna, ezt ténykedéseik igazolják. (Farkas Mihály belügyi államtitkár az új hadseregbe átvett régi tisztekről egy debreceni nagygyűlésen, Néplap, 1945. augusztus 7.)

A ’19-es fehérterror napjaiban az aszódi Fő utca házfalára ilyesféle feliratokat mázoltak: „Kutyából nem lesz szalonna - Zsidóból nem lesz magyar.” (Székely István filmrendező, Új Kelet, 1975. november 14.)

Lehet-e kutyából szalonna? Lehet, hogy egy szelídebb kutya lesz belőle, de bizony kutyából soha nem lesz szalonna. (Kornai János közgazdász a gazdasági reformról, Mozgó Világ, 1990/4.)

A Szovjetunió menthetetlen, a kommunizmus menthetetlen, reformok itt soha nem lesznek. A reform illúzió, kutyából nem lesz szalonna. (Heller Ágnes filozófus az 1956 utáni értelmiségi életérzésről, Kortárs, 1998/5.)

Internacionalista bolsevik kutyából nem lesz nemzeti demokrata szalonna. (Kövér László Fidesz-politikus Medgyessy Péterről, az MSZP miniszterelnök-jelöltjéről, Magyar Hírlap, 2001. augusztus 11.)

Lehet ugyan azt mondani, meg viccesen is hangzik, hogy kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna, de Nagy Imréék történetesen azt példázzák, hogy kommunistából válhat hazafi. (Kárpáti János újságíró, 168 Óra, 2020. június 17.)

Vannak, akik Kövér Lászlóhoz kötik a „kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna” bonmot-t. Az igazság azonban az, hogy a mondás valójában Tamás Gáspár Miklóstól hangzott el először 1988-ban, a Jurta Színházban. (Gulyás Balázs újságíró, Magyar Hang, 2021. november 26.)

Kutyából nem lesz szalonna, Erdély pedig sohasem lesz román közigazgatási egység. (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. július 27.)

Most is igazolódott, hogy kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. (Csépányi Balázs újságíró Ágh Attila politológusról, Magyar Nemzet Online 2024. november 5.)

Kutyából nem lesz szalonna, de lehet-e a tartós béke érdekében létrehozott EU-ból olyan katonai nagyhatalom, amely legalább önmagát képes megvédeni az Egyesült Államok gyámkodása nélkül?” (Pogonyi Szabolcs publicista, Metazin.hu, 2025. április 3.)

A baloldali és liberális értelmiségiek vérszívó parazitákhoz és más kártevőkhöz (kullancs, tetű, patkány) hasonlításának nagy hagyománya van a közép-európai sajtóban. (Hegyi Gyula szocialista politikus, Élet és Irodalom, 1998. augusztus 14.)

Magyarországon nemcsak poloskák vannak, hanem kullancsok is. (Lázár János Fidesz-politikus, Lázárinfó, 2025. március 27.)

Előbb a poloskák, most a kullancsok, nem könnyű a NER élete. (Balla D. Károly író, Facebook.com, 2025. március 28.)

Ebben a rendszerben nem a kullancsokat, hanem a poloskákat tapossák el. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2025. március 29.)

Az egyik közülük ma az ellenzék vezetője. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, atv.hu, 2025. április 1.)

Egy kullancsot ismerek, poloskává változott. (Menczer Tamás Fidesz-politikus, Facebook.com, 2025. április 5.)

Az új változat szerint a kullancsozás Magyar Péterre utalt. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2025. április 5.)

Lázár János kullancsozott egyet, ami szinte üdítő humanizmusnak volt szánva a poloskához képest. (Kardos András publicista, Facebook.com, 2025. április 5.)

/”Mondjon egy kullancsot!”/ Olyan sok van, hogy nehéz volna egyet kiemelni. (Lázár János Fidesz-politikus, Telex.hu, 2025. április 5.)

A „kullancsok” a Fideszt rágják belülről. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2025. április 6.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor szigetelt, Gulyás Gergely és Lázár János kullancsozott, Lendvai Ildikó lázározott, Nemény András kilépett, Cseh Katalin pedig lemosott.

Kötelességünk lemosni a gyalázatot erről a szakmáról. (Cseh Katalin Momentum-politikus a politikusokról, Klubrádió, március 31.)

 A kulturális miniszterek között a legjobb gyógyszerész és a gyógyszerészek között a legjobb kulturális miniszter. (Bubryák István szegedi újságíró Hankó Balázsról, Facebook.com, március 31.)

A miniszterelnök pokolba kívánja kritikusait. (Domán Dániel jegyzetíró a március 15-i beszédről, Hang.hu, április 1.)

Az egyik közülük az ellenzék vezetője. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a kullancsokról, atv.hu, április 1.)

Már csak az EU-tagság tartja vissza az országot, hogy Hungarisztánná váljon. (Haraszti Miklós liberális politikus, Válasz Online, április 1.)

A diktatúrához már megvannak a keretlegények. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, április 1.)

Az ezeréves magyar történelem: megvédeni Európát a külső hódítóktól, de megvédeni Magyarországot az európai hódítóktól. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója, a KESMA-alapítvány kuratóriumi elnöke, Magyar Nemzet Online, április 2.)

Ha a miniszterelnöknek március 15-én van egy szerencsétlen elszólása, azt nem gondolom akkora súlyúnak, hogy mindjárt reagálni kellene. (Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek a poloskázásról, Szemlélek.blog, április 3.)

Magyarország az elmúlt években a szabadság szigete volt Európában. (Orbán Viktor miniszterelnök, ATV, április 3.)

A mocsok bűnbanda - Európai Unió. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, április 3.)

Itt minden hamis. Ha meg nem az, akkor nincs. (Kardos András publicista, Facebook.com, április 3.)

A jobboldali politika és média egyelőre nem tud mit kezdeni Magyar Péter ámokfutásával. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, április 3.)

Nekem egyszerűen nem az MSZP volt a prioritás. (Nemény András szombathelyi polgármester, volt szocialista politikus, Népszava, április 4.)

Az a legjobb pénz, amiért nem kell dolgozni. (Dömsödi Gábor újságíró, YouTube.com, április 4.)

Lázár általában őszintébb és sokkal tehetségesebb, mint a társai. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, április 5.)

/”Mondjon egy kullancsot!”/ Olyan sok van, hogy nehéz volna egyet kiemelni. (Lázár János Fidesz-politikus, Telex.hu, április 5.)

Egy kullancsot ismerek, poloskává változott. (Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója Magyar Péterről, Facebook.com, április 5.)

Magyar Péter tudomásul veszi a nacionalizmus hajtóerejét. (Széky János újságíró, Klubrádió, április 5.)

A szövetségeseinkkel való kapcsolatért magyar állampolgárokat támadó kormány esetében nincs miért finomkodni. (Lakner Dávid újságíró, Magyar Hang, április 5.)

Semmiféle kullancslesöprés nem lesz itt, retorikai kommunikációs elem ez az egész. (Molnár Bálint publicista, Kolozsváros.com, április 6.)

 Kértem a jóistent, hogy a regnáló miniszterelnök temessen el. (Koncz Gábor 87 éves színész, Magyar Hírlap Online, április 6.)