Nem könnyű ma Gyurcsánynak lenni Magyarországon.

Minden mondathoz hozzátehetném, hogy szerintem.

A mi pártunkban én vagyok a galamb.

Mi azok vagyunk, akiknek látszunk.

Ezen az oldalon mi maradtunk, akik még teljesítőképesek.

Klárának nagyobb lelke van, mint nekem.

Magyar Péter alkalmatlan arra, amire jelentkezett.

/Orbánról/ Ez a csávó elképesztő tehetséggel mérgezte meg az országot.

A politikában mindenkinek egy kicsikét igaza van.

A demokratikus politikában nem elküldünk, hanem hívunk mindenkit.

Médiatanári pályafutásom alatt több száz magyarpéterrel találkoztam. Általában másoddiplomások voltak, akik újságot vagy portált alapítottak, szerették volna befolyásolni a helyi közvéleményt, esetleg irányítani is. Egyetem helyett főiskolára jelentkeztek, mert a stúdium rövidebb ideig tartott.

Közülük sokan újságírók lettek, vagy tucatnyian pedig polgármesterek. Körülbelül ugyanazokkal a tévhitekkel érkeztek a főiskolára, de most már megbízható ismeretekkel, kiforrott médiaszemlélettel nagyot nem tévedhetnek. Ahogy elnézem, Magyar Pétertől nem áll távol a korrigálás. Bár politikusként kínosabb nyilvánosan pontosítani önmagunkat, mint magánemberként felkészülni a nyilvánosság megpróbáltatásaira. Mindez arról jutott az eszembe, hogy a pályakezdő politikus tegnap összefoglalta ismereteit a nyilvánosságról.

Mint majdnem mindent, ezt is a digitális üzenőfalán tette, ott érzi magát biztonságban. Többször is kifejtette, hogy amikor még volt felesége, aki igazságügyi miniszterként szolgálta az Orbán-rendszert, ő szerkesztette Varga Judit fészbukos üzenőfalát. Válás után és a hatalomgyakorlásból kiábrándulva is maradt az online kályhánál. Tudomásul vette, hogy vannak újságírók, akik abból élnek, hogy kérdezgetik a politikusokat, mégis a közösségi médiát tekinti a jövőteremtés leghatékonyabb eszközének.

Tegnapi bejegyzésében utalt Deák Ferencre, aki szerinte egyetlen mondatra korlátozta volna a sajtótörvényt. Van ilyen szállóige, az  eredete azonban homályba vész. Mégis örülök, hogy Magyar Péter szóba hozta. Azt jelenti ugyanis, hogy házi könyvtárában megtalálható Tóth Béla Szájrul szájra című könyve. Az 1901-es kiadásban a kitűnő művelődéstörténész ötoldalnyi elemzést szentelt Deák Ferenc szállóigéinek. Kilenc közül nyolc eredetét tisztázta, az egyetlen tisztázatlant így intézte el: „Deák Ferenc gyakran mondogatta bizalmas körben: Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.”

E mondatot Magyar Péter tegnap szó szerint közölte, az idézet megtalálható a bejegyzésem utáni összeállításban. Csakhogy a szakirodalomban megszólalók egyelőre nem foglaltak állást az eredet kérdésében. Zavarja őket, hogy a „haza bölcse” csupán egyszer, 1848 közepén öt hónapig, a Batthyány-kormány igazságügyi minisztereként volt olyan helyzetben, hogy szerepet játszhasson bármiféle sajtótörvény elfogadásában. Nem zárom ki, hogy esetleg interpellálták az országgyűlésben, és e frappáns mondattal zárta volna rövidre a sajtószabadság ügyét. Magyar Péter helyében így fogalmaztam volna: „Deák Ferencnek tulajdonítják azt a mondást, hogy ’Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad’.”

Ama bizonyos kísérlet pedig abban nyilvánult meg, hogy a tiszapárti politikus igyekszik lerázni magáról a buborékban élő médiaelit ellenőrzését. Úgy véli, jobban járna, ha közvetlenül, az újságírók közreműködése nélkül tartana kapcsolatot a politikustársaival. Közvetítők nélkül kevésbé torzulna el a véleménye, ráadásul igazságát sok emberhez juttathatná el. Okfejtésében van logika. A világháló lehetővé teszi, hogy a politikusok elkerüljék a kínos kérdéseket.

A közösségi médiában is vannak persze kérdések, ezeket azonban az üzenőfal gazdája teszi fel önmagának. Ezzel magyarázható, hogy a rádió- vagy tévéstúdióban a fészbukon gyakorló vendég a kérdező műsorvezető jelenlétében is kérdéseket tesz föl önmagának. Ezt a legtöbb műsorvezető elviseli, holott éppen most teszik zárójelbe a szakmáját. Ettől azonban még kérdés a kérdés: vajon a jövőben szükség lesz-é olyan médiumokra, amelyekben újságírók (műsorvezetők) lépnek az interjúlany és a médiafogyasztók közé?

A kényszerhelyzeteket kerülné el Magyar Péter azzal, hogy ellenőrizné az újságírókat, ha már (még) léteznek. Ezt tegnapi bejegyzésében nem is titkolja, bár ezzel nem találta föl a spanyolviaszt. Irodalma van ama ellentmondásnak, hogy a politikusok az újságírókat akarják ellenőrizni, az újságírók pedig a politikusokat. Mi, újságírók húzhatjuk a rövidebbet, elvégre a törvényeket a politikusok hozzák. Például a kétezres évek végén a kormányzó szocialista és az ellenzéki fideszes képviselők közösen készítettek egy törvénytervezet a nyilvánosság kívánatos felügyeletéről.

A jogszabály-tervezetet elsöpörte a közfelháborodás, félő azonban, hogy ez volt az újságírók utolsó sikeres véleményformáló akciója. Azóta visszaszorultak a hagyományos (papír alapú) újságok, és bennük a hagyományos eszközökkel dolgozó újságírók. Az online világban pedig a politikusok a közösségi üzenőfalukon magukat kérdezik. Ebben a helyzetben fejtette ki Magyar Péter többször is, legutóbb tegnap, hogy a média a negyedik hatalmi ág, amelyet azonban senki sem ellenőriz. (Pontos idézet a bejegyzésem utáni összeállításban.)

Ezt sok újságíró vallja - tévesen. Mindkét hivatásrend a hatalmi ágak XVIII. századi elméletéből indul ki. Az első hatalmi ág ugyebár a törvényhozás, a második a végrehajtás (a kormányzás), a harmadik az igazságszolgáltatás. A törvényeket a választott képviselők fogadják el, akik épp úgy ellenőrizni óhajtják a miniszterek tevékenységét, mint az ügyészek és a bírók. Igen ám, csakhogy minden végrehajtó hatalom igyekszik lerázni magáról a másik két hatalmi ág fürkésző tekintetét. S mert ez elég gyakran sikerül is neki, óhatatlanul színre lép a nyilvánosság eszközrendszere, amelyet újságírók működtetnek.

A kormányzatnak alávetett parlament és igazságszolgáltatás helyett próbáljuk ellenőrizni a hatalom gyakorlását. E helyettesítő mozzanatból fakad az újságírói önhittség, hogy mi alkotjuk a negyedik hatalmi ágat. A hatalmi helyzet téveszt meg bennünket. Nem az a dolgunk ugyanis, hogy politikai aktivistaként ítéljük meg a másik oldal politikusait. (Ez okkal idegesíti Magyar Pétert.) El kéne ismernünk, hogy választott politikusok hozzák meg a döntéseket. A mi lehetőségünk arra korlátozódik, hogy azt firtassuk: miért éppen ezt a döntést hozták, és miért éppen így valósítják meg?

Ebből következik az, ami a félhivatalos Fidesz-felfogást jellemzi. Ha az újságírók nem választott személyiségek, akkor a média nem is hatalmi ág. De ha nem hatalmi ág - fűzöm hozzá -, akkor Magyar Péter Montesqieu-n nevelkedett jogász a korrupt, de választott politikusok után a választópolgárokkal miért akarja leváltatni a nem választott médiaelit tagjait?

Itt áll előttünk egy pályakezdő politikus. Homályos eredetű, Deák Ferencnek tulajdonított, nemzeti liberális szellemiségű mondatból indult ki. Megtanulta a hatalmi ágak szétválasztását, az Orbán-kormány tevékenységét fürkésző újságírókat mégis besorolja a negyediknek vélt hatalmi ágba, és ellenőrizni akarja őket. A kérdezésre kárhoztat minket, de csak addig, amíg a világháló és a közösségi média segítségével meg nem szünteti a közreműködésünket.

Elismerem, hogy eme gondolatmenetben vannak figyelemre méltó elképzelések. A pályakezdő politikus nyilvánosságszemlélete mégis kusza, korrigálásra szorul. Aligha ártana, ha Magyar Péter átrágná magát egy-két tankönyvön. Figyelmébe ajánlom például az Általános médiaismeret című kézikönyvet, amelyet szerkesztettem és egy rádiós meg egy tévés kollégával együtt meg is írtunk. Szívesen dedikálunk neki egy tiszteletpéldányt.

Tíz Magyar Péter-mondat a nyilvánosságról

/Dezső Andrásról/ A HVG propagandistája. (Facebook.com, 2024. március 18.)

Furkósbotként működnek ezek a médiumok, a propagandát nyomják akár a jobboldalon, akár a baloldalon. (SzabadPécs.hu, 2024. április 24.)

Rogán és Gyurcsány propagandája kéz a kézben jár. (Facebook.com, 2024. május 13.)

Betiltjuk a propagandát, visszavesszük a közmédiát, ugyanis a hír szent, a vélemény szabad. (KecsUp.hu, 2024. május 22.)

Minden posztot és kommentet én írok. (Telex.hu, 2024. május 30.)

/Az ATV-ről/ Messzire elkerülöm a Fidesz házi televízióját. (Facebook.com, 2024. június 10.)

Igen, a média valóban a negyedik hatalmi ág. Ráadásul egy olyan hatalmi ág, amelyet valójában senki sem ellenőriz. (Facebook.com, 2024. június 25.)

Nemcsak a korrupt hatalmi elitet kell leváltani, hanem a rendszert kiszolgáló, annak fenntartásában érdekelt médiaelitet is. (Facebook.com, 2024. június 25.)

Csak úgy érhetünk el valós eredményeket, ha közvetlenül tudunk egymással kommunikálni, ha nem a média által felépített buborékban próbálunk evickélni, hanem nyíltan kimondjuk a valóságot, és azt minél több emberhez eljuttatjuk. (Facebook.com, 2024. június 25.)

Ahogy Deák Ferenc mondta: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” (Facebook.com, 2024. június 25.)

A magyar futballisták az elmúlt években kizárólag a szurkolók „jóvoltából” jutottak el a melegebb éghajlatra. (Törőcsik András volt válogatott labdarúgó, Népszava, 1995. február 1.)

Nem az a baj, hogy mi keresünk sokat, hanem hogy a szurkolók keveset. (Hamar István volt válogatott labdarúgó, Sport plusz Foci, 1995. április 22.)

Az a pechünk, hogy van egy Orbán Viktor nevű szurkolónk. (Garancsi István, a Videoton labdarúgó csapatának tulajdonosa, Vasárnapi Hírek, 2011. május 15.)

Az ellenzéki pályán a túl sok passzolgatást és cselezést a szurkolók már nem profizmusnak, hanem időhúzásnak látják. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2014. március 20.)

A polgár ma már nem szavazó, hanem szurkoló. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, 2019. augusztus 9.)

A szurkoló azt érti, amit lát. (Görgényi István volt világbajnok vízilabdázó, Nemzeti Sport, 2020. szeptember 5.)

Valóságos falat láttunk a kapu mögött, csupa fekete pólót Magyarország felirattal. (Szalai Ádám válogatott labdarúgó, Nemzeti Sport Online, 2021. július 14.)

Nem tudunk féket rakni a szurkolókra. (Schmitt Pál volt köztársasági elnök, hvg.hu, 2021. szeptember 4.)

Mindenhol retteg tőlük Európa. (Dzsudzsák Balázs válogatott labdarúgó, M4 Sport, 2022. november 20.)

Szurkoló nincs önmagában, csak falkában van. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2024. június 24.)

Meglepődtem az eredményen: az MSZP-nek eddig tizenhárom elnöke volt. A párt 1989. október 7-én alakult, valamivel több mint három és fél évtizede. Ha elvégezzük az osztást, akkor átlagosan 2,7 év jutott egy-egy elnökre. Ebből Horn Gyula nyolcat töltött ki. A tizenhármas szám pedig úgy jön ki, hogy 2014-ben az elnöki lemondás és a kongresszusi szavazás között hat hét telt el. Átmenetileg a szegedi polgármester, Botka László vállalta az elnökséget.

Érdemes megemlíteni, hogy a szocialisták két alapító elnöke, Nyers Rezső és Horn Gyula már nem él - éltükben nehezen viselték el egymást. A többi elnök közül Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila és Molnár Gyula már más pártban politizál. Kovács László és Lendvai Ildikó nyugdíjas, az előbbi súlyos betegség miatt vonult vissza a nyilvánosságtól, az utóbbi publicistává képezte át magát.

Botka László kilépett az MSZP-ből, és polgármesterkedik. Tóbiás József a Kanári-szigeteki száműzetésből visszatérve a nemrégiben leváltott, de októberig még hivatalban lévő zuglói polgármester, Horváth Csaba kommunikációs tanácsadója. Az MSZP-ben jelenleg is (vagy jelenleg még) érvényesíti befolyását Hiller István, Tóth Bertalan és a frissiben lemondott két társelnök, Kunhalmi Ágnes meg Komjáthi Imre.

Az a benyomásom, hogy a bejegyzésem utáni két összeállítás magáért beszél. Az egyik arról árulkodik, hogy a szocialista pártelnököknek rutinjuk van a lemondásban. A másik válogatás pedig azt sejteti, hogy a gyakori vezetőcsere mögött mélyebb okok rejlenek. Az utolsó idézet 2019-es. Azóta a szocialista politikusok már nem is gyötrik magukat önkritikus megállapításokkal.

Tíz lemondási nyilatkozat

Többet nem remélhetek, mint azt, hogy tevékenységem legalább valamivel hozzájárult az új magyar szocialista mozgalom megteremtéséhez. (Nyers Rezső, Népszabadság, 1990. május 28.)

Leköszönök, s nem elköszönök a kongresszuson. (Horn Gyula, Délvilág, 1998. szeptember 2.)

Már az európai parlamenti választás előtt úgy döntöttem, hogy függetlenül az eredménytől, a következő tisztújításkor nem indulok az MSZP-elnöki tisztségért. (Kovács László, Magyar Nemzet, 2004. június 17.)

Meg tudom erősíteni, benyújtottam a lemondásomat, jövő hét végén új elnököt fog választani a Magyar Szocialista Párt. (Gyurcsány Ferenc, Index.hu, 2009. március 28.)

Az MSZP elnökeként a választási kudarcokért vállalom a teljes felelősséget. Ezért lemondok a pártelnöki funkciómról. (Mesterházy Attila, atv.hu, 2014. május 29.)

Az elnökségről leköszönő Tóbiás József jó munkát kívánt az új vezetőknek, és azt mondta, nem kívánja megtartani frakcióvezetői tisztségét sem. Arra a kérdésre, hol hibázott, annyit válaszolt, ezt még korai lenne megfogalmazni. (Népszava, 2016. június 27.)

Felelősnek tartjuk magunkat a kialakult helyzetért, ezért az MSZP elnöksége benyújtotta lemondását. (Molnár Gyula, Magyar Idők, 2018. április 10.)

Az eddig regnáló Kunhalmi Ágnes maradhat a posztján, jelenlegi elnöktársa, Tóth Bertalan viszont nem jelölteti magát újra, a pozíciói közül a párt parlamenti frakciójának vezetését tartja meg. (Népszava, 2022. október 20.)

A mai napon lemondtam az MSZP társelnöki tisztségéről. (Kunhalmi Ágnes, Facebook.com, június 22.)

A társelnöki mandátumot visszaadom azoknak, akiktől kaptam, az MSZP közösségének. (Komjáthi Imre, Facebook.com, június 22.)

Tíz mondat az MSZP elnökéről

Hét éve vagyok az MSZP elnöke, de a vezető testületek tagjai részéről csak rendkívüli esetekben tapasztaltam szolidaritást. (Horn Gyula, Magyar Hírlap, 1997. május 31.)

Én nagyjából addig vagyok a Magyar Szocialista Párt elnöke és miniszterelnök, amíg a Magyar Szocialista Párt úgy látja, hogy dolga van velem. (Gyurcsány Ferenc, Népszava, 2008. március 31.)

Ennek a pártnak 36 ezer elnöke van. (Mesterházy Attila, Népszava, 2009. május 23.)

Gyurcsány Ferenc pártálmában a falakon belül megfér egymás mellett a liberális, a konzervatív és a szocialista, miközben persze mindent az elnök dönt el. (Puch László, FN.hu, 2011. május 17.)

Fontosnak tartom, hogy a kongresszus erősítse meg: nem a pártelnöknek van pártja, hanem a párnak van elnöke. (Kovács László, Népszava, 2011. június 17.)

Egy dolog már biztos: a Magyar Szocialista Pártnak balkezes elnöke lesz. (Szanyi Tibor, tv2, 2012. március 28.)

Egy pártnak jót tesz, ha többen is akarják vezetni. (Lendvai Ildikó, ATV, 2016. június 27.)

Az MSZP a volt elnökök pártja. (Molnár Gyula, InfoRádió, 2018. április 11.

Nálunk a pártelnök testesíti meg az egységet. (Tóth Bertalan, ATV, 2019. február 18.)

Nálunk egy tisztújítási folyamat kéthónapnyi torzsalkodás. (Ujhelyi István, ATV, 2019. május 27.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor fotelezett, Gyurcsány Ferenc szenvedett, Horn Gábor és Raskó György gyurcsányozott, Kunhalmi Ágnes és Komjáthi Imre pedig lemondott.

Tényleg az lenne a magyar baloldal jövője, hogy Orbán legutóbbi legyőzője lépjen hátra? (Cs-Bálint Andrea publicista Gyurcsány Ferencről, Médialógus, június 16.)

A baloldal megmentése társadalmi érdek. Az MSZP megmentése nem az. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, Népszava, június 16.)

Több értelme lenne gatyába rázni, mint lerombolni. (Hegyi Gyula szocialista politikus az MSZP-ről, Klubrádió, június 17.)

Vereséget szenvedtünk a múlt hét végén. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, június 18.)

Gyurcsányra most olyan szükség van, mint egy falat kenyérre. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, június 18.)

Nekem már az óvodában is Tisza volt a jelem. (Föld S. Péter humorista, HírKlikk.hu, június 18.)

Ugye azért még nem baj, ha vannak, akik szerint Orbánt csak baloldalról lehet legyőzni? (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, június 19..)

Nagyon nehéz talpra állni, amikor az ember ekkorát bukik. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus Gyurcsány Ferencről, ATV, június 19.)

Nem magamat zárattam ki a Fideszből. (Borbély Lénárd újraválasztott csepeli polgármester, Telex.hu, június 19.)

A pánikszerű lemondások sok kárt tudnak okozni, jön a nyár, széteshet a párt. (Molnár Zsolt szocialista politikus az MSZP-ről, Telex.hu, június 20.)

A Tisza Párt egyelőre egy jól sikerült médiahekk. (Borbély Zsolt Attila publicista, Magyar Nemzet Online, június 20.)

A NER mindent átsző. (Bárándy Gergely ügyvéd, ATV, június 20.)

Küllők közé seprűt akasztó vétóbajnok. (Józsa Márta műsorvezető Orbán Viktorról, Klubrádió, június 20.)

Lassan már a fotelt is, amiben ülök, el lehet venni feleségül. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, június 21.)

Helyben lehetséges a politikai törésvonalakat meghaladva közösséget szervezni. (Cser-Palkovics András újraválasztott székesfehérvári polgármester, 24.hu, június 21.)

Azok a lapok, amelyeket járattam, szép lassan megszűntek, vagy elvesztették a színvonalukat. (Vámos Miklós író, Magyar Hang, június 21.)

Magyarországon világhírű. (Rost Andrea operaénekes Miklósa Erikáról, Klubrádió, június 22.)

Elég volt abból, ami van. (Kincses Gyula orvos a Magyar Péter-jelenség okáról, ATV, június 22.)

A mai napon lemondtam az MSZP társelnöki tisztségéről. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Facebook.com, június 22.)

A társelnöki mandátumot visszaadom azoknak, akiktől kaptam, az MSZP közösségének. (Komjáthi Imre szocialista politikus, Facebook.com, június 22.)

Akit Gyurcsány támogat, annak annyi. (Raskó György agrárközgazdász, Újnépszabadság.com, június 23.)

A nem jobboldali kormányok minden európai országban meggyengültek, sőt megrendültek.

Az Európai Néppárt eltolja a szavazókat, jobbról balra.

Weber úr hungarofóbiában szenved.

Ennek a Németországnak már a színe sem olyan. Ennek az íze sem olyan. A szaga sem olyan.

Lassan már a széket, a fotelt is, amiben ülök, el lehet venni feleségül.

Ez a vonat, az európai szerelvény a háború felé tart.

Vészfék meghúzva, Magyarország leszállt.

Magyarország a béke szigete marad.

Őrizzük meg hazánkat a béke szigetének!

Ezt a bírságot azokkal fogjuk megfizettetni, akik nyertek a háborún.

(A huszonhat perces interjú alatt a miniszterelnök hétszer köszörülte a torkát.)

Nem egészen két hét telt el az összevont uniós és önkormányzati választás óta. Az ellenzéki pártok nem sietnek levonni a tanulságokat. Az önmagát legnagyobbnak vélő Demokratikus Koalíció még inkább kivár. Alapítója és elnöke a közösségi üzenőfalára azt írta föl, hogy a párt belső köreiben elemzik a helyzetet, de csak akkor lépnek a nyilvánosság elé, ha közös nevezőre jutnak. Ám hogy megnyugtassa a közvéleményt, azt is hozzáfűzte: akár az elnök felelőssége is szóba kerülhet.

Gyurcsány Ferenc akár még vállalhatja is a felelősséget a választási kudarcért, ebből azonban nem föltétlenül következik a lemondása. A Demokratikus Koalíció az ő szüleménye, valószínűleg a pénze is benne van. Az a benyomásom, hogy nélküle összeomlana a gondosan kimunkált építmény. A lemondás vagy pláne a leváltás helyett inkább az irányváltás feltételezhető.

A belső elemzők figyelmébe ajánlom, hogy a bukás alapvető okaként aligha érdemes Magyar Péter színre lépését megnevezni. Ebben van persze igazság, de félő, hogy félreviszi a közösségi gondolkodást. Gyurcsány ugyanis 2023 szilveszterén azt írta az üzenőfalára, hogy a június 9-én esedékes választáson 1,1 millió szavazóra számít. E félév előtti kijelentés mai értékét két mozzanat teszi viszonylagossá.

Az egyik az, hogy akkor még a DK elhárította az MSZP szövetségkötési szándékát. Vagyis Gyurcsány Ferenc még választási szövetség nélkül számított 1,1 millió szavazóra. Érkezett azonban a másik mozzanat, a Tisza Párt. Mire a DK, az MSZP és a Párbeszéd összekapaszkodott. Ekkor Kunhalmi Ágnes, a szocialisták társelnöke a választási koalícióról ezt mondta: "Ma ez a három párt másfélmillió szavazót jelent." (Partizán, 2024. április 24.)

Az eredményt ismerjük: a hármas szövetség 367.162 szavazatot kapott. Az 1,1 millió harmadrészét, a másfélmillió negyedrészét. Ezt azért nem könnyű sikerként elkönyvelni, bár volt olyan DK-politikus, aki megpróbálta. (Idézet a bejegyzésem utáni összeállításban.) A belső elemzők tehát gondolati zsákutcát spórolnának meg, ha nem kizárólag Magyar Péterhez kötnék a Gyurcsány-féle szilveszteri jövendölés kudarcát. A Demokratikus Koalíció alapítója ugyanis nem először számolta el magát.

Hat éve, a 2018-as országgyűlési választások kampányában a DK-s politikusok feltűnően fegyelmezetten szóltak a választópolgárokhoz. Félmilliós bázisról beszéltek, ezt szerették volna bővíteni. Egyetlen kivétel volt, Gyurcsány Ferenc. Imigyen fogalmazott: „Amit gondolok erről a világról, az hétszázezer embernek fontos.” Az eredmény nem ezt tükrözte. A Demokratikus Koalíció 308.836 szavazatot kapott, és az 5,37 százalékával éppen csak átcsusszant a parlamenti küszöbön.

Ama ’18-as számnál kétségkívül több a mostani 367 ezer, a különbség azonban nem támasztja alá azt az értelmezést, hogy a DK sikeresnek vélheti az idei szereplést. Nos, Gyurcsány nem tud számolni, mégis van némi mentsége. A rendszerváltás óta még nem olvastam, hallottam olyan politikusi gondolatmenetet, hogy esélyünk sincs a győzelemre, és csak azért küzdünk, hogy átléphessük a parlamenti küszöböt.

Félő, hogy kampány idején a politikusnak muszáj nagyot mondania, nem mutatkozhat őszintének és reálpolitikusnak. Csakhogy a képzelődésnek is vannak határai, ezeket a Demokratikus Koalíció elnöke kétszer lépte át. Másodjára is ugyanoda jutott, a nullpontra. 

Tíz mondat a Demokratikus Koalícióról

Amit gondolok erről a világról, az hétszázezer embernek fontos. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Hír TV, 2018. március 17.)

Azért fogunk dolgozni, hogy több szavazónk legyen. Több mint most, 1,1 millió. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2023. december 31.)

A DK teljes érdektelenségbe fulladt tüntetést volt képes összetrombitálni. (Fekő Ádám újságíró, magyarnarancs.hu, 2024. február 26.)

A DK testére akaszkodó piócapártok már semmi egyebet képviselnek, mint politikusaik megélhetését. (Puzsér Róbert publicista a DK-MSZP-Párbeszéd választási szövetségről, Magyar Hang, 2024. március 28.)

Nagyjából minden második ellenzéki szavazó a DK környékén van. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2024. április 27.)

Rajtunk kívül minden párt elbukott. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2024. június 10.)

Nagypártból lett kispárt. (Gazda Albert újságíró, 444.hu, június 13.)

Gyurcsány pártja lehet Noé bárkája. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2024. június 18.)

A választás előtt elbukott a Gyurcsány-projekt. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, ATV, 2024. június 19.)

Az első megnyilatkozása alapján a DK-vezérkar egyenesen azt láttatja, hogy hamarosan visszalendül az inga. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, 2024. június 21.)

Tegnap este két politológust több mint húsz percig nézhettünk a képernyőn. Nem volt lélekemelő látvány.

Róna Dániel a hirtelen jött júniusi kánikulának megfelelő öltözékben érkezett az ATV stúdiójába. Ingujjban várta a műsorvezetői kérdéseket, Nagy Attila Tibor viszont ünnepélyesen öltözött az Egyenes beszédhez. A „menő” közéleti személyiségek körében meghonosodott fekete öltönyt választotta. Legföljebb annyiban lazított a politikai divaton, hogy nem viselt nyakkendőt, és a fehér ing legfelső lyukát se gombolta be.

Lendületesen gesztikulálva elemezte a pártok választás utáni helyzetét. Ezért tűnt fel többször is, hogy a zakó ujja néhány centivel hosszabbra sikeredett a kelleténél. E módit eddig csak három közéleti szereplőnél láttam. Gálvölgyi János hajdan, a Heti hetesben az elszabott zakóujjal parodizálta ama politikusokat, akiknek nem volt gyerekszobájuk. A méregdrága, kiváló minőségű anyagból készült öltöny úgy állt rajtuk, mint tehénen a gatya.

Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár, az adóhatóság vezetője akár a legrosszabbul öltözött magyar politikus címére is pályázhatna. Néhány éve rettenetesen előnytelen zakóján röhögött az online ország. Dávid Ferenc, a kitűnő közgazdász, a dékás árnyékkormány tagja sem vette észre, hogy a zakó ujját elmérte a szabója. Az a benyomásom, hogy a rosszul öltözöttség ökumenikus jelenség, nem kapcsolható össze a világnézettel. A magyar politikai kultúra kevésbé fontos, de annál érzékelhetőbb, zavarba ejtőbb mozzanata.

Nagy Attila Tibor, vagyis NAT a legfoglalkoztatottabb politikai elemzők egyike. Azon tűnődöm, vajon van-e állandó havi jövedelme. A Magyar Hang című hetilapban mindig olvasható cikke, a konzervatív értékrendű ellenzéki újságot azonban nem dobja föl a pénz. A honoráriumából aligha lehet megélni. A felkészült politológust gyakran szólaltatják meg a Népszavában is, ám az egyetlen ellenzéki napilap nem cikket szokott kérni tőle, hanem csak véleményt, amelyet néhány sorban idéznek, és nem fizetnek érte.

Nagyjából ugyanez vonatkozik a tévés meg a rádiós meghívásokra is. E szereplések anyagi szempontból mégse teljesen terméketlenek. Aki szakértőként gyakran látható, hallható, olvasható a nyilvánosság fórumain, annak nagyobb esélye van arra, hogy cikkírásra is felkérik. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a naprakész politikai elemző a szabadúszók keserű kenyerét eszi.

Vajon ezzel magyarázható, hogy nincs saját, méretre szabott zakója? Hiába adja elő kulturáltan a mondandóját, óhatatlanul nevetni kell rajta, amint gesztikulálni kezd. Az se segítene rajta, ha a kánikulában megszabadulna a túl hosszú ujjú kölcsönzakótól. Félő ugyanis, hogy az ing ujja szintén két mérettel nagyobb férfiú ruhatárából jutott el hozzá.           

Tíz mondat a zakóról

Legszívesebben egy manikűrollóval járnék a fogadásokra, és mindenki zakójáról levágnám a márkajelzéseket. (Nagy Tamás agrárpolitikus, Kiskegyed, 1993. szeptember 7.)

Akasztóra mellényben mentünk, és zakóban jöttünk haza. (Garamvölgyi Lajos debreceni fociedző, Nemzeti Sport, 1997. május 10.)

Ha a magyar közélet ruhadarab lenne, leginkább egy gulyáskrém-foltos, műanyag zakót kellene elképzelni. (Plankó Gergely újságíró, Index.hu, 2012. szeptember 1.)

A trendi zakó alól kilóg a gárdamellény. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök a Jobbikról, 168 Óra, 2014. május 15.)

Elég gázosan nézett ki a zakója zsebe. Bár az is valami, hogy nem volt benne a keze. (Veress Jenő újságíró Orbán Viktorról, Népszava, 2016. április 2.)

A külügyminiszter Kovács László meghonosította a nyugat-európai férfidivatot. Az inghez hasonló színű nyakkendőt viselt, és ősz hajához illett a szürke zakó is. (Zöldi László újságíró, Médianapló.blog.hu, 2018. augusztus 3.)

A kutatóknak jobban áll a szakadozott laborköpeny, mint a zakó. (Kádár Eszter biológus, ATV, 2019. április 3.)

Még a zakómat is be tudom, gombolni, és ezt nem mindenki mondhatja el magáról. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Magyar Hang, 2022. január 14.)

A világpolitika nem a mi zakóméretünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. március 4.)

Rángattuk a nadrágszárát meg a zakójának az ujját, hogy jöjjön lejjebb. (Orbán Viktor miniszterelnök az inflációról, Magyar Rádió, 2023. augusztus 25.)

A személyiségek korát éljük. Napjainkban nincsenek hitelesebb közéleti szereplők, megváltoztak azonban a kommunikációs körülmények. A világhálón olyan éles arcvonásokkal látszanak a döntéshozók, hogy azt hisszük, mintha ismernénk őket. E jelenséget nevezik a szakírók perszonifikációnak.

A politikának nevezett közélet Magyarországon is megszemélyesült. A legutóbbi két évtizedben Orbán Viktor testesítette meg a tézist, Gyurcsány Ferenc pedig az antitézist. Az őket jellemző mondatokból terjedelmes dokumentációt gyűjtöttem. Orbánról 433, Gyurcsányról 325 oldalnyit. E furcsa perszonáluniónak most vége. Szinte napra pontosan három hónapja, 2024. március 15-én olyan tömeggyűlést rendeztek Budapesten, amelyen többen vettek részt, mint a jelenlegi miniszterelnök és a volt miniszterelnök szervezte ünnepségen.

Ez volt az a pillanat, amikor kezdtük komolyan venni a volt igazságügyi miniszter asszony ex-férjét. Magyar Péter azzal az igénnyel lépett a nyilvánosság elé, hogy leváltsa az ellenzéket, majd Orbán Viktort is. Szándékát zseniálisan rajzolta meg Pápai Gábor a Népszava április 8-i számában. Középre helyezte a pályakezdő politikust, akinek fehér ingére Orbán elölről festi a dollár koromfekete jelét, Gyurcsány pedig hátulról billenti ülepen a közéjük furakodott új fiút.

Március és június közepe között három hónap telt el. A 92 nap alatt Orbán Viktorról 50 mértékadó véleményt jegyeztem föl, Gyurcsány Ferencről 18-at, Magyar Péterről pedig 112-őt. A számok, de különösen az arányok magukért beszélnek. Holott már-már azt hittük, hogy még évekig látjuk majd a két állócsillagot. Érkezett azonban az üstökös, a jelek szerint Gyurcsány végzete.

A bejegyzésem utáni összeállítás azt sejteti, hogy a március közepi meghökkenés és rácsodálkozás után áprilisban senki se vette magának a fáradságot, hogy a volt miniszterelnökön köszörülje a nyelvét. Májusban kezdték leimádkozni az égről, a június pedig már a sajnálkozásé és a mentegetésé. A hazai közélet megszokta a csillagok háborúját, és a párharcban nincs szükség harmadikra.             

Tíz mondat Gyurcsány Ferencről

Amennyire vonz, annyira taszít. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2024. március 6.)

Gyurcsány Ferenc az az öttalálatos lottószelvény, amellyel Orbán Viktor egy országot nyert. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2024. március 8.)

Dobrev Klára egy sziklatömböt vonszol maga után. (Bruck András publicista, Facebook.com, 2024. május 4.)

Gyurcsánnyal nyerünk, gyurcsányozással veszítünk. (Dobrev Klára DK-politikus, Népszava, 2024. május 13.)

Egyetlen sikere, hogy összehozott magának egy pártot. (Kárpáti Iván műsorvezető, Klubrádió, 2024. május 28.)

Magyar Gyurcsány tortájából szeletel. (Horváth K. József újságíró, Magyar Hírlap Online, 2024. május 30.)

Nem fogom csak azért Gyurcsány Ferencet szidni, mert újra divatos lett ez. (Ungár Péter LMP-politikus, Index.hu, 2024. június 1.)

Gyurcsány a szervezett ellenzék büntetése. (Tömpe István publicista, Facebook.com, 2024. június 11.)

A pártja nyilván újra bizalmat szavaz neki, és valóban kérdés, működik-e nélküle. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2024. június 15.)

Tényleg az lenne a magyar baloldal jövője, hogy Orbán legutóbbi legyőzője lépjen hátra? (Cs-Bálint Andrea publicista, Médialógus, 2024. június 16.)

Karikatúra: Pápai Gábor

Bakai József az én időmben a legjobb magyar tízpróbázó volt. Vagy tízszer nyert országos bajnokságot, a visszavonulása után pedig kitűnő atlétákat nevelt. 82 éves múlt, és figyelemmel kíséri a sportágát. Néhány napja fejeződött be Rómában az Európa-bajnokság, azóta táblázatokat tesz föl a fészbukos üzenőfalára.

A magyar atléták közül ötvenkilencen érkeztek meg az olasz fővárosba, és a legtöbbjükről ezt írta a nyugalmazott mesteredző: „Kiesett.” Hát bizony atlétáink nemcsak képletesen futottak még Rómában. Mint az egyik hozzászóló megjegyezte: turistákat küldtünk az Európa-bajnokságra. Tucatnyi atlétánk jutott az elődöntőbe, és alig néhányan a döntőbe. Ha a kalapácsvető Halász Bence nem szerez ezüstérmet, akkor a magyar csapat érem nélkül marad az olimpiánál és a világbajnokságnál alacsonyabb rangú kontinensviadalon.

Egy hajdani sporttárssal gyakran sétálunk az Újlipótvárosban. Fölfigyelt a gerelyhajításban egy hatalmas tehetségre. Tavaly, az érettségi évében két centi híján 85 méternyit dobott, és elérte a nemzetközi szintet. Sportbarátom azon háborgott, hogy egy évvel érettebben a fiatalember húsz méterrel kevesebbet hajított az Európa-bajnokságon. Megértőbben értelmeztem a kétségkívül silány teljesítményt. Tavaly, nem sokkal a 85 méteres dobás után indult a budapesti világbajnokságon. Akkor 76.18-cal nem jutott tovább. Ez csak kilencméternyi különbség. Azóta tizenegyet fejlődött - vissza.

A keserű iróniánál nem telik többre, mert nem értek a dobószámokhoz. Furcsállom azonban a Magyar Atlétikai Szövetség elnökének megállapítását: „A csapat nem vallott szégyent.” Talán arra gondolt, hogy a magyar atlétáknak volt egy másik ezüstérmük is. Igaz, Világos Adriána gerelyhajító Szerbia színeiben lett második helyezett. S ha a környező országokban élő magyar atléták is beleszámítanak az elnöki állásfoglalásba, akkor kedvenc számomban, a 400 méteres síkfutásban is akadt egy figyelemre méltó eredményünk.

A kolozsvári Miklós Andrea 50.71-gyel lett ötödik a döntőben. Innen érdemes felgöngyölíteni, vajon miért vagyunk versenyképtelenek a nemzetközi mezőnyben. Női négyszázon az országos csúcs 51,50 másodperc, még 1980-ból való. A magyar atlétika állapotáról a 4x400-as váltó azért kecsegtet hiteles információval, mert arról árulkodik, milyen a felhozatal. Nos, az országos csúcs tavaly ősz óta 3:27.79. A váltó 3:31.28-at futott Rómában. Az előfutamában nyolcadik lett, a mezőnyben pedig a tizenötödik. A holland lányok nyertek 3:22.29-cel.

A számok magukért beszélnek. De van itt még valami, ami tűnődésre késztet. Mr. Algoritmus jóvoltából naponta kapom a táblázatokat és a videó-felvételeket az amerikai atlétikáról. Az Európa-bajnoksággal egy időben rendezték például az egyetemi bajnokság döntőit. Arra figyeltem föl, hogy női négyszázon az első négy helyen kísértetiesen hasonló mezben futó fekete lányok érkeztek a célba. A vaddisznót ábrázoló és vörösbe hajló mez az arkansasi egyetem jelképe. Mind a négy diáklány a nemzetközi szintet jelző ötven másodpercen belül futott. A váltást se szúrták el, és űridővel, 3.17.96-tal nyertek.

Az egyetemi staféta mintegy tíz másodperccel futott jobbat, mint legjobb formájában a magyar válogatott. Ez körülbelül nyolcvanméternyi különbség. A holland Európa-bajnok „csak” negyven métert vert volna a mi négyszázasainkra, ha lányaink bejutottak volna a döntőbe. Az arkansasi hölgyek persze nem föltétlenül teszik majd ki az Egyesült Államok váltóját a közelgő olimpián. Elvégre az amerikai egyetemek a világ összes országából vonzzák a tehetséges sportolókat.

Ha az arkansasi négyek közül esetleg valaki nem amerikai állampolgár, akkor Sydney McLaughlin, a négyszáz gátas világrekorder, világ- és olmpiai bajnok beszáll majd a stafétába. Épp mostanában futott síkon 48-cal kezdődő időt. Ő is csak 24 éves, és két esztendeje még egyetemi színekben versenyzett. De ha fölemészti erejét a gáton rá váró három futam, szóba jöhet Abby Steiner is. Két éve még a Kentucky egyetem színeiben versenyzett, és a diploma megszerzése után évi egymillió dolláros szerződés kapott a Puma sportszer-gyártól.

A jelek arra utalnak, hogy az amerikai diáksport kimeríthetetlen. Télen fedett pályán, nyáron a szabad ég alatt, hétről hétre versenyeznek a sport-ösztöndíjasok. A diploma megszerzése után olyan szponzori szerződésre vágynak, amelyből életük végéig megélhetnek. De hát ezt a Magyar Atlétikai Szövetség hurráoptimista elnöke is tudja. Tehetséges futó korában maga is tanult amerikai egyetemen.

Tíz mondat a magyar atlétikáról

A magyar csapat túlnyomó többsége legfeljebb az induló mezőnyök létszámát növelheti. (Békesi László volt távolugró, a Magyar Atlétikai Szövetség volt elnöke az atlétikai világbajnokságról, Újnépszabadság.com, 2023. augusztus 18.)

Olyan ország a házigazda, ahol az atlétikai stadionra jut több százmilliárd forint, de sporteseménynél lényegesen fontosabb dolgokra egy fillér sem. (Bede Márton újságíró, 444.hu, 2023. augusztus 18.)

Négy-öt év múlva eljuthatunk oda, hogy eredményességben is kifizetődhessen ez a világbajnokság. (Orendi Mihály edző, Szabolcs Online, 2023. augusztus 24.)

Attól még nem lesz sportoló nemzet a magyar, hogy volt itt egy atlétikai vb. (F. Szabó Emese újságíró, Magyar Narancs, augusztus 31.)

Politikailag a magyarok minden számban elsők lettek. (Csepeli György szociálpszichológus, Facebook.com, 2023. szeptember 2.)

A világverseny nem rehabilitációs és alsó tagozatos verseny. (Bakai József volt tízpróbázó, mesteredző, Facebook.com, 2024. június 13.)

A többség turista. (Bresztyenszky László futóverseny-szervező, Facebook.com, 2024. június 13.)

A formájukon előre látszott, hogy nincs rendben. (Adamik Zoltán volt tízpróbázó, kecskeméti edző, Facebook.com, 2024. június 13.)

Rossz érzés volt látni a sokadik helyezéseket. (Kőrösi István hozzászóló, Facebook.com, 2024. június 13.)

A csapat nem vallott szégyent. (Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke, Eurosport.com, 2024. június 13.)